A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 14. szám - Igazságügyi codificatió

50 A JOG ama előadása mellett, hogy a váltókat alá nem irta, vagy aláírására mást meg nem hatalmazott, azonban vádlott a hamisítást, a meghallgatott Írásszakértők terhelő véleménye dacára tagadta. A megtartott végtárgyaláson azonban bűnösségét beismerte; beváltván, hogy a váltókon látható T. H. Teréz kibocsátói aláírások tőle erednek s azoknak megtételére neje fel nem hatalmazta, de sőt arról egyáltalán tudomása sem volt; tettének indokául pedig azt hozta fel, hogy szorult anyagi helyzetében a nejével nyerendő hozományra nézve is csalódván és neje részéről minden anyagi segély megtagadtatván, helyzetén egyébként segíteni nem tudott. Az, hogy a kétrendbeli hamisítás a vádlott által követtetett el, beismerésén kivül az írásszakértőknek napló 23. sz. a. véleménye is bizonyítja. Ily tényállás mellett vádlott ellenében a btk. 401. §-ába ütköző és a 403. §. szerint büntetendő kétrendbeli magánokirathamisitás bűntettének tényálladéka helyre lévén állítva, a kétrendbeli magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek volt kimondandó stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1898. márc. 29. 1,472. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítélete azzal a kiegészítéssel, hogy a vádlott terhére megállapított cselekmények a btk. 403. §-nak 1. pontja szerint minősülnek, helybenhagyatik indokai alapján stb. A ni. kir. Curia (1899 febr. 10. 6,152. sz. a.) mind a két alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád és következményei alól felmentetik. Indokok: Habár vádlott ellenében a kiderített ténykörülményekkel megegyező beismerésével bizonyítva van, miként azt a 30 és 50 forintról kiállított két váltót, a melyekkel a D. János sértettnél levő 80 forintnyi tartozását fedezte, a nejének T. H. Teréznek névaláírásával hamisította s azokat kötelezettség létezésének bizonyítására felhasználta; mindazáltal még sem lehetett vádlottat sem a btk. 403. §-ának 1. pontjában meghatározott magánokirathamisitás bűntettében, sem más bűncselekményben bűnösnek nyilvánítani, mert vádlott a D. János sértettől vásárolt árukat annak az üzletnek gyarapítására fordította, a melynek jövedelméből ugy magát, valamint nejét is lentartotta; minek folytán a közte és neje között fennállott házassági köteléknél fogva jogosan vélelmezhette, hogy a csak 17. életévét betöltött és önálló ipart nem üző és ezért az 1876. évi XXVII. t.-c. 1. S-rmk: harmadik bekezdése szerint szenvedő váltóképességgel különben sem biró neje utólagosan hozzá fog járulni ahhoz a cselekményéhez, hogy szorult helyzetében, beleegyezésének kieszközlése nélkül, nejének névaláírásával is ellátta a csekélyebb összegekről kiállított és saját névaláírásával is aláirt két váltót. Minthogy a fentebb kifejtettek szerint vádlott cselekményében jogsérelem okozására irányuló s a btk. 75. §-ában meghatározott bűnös szándék fel nem található: ezeknél togva mind a kél alsóbb bíróság Ítéletét megváltoztatni és vádlottat az ellene emelt vád és következményei alól felmenteni kellett. Oly esetekben, midőn a törvény valamely büntetendő cselekményre szabadságvesztés mellett pénzbüntetést is rendel kiszabatni, az egybefoglalt büntetés egységességénél fogva nem engedhető meg az, hogy ugyanazok az enyhítő körülmenyek a büntetés kiszabásánál a büntetési nemekhez képest különbözően érvényesíttessenek és igy a különböző nemű büntetések is különböző méltatásban részesüljenek, mert az enyhítő körülmények mind a két büntetés kiszabására egyformán kihatnak s a pénzbüntetés nem eshetik külön is enyhébb mérlegelés alá, mint a szabadságvesztés büntetés. (M. kir. Curia 1899. február 23. 4,880. sz. a.) Tanúvallomás polgári kötelesség lévén, a tanú vallomása miatt nem büntethető rágalmazás miatt, habár e vallomás valakire terhelő is. Vádlott ezért bűnvádi uton csak az esetben üldözhető, ha ellenében bebizonyíttatnék, hogy vallomása hamis. (M. kir. Curia 1899. január 7. 12,114/98. sz. a.) A ki felmondás nélkül elbocsátható, az nem cseléd és nem iparossegéd; lopása nem minősül a btk. 336. íj-a 7. pontja szerint. Aki a tolvaj utasítása szerint a lopott tárgyat a lopás színhelyéről elviszi, segéd a lopásban. iM. kir. Curia 1898. január 7-én, 2,207. sz. a.) A btk. 406. §-a meghatározott okirathamisitás vétségének tárgyát ugy a btk. 401. és 403. igában körülirt magánokiratok, valamint a 391.. 397. Jíjj-ai értelmében vett közokiratok is képezik. — Vádlott ama cselekménye, hogy a neki szóló bírósági idéző végzésről szóló és általa még alá nem irott kézbesítési vevényt eltépte, a btk. 406. £-a alá tartozó okirathamisitást képez, mivel azon okirat nem volt az ő sajátja és mivel cselekménye a kárositási célzatot is magában foglalja. (M. kir. Curia 1898. november 8. 2,850/98. sz. a.) Elévülés nyugvásának kérdése oly esetben, midőn a bűnvádi eljárást polgári per előzte meg? iM. kir. Curia 1899. február 7. 7,458/98. sz. a.) Fizetési ígéret meg nem tartása önmagában büntetendő cselekményt nem képez. (M. k. Curia 1899. febr. 13. 1,159.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. A birói határozattal szemben és általában a képviselet egész területén a törvény szerint a biztosított teljes szólás- és biralatszabadsaggal élhet ugyan az ügyvéd, de a biztosított jog csak tárgyilagosan gyakorolható. A m kir. Curia (1899. február ho 18-an 537. sz. a.) A bpesti ügyvédi Kamara fegyelmi bíróságának fent idézett keletű és számú határozata abban a részében, mely által a fegyelmi eljárás mellőztetett, helybenhagyatik, abban a részeben pedig, mely által a megintés és rendreutasilás kimondatott, megsen mistttetik és az eljáró fegyelmi bíróság oda utasittatik, hogy az ügyet a kamara választmányába tegye át. Indokok: A birói határozatokkal szemben es általában a képviselet egész területén a törvény szerint biztosított teljes szólás- és birálatszabadsággal élhet ugyan az ügyvéd, de a biztosított jog csak tárgyilagosan gyakorolható. Tekintve, hogy fenforgó esetben a felebbezés külzetén levő s az elsőfokú bíróság határozatának indokaiban emiitett jelzők használása által éppen ugy, valamint a felebbezés szövegebeli neheztelt kitételek által dr. V. Károly a tárgyilagosság megsértésének gyanújára szolgáltatott okot, mert nem szenvedhet kétséget, hogy a következtetést kifejező eme sz*avak is: «az elsőfokú ítélet egyenes igazságtalansága, mélységes tévessége, alaptalansága, felületessége kétségtelen.-, a tárgyilagosság rovására kiszínezett bírálatot tüntetnek fel; tekintve, hogy az ügyvédi állásnak nem felel meg az a modor, melyet a panaszlott ügyvéd a felebbezés külzetén és szövegében irt kitételek használása által tanúsított, ez azonban e helyütt se találtatik kellő alapnak a fegyelmi eljárásra, hanem kisebb kötelességszegésnek vétetik: Ezeknél fogva a tényállást feltüntető elsőfokú bírósági indokok elfogadásával a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata abban a részében helybenhagyatott, mely által a fegyelmi eljárás mellőztetett; tekintve azonban, hogy az 1874. évi 34. t.-cikk 73. §-a szerint a megintés és rendreutasitás jogát a kamara választmánya gyakorolhatja: a fegyelmi bíróság határozata azt a részét, mely által a megintés és rendreutasitás kimondatott, megsemmisíteni s a fegyelmi bíróságot megfelelően utasítani kellett. Az állítólagos ügymeneti lassúság ellenében a biróság elleni tiszteletlenség törvényileg megengedett orvoslást nem képez. Az aradi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága il898. évi december 15 én. 867. sz. a ) P. Tivadar kó'rösbányai ügyvéd elleni fegyelmi ügyben következőleg itélt: P. Tivadar kőrösbányai ügyvéd az 1887. évi XXVIII. t.-c. 3. §-a alá eső fegyelmi vétségben bűnösnek mondatik ki és ezért az 1874. évi XXXIV. t.-c. 70. §-a 1-ső pontja értelmében Írásbeli feddésre Ítéltetik. Indokok: A kőrösbányai kir. járásbírósághoz benyújtott 4,213/97. sz. beadványban a következő kitétellel «napi tapasztalásom, hogy az ügymenet a jogkereső tél szándékos károsításával történik», panaszlott ügyvéd tényleg a bíróságot gyanúsító és sértő kifejezést használt, az ebbeli sértést mindannak dacára elkövetettnek kell vennie a fegyelmi bíróságnak, hogy vádlott az idézett kitételek által a kőrösbányai kir. járásbíróságnál általi hangsúlyozott ügymeneti lassúságnak káros voltát célozta csak jelezni. Az ebbeli védekezés vádlott mentségéül elfogadható nem volt, mert az állítólagos ügymeneti lassúság ellenében a biróság elleni tiszteletlenség törvényileg megengedett orvoslást nem képez. Az Ítéleti I-ső fokú büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett az, hogy vádlott ügyvéd fegyelmileg büntetve nem volt, stb. A magyar kir. Curia (1899. március hó 4-én, 36/1899. fegy.): Az aradi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fennebb idézett Ítélete annak indokainál fogva helybenhagyatik. SÍSZVÍHYrÁRSASJt Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Ifj. Spitzer Hermann e. Villány, pécsi tszék, bej. maj. 1, félsz. maj. 6, csb. Jobst Béla, tmgg. dr. Péchy Károly — Bohencky Sámuel e. N.-Keresztur, soproni tszék, bej. máj, 29, félsz, jun 12 csb. Bruk Lajos, tmgg. dr. Müller József. - Más Sándor e. Temesvár, u. o. tszek. bej. apr. 7. félsz. máj. 27, csb. dr. Holler Gábor. tmgg. Hirsch gKaC= r, Sp'tzuer Jul fe- pancsova, u. o. tszék. bej.jun. lö, félsz. jul. U. csb Scholmaschi Adolf, tmgg. Kiss Mór. - Császár József e. Márm.P-iH6 \vu °Í tSZékA bGj- máj 15- felsz' 'un- 9> csb- Kováts Béla. tmgg. Palffy Mihály. - Grünhut Márk e. B.-Csaba. u. o. tszék. be,, máj. 27, elsz jun 27, csb. Balogh Samu, tmgg. dr. Pándy István. - Weisz ™ %K8eT- m-vásárhelyi tszék, bej. máj. 3. felsz. máj. 3 0. csb. dr. boái Karoly, tmgg Babocsay Sándor. - Mohr Lipót e. Galaöc, nyitrai r t„i J' ppr ,19i íelsz- máÍ- 19' csb- Névery 'gnác, tmgg. dr! Skarnicel Gyula. - Bruck Jakab e. Pozsony, u. o. tszék, bej. apr. 24. telsz. »ta c n Wurtzler °dön. tmgg- dr. Ormos Vilmos. - Donáth Miksa Llr,Jf Y V^,1 tSzék' bej- máj' 18- felsz- Íun- 16. csb. Névery & h?gg- \.Ad 7" Ignácz" ~ Klein Bernát e S.-A.-Ujhely, u. o Pnn^r*?-" 2r' fe,n- máj- 26> csb' Emödy Béla. tmgg. Pekárv Gyula, mái 9wItJTeTe-, BpeTSt' bpesti ker és vált- ^zék, bej. ápr. 27. telsz, maj. 2o_ csb. dr. Lukáts Jenő. tmgg. dr. Balogh L. Sándor. pályazatok: Kisvárdán közjegyzői áll n.-varadi tszéknél aljegyzői áll, ápr. 14 - NYOMDÁJA RUDAPHSTK: ápr. 14. — A