A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 14. szám - Igazságügyi codificatió

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 14. számához. Budapest, 1899. április hó 2. Köztörvényi ügyekben. A törvényes gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a haszonberi szerződés lényeges kikötését megszegő haszonbérlővel szemben a bérbeadó a szerződés megszüntetését követelheti. P. Károly ev. lelkész, uj-sovéi lakos felperesnek K. Jakab uj-sovéi lakos alperes ellen haszonbérleti szerződés megszüntetése iránt az újvidéki kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott Sp. II. 510 2 1898. számú Ítélettel befejezett, alperesnek felebbezése folytán pedig az újvidéki kir. törvényszék által az 1898. évi október hó 28-ik napján D. 279/1898 sz. a. hozott ítélettel elbírált sommás perében a felperesnek az 1898. évi november hó 6-ik napján D. 279/2/1898 sz. a. beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1898. évt december hó 31. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik, a felebbezési bíróság ítélete megváltozlatik, a peres felek közt 189(i. április 29-én Uj-Sovén az 189(5 október 1-től 1899 október l-ig tartó három évre 18 lánc és 750 D-öl papi föld haszonbérbeadása iránt megkötött szerződés az 1898 október 1-én kezdődő joghatálylya! megszüntettetik ; ennek következtében alperes köteles a haszonbérleményt felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett birtokába visszabocsátani. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében első sorban azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság a tényállást abban a kérdésben, hogy alperes haszonbérrel adós-e vagy nem, az első biróság által megállapított tényállással szemben ellenkezően állapította meg. Egyrészről azonban a S. E. T. 152. §.szerint a per a felebbezési biróság előtt újból lévén tárgyalandó, a felebbezési biróság nem sértett volna jogszabályt azáltal, ha a tényállást részben, vagy akár egészben is az első biróság tényállásától eltérőleg állapította volna meg és a tényállásnak eltérő megállapítása miatt panasz felülvizsgálat tárgyává tehető csak ez esetben volna, ha az jogszabály sértésével történt. Más részről pedig az a kérdés, hogy alperes tartozik-e felperesnek haszonbérrel, vagy sem, nem is ténykérdést, hanem jogkérdést képez. Ezt a jogkérdést felperes jogszabály sértéséve! eldöntöttnek panaszolja, midőn a felebbezési biróság kimondotta, hogy alperes haszonbérrel nem tartozik, illetőleg, hogy a kereset indításakor haszonbérrel hátralékban nem volt. De a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt eme jogkérdésnek ilyképen való eldöntésénél, mert tényként megállapította, hogy alperes az 1898 ápril 24-én esedékes 200 frt haszonbér részletet május 2-án felperesnek kifizette, ez pedig azt fentartás nélkül elfogadta és ezekre a tényekre alkalmazandó az a jogszabály, hogy az időszakonként visszatérő haszonbér fizetéseknél a későbbi időre eső haszonbér kifizetése és fentartás nélkül elfogadása azt a vélelmet szüli, hogy korábbi, vagyis a jelen esetben az 1897 szeptember 29-én esedékes haszonbér részlet fenn nem áll és e vélelemmel szemben felperes nem hozott fel bizonyítékot arra, hogy alperes a korábbi időről a vitatott 7 frt 50 kr. haszonbérhátralékot még meg nem fizette. Ha pedig alperes a kereset indításakor haszonbér hátralékban nem volt, habár a haszonbérrészleteket nem pontosan a kikötött időpontokban, hanem késedelmesen fizette is, helyesen alkalmazta a felebbezési biróság azt a jogszabályt, hogy a haszonbérbe adó az esetben, ha a késedelmesen teljesitett haszonbérfizetést jogfentartás nélkül elfogadja, a szerződés ez alapon megszüntetése iránti jogától elállottnak tekintendő. Ilyképen tehát felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróíág jogszabály sértésével utasította el őt, a szerződésnek haszonbér fizetés elmulasztása miatt megszüntetése iránt támasztott keresetével, jogos alappal nem bir. Ellenben hely adandó volt a felülvizsgálati kérelemne k az alapon, hogy alperes a s/erződésnek más lényeges kikötését szegte meg. A szerződés 2-ik pontjában ugyanis alperes a haszonbérelt földnek alhaszonbérbe adásától általában és tehát ugy egészben, mint kisebb részletekben kifejezetten eltiltatott. Ennek a kikötésnek felperesre nézve lényeges volta az által van feltüntetve, hogy a kikötés a szerződésbe felvétetett. A felebbezési biróság ítéletében pedig megállapittatott, hogy alperes az első haszonbérleti évben, ugyan felperes engedélyével, de már a második évben felperes külön engedélye nélkül földeket alhaszonbérbe adott a nélkül, hogy tényként megállapítható volt volna, hogy alperes a szerződési tilalommal szemben felperes külön engedélyét kinyerte. Minthogy pedig a törvényes gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a haszonbéri szerződés lényeges kikötését megszegő haszonbérlővel szemben a bérbeadó a szerződés megszüntetését követelheti: ennélfogva felperesnek a szerződés megszüntetése és a haszonbérlemény visszabocsátása iránti keresete jogszerű alappal birván, ennek hely adandó volt. A megszüntetés időpontjául az 1898 október 1-eje mint a gazdasági év vége volt a fennálló bírói gyakorlatnál fogva megállapítandó. A felülvizsgálati kérelemben felhozott, de az első és felebbezési biróság előtt nem érvényesített azok az uj tények, hogy felperes a szerződést alperessel 1898 április havában felbontotta, alperes pedig ezt tudomásul vette, továbbá, hogy alperes az 1898 szeptember 29-én, tehát per alatti haszonbér részletét nem fizette ki teljesen, a S. E. T. 197. §-a alapján figyelembe nem vétethettek, valamint nem vétethetett tekintetbe felperesnek az a panasza sem, hogy a felebbezési biróság az ítéletet ennek szóbeli kihirdetésekor más oly indokokra is fektette, melyek az irásba foglalt ítéletbe fel nem vétettek, mert a panasz a tárgyalási jegyzőkönyv által van megcáfolva, a mely szerint az ahhoz írásban csatolt ítélet hirdettetett ki. Alperes a per végeredményéhez képest pervesztes lévén, és a felülvizsgálati kérelem eredményre vezetvén, alperes a perés felebbezési költség megtérítésére, valamint az eredményes felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére a S. E. T. 109., 168. és 204. §-a alapján volt kötelezendő. A magyar királyi Curia I. felülvizsgálati tanácsának 1898_ évi december hó 31. napján tartott nyilvános ülésében. (G 423/48. sz. a.) Az 1894. évi XXXI. t.-cikk 77. §. a) pontja alkalmazhatásának előfeltétele, hogy az a házas fél, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, a maga részéről hajlandó legyen a házasságot az esetre folytatni, ha a másik házasfél a birói felhívás folytán az életközösséget kivánja. Az újvidéki kir. törvényszék (1898. évi január 24-én 526. sz. alatt) G. Zsuzsanna felperesnek K. Sándor alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében a következőleg i t é 11: A peres felek között Újvidéken 1873. évi ápr. 16-án az ev. reform vallás szertartásai szerint létrejött házassági kötelék az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja alapján, alperes vétkesnek nyilvánítása mellett felbontatik stb. Indokok: Felperes a közte és alperes közt Újvidéken 1873. évi apr. 16-án létrejött házassági köteléket az 1894. XXXI. t.-c. 77. §-ának a) pontja, 78 és 80. c) pontja alapján kérte felbontani, előadván, hogy alperes vele már házasságuk első idejében rosszul bánt, őt tettleg bántalmazta oly annyira, hogy ennek következtében jobb fülén megsiketült, 1873. évi szeptember havában pedig, midőn bántalmazásai elől menekülendő, el akarta hagyni alperest, ez az utcán kétszer utána lőtt, de egyik golyó sem talált. Ennek dacára felperes ismét visszatért alpereshez és vele 1882. évig együtt élt, ekkor azonban férje őt minden jogos ok nélkül elhagyta, azóta hozzá vissza nem tért és más nővel tiltott viszonyban él, és a házassági életközösséget a 2,754/97. sz. birói felhívás dacára sem állította vissza. Alperes beismeri, hogy felperest 1884. évben elhagyta és azóta hozzá vissza nem tért, hogy őt viselkedése miatt fegyverrel fenyegette és hogy mióta felperest elhagyta, más nővel életközösségben él; a házasság felbontásába bele egyezik. A keresethez A) alatt csatolt anyakönyvi kivonattal igazolva van, hogy a felek Újvidéken 1873. évi april 13-án az ev. reform, egyház szertartásai szerint léptek házasságra. A D) alatti helyhatósági bizonyítvány tanúsítja, hogy a felek utolsó együtt lakásának helye Újvidék volt. A C. alatti lelkészi bizonyítvány szerint a felek 1883. év óta különváltan élnek. Az|F. G. H. S. K. alatti lelkészi bizonyitványnyal és anyakönyvi kivonatokkal megvan állapítva, hogy a házasságból 1874. évi január 2-án Zsuzsánna, 1875. évi szeptember 11-én Sándor és 1879. évi június 8-án Mihály nevü gvermek született és hogy felperesnő ezeken kivül több gyermeket nem szült. A 1,132/97. sz. kérvénynyel bemutatott helyhatósági bizonyítvány tanúsítja, hogy alperes a 2,754/97 sz. birói felhívás dacára n házassági életközösséget vissza nem állította. Felperes az állítását, hogy alperes vele durván bánt, őt tettleg bántalmazta annyira,