A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 14. szám - Igazságügyi codificatió

54 hogy ennek következtében jobb fülén megsiketült, a per során nem bizonyította, azt, hogy alperes az utcán felperesre lőtt G. János tanú bizonyította ugyan, de eltekintve attól, hogy ezen tanú telperesnek testvére és hogy a kérdéses időben csak 13 éves volt s ezeknél fogva ezen tanúnak egyedüli vallomása önmagában veve jogszerű bizonyítékul nem szolgálhat, maga a felperes is -azt adja elő, hogy ezen eset 1873. évben, tehát körülbelül 25 évvel ezelőtt történt és hogy ő alperesnek ezen cselekményét megbocsátva, vele a házas életet még körülbelül 10 éven át folytatta s így ezen tényt jelenleg bontó ok gyanánt nem érvényesítheti. Nem látta a kir. törvényszék bizonyítottnak alperes beismerése dacára a felperes által felhozott azt a körülményt sem, hogy alperes más növel törvénytelen viszonyt folytat, mert az állandó joggyakorlat szerint a beismerés válóperekben önálló bizonyíték gyanánt el nem fogadható, alperes beismerésén kivül pedig felperes erre a körülményre egyéb bizonyítékot nem hozott fel. Bizonyítva van azonban a per adataival, hogy alperes felperest még 1883. évben, tehát a házassági életközösség visszaállítása iránti kérelem beadását megelőzőleg 6 hónapot meghaladó idő előtt elhagyta, azóta vissza nem tért és az életközösséget a 2,754/97 sz. bírói felhívás dacára sem állította vissza és miután maga alperes sem állítja, hogy neki felperes elhagyására jogos oka lett volna es ez a per adataiból sem következtethető és miután ezzel az 189-4. XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjában megállapított bontó ok bizonyítva van, ennél fogva a felek közt létrejött házasságot felperesnek alperes által szándékosan és jogos ok nélkül történt elhagyása miatt a hivatkozott törvényszakasz alapján, alperes vétkesnek nyilvánítása mellett fel kellett bontani stb. A szegedi kir. Ítélőtábla (1898. évi január hó 24-én 1,975. sz. a.) a következő i t é le t e t hozta: a kir. törvényszéknek hivatalból megvizsgált ítélete indokai alapján helyben hagyatik. Egyszersmind a periratok felülvizsgálat végett a m. kir. Curiához felterjesztetni rendeltetnek. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember 21-én 3,378. sz a.) hozta a következő végzést: Mindkét alsóbiróság ítélete feloldatik. stb. Indokok: Tekintve, hogy az 1894. évi XXXI. t-cikk 77. § ai pontja alkalmazhatásának előfeltétele, hogy az a házasfél, a kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott, a maga részéről hajlandó legyen a házasságot az esetre folytatni, ha a másik házasfél a birói felhívás folytán az életközösséget kívánja, felperes pedig keresetében határozottan kijelentette, hogy férjével, a ki testi épségét és életét veszélyeztette s harmadik személylyel ágyassági viszonyban él, a házasságot folytatni nem akarja, s ehhez képest a kereset végkérelmével a házasságnak az idézett t.-cikk 78-ik és 80. §. c) pontja alapján való felbontását szorgalmazta, sőt a békél tetési kísérlet alkalmával is kifejezetten ragaszkodott ebbeli kérelméhez, az elsőbiróság tehát helytelenül intézkedett, midőn a 77 §. a) pontjának alkalmazhatása céljából 2,016'97. sz. végzéssel fel perest hivatalból nyilatkozatra, 2,754/97 számú végzéssel pedig alperest az életközösségnek vissza állítására felhívta s így a házasság ezen az alapon nem volt felbontható; tekintve továbbá, hogy az 1873. évben felmerült események önálló bontó okot nem képezhetnek; egyébként pedig felperesnek az az állítása, hogy alperes erkölcstelen életet folytat, alperes beismerésén kivül más adatokkal nem bizonyittatott, mindkét alsóbiróság Ítéletét feloldani kellett stb Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Vevő a kereset tárgyát képezett árut eladónak kellő időben rendelkezésére bocsátván, a kifogásolt áruk csak megőrzés céljából maradtak vevő birlalatában, ennélfogva eladó a csődhöz leltározott ingókat jogosan követelheti vissza,. Alperes csődtömeg az ingók tulajdonára csak ugy tarthatna igényt, ha a maga részéről teljesíteni, vagyis a megfelelő vételárt megfizetni hajlandó volna. A gyulai kir. törvényszék mint csődbíróság (1898 július 13. 3,979. sz. a.) dr. Ha asz Soma ügyvéd által képviselt Róbert B. Sohn cég felperesnek, dr H a u s e r Mór ügyvéd mint vb. K. József csődtömegének gondnoka, alperes ellen ingók kiadása és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék a keresetnek helyt adva, felperesnek tulajdonjogát a csődleltár 1,392—1,404, 1,407—1,410, tételei alatt felvett 17 vég festő árura nézve megállapítja és ezeket a csődleltárból törölni rendeli, stb. Indokok: felperes keresetében azt adja elő, hogy K. Adolf orosházai kereskedő az 1897 év elején 17 vég festőárut és 5 tucat kötényt rendelt nála, ezek közül azonban a 17 vég festőárut megfelelőnek nem találta és felperesnek rendelkezésére bocsátotta. Időközben P. Dávid budapesti kereskedő a K. Adolf ellen vezetett végrehajtás alkalmával ezeket az árukat lefoglaltatta, a kir. járásbíróság azonban a felperes igénykeresete folytán azokat a birói zár alól feloldotta. Az ítélet jogerőr • emelkedése előtt azonban K. Adolf csődbe jutott és a felperes által igényelt áruk is felvétettek a csődleltárba. Mindezek alapján kéri, hogy a csődleltár mondott tételei alatt összeirt ingókra a tulajdonjoga megállapittassék, ezek a csődleltárból töröltessenek és a csődtömeg a perköltség megfizetésére köteleztessék. Alneres tömeggondnok ezt a tényállást azzal a módosítással ismeri el ho*y felperes a rendelkezésre bocsátást nem fogadu Lem az áruk visszavételét megtagadta, es ennélfogva ken a keresetet elutasítani azért, mert az igenyelt ingok nem a felperes tulajdonát képezik. Kifogást tesz a kereset alakja ellen is azon az alapon, mert a visszakövetelés! jog érvényesítését célzó keresetnek első sorban a visszakövetelés tárgyat kepezo dolgok kiadására kell irányulnia. A kir törvényszék eme kifogások figyelembe vétele nélkül a keresetnek helyt adott és felperes kereseti kérelméhez képest a visszakövetelt árukat a csődleltárból törölni rendelte, mert a közadós az által, hogy az elküldött árukat kifogásolta es az eladó rendelkezésére bocsátotta, lemondott arról a tulajdonjogról, a melyet a vételi ügylet folytán szerzett és a tulajdonjog a rendelkezési joggal együtt a felperesre mint eladóra visszaszállt. Eme jogszabály érvényesítését az sem gátolja, hogy falperes a rendelkezésre bocsátást el nem fogadta, mert a K. T. szerint az eladó a rendelkezésre bocsátásra nyilatkozni nem tartozik, annak jogi hatályára nézve tehát ez a felesleges nyilatkozat befolyással nem bir. Minthogy pedig felperes a rendelkezésre bocsátás által tulajdonjogát viszszanyerte, a mennyiben a megszűnt vételi ügylet után az előbbi állapot állott vissza; s minthogy tömeggondnoknak egyéb perjogi kifogásai figyelembe nem vehetők, mert a csődleltárból való kihagyásnak következménye az igényelt ingók kiadása is: mindezek alapján a keresetnek helyt adni kellett, miután az ingók a közadós birlalatában voltak és igy a tömeggondnok azokat teljes jóhiszemmel leltározhatta, stb. A n gyváradi kir. ítélőtábla (1898. október 11. 2,239. sz. a.) az elsőbitóság ítéletét megváltoztatja, felperestkeresetével elutasítja, stb. Indokok: Az eladó a közadósnak elküldött s ezáltal még teljesen ki nem fizetett árut a csődtömegből a csődtörvény 44 §. szerint csak abban az esetben követelheti vissza, ha az áru a csődnyitás előtt rendeltetési helyére nem érkezett és a közadósnak vagy helyette egy harmadiknak birtokába át nem ment. Nem vitás a perben álló felek közt, ennélfogva a kir. Ítélőtábla bizonyított tényként megállapítja, hogy a felperes által ezúttal visszakövetelt áruk már a csödnyitás előtt rendeltetésük helyére megérkeztek, azokat a közadós megvizsgálta s mint a B. alattiból is kitűnik, minőség szempontjából kifogásolta, hogy ugyanezeket az árukat P. Dávid a közadósnál, tehát ennek birtokában az ellene szintén a csődnyitás előtt vagyis 1897 dec. 4-én foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalta és hogy azok a csődtömeghez 1898. évi márc. 25-én 1,392—1,404 és 1,407—1,410 tételszámok alatt a közadósnál leltároztattak, tehát ennek birtokában találtattak. Ezekből a tényekből megállapítja a kir. Ítélőtábla, hogy az említett áruk már a csödnyitás előtt átmentek a közadós birtokába, azokat tehát a felperes vissza nem követelheti. E mellett a tényállás mellett nem alkalmas a felperes visszakovetelési igényének megállapítására sem az a körülmény, hogy a közadós az említett árukat még a csődnyitás előtt a felperesnek rendelkezésére bocsátotta, sem az, hogy az áruk a felperesnek igénykeresete folytán szintén a csődnyitás előtt D. szerint 1898 évi január 15-én az azokra D. Dávid javára 1897 dec. 4-én foganatosított végrehajtási zár alól feloldattak és hogy a D. alattinak jogerőre emelkedését csak a csődnek időközben történt elrendelése akadályozta meg, nem pedig azt, mert a csődtörvény 44 §. szerint a visszakövetelési igény érvényesítését egymagában az a tény kizárja, hogy az áru a csödnyitás előtt, miként a jelen esetben is történt, a közadósnak tényleges birtokába került; és mert az igényperben hozott Ítélettel csak a felperes és D. Dávid közt keletkezett jogviszony, de nem egyszersmind a felperes és közadós között áru megrendelésből és elküldésből keletkezett jogviszonyból származható jogok és kötelezettségek döntettek el. stb. A m. kir. Curia (1899 évi febr. 15. 16 sz. a.) a másodbiróság íteletének megváltoztatásával az elsőfokban eljárt gyulai kir. törvényszéknek ítélete hagyatik helyben a benne foglalt indokokig l°AgVu éS azért' meft a felek egyező előadása szerint a vevő Adolf a kereset tárgyát képező 17 vég festőárut felperesnek az eladónak kellő időben rendelkezésére bocsájtván, a kifogásolt áruk csak megőrzés céljából maradtak K. Adolf birlalatában. ennélfogva helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy felperes a csődhöz leltározott ingókat jogosan követelhet, vissza, annyival inkább, mert az a körülmény, hogy felperes a rendelkezésre bocsátást visszautasította, a jelen esetben nem döntő, mert felperesaz aitai, hogy a most visszakövetelt ingók iránt már előzőleg igénykeresetet támasztott, mely perben a D. alatt csatolt ítélet szerint az igenyelt festőáruk a birói zár alól fel is oldattak, a rendelkezésre bocsátást utólag kifejezetten elfogadta rnl.iH A ten,yállás mellett ^hát alperes csődtömeg az ingók J °"ara.csak u§y tarthatna igényt, ha a maga résléről teljealnnh/ g,ylS * TeSfele10' vételárt megfizetni hajlandó volna, erre azonban alperes késznek nem nyilatkozott (csődt. 44. §.) tékP«í<lfadáS"V,étellel meebizott gazdatiszt a tözsdebiróság illetékességet nem kötheti ki. és értéktSPeS", kif- itélötábla: A kir. tábla a budapesti áruaz e iárt váí biróságán*k végzését megváltoztatja s eljárt választott b.róságot a perre illetéktelennek nyilvánítja.