A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 1. szám - Anyakönyvi bejegyzés bírói kiigazítása

2 A JOG megváltoztatása az 1895. évi 60,000 sz. belügyministeri utasítás 9l.§-ában felsorolt eseteket kivéve, csak birói kiigazítás utján eszközölhető. Nemcsak akkor van tehát kiigazításnak helye, midőn más ténykörülmények bizonyitandók, mint a melyek az anyakönyvbe bejegyezvék, vagyis amidőn bejegyzett hamis tények helyébe a megfelelő való tények foglalandók az anyakönyvi bejegyzésbe; hanem akkor is, midőn a bejegyzések, melyek a valósággal egyező ténykörülményekről tanúskodnak, időközben ismeretessé vált adatokkal kiegészitendők vagy a midőn a törvénynek megfelelő pótlások eszközlendők. Kir. járásbíróságaink, melyeknek hatáskörébe van a birói kiigazítási eljárás utalva, nem igen tudnak erre a törvénynek teljesen megfelelő álláspontra helyezkedni; innen van, hogy a ministertanácsnak, mint a hatásköri összeütközések elintézésére hivatott hatóságnak a következő esetekben nyílt alkalma kijelenteni, hogy birói kiigazitási útra tartozik : 1. az anyakönyvben a bejelentő törvényes minőségének utólagos kitüntetése (1896 június 4. Az indokolásból: «A világosi kir. járásbíróságnak az a felfogása, mintha bírósági kiigazításnak nem volna helye, ha oly jogok sértve nincsenek, a melyek megőrzéséről a bíróságnak kellene gondoskodni, egészen téves, mert a kiigazitási eljárás megindithatásának ilyen előfeltételéről a törvény említést nem tesz s mert nem is lehet előre megállapítani, hogy a szabályszerűen lezárt és aláirt bejegyzésre nézve jogosan kért valamely változtatás, törlés vagy kiegészítés megtagadása következtében nem fognak-e későbben jogok sérelmet szenvedni, miután az 1894. évi XXXIII. t.-c. 30. §-a értelmében esetrőlesetre a biró megítélésétől függ, hogy az anyakönyvi bejegyzéseknél elkövetett szabályellenességek mennyiben gyöngítik vagy szüntetik meg az anyakönyvek és anyakönyvi kivonatok bizonyító erejét. Egyébiránt az a körülmény, hogy az anyakönyvi bejegyzésnél a bejelentő minősége kitüntetve nincsen, egyáltalán nem tekinthető lényegtelennek, mert a bejelentés a bejegyzés alapját képezi és mert az 1894. évi XXXIII. t.-c. 35., 36., 37., 40., 69. és 70. §-aiban a bejelentés hitelességét is irár.yadónak t-kinti, a bejelentő törvényes minőségének hiányában tehát a bejelentés hitelessége is kérdésessé válhatik.») 2. az anyakönyvben ugyanazon esetről kétszer előforduló bejegyzés egyikének törlése (1896 december 20. Az indokolásból: «Az 1894. évi XXXIII. t.-c. 75. §-a értelmében ugyanis a szabályszerűen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzés kiigazítása csak birói rendeletre történhetik. E szabály — miután valamely anyakönyvi bejegyzés kiigazítása nemesak változtatásokat és kiegészítéseket, hanem törléseket is tehet szükségessé — alkalmazandó akkor is, ha valamely lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzés törléséről van szó. De irányadó az idézett törvény 75. §-ának rendelkezése akkor is, ha valamely lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzésnek nem pusztán egyes részei törlendők, hanem maga az egész bejegyzés, mert az 1894. évi XXXIII. t.-c. 75. §-a az anyakönyvi bejegyzésekről általában szól és mert egész bejegyzések önhatalmú keresztülhuzásának megengedése ellenkeznék az állami anyakönyvi intézmény ama sarkalatos elvével, mely szerint az anyakönyvi bejegyzés lezárása és aláírása után még a legcsekélyebb hibát sem szabad az anyakönyvvezetőnek önhatalmúlag kijavítania, annál kevésbbé tehát az egész bejegyzést törölnie.))) 3. Talált hullára nézve a halálesetnek szabályszerűen lezárt és aláirt bejegyzés által való anyakönyvezése után kiderített adatok bejegyzése(1897 májusö.Az indokolásból: «Kétségtelen továbbá, hogy a szabályszeiüen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzések kiigazítása végett nemcsak módosítások és törlések, hanem pótlások is válhatnak szükségesekké és a törvény egyáltalában nem korlátozza, de a dolog természeténél fogva a kiigazitási eljánás céljának veszélyeztetése nélkül nem is korlátozhatja a bíróságot abban, hogy valamely anyakönyvi bejegyzés kiigazítása végett pótlásokat rendelhessen el. Az anyakönyvi bejegyzés kiigazítása végett birói uton elrendelendő pótlások azonban nem tévesztendők össze az 1895. évi 60,000. számú belügyministeri utasítás 91. §-ának II. pontjában felsorolt és közigazgatási útra tartozó utólagos bejegyzésekkel. Ezek az utólagos bejegyzések ugyanis olyan eseményekre vonatkoznak, melyek az illető anyakönyvi bejegyzés lezárása és aláírása után történtek, vagy a melyekre nézve a bejegyzés előfeltételét a fél kivánata képezi, de a fél e kivánatát csak a bejegyzés lezárása és aláírása után nyilvánította. Ellenben a birói kiigazítás utján elrendelt pótlás célja az, hogy az anyakönyvi bejegyzés azokkal az adatokkal egészíttessék ki. melyek az anyakönyvi bejegyzés idejében fenforogtak és az anyakönyvezésre nézve irányadó szabályok értelmében már akkor bejegyzendők lettek volna, de akár azért, mert a bejelentő vagy az anyakönyvvezt. tő előtt ismeretlenek voltak, akár más oknál fogva az anyakönyvbe nem jegyeztettek be. Ilyen természetűek a talált hullákra ríezve az anyakönyvezés után kiderített adatok is, tehát bejegyeztetésüknek elrendelése a halotti anyakönyvbe csak bírói kiigazítási eljárás utján történhetik. Áll ez annyival is inkább, mert a talált hullákra nézve az anyakönyvezés után kiderített adatok a halotti anyakönyvi bejegyzésnek nemcsak pótlását, hanem módosítását vagy a halotti anyakönyvi bejegyzés egyes adatainak törlését is maguk után vonhatják.s) 4. A bejegyzésben bejelentőként szereplő atya tévesen bejegyzett utónevének utólagosan való kiigazítása(1897 június 2. Az indokolásból: «Az a. felfogás,mintha kiigazításnak csak akkor lenne helye, ha valamely téves adat a bejelentő hibájából került az anyakönyvi bejegyzésbe, de nem volna helye akkor, is. ha az anyakönyvvezető tévedett vagy járt el felületesen, nem alapszik törvényen, mert az 1894. évi XXX Ill.t.-c. 75. §-a e tárgyban ily megkülönböztetést nem tesz, hanem egyszerűen akképen rendelkezik, hogy a szabályszerűen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzés kiigazítása csak birói rendeletre történik, amiből következik, hogy az anyakönyvi bejegyzés szabályszerű lezárása és aláírása után az anyakönyvi bejegyzésen bármelynemü változtatás közigazgatási uton többé nem eszközölhető, kivéve azokat a taxatíve felsorolt eseteket (A. U. 91. §.), a melyekben a törvény ezt kifejezetten megengedi.))) A birói kiigazítástól azonban megkülönböztetendő : a) a helyesbítés, melynek az 1894. évi XXXIII. t.-c. 21. §-a értelmében a bejegyzés szabályszerű lezárása és aláírása előtt van helye. A helyesbítés által ugyanis a bejegyzés szövegében akkor történt változtatás, amikor a bejegyzés még be jezve nincs, a mikor az még nem vált közokirattá. b) Az 1894. évi XXXIII. t.-c. 19. §-a alapján a felügyelő hatóság, illetőleg a kir. bíróság által elrendelt módosító bejegyzések. Ha az anyakönyvvezető valamely bejegyzést nem a felek kívánságának megfelelően teljesít, ha a fél a bejegyzést alá nem irta vagy aláirta ugyan, de csak észrevétellel, ugy panaszt emelhtt a közvetlen felügyelő hatóságnál (főszolgabíró, illetőleg polgármester), s ennek elutasító határozata ellen a kir. járásbírósághoz fordulhat. Ha e hatóságok valamelyike a fél kérelmének helyt ad, akkor elrendeli a fél kívánságához képest a bejegyzés módosítását s csak e módosítás bevezetésévél fog a bejegyzés szabályszerűen bezártnak tekintetni. Az ez után előfordulható változt tás már csak birói kiigazítás utján történhetik, természetesen a fentebb idézett belügyministeri utasítás 91. §-ában foglalt esetek kivételével. c) Az 18J4. évi XXXIII. t.-c. 18. §-a értelmében foganatosítandó utólagos bejegyzések. Itt uj bejegyzés foganatosításáról van szó, nem pedig már meglevő bejegyzésnek változtatásáról De ha már az ily utólagos bejegyzés szabálysze rüen lezárva és aláírva van, utóbb csak birói kiigazítással változtatható meg. d) Veszendőbe ment vagy használhatatlanná vált anyakönyvek pótlása az 1894. évi XXXIII. t.-c. 27. §-a értelmébtn. Itt nem a szabályszerűen lezárt és aláirt bejegyzéseknek pótlás, kiegészitás vagy törlés által való változtatásáról, hanem arról van szó, hogy a bejegyzés eddigi szövegében újra helyreállíttassák. e) A birói kiigazitási eljárás utján törölt anyakönyvi bejegyzéseknek ujabb szabályszeiü anyakönyvezése. A birói kiigazítás tárgyát ugyanis a szabályszerűen lezárt és aláirt bejegyzés képezi ; ha ez a bejegyzés kiigazítás utján töröltetik, akkor nircs már bejegyzés, mely a kiigazítás tárgyát képezhetné s így a bíróságnak nincs is hatásköre tovább eljárni. A törölt bejegyzésben foglalt esetnek ujabb anyakönyvezése már közigazgatási uton történik. így döntött 1898: évi február 9-én tartott tanácsában a kir. ministerium is, a mikor kimondotta, hogy «jelen ügyben annak megállapítása, hogy a nagydisznódi anyakönyvi kerület anyakönyvébe szabályellenesen bevezetett házasságkötésnek birói kiigazítási uton törölt anyakönyvi bejegyzése a nagytalmácsi anyakönyvi kerület anyakönyvébe újólag mikép anyakönyveztessék, az állami anyakönyvi felügyelő hatóság hatáskörébe tartozik.)) Az indokolásból:« . . . az 1894. évi XXXIII. t.-c. 75. §-a értelmében csak a szabályszerűen lezárt és aláirt anyakönyvi bejegyzés képezheti birói kiigazítás tárgyát; ellenben a nagyszebeni kir. járásbíróság kiigazító végzésének meghozatalakor C. Miklós és V. Paraszkéva házasságára vonatkozólag egyáltalában semmiféle bejegyzés sem létezett a nagytalmácsi házassági anyakönyvben, azt tehát bíróilag kiigazítani nem is lehetett; az a kérdés pedig, hogy a házasságkötés, melynek bevezetése a nagytalmácsi házassági anyakönyvben szabályellenesen elmulasztatott, mint uj anyakönyvi bejegyzés miképen eszközöltessék, az 1894. évi XXXIII. t.-c. 19. §-ának esetén kivül, mely ezúttal fenn nem forog, az állami anyakönyvvezetőnek, illetőleg felügyelő hatóságának hatáskörébe tartozik.»