A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 13. szám - A sajtójogi felelősség kérdése

A JOG 103 tési viszonyokon, ha a kir. Curián több tanácselnöki állás szerveztetnék. A tapasztalat azt mutatja, hogy arra ott szük ség van. Eveken keresztül, úgyszólván állandóan két tanácsa a kir. curiának biró vezetése alatt áll, hogy ezek helyett miért nincs tanácselnök, az az igazságügyi költségvetésben is alig számító takarékosságból történik, a mi azonban közvetlenül a kii. curiai bírákra s közvetve az egész magyar birói karra hátrányos. Az albirói állásoktól kezdve tehát fölfelé egészen a maga­sabb birói állásokig kimutatható az, hogy mindenütt van tér, a hol a meglevő fizetési rendszer keretében a magas bírói kar javára módosítás volna tehető ; volna pedig ez a nél­kül, hogy a létező fizetési rendszer változtatás alá kerülne, megoldható volna ez tehát függetlenül az összes állami tiszt­viselők fizetésének kétségkívül szintén rendezésre, javításra váró kérdésétől. Talán sikerült ez igénytelen sorokkal kimu­tatni, hogy sokat lehetne javítani a magyar birói karnak anyagi helyzetén és ezzel szorosan összefüggő előléptetési viszonyain, ha az egyes fizetési osztályoknak fokozatai a bírákra nézve kedvezőbben töltetnének be s ha az 1871 : XXXI., az 1891. XVII. és az 1893. IV. t. cikkeknek a birák fizetésére nézve tett előnyös intézkedései ott, a hol azt a méltányosság kívánja, szélesebb körre kiterjesztetnének. Természetes, hogy mindennek körösztülvitele pénzbe, sok pénzbe kerülne. De vájjon nem érdemes-e az államnak áldozatot hoznia abból a célból, hogy bíráinak nem ritkán munkásságukat bénitó anyagi gondjain segítsen? A sajtójogi felelősség kérdése. Irta : ZS1TVAV LEO, a bpesti büntető törvényszék elnöke. I. A m. kir. igazságügyminiszterium négy évi (1895 —1.898) működéséről kiadott jelentésében (Bpest, Athenaeum, 1899) VI. fejezetében megemlékszik részletesen azokról a változások­ról, melyek a mi sajtójogunkra nézve időközben tett törvény­hozási intézkedések folytán beállottak, illetőleg 1900. évben beállani fognak, továbbá arról, hogy «egy rendszeres, végleges magyar sajtótörvény tervezetének elkészítése iránt intézkedett.* Ez utóbbi érdekel minket a felvetett kérdésnél; azon­ban a jelentés, habár megemlíti, hogy a tervezet elkészítésével megbízott *) már beadta memorandumát, arról, hogy mily ala­pokra véli a sajtójog szabályozását fektetendőnek, mit sem közöl, és igy tájékozatlanok vagyunk ugy abban, hogy a megbízott, valamint abban, hogy az ig. ü. miniszter a felelősség kérdésé­ben mi'y rendszert fogadott el. A sajtótörvényünkben beállott lényeges változásokat már korábbi dolgozatomban**) ismertettem, reámutattam e tör­vény számos fogyatkozásaira és különösen arra, hogy szakkö­reink nagy részében már megérlelődött az a meggyőződés, hogy az 18 48. évi sajtótörvényünkben szabályozott fokozatos felelősségi rendszer tarthatatlan. A visszásságok oly halmaza­tát produkálta a legutóbbi években lefolytatott sajtóperek hosszú sora e téren, hogy aggodalmunk megokolt, — kíván­ságunk sürgős reform iránt meghallgatást követelhet. A sürgősséget különösen két szempontból lehet felismerni. Először is figyelembe kell venni, hogy a sajtójogban (anyagi­ban, valamint alakiban) jogegység fog beállani a Bprts életbe­lépésével, azaz már a jövő évben, mert az 1897 :34. t.-c. 21. §-a szerint «az 1848. évi 18. t.-c. nek érvényben levő rendelkezései a bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjá­tól kezdve az országnak a királyhágón tul fekvő részeiben, továbbá a polgárosított határőrvidéken, valamint Fiume váro­sában és kerületében is hatályba lépnek.» E szerint tehát a tarthatatlannak bizonyult fokozatos felelősségi rendszert hatásában még oda is kiterjesztjük, ahol eddig az 1852. évi sajtópatens vegyes felelősségi rendszere a nemzetiségi vidéken a visszaéléseket mégis némi sikerrel korlátozni alkalmas volt. Másodszor figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a jövő évben az id. törv. 16. és 17. §. 2. pontja szerint a felelősség *) Dr. Kenedi Géza, a Pesti Hírlap fel. szerkesztője, főváros ügyvéd, országszerte ismert publicista. **) Lásd a «J o g» 1898. évi 43., 44. és 4ó. számait. Ez alkalmat felhasználom, hogy pótoljak e cikkekben két lényegesnek tartott részt, melyek az eredeti kéziratomról vett és a nyomdába került máso­atból kimaradtak : 43. sz. 303. lap. 2. bek. «ámde az esk. bir. elnöknek e feladat körüli tévedései illetőleg visszaélései ellen semmiségi panasz használható (BP. 427. §. ö.)» — továbbá 4ő. sz. 317. lap. 3. bek. köze­pén : «a felelősség és elévülés kérdése is a BTK. novellájában a megfelelő fejezeteknél (BTK. V. és IX.; találja rendezését, mert ha nem ott találja, akkor az uj sajtótörvény, mely az egész anyagot kivánná felölelni, viszont a BTK.-et volna kénytelen megcsonkítani.)) kérdése mint ténykérdés nem fog továbbra is kizárólag az esküdtszék elé tartozni. Megoszlik az közte és a szakbiróság között. Nem lehet tehát az iránt kétségünk, hogy a judicatura folyamán a visszásságok e téren növekedni fognak. A szakbi­róságok hozzászokva a büntetőjogi felelősség általános tanai­hoz és szabályaihoz, csak kénytelen-kelletlen fognak bele­i menni a fokozatos felelősség fikcióiba és előreláthatólag már az elönyomozás során a sajtónak féltett előjogát: az anonymi­tást lassanként alá fogják ásni. A való, az igaz keresése fel­tartóztathatatlanul ide visz. A felvetett kérdéssel mellékesen foglalkozott már a tör­vényhozás is, a mint azt előbbi dolgozatomban megérintettem és jelen soraimban még kifejteni fogom, foglalkoztak, csekély számban bár, jogtudósaink is itt-ott vele. de a kérdés meg­érdemelné.hogy most már állandóan napirenden maradjon és eldől­jön. A törvényhozási viták alkalmával a kérdésben határozott állás­foglalásra nem akadunk, tudósaink közül dr. H e i 1 Faustin (P a 11 a s-Lexikon 14. köt. «Sajtójog») egy csinos rövid cikk keretében a jogegyenlőség nagy elvébe ütköző helytelen és megokolatlan kiváltságnak nevezi a mi sajtójogi fokozatos fele­lősségi rendszerünket, de állást a kérdés megoldásában hatá­rozottan nem foglal, csak okoskodásából sejthető, hogy az ált. büntetőjogi felelősségnek a sajtóra is kiterjesztésének a híve. Vargha Ferenc (Vitás kérdések a sajtó utján elkövetett bűn­cselekményeknél, Bpest. 1895. Külön lenyomat a Jogtud. Köz­lönyből) szintén pálcát tör e rendszer felett, sőt azt a jog­rendre nézve veszélyesnek mondja. Dr. Baumgarten Izidor (A sajtófelelősség rendszere, büntetőjogi tanulmány. Bpest, 1888. P f e i f e r kiad.) valóban briliáns bevezetéssel ismerteti a kérdést jogtörténeti és elméleti részeiben és végül határo­zottan állást foglal a mellett, hogy a sajtódeliktumokra is az ált. büntetőjogi felelősség szabályai alkalmazandók. Jelen soraim­ban a felvetett kérdéssel főként gyakorlati szempontokból ki ­indulva kivánok foglalkozni. A sajtójogi felelősség kérdése kétségen kívül igen kényes érdekeket érint s különösen nálunk e téren melegen ápolt traditióval és sok előítélettel kell megküzdenie. Az elkerül­hetetlen reformnál sokat fogunk érzékenykedni; de utóvégre a rossznak, a jogrendre nézve károsnak bizonyult állapot után : a jobbat szükségszerűségből óhajtanunk és keresnünk kell. Vájjon a mai fokozatos felelősség a sajtószabadsággal egybenőtt-e. elválaszthatatlan biztositéka-e ? Ez a kérdés merül fel előttünk mindenek fölött. Az 1848. évi 18. t.-c. a sajtó­szabadságot a következő biztosítékokkal övezi körül: I. meg­állapítja egyenként a sajtóvétségeket és büntetésüket; II. külön bűnvádi eljárást és külön birói forumot alkot számára; III. külön büntetőjogi felelősségi rendszert állit fel és ezt külön — rövidebb — elévülési határidőkkel támogatja; IV. végre tüzetesen meghatározza ama rendőri szabályokat, melyek közt a sajtótermékek terjesztése szabadon megindulhat. E jogszabályokat mind egybevetve, felismerhető a sajtó­törvénynek az a sarkalatos elvi álláspontja, hogy megelő­zésnek nincs — csak m egtorlásnak van helye a ter­jesztés után. — Kétségtelenül ez a lényege és főbiztosítéka a sajtószabadságnak. És ezt legközelebb erintik a sajtórendőri szabályok minősége, azután közelről a sajtóvétségek és az e körül követendő bűnvádi eljárás jogszabályai, valamint birói fóruma, végül csak távolról érinti a büntetőjogi felelősség kérdése. Az I. és II. pont alá sorozott bistositék sajtótörvé­nyünkből már kiesett és beleolvadt a Btkönyvbe, a Btprtsba a nélkül, hogy ez a reform valami észrevehető mozgalmat, vagy érzékenykedést idézett volna elő, a nélkül, hogy a sajtó­szabadság biztosítékai e miatt ingatagokká váltak volna. Marad tehát a III. és IV. pont. Ez utóbbi valóban a legkénye­sebb része a reformnak, mert a rendőri szabályozásnál merül­nek fel főként a szabadmozgás érdekének kérdései. Itt azután helye lesz az érzékenykedésnek, a mozgás tágabb vagy szű­kebb körre szabása körül való elvi hadviselésnek. Ámde a III. ponttal, mely csak igen távolról érinti ezt az érdekkört, bíz­vást nagyobb emotio nélkül foglalkozhatunk, mert hiszen nyil­vánvaló, hogy a büntetőjogi felelősség tisztán a megtorlás kér­dé e, tehát a megelőzés és megtorlás közötti féltékenyen őrzött határvonalat nem képes átszakítani. Az a nézet, hogy sajtódelictumok külön állást foglal­nak el az anyagi büntetőjogban, igy tehát külön felelősségi rendszert is kell számukra megállapítani, még némileg megokol­ható, mihelyt azonban, mint nálunk a Btk. életbelépésével, a sajtódeliktumokat az ált. büntetőjogi anyagba beolvasztva szabályoztuk, méltán felvethető az a kérdés, hogy miért nem alkalmazhatók reájuk épp ugy az ált. büntetőjogi felelősség szabályai is ?

Next

/
Thumbnails
Contents