A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899 / 13. szám - A sajtójogi felelősség kérdése
A JOG 103 tési viszonyokon, ha a kir. Curián több tanácselnöki állás szerveztetnék. A tapasztalat azt mutatja, hogy arra ott szük ség van. Eveken keresztül, úgyszólván állandóan két tanácsa a kir. curiának biró vezetése alatt áll, hogy ezek helyett miért nincs tanácselnök, az az igazságügyi költségvetésben is alig számító takarékosságból történik, a mi azonban közvetlenül a kii. curiai bírákra s közvetve az egész magyar birói karra hátrányos. Az albirói állásoktól kezdve tehát fölfelé egészen a magasabb birói állásokig kimutatható az, hogy mindenütt van tér, a hol a meglevő fizetési rendszer keretében a magas bírói kar javára módosítás volna tehető ; volna pedig ez a nélkül, hogy a létező fizetési rendszer változtatás alá kerülne, megoldható volna ez tehát függetlenül az összes állami tisztviselők fizetésének kétségkívül szintén rendezésre, javításra váró kérdésétől. Talán sikerült ez igénytelen sorokkal kimutatni, hogy sokat lehetne javítani a magyar birói karnak anyagi helyzetén és ezzel szorosan összefüggő előléptetési viszonyain, ha az egyes fizetési osztályoknak fokozatai a bírákra nézve kedvezőbben töltetnének be s ha az 1871 : XXXI., az 1891. XVII. és az 1893. IV. t. cikkeknek a birák fizetésére nézve tett előnyös intézkedései ott, a hol azt a méltányosság kívánja, szélesebb körre kiterjesztetnének. Természetes, hogy mindennek körösztülvitele pénzbe, sok pénzbe kerülne. De vájjon nem érdemes-e az államnak áldozatot hoznia abból a célból, hogy bíráinak nem ritkán munkásságukat bénitó anyagi gondjain segítsen? A sajtójogi felelősség kérdése. Irta : ZS1TVAV LEO, a bpesti büntető törvényszék elnöke. I. A m. kir. igazságügyminiszterium négy évi (1895 —1.898) működéséről kiadott jelentésében (Bpest, Athenaeum, 1899) VI. fejezetében megemlékszik részletesen azokról a változásokról, melyek a mi sajtójogunkra nézve időközben tett törvényhozási intézkedések folytán beállottak, illetőleg 1900. évben beállani fognak, továbbá arról, hogy «egy rendszeres, végleges magyar sajtótörvény tervezetének elkészítése iránt intézkedett.* Ez utóbbi érdekel minket a felvetett kérdésnél; azonban a jelentés, habár megemlíti, hogy a tervezet elkészítésével megbízott *) már beadta memorandumát, arról, hogy mily alapokra véli a sajtójog szabályozását fektetendőnek, mit sem közöl, és igy tájékozatlanok vagyunk ugy abban, hogy a megbízott, valamint abban, hogy az ig. ü. miniszter a felelősség kérdésében mi'y rendszert fogadott el. A sajtótörvényünkben beállott lényeges változásokat már korábbi dolgozatomban**) ismertettem, reámutattam e törvény számos fogyatkozásaira és különösen arra, hogy szakköreink nagy részében már megérlelődött az a meggyőződés, hogy az 18 48. évi sajtótörvényünkben szabályozott fokozatos felelősségi rendszer tarthatatlan. A visszásságok oly halmazatát produkálta a legutóbbi években lefolytatott sajtóperek hosszú sora e téren, hogy aggodalmunk megokolt, — kívánságunk sürgős reform iránt meghallgatást követelhet. A sürgősséget különösen két szempontból lehet felismerni. Először is figyelembe kell venni, hogy a sajtójogban (anyagiban, valamint alakiban) jogegység fog beállani a Bprts életbelépésével, azaz már a jövő évben, mert az 1897 :34. t.-c. 21. §-a szerint «az 1848. évi 18. t.-c. nek érvényben levő rendelkezései a bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve az országnak a királyhágón tul fekvő részeiben, továbbá a polgárosított határőrvidéken, valamint Fiume városában és kerületében is hatályba lépnek.» E szerint tehát a tarthatatlannak bizonyult fokozatos felelősségi rendszert hatásában még oda is kiterjesztjük, ahol eddig az 1852. évi sajtópatens vegyes felelősségi rendszere a nemzetiségi vidéken a visszaéléseket mégis némi sikerrel korlátozni alkalmas volt. Másodszor figyelmet érdemel az a körülmény, hogy a jövő évben az id. törv. 16. és 17. §. 2. pontja szerint a felelősség *) Dr. Kenedi Géza, a Pesti Hírlap fel. szerkesztője, főváros ügyvéd, országszerte ismert publicista. **) Lásd a «J o g» 1898. évi 43., 44. és 4ó. számait. Ez alkalmat felhasználom, hogy pótoljak e cikkekben két lényegesnek tartott részt, melyek az eredeti kéziratomról vett és a nyomdába került másoatból kimaradtak : 43. sz. 303. lap. 2. bek. «ámde az esk. bir. elnöknek e feladat körüli tévedései illetőleg visszaélései ellen semmiségi panasz használható (BP. 427. §. ö.)» — továbbá 4ő. sz. 317. lap. 3. bek. közepén : «a felelősség és elévülés kérdése is a BTK. novellájában a megfelelő fejezeteknél (BTK. V. és IX.; találja rendezését, mert ha nem ott találja, akkor az uj sajtótörvény, mely az egész anyagot kivánná felölelni, viszont a BTK.-et volna kénytelen megcsonkítani.)) kérdése mint ténykérdés nem fog továbbra is kizárólag az esküdtszék elé tartozni. Megoszlik az közte és a szakbiróság között. Nem lehet tehát az iránt kétségünk, hogy a judicatura folyamán a visszásságok e téren növekedni fognak. A szakbiróságok hozzászokva a büntetőjogi felelősség általános tanaihoz és szabályaihoz, csak kénytelen-kelletlen fognak belei menni a fokozatos felelősség fikcióiba és előreláthatólag már az elönyomozás során a sajtónak féltett előjogát: az anonymitást lassanként alá fogják ásni. A való, az igaz keresése feltartóztathatatlanul ide visz. A felvetett kérdéssel mellékesen foglalkozott már a törvényhozás is, a mint azt előbbi dolgozatomban megérintettem és jelen soraimban még kifejteni fogom, foglalkoztak, csekély számban bár, jogtudósaink is itt-ott vele. de a kérdés megérdemelné.hogy most már állandóan napirenden maradjon és eldőljön. A törvényhozási viták alkalmával a kérdésben határozott állásfoglalásra nem akadunk, tudósaink közül dr. H e i 1 Faustin (P a 11 a s-Lexikon 14. köt. «Sajtójog») egy csinos rövid cikk keretében a jogegyenlőség nagy elvébe ütköző helytelen és megokolatlan kiváltságnak nevezi a mi sajtójogi fokozatos felelősségi rendszerünket, de állást a kérdés megoldásában határozottan nem foglal, csak okoskodásából sejthető, hogy az ált. büntetőjogi felelősségnek a sajtóra is kiterjesztésének a híve. Vargha Ferenc (Vitás kérdések a sajtó utján elkövetett bűncselekményeknél, Bpest. 1895. Külön lenyomat a Jogtud. Közlönyből) szintén pálcát tör e rendszer felett, sőt azt a jogrendre nézve veszélyesnek mondja. Dr. Baumgarten Izidor (A sajtófelelősség rendszere, büntetőjogi tanulmány. Bpest, 1888. P f e i f e r kiad.) valóban briliáns bevezetéssel ismerteti a kérdést jogtörténeti és elméleti részeiben és végül határozottan állást foglal a mellett, hogy a sajtódeliktumokra is az ált. büntetőjogi felelősség szabályai alkalmazandók. Jelen soraimban a felvetett kérdéssel főként gyakorlati szempontokból ki indulva kivánok foglalkozni. A sajtójogi felelősség kérdése kétségen kívül igen kényes érdekeket érint s különösen nálunk e téren melegen ápolt traditióval és sok előítélettel kell megküzdenie. Az elkerülhetetlen reformnál sokat fogunk érzékenykedni; de utóvégre a rossznak, a jogrendre nézve károsnak bizonyult állapot után : a jobbat szükségszerűségből óhajtanunk és keresnünk kell. Vájjon a mai fokozatos felelősség a sajtószabadsággal egybenőtt-e. elválaszthatatlan biztositéka-e ? Ez a kérdés merül fel előttünk mindenek fölött. Az 1848. évi 18. t.-c. a sajtószabadságot a következő biztosítékokkal övezi körül: I. megállapítja egyenként a sajtóvétségeket és büntetésüket; II. külön bűnvádi eljárást és külön birói forumot alkot számára; III. külön büntetőjogi felelősségi rendszert állit fel és ezt külön — rövidebb — elévülési határidőkkel támogatja; IV. végre tüzetesen meghatározza ama rendőri szabályokat, melyek közt a sajtótermékek terjesztése szabadon megindulhat. E jogszabályokat mind egybevetve, felismerhető a sajtótörvénynek az a sarkalatos elvi álláspontja, hogy megelőzésnek nincs — csak m egtorlásnak van helye a terjesztés után. — Kétségtelenül ez a lényege és főbiztosítéka a sajtószabadságnak. És ezt legközelebb erintik a sajtórendőri szabályok minősége, azután közelről a sajtóvétségek és az e körül követendő bűnvádi eljárás jogszabályai, valamint birói fóruma, végül csak távolról érinti a büntetőjogi felelősség kérdése. Az I. és II. pont alá sorozott bistositék sajtótörvényünkből már kiesett és beleolvadt a Btkönyvbe, a Btprtsba a nélkül, hogy ez a reform valami észrevehető mozgalmat, vagy érzékenykedést idézett volna elő, a nélkül, hogy a sajtószabadság biztosítékai e miatt ingatagokká váltak volna. Marad tehát a III. és IV. pont. Ez utóbbi valóban a legkényesebb része a reformnak, mert a rendőri szabályozásnál merülnek fel főként a szabadmozgás érdekének kérdései. Itt azután helye lesz az érzékenykedésnek, a mozgás tágabb vagy szűkebb körre szabása körül való elvi hadviselésnek. Ámde a III. ponttal, mely csak igen távolról érinti ezt az érdekkört, bízvást nagyobb emotio nélkül foglalkozhatunk, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a büntetőjogi felelősség tisztán a megtorlás kérdé e, tehát a megelőzés és megtorlás közötti féltékenyen őrzött határvonalat nem képes átszakítani. Az a nézet, hogy sajtódelictumok külön állást foglalnak el az anyagi büntetőjogban, igy tehát külön felelősségi rendszert is kell számukra megállapítani, még némileg megokolható, mihelyt azonban, mint nálunk a Btk. életbelépésével, a sajtódeliktumokat az ált. büntetőjogi anyagba beolvasztva szabályoztuk, méltán felvethető az a kérdés, hogy miért nem alkalmazhatók reájuk épp ugy az ált. büntetőjogi felelősség szabályai is ?