A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 12. szám - Hézag a végrendelkezési törvényben - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

A JOG 47 magánjogi igénynek, irai.ti határozathozatal van fentartva polgári petutra, de arra nem jogosítja fel a törvény a polgári biro sagot. hogy azt biralja felül, hogy az iparhatosagi határozat hozatalara az illető hatóság saját hatáskörében jogosan járt-e el avagy nem ? tehát mint már fennebb is kiemeltetett, döntés tárgyat csak az képezheti, hogy az anyagi jogszabályok szerint alpereseket megilleti az általak keresetbe vett es iparhatóság által megitélt munkabér. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. febr. 8. I. 539. sz. a.) A gyermekeknek azok nemzői ellenében tartás iránt fennálló joga. mint személyes jog az o. p. t. k. i,458. és 1,481. szerint az elévülés és elbirtoklás tárgyat nem képezi és ez alapon a kereset elutasításának helye nincs Az o. p. t k. 163. tj-ában felállított törvényes vélelemmel szemben a másokkal való közösülés és az állítólagos feslett életmód sikeresen ellen nem vethető es igy ezek a bizonyítani kívánt ténykörülmények közömbösök (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 16. G. 4Q3 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A k. t. 485. es 4S6 ij-anak helyes értelme szerint a biztositasi dij a viselt kockázatnak az ellenértéket képezvén, az a biztosítónak csak azon időre jar, a meddig a biztosítási szerződés hatályában van, vagyis addig, a meddig a biztosító a kockázatot viseli. A biztositasi dijnak a viselt es letelt kockázati időtartamnak megfelelő megosztása a kt. 486. £-anak a-ik bekezdésével nem all ellentétben, mert a kockázat maga csak akkor es addig tekinthető oszthatlannak, ha és a meddig a kockázat hatályában fennáll, a kockázat oszthatlansága tehát megszűnik abban a pillanatban, a mikor a kockázat a vonatkozó biztositasi szerződés hatálytalanná valtával szinten hatályát vesztette, a miből folyolag a kockázat oszthatlansnganak megszűntével megszűnik a kockázat ellenerteket képező biztositasi dijnak oszthatlansága is. Az a körülmény, hogy felperes alapszabályai értelmében minden biztosítást viszontbiztosítani és viszontbiztosítási dijat az egész évre lefizetni tartozik, alperesnek mint harmadik szemelvnek jogait es kötelezettségeit nem érintheti. A szegedi kir. törvényszék mint váltótörvényszék (1898. június 8-án 10,448. sz. a.) dr. Ujj József ügyvéd által képviselt első magyar általános biztosító társaság szegedi főügynöksége felperesnek, dr. Horváth Kálmán ügyvéd által képviselt T. Mátyás alperes ellen 11 frt 57 kr. és jár. iránti perében kővetkező ítéletet hozott: A kifogásoknak hely adatik s az 1897 évi dec. 9-én 22,434. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kívül helyezésével felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás: Peres felek között nem vitás azon tény, hogy a keresethez csatolt váltó, az 1894 évi július 4-étől egy évre járó biztosítási dijról van kiállítva, nem vitás az sem, hogy a díjfizetési határnap a biztosítási szerződés éveinek kezdő napjával nem esik össze; ekként tehát az 1897 évi július 4 napjától 1898. évi július. 4 napjáig járó biztosítási dij 1897 évi szeptember l-ig halasztottnak tekintendő, nem vitás végre, hogy alperes a biztosítási di;at sem 1897. évi július 4-én, sem az e végre engedett halasztás (1897. évi szeptember elsejei előtt teljesen le nem fizette. A K. T. 485. §-ának 4. pontja szerint, ha a visszatérő időszakokban szedendő dij a lejáratkor vagy az e végre megengedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, a biztosítási szerződés hatályát veszti. A felek között létrejött biztosítási szerződés tehát 1897. évi szeptember 1-én hatályát vesztette. A K. T. 485. és 486. § ának helyes értelme szerint a biztosítási dij a viselt kockázatnak az ellenértékét képezvén, az a biztositónak csak azon időre jár, a meddig a biztosítási szerződés hatályában van, vagyis addig, a meddig a biztosító a kockázatot viseli. Felperesnek tehát csak az 1897. évi július 4. napjától 1897. évi szept. 1 napjáig terjedő időre eső díjrészlethez lehetne joga, ez azonban az 1897. évi július 4. napjától kezdődött biztosítási évre fizetett ö frt 76 krral ki van egyenlítve, a dij fizetésre engedett halasztási nap utáni időre követelt kereseti összegre nézve azonban felperes a váltó valódisága esetében is keresetével elutasítandó, mert a biztosítási dij fizetésére adott halasztási határnapot követő napon a biztosítási szerződés hatályát vesztette, a biztosító által viselendő kockázat e napon véget ért. A biztosítási díjnak a viselt és letelt kockázati időtartamnak megfelelő megosztása a K. T.486. §-ának2. bekezdésével nem áll ellentétben, mert a kockázat maga csak akkor és addig tekinthető oszthatlannak, ha és a meddig a kockázat hatályában fennáll; a kockázat oszthatlansága tehát megszűnik abban a pillanatban, a mikor a kockázat a vonatkozó biztosítási szerződés hatálytalanná váltával szintén hatályát veszteUe, a miből folyólag a kockázat oszthatlanságának megszűntével megszűnik a kockázat ellenértékét képező biztosítási dijnak oszthatlansága is stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1898. évi szeptember 14-én 3,737. sz. a.) az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert az a körülmény, hogy felperes alapszabályai értelmében minden biztosítást viszonbiztositani és hogy a viszonbiztositásdijat az egész évre lefizetni tartozik, alperesnek mint harmadik személynek jogait és kötelezettségeit nem érintheti stb. A m. kir. Curia (1899 január 24-én 1,126. sz. a.) a kir.ítélőtáblának Ítélete a benne foglalt és az elsőfokú bíróság ítéletéből 1 átvett indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. A vádlott által eltulajdonított kendő, habár azt sértett saját kis leányának ruházatára használta, ennek birtokában maradt, a mennyiben a gyermek akaratképesség hiányában ez ingó dologról joghatálylyal nem rendelkezhetett. Ezek szerint teljesen közömbös: vájjon az eltulajdonított dolgot vádlott a gyermektől ennek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtésével vagy a nélkül, a gyermek hozzájárulásával vagy annak ellenére sajátította el és vádlott a btk. 333 S-ába ütköző lopás bünteti tében bűnösnek kimondatott. A nyíregyházai kir. törvényszék (1898. évi február 9. I 325. sz. a.): B. Julianna vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Özv. M. Mártonné sértett és M, Lina tanú vallomásával, valamint vádlott beismerésével azon tényállás nyert bizonyítást, hogy Nyíregyházán 1895. év őszén körülbelül október havában vádlott sértettnek általa jói ismert 9—10 éves Lina ' nevü leányát lakásáról magával el és a szőllőbe csalta. Útközben azon ürügy alatt, hogy fázik, nevezett kis leánytól 2 frt értékű nagykendőjét azzal a hazugul tett ígérettel, hogy másnap vissza viszi, elkérte, azonban a tulajdonosnak azt vissza nem adta, hanem jogtalanul eltulajdonította s az nála körülbelül egy félév elteltével meg is találtatott. Vádlott ellen ezen tényállás alapján a btk. 333. §-ába ütköző s a 338. §. szerint minősülő lopás büntette miatt emeltetett vád. Minthogy vádlott idegen ingó dolgot a birlalótól annak beleegyezésével, de egy teljesíteni nem szándékolt Ígérettel, tehát ravasz fondorlattal vett el és a jelzett ingó dolgot eltulajdonítván, ezáltal a tulajdonosnak kárt okozott, vádlott cselekméI nye nem a btk. 333 §-ába ütköző lopás tényálladékát, hanem a : btk. 279. §. alá eső és az okozott kárra tekintve vétséget képező I csalás ismérveit tünteti fel. Tekintve, hogy a csalás vétsége a btk. 390. §. értelmében csak magánvádra üldözendő; tekintve, hogy a sértett vádlott ellen a feljelentést az A 1. naplósz. a. beügyelt iratok szerint , 1896. ápr. 23-án, tehát a cselekmény elkövetése után nyilván több ! mint 3 hó múlva és igya btk. 112. §-ában meghatározott panasz| elévülési idő elteltével tette meg, holott mint maga beismeri, | vádlottat, mint a tett elkövetőjét egyénileg igen jól ismerte, mert az előzőleg lakásán többször megfordult és csupán a vezetéknevét nem tudta : ezen okoknál fogva vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1898. évi márc. 15. 907. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért, mert sértett a végtárgyalás folyamán határozottan kijelentette, hogy a vádlott megbüntetését nem kivánja, mely kijelentés a vád visszavonásával egyértelmű. A m- kir. Curia. (1899. évi január 18. 4,462. sz. a.j Minthogy a vádlott által eltulajdonított kendő, habár azt sértett • saját kis leányának ruházatára használta, ennek birtokában maradt, a mennyiben a 9—10 év körüli gyermek akaratképesség hiányában ez ingó dologról joghatálylyal nem rendelkezhetett ; minthogy ezek szerint teljesen közönbös, vájjon az eltulajdonított dolgot vádlott a gyermektől ennek ravasz fondorlattal való tévedésbe vitelével, vagy a nélkül, a gyermek hozzájárulásával vagy ennek ellenére sajátította el: az alsó bíróságok ítéletében felfejtett tényállásnak elfogadásával mindkét alsó bíróság Ítélete megváltoztattatik és vádlott a M. Mártonné kárára elkövetett, a btk. 333. §-ába ütköző és a 9. sz. a. törzskönyvi kivonatok adatai folytán a 338. §. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek kimondatik és e miatt tekintettel az okozott kár csekélységére és vádlott ifjú korára, a 340. és 92. §§. alapján 6 havi börtönnel és 3 évi hivatalvesztéssel büntettetik stb. A jogos védelemben volt vádlottnak az a cselekménye, I hogy a támadólag fellépett sértettet a támadás elhárítása céljábó 1 meglökte, az ez által okozott testi sértés a btk. 79 §. értelmeben I büntető beszámítás alá nem esik. A szolnoki kir. törvényszék (1897 nov. 26. 9,259. sz. a.j | V. Lajos, bűnös a btk. 310 §. alá eső gondatlanság által okozott I súlyos testi sértés vétségében és ezért 6 heti fogházra és 60 frt I pénzbüntetésre ítéltetik stb. Indokok: K. János 1896. dec. 17-én este H. Antalnak i kocsmájában mulatván, V. Lajosnak zenekarát is magához renI delte; noha vagy két óra hosszáig zenéltetett már magának, mégis j mikor a muzsikusok tőle pénzt kértek, fizetni vonakodott és azon kijelentéssel: «ittatok már eleget>, felkapott egy borosüveget és azt mint részeg ember a zenészek közé készült hajítani. A mennyire a többé-kevésbbé érdekelt jelenlevőknek, jelesen I P. András, B. István és B. Sándor tanuknak előadásából megállapítható, ekkor vádlott egyik kezével az . üveget a sértett féltől elkapta, a másik kezével pedig őt ugy megtaszította, hogy K. János a háta mögött levő széken keresztül a földre esett. K. János ettől eltérőleg azt állítja ugyan, hogy a földre esés után vádlott még dulakodott vele és balkarját addig csavarta.