A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 8. szám - A gabonauzsoráról

30 A JOG mellett a felperes valamint csecsemő gyermeke irányában tanúsított hűtlen és szivtelen viselkedésével a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan megsértette, mire nézve felperes bizonyítékokat is ajánlott és nyújtott, minélfogva és tekintettel arra, hogy az alperest terhelő azok a vétkes cselekmények a H. T. 80. §. a) pontjában foglalt bontó ok jelenségeivel birnak, de ez esetre nézve az ugyanazon törvény 99. §-a által rendelt intézkedés nem mellőzhető, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és a jelen ítélet rendelkező részében foglaltak értelmében kellett intézkedni. Az 1894 : XXXI. t.-c. 102. §-a csak a házassági válóper bírósága által lévén alkalmazandók ennek a törvényszakasznak a rendelkezésével a nő nincs elzárva attól, hogy ha férjének türhetlen magaviselete szolgált okul a külön élésre, attól ideiglenes tartásdijt a válóper folyamatba léte nélkül is követelhessen és mert a nö abban az esetben, ha a férjének magaviselete a nőre nézve lehetetlenné teszi, hogy a házaséletet folytassa, a nő nem kényszerithetö a férjéhez való visszamenésre. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 23. I. 427. sz. a.) Az állandóan követett birói gyakorlat szerint a haszonbérlő a haszonbérbe adótól a bérlemény egy részének nem használhatása okából megfelelő bérleengedést nem követelhet akkor, ha az a nem használhatás egyenesen a haszonbérlőnek akár szándékos, akár véletlen mulasztása miatt következett be : már pedig jogilag ilyen hatályú mulasztásnak volna tekintendő felperesekre nézve az a tényük, hogy esetleg nem védekeztek az uj tulajdonossal szemben a belsőségből való kimozditás ellen azzal, hogy a megfelelő előleges felmondás meg nem történt és a folyó gazdasági év még el nem telt. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. nov. 30. G. 374. sz. a.) A házas együttélés megszakítása esetén felperest a kikötött tartásdíj feltétlenül illeti meg; és minthogy a válóper befejezése előtt az a kérdés, melyik fél tekintendő vétkesnek, véglegesen el nem döntetik, ennélfogva a házastársak a válóper befejeztéig fizetendő ideiglenes nőtartás iránt szabadon egyezkedhetnek. M. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 29. I. G. 439. sz. a.) Az 1881 : LX. t.-c. 96. 55-a szerint az igényperben az eldöntés tárgyát csak az képezheti, vájjon a lefoglalt ingó a végrehajtási zár alól felmentendő-e vagy sem, a foglalást megelőző eljárásra vonatkozó panasz .ehát az igényperben tekintetbe nem jöhet. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 9. I. G. 393. sz. a.) Annak a megállapítása, vájjon felperes eltartására alperes társadalmi és vagyoni viszonyaihoz mérten mily összeg megfelelő, ténykérdést képez. ÍM. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 30. I. G. 430. sz.) A S. E. 188. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelem a felebbezési bíróságnál nyújtandó be és pedig az ítélet kihirdetésétől, illetve kézbesítésétől számítva i5 nap alatt. Szabályszerűen beadottnak tehát a felülvizsgálati kérelem csak akkor tekinthető, ha az a törvényes időben a felebbezési bíróság jegyzői irodájába beérkezik. Más bíróságnál történt beadása a felülvizsgálati kérelemnek, a beadási határidőt fenn nem tartja. Ennélfogva felperesnek arra a kérelmére tekintettel lenni nem lehet. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. nov. 26. I. G. 456/98. sz. a.) A törvénytelen gyermek nemzőjének az vélelmezendő, ki a gyermek anyjával a gyermek születésétől visszaszámított hat hónapnál nem rövidebb és tiz hónapnál nem hosszabb idő alatt közösült. A biróság az esküre bocsátás idejében még törvényes kort el nem ért tanú vallomását is szabadon mérlegelheti. A S. E. T. a bizonyítandó tény bekövetkezési ideje között a 91. §. szerint nem különböztet. A törvénytelen gyermek anyja gyermeke nevében tartásra csak akkor nem tarthat igényt, ha az a gyermek fogamzási időszakában nyilván feslett és erkölcstelen életmódot folytatott. M. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 2. I. G. 367. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A főnök és megbízott között, majd az utóbbi és a vevő felek közötti jogviszony, nemkülönben a megbízott által közvetített illetve megkötött ügyletek joghatálya és a kötelezettségek terjedelmének megítélésénél a megbízott elnevezése jelesül annak közvetítő ügynökké declarálása irányadó nem lehet, hanem igenis az a jog és cselekvési kör, a melyet a főnök tényei vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és betölt. A miskolci kir. törvényszék 11898 május 11. 4,419 sz. a.) dr, Hollánder Gusztáv által képviselt borsod-miskolci gőzmalom részvénytársaság fejperesnek dr. Robitsek Adolf ügyvéd által képviselt S. Salamon alperes ellen 944 frt 05 krés jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperesnek a B. alatti könyvkivonati számlára alapított kereseti követelése ellen azzal védekezik az alperes, illetően ennek a követelésnek a kifizetését azon az alapon tagadja meg, hogy miután a keresetben érintett és a D.) alatt csatolt facturában részletezett 100 zsák lisztárut ő F. Albert, mint a felperesi részvénytársaság meghatalmazottjánál rendelte oly megállapodás mellett, hogy neki is fog fizetni, a nevezett meghatalmazott részére, a ki pénzfelvételre is jogosult volt, a peres lisztárux vételárát a 2% cassascontó 18 frt 18 kr, helyesebben 88 kr összegének a levonásával készpénzben kifizette, mely fizetés következtében felperest keresetével elutasítani kén. Felperes tagadja, hogy a nevezett F. Albert az ö kereskedelmi meghatalmazottja lett volna és azt vitatja, hogy F. közönséges közvetítő ügynöke volt, a kinek tehát jogköre a fizetések felvételére ki nem terjedt; igy az alperes által F. Albert részére fizetett összeg a felperes részére teljesített fizetésnek nem is tekinthető, miért is az árut szállított és facturázott felperesnek alperes az általa átvett árunak az árával tartozik; tagadja egyébként a felperes, hogy az alperes által illetve helyette a 3. sz. a. csatolt postakönyv tanúsága szerint F. Albert részére küldött összeg a kereseti számlabeli követelésre, illetve ezen áruk fejében fizettetett volna. A peres felek ezen felhozott és vitatott jogi álláspontból kiindulván, eldöntendő kérdés első sorban az, hogy az alperes tényleg tsljesitett-e fizetést a postakönyv értelmében a F. részére; miután pedig az képez perdöntő kérdést, ha vájjon az emiitett és vitatott módon eszközölt fizetés által a kereseti követelés kifizetettnek tekintendő-e azon az alapon, hogy F. Albert a felperest illető fizetések felvételére jogosult volt. A fizetés tényét illetően alperes azt állítja, hogy a 3 sz. a. csatolt és L. Wolf részére kiállított postai feladókönyv 17. lapján F.Albert címére feladott925frt 17krolyképen küldetetta postakönyv nevezett birtokosa által, hogy ez a kereseti lisztárut alperestől átvette és igy a vételár összegét helyette elküldte, a mely átadásra s annak a körülményeire vonatkozó alperesi előadás valóságát felperes maga sem vont kétségbe, de ez a körülmény igazolást nyer a tanuként kihallgatott L. Wolf és Eugénia egyezőn tett és nem kifogásolt vallomásával, a mely szerint a 3. sz. a. postakönyv 17. lapján F. Albert cimére feladott 925 frt 17 kr egyenesen a D. alatti facturában részletezett kereseti lisztáruk vételára fejében küldetett, megokolván a tanuk azt is, hogy F.-nek miért küldötték a pénzt, a mely ezen tanubizonyiték mellett nem téveszthető szem elöl a küldött összegnek a kereseti követelés összegével a 2°/0 leütése után megfelelő volta, a küldés idejének az áruszállítás idejével 30 napon belöli találkozta és mert felperes nem is vitatja, mintha alperes avagy L. Wolfnak F. Alberttel szemben a kérdéses lisztárakra vonatkozó ügyleten kivül másnemű ügyletből kifolyóan olyan fizetési kötelezettsége állott volna fenn, a melyre a postakönyvvel igazolt 925 frt 17 krt fizette volna, mely körülményeket az 1893: XVIII. t.-c. 215 illetve 64. §. értelmében szoros méltatás alá vévén meg kellett állapítani, miszerint a többször emiitett összeg L. Adolf által az alperes helyett és a D. alatti facturában kitett áru vételára fejében küldetett illetve fizettetett. A második kérdésre vonatkozóan, jóllehet ugy a R. István Samu vallomása, valamint a felperes és F. Albert között fennállott szerződéses jogviszonyt szabályozó A. alatti közjegyzői okirat tartalma szerint F. az eladások közvetítésével megbízott ügynöke volt felperesnek és bár ez a szerződés fogalmi meghatározása értelmében a K. T. 43—45. §-aiban kijelölt kereskedelmi meghatalmazottnak nem tekinthető s ügynöki minőségében az általa közvetített ügyletekből kifolyóan külön felhatalmazás nélkül nincsen is jogosítva a vételár felvételére; a főnök és megbízott között, majd ez utóbbi és a vevő felek közötti jogviszony, nem különben 'a megbízott által közvetített, illetve megkötött ügyletek joghatálya és a kötelezettségek terjedelmének a megítélésénél azonban a megbízott elnevezése, jelesül annak közvetítő ügynökké declarálása irányt adó nem lehet, hanem igenis az a jog és cselekvési kör, a melyet a főnök tényei vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és betölt. Minthogy pedig az alperes által 4. sz. a. mellékelt nyilatkozatnak a. felperestől nem kifogásolt tartalma szerint az alperes lakhelyén Somborban a felperessel üzleti összeköttetésben állott kereskedők azt igazolják, hogy egészen az 1895. év végéig ők is kivétel nélkül minden a felperes cég részére szóló fizetéseket a F. Albert cimén postai uton teljesítettek, mely fizetések ezen utja és módja ellen, a felperes nem tiltakozott és más irányú rendelkezést a vevőknek nem adott, tekintve továbbá, hogy R. István mint a felperesi részvénytársaság volt igazgatója, maga is azt adta elő vallomásában, hogy ama fizetéseket, melyeket F Albertnek érdekében is állott incassálni a szerződés «dél eredére* alapján és a melyeket be is hajtott, mindig a vevők javára könyvelték el a fizetési elismervény mindig az ügynöknek adatott ki- a vevő fel pedig az elismervény másolatán azzal értesíttetett hogy ^fizetett On X. ügynökünk utján <Y> összeget*; továbbá F Albert eskü alatt vallotta, hogy a fizetések felvételére a felperes részéről fe volt jogosítva es ez a pénzfelvételt soha nem is kifogásolta; W. Izsónak lényegében az előbivel egyező tanúvallomásából az is kitűnik, hogy F. Albert a hozzá, a felperes részére küldött vételarakat nem is egyenként es az átvétel utánnyomban, hanem időközönként számolta el a felperes pénztárába" s pén tárnoka azt egy könyvecskében nyugtázta; de végre mert a felperes maga sem tagadja, hogy a fizetések ezen említett követett móTát csS e^TcsTtolt f,f0?át0l,taI ™lna^d más-szrőieaz aTpe á ta. előadásából a, i •,tartalm,ábl,01 és peresnek kétségbe nem vont előadásából az ,s nyilvánvaló, hogy ugy a peres követelés alapjául