A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 8. szám - A gabonauzsoráról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog« 8. számához. Budapest, 1899. február hó 19. Köztörvényi ügyekben. Alperes a házassági köteleknek az illetékes bíróság által való felbontása előtt es a házassági kötelék fennállásának tudatában ujabb házasságra lepvén és ezen ujabb házasságot jelenben is folytatvan, ezeknél fogva felperes a házassági kötelék felbontását kérni jogosítva van. (Ht. 76. és 85. §íj-ai.) A nyitrai kir. törvényszék 1897. június 30. 5,658. sz. a.) dr. Natzler Miksa ügyvéd által képviselt Sch.Josefine felperesnek V. Simon alperes ellen házassági kötelék felbontása iránt indított válóperében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes első sorban azt kérte, hogy a közötte és alperes között Szobotiton 1869 dec. 12-én az izraelita vallás szertartása szerint létre jött házasságnak L. Lipót szenici rabbi által 1876. évben vallásuk szabályainak megfelelően foganatosított végelválással történt felbontása bíróilag törvényesnek kimondassék, egyúttal pedig az esetre, ha ezen kérelmének hely adható nem volna, ezen házasságnak az 1894 : 31. t.-c. 76. §., továbbá a 77. §. a) pontja és a 78. alapján való felbontását kérte. Tekintve, hogy a házasság felbontása a rabbi hatásköréhez nem tartozik és ennélfogva a kérdéses házasságnak a nevezett rabbi által történt felbontása törvényellenes tényt képez, atörvényellenes tény pedig a bíróság által törvényesnek ki nem mondható: ez okból a kereseti kérelem első részének helyt adni nem lehetett. De a házasság felbontására irányult kereseti kérelemnek sem volt hely adható, mert a kereset, a mennyiben azaz 1894. évi 31. t.-c. 78. §-ára állapíttatott, arra való tekintettel, hogy a felhozott tényleges bántalmazás ezen törvény hatálya előtt követtetett el az alperes által, ezen törvény 145. §. rendelkezéséhez képest a 83. §-ban meghatározott, ezen törvény életbe léptetése napjától, vagyis az 1895. évi október 1-től számítandó 6 hónap alatt, tehát 1896. évi ápril l-ig volt beadandó. Minthogy pedig a kereset ezen határidő eltelte után lett beadva, azt annyiban, amennyiben az idézett törvény 78. §-ára van alapítva, a házasságvédő törvényes kifogása következtében elutasítani kellett. Ugyanezen keresetnek a házassági törvény 76. §-ára alapított része pedig azért utasíttatott el, mert a H. T. 139. §. értelmében az ezen törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok a korábbi jogszabályok uralma alatt létre jött tények alapján csak az esetben bonthatók fel, ha azon tények ezen törvény szerint bontó okot képeznek s ha azok alapján a korábbi jogszabályok szerint legutóbb az egyik házastársra nézve a házasság felbontásának vagy ágytól és asztaltól való elválasztásának volt helye. Márpedig egy házasság fennállása idejében a házastárs által kötött uj házasság a peres házastársakra vonatkozólag 1895. okt.l-éig hatályban volt 1863. évi nov. 2-án kelt udv. rendelet szerint sem a házasság felbontására, sem ágytól és asztaltól elválasztásra szolgáló okot nem képezend. A 77. a) pontjára alapított kereseti kérelemhez képest pedig a házasságot azért nem lehetett felbontani, mert felperes ezen §. ai pontjában irt kívánalomnak meg nem felelt, legalább nem igazolta, de még csak nem is állította, hogy alperes a házassági életközösség visszaállítására köteleztetett volna stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. szept 7. 1,717. sz. a.i az elsőbiróságnak ítéletét helybenhagyja indokainál fogva, azonban ezek közül a kereset a H. T. 76. §-ára alapított részének elutasítását, illetőleg azzal a helyesbítéssel, hogy a keresetnek e része szintén egyedül a 83. §-ban meghatározott 6 hó eltelte után lett megindítás miatt utasíttatott el. A m. kir. Curia | 1899. január 10. 4,590. sz. a.) mindkét alsó biróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetének hely adatik s a perben álló felek között az izraelita hitvallás szertartása szerint a szobotiti rabbinus előtt 1869. dec. 12-én kötött házasság felbontatik, alperes vétkesnek nyilvánittatik. Miután pedig alperes ellen a kettős házasság bűncselekménye látszik fenforogni, a periratok a büntető bírósághoz áttétetni rendeltetnek. Indokok: Nem fogadható ugyan el a felperesi kereset támogatásául felhozott az az érvelés, hogy a szobotiti rabbinus a felek közötti házassági köteléket jogérvényesen felbontotta s hogy ennek következtén férje (alperes; jogosan lépett ujabb házasságra 1877. január 2-án H.Bettivel s ennek elhalálozása után 1895. június 16-án N. Rózsival; mert eltekintve attól, hogy a házassági kötelék felbontása iránt véglegesen intézkedni a rabbinus jogosítva nem volt és e részben ítélni az 1863. évi udvari cancelláriai rendelet 24. és 25. §§-a értelmében a kir. törvényszék s a kir. felsőbb bíróságok voltak hivatva; valamint a másodbiróság ítéletében felhozott azzal a körülménynyel sem indokolható a felperesi kereset, hogy alperes felperest 1875. évben megverte, mert a kereset beadásakor már az erre alapított bontó ok elévült; mindazáltal helyt kellett adni felperes keresetének a H. T. 76. §. értelmében s alperes vétkessége a H. T. 85. §. értelmében megállapítandó volt, mert alperes a házassági köteléknek az illetékes biróság által való felbontása előtt s a házassági kötelék fenállásának tudatában ujabb házasságre lépett s ezen ujabb házasságot jelenben is folytatja és ezeknél fogva felperes a házassági kötelék felbontását kérni jogosítva van. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. $-a csak akkor nyerhet alkalmazást, a midőn az elhagyott fél az életközösséget visszaállíttatni kívánja és nem akkor is, a midőn ennek jogos okai vannak az elhagyó fél kivánata ellenére is az életközösség visszaállítását megtagadni. A budapesti kir. törvényszék 1897 dec. 7. 3,696. sz. a.) dr Glücksthál Samu ügyvéd által képviselt K. Ármin felperesnek, dr. Hedvig Henrik ügyvéd által képviselt S. Hermina alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következő ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes az 1894. évi XXXI. t.-c. életbelépte után az 1895. évi október 8-án 49,142. sz. a. felvett jegyzőkönyvben kizárólag alperes által szándékosan és jogos ok nélkül történt elhagyatás miatt a törvény 77. §-ának a) pontja alapján kéri az alperessel kötött házasságát felbontani. Tekintve azonban, hogy ezen törvényszakasz értelmében a házasság felbontását az elhagyott fél csak akkor kérheti, ha az életközösséget megbontó házasfél a fenforgó többi feltételek között birói határozattal az életközösség visszaállítására kötelezve lett, és e határozatnak a megszabott határidő alatt igazolatlanul eleget nem tett, felperes pedig az 1897. évi október 4-én 19,424 sz. a. kelt végzésben hozzá intézett kérdés dacára sem kívánta alperest az életközösség visszaállítására birói határozattal köteleztetni, a nélkül pedig, hogy alperes az ily értelmű birói határozatnak eleget nem tett, a felperes kereseti kárelmének alapjául szolgáló jogcímen a házasság fel nem bontható: felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898 márc. 9. 850. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva és főleg azért hagyja helyben, mert felperes a h. t. 77. § e) pontja alapján kérte ugyan a bontást, azonban a házassági életközösség folytatására készségét ki nem jelentette, minthogy ennek a bontó jogcímnek alapján csak abban az esetben bontható fel a házasság, ha a hivatkozott törvényszakasz előfeltételei fenforognak; az életközösség folytatására való készség pedig oly előfeltételt képez, melynek hiányában a birói felhívás megfelelő sérelem mellett sem volna kibocsájtható: a kir. törvényszék helyesen alkalmazta a felhívott törvényszakaszt, a midőn ennek alapján a házasság felbontását megtagadta. A H. T. 80. §. alapján, a mint azt a kir. törvényszék is kiemeli, a per folyamában felperes nem kérte a bontást, ugyanazért felebbezésének erre vonatkozó tartalma figyelembe nem jöhet, stb. A m. kir. Curia (1894. január 5. 3,696. sz. a.) mindkétalsóbiróság ítélete megváltoztattatik és előzetesen a házas feleknek ágytól és asztaltól hat havi időtartamra te-jedő különélése rendeltetik el, mely időnek letelte után felperes a H. T. 100. § rendelkezéséhez képest a házassági kötelék felbontását kérheti. Indokolás. Az 1863. november 2-án kibocsátott cancelláriai rendelet22. §-ára alapitottkeresetének az időközben hatályba lépett 1894: XXXI. t.-c. jogszabályai szerint 1895 nov. 6-án tartott tárgyaláson történt módosítása alkalmával felperes nem hivatkozott eme törvény 77. §. a) pontjába, mely egyébként csak akkor nyerhet alkalmazást, a midőn az elhagyott fél az életközösséget visszaállíttatni kívánja és nem akkor is, a midőn ennek jogos okai vannak az elhagyó fél kivánata ellenére is az életközösség visszaállítását megtagadni, hanem pusztán azt terjesztette elő, hogy a keresetében alperes ellenében felhozott és tárgyalás során kifejtett tény az 1894: XXXI t.-c. értelmében is válóokot képez és ez alapon kéri hűtlen elhagyás okából a házassági kötelék felbontását. Az a feltevés tehát, hogy felperes kizárólag az idézett törvény 77. §. a) pontja alapján kérte volna az alperessel kötött házasságot felbontatni, már azért sem tartható fenn, mert felperes sem előzetesen, sem később kifejezést nem adott annak, hogy a maga rész érői kész lenne az alperes által jogos ok nélkül megszakított életközösséget visszaállítani, sőt ellenkezően okait kifejtve, határozottan kizárólag csakis a felbontást szorgalmazta azon az alapon, hogy alperes a gonoszul és jogos ok nélkül történt elhagyása