A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 8. szám - A gabonauzsoráról

foglalt azon határozmány, mely szerint részvénytársaságok saját részvényeiket az üzleti forgalomban nem szerezhetik meg, az uj törvény 226. §-a szerint akként lett módosítva, hogy saját részvények a «rendes» üzleti forgalomban meg nem szerezhetők. 2. Az igazgatóság tagjainak alapszabályilag biztosított jutalék az uj törvény 237. §-a értelmében csak az összes leírások után fenmaradó tiszta nyereségből fizethetők ki ; e szerint jövőben a bruttonyereségből nem szabad jutalékot számítani. 3. Ha a felügyelő-bizottság jutalmazása az alapszabályok szerint a nyereségben való részesedésből áll, ezen jutalék csak a leirások s a részvényekre számítandó 4% kamat levonása után fenmaradó tiszta nyereségből számitható ; ellenkező intézkedéseket tartalmazó alapszabályok megfelelően módositandók. 4. A felügyelő-bizottság tagjainak személyében végbemenő minden változás a társaság hirdetményeinek közzétételére szolgáló lapokban közhírré teendő s a vonatkozó közzététel a cégbíróságnak bejelentendő. (Uj törvény 224. §.) 5. Az uj törvény 252. §-a értelmében a részvényesek a közgyűlésen szavazati jogukat bármely meghatalmazott utján gyakorolhatják. Eszerint jövőben érvénytelenekké válnak egyes alapszabályok ama határozmányai, melyek szerint meghatalmazott csak részvényes lehet. 6. Némely alapszabályban azon intézkedés foglaltatik, hogy a közgyűlésben felhasználandó szavazólapok kiadása tekintetében esetről-esetre a felügyelő-bizottság intézkedik. Ez a jövőben elesik, mivel az uj törvény 255. §-ának 2. és 3-ik alpontja a kérdéses ügyre nézve tüzetes intézkedéseket tartalmaz s a többek közt kimondja, hogy a törvény által megállapított intézkedésektől csak az alapszabályok vonatkozó határozmányaiban történhetik eltérés. 7. Az eddigi részvényjog szerint a részvényesek által a közgyűlés elő terjesztendő indítványok napirendre kitüzendők voltak az esetben, ha az indítvány benyújtásától a közgyűlés megtartásáig legalább egy hét állott rendelkezésre • az indítvány közzététele céljából. Az uj törvény 256. §-a ezzel szemben elrendeli, hogy minden oly közgyűlési tárgy, mely felett törvény vagy alapszabály szerint egyszerű szótöbbséggel kell dönteni, legalább két héttel a közgyűlés előtt közzéteendő. 8. Az uj törvény 257. §-ának b) pontja szerint minden részvényes, ki a társaságnál legalább egy részvényt letéteményezett, követelheti, hogy vele a közgyűlés tárgysorozata s később a közgyűlés által hozott határozatok levélben közöltessenek. Ily intézkedést a régi részvényjog nem tartalmazott. 9. Uj intézkedés a 258. §. azon határozmánya is, mely szerint a közgyűlésen megjelent részvényesek neveit, lakhelyeit s részvényeik számát kitüntető, a közgyűlési elnök által aláirt lajstrom készítendő s ez az első szavazás megkezdése előtt betekintésre bocsátandó. 10. §. A 263. §. szerint minden részvényes követelheti, hogy legkésőbb két héttel a közgyűlés megtartása előtt neki a mérleg, a nyereség- és veszteség-számla és az igazgatóság évi jelentése másolatban egy-két példányban kiadassék. A régi törvény csupán a mérleg közzétételére kötelezte az igazgatóságot. 11. Az eddigi határozmányok szerint a társaság hirdetéseinek közzétételére szolgáló lapban csupán az évi mérleget kellett közzétenni, az uj törvény 165. §-a azonban elrendeli, hogy a nyereség-veszteség-számla is közzéteendő. 12. A közgyűlési határozatoknak azon okból megtámadása, hogy a leirások a megengedhető mértéken tul rendeltettek el, az uj törvény 271. §-a szerint csak az esetben helyt fogható, ha a megtámadási keresetet képviselő részvényesek adják be. Eddig ily keresetet minden egyes részvényes indíthatott. 13. Eddig a részvénytőke felemelését tárgyazó közgyűlési határozatok egyszerű cégjegyzéssel terjesztettek be a cégbírósághoz, jövőben az uj törvény 280. §-a szerint a vonatkozó bejelentés és az ahhoz mellékelt közgyűlési határozat az igazgatóság és a felügyelőbizottság valamennyi tagja által aláírandó. 14. Tőkefelemelés esetén az aláírási ív teljes szövege köz- j lendő az uj törvény 281. §-a értelmében a cégbírósággal. 15. Tőkefelemelés esetén az uj törvény 282. §-a értelmében minden régi részvényes követelheti, hogy az uj részvényekből eddigi hozzájárulása arányának megfelelő mennyiséget jegyezhessen, kivéve azon esetet, ha a tőkefelemelést kimondó közgyűlési határozat e tekintetben eltérőleg intézkedik. 16. Az uj törvény 290. §-a kifejezetten kimondja, hogy a részvénytőkének részvények összevonása utján történő leszállítása esetén a társaság jogosult azon részvényeket, melyek felhívás dacára, záros határidőig be nem mutattatnak, érvényteleneknek nyilvánítani, azok helyett uj részvényeket kibocsátani s azokat az érdekelt részvényes számlájára elárverezni. 17. Az uj törvény 299. §-a a felszámolókat évenkint mérleg közzétételére kötelezi, mely kötelezettség eddig nem állott fenn. Továbbá elrendeli, hogy a felügy lőbizottság az ellenőrzést a telszámolás tartama alatt állandóan teljesíteni köteles. Nyilt kérdések és ideietek. Megesketendő-e a tanú-, ha kihallgatása megkeresés utján kéretett ugZ deTemegkeresésben a megesketésröl említés téve mncs? (Felelet.) I. Ez olyan kérdés, hogy ha nem felmerült eset alkalmából tennék fel, szinte nevetséges volna. Az 1893 évi XVIII. t.-c. 93. §-a világosan mondja, hogy a tanubizonyitásra az 1868. évi L1V. t.-c. 204. §-a továbbra is megfelelően alkalmazandó. Az 1868 évi LIV. t.-c. 204. § a azt rendeli, hogy «a kihallgatás bevégeztével mindenik tanú megeskettetik.* Ez az általános szabály. Azonban nincsen szabály kivétel nelkul, mondhatja valaki. Igaza van, itt is van kivétel. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 91. §-ajgy szol: «A tanú megesketése mellőzendő: 1 Ha kihallgatásakor életének 14-ik évét még be nem töltötte vagy ha értelme fejletlenségénél vagy gyengeségénél fogva az eskü jelentőségéről kellő fogalma nincs. 2. Ha elmebeli vagy testi fogyatkozásánál íogva a valóságot meg nem tudhatta, vagy közölni nem képes. 3. Ha a tanú hamis tanuzásért vagy hamis esküért jogerejüleg elitéltetett. , 4. Ha az érdekelt felek a tanuk megesketesetol kozos megegyezéssel elállanak. 5. A tanú megesketése mellőzhető, és pedig a mennyiben a felek jelen vannak, azok meghallgatása után, ha a tanúvallomása hitelt az esküvel való megerősítés esetében sem érdemelne.* Tehát ez az 5 eset a kivétel az alól a szabály alól, hogy a tanú megeskettetik. És ezek az esetek nem példaszerűen, hanem kimeritően fel vannak sorolva. • Ez esetek közül az 1—4. alattiak feltétlenül kizárják a tanú megesketését; ugy hogy bármelyik felmerültén a megkeresett bíróság is mellőzi a megesketést és a megesketés mellőzését okának megjelölésével a kihallgatásról felvett jegyzőkönyvbe beleveszi. Az 5-ik esetben a megesketés mellőzésének feltétele már, hogy a jelenlevő felek (vagy képviselőik) a vallomás hihetősége és a tanú megesketése tárgyában meghallgattassanak, vagy ha a felek nincsenek jelen, legalább a bíró állapítsa meg, hogy a vallomás esküvel való megerősítés esetén sem érdemel hitelt. Azonban a bizonyítékot a megkeresett bíró nem mérlegelheti, mert ha mérlegelné, akkor az Ítélet meghozására jogosult és kötelezett bírót befolyásolná. Tehát az 5-ik esetben a megkeresett bíró a megesketést nem mellőzheti, s ha szabálytalanul mégis mellőzi, legalább megokolja. Azonban azzal megokolni a tanú megesketésének mellőzését, hogy a megkeresésben nem volt rá f lkérve, soha nem szabad, mert sem a törvény, sem az ügyviteli szabályok, sem a birói gyakorlat nem kívánják, hogy a megkereső biró a megkeresettnek még ilyet is mintegy — bocsánat a kifejezésért —a szájába rágjon. Ha ezt megkívánja a megkeresett biró, akkor azt is megkívánhatná, hogy a kihallgatási határnap kitűzésére, a határnapon a hivatalban való megjelenésre, a kihallgatásról jegyzőkönyv felvételére, ehhez Íróeszközök készen tartására stb. is felkérjék. ; ^ A jelzett esetben is bizonyára nem tudatosan a megkeresés hiányossága miatt, hanem valamely véletlen körülmény folytán, pl. betegség vagy nagyfokú szórakozottság miatt maradt el az egyik tanú megesketése, s miután már elmaradt, nem lehetett mást tenni, mint az elmaradás okául valamely körülményt akár felel meg a törvénynek, akár nem, előrántani. Tehát a megkeresés utján kihallgatott tanú okvetlenül megesketendő, ha a megkeresésben a megesketésröl említés nincs is teve, ha csak az 1893. évi XVIII. t.-c. 91. §-ának 1—4. pontja alatti valamely eset fenn nem forog, vagy a kihallgatás után a megesketés lehetetlensége (a tanú halála, megnémulása stb.), fel nem merül. Dr. Török István, hajdu-nánási kir. albiró. II. B.lapjuk mu t heti számában Kálmán Lajos móri kir. járásbiró ur fent; címen nyílt kérdést intézett a «J o g, olvasóihoz. Mi tagadás, nvLnerfeSengeK, ?" többizben foglalkoztatott, mikor mindanyIrfg>i b °SSZUSág°mra a megkeresett bíróság a tanuU^^J^^SS irllomn^meg,nem hiteltetteme^S t^l? a^gy i£°Sa™Sr tf** ^rT a másikat nem. g gY Ut a birusag megeskette, a sett bíósí^hílt6hát h,°gy mel>"k esetben j^t el a megkeremeUŐ *'g^Sst> A^r'r^8^"6 a ^ amÍk°r mert - ,a asb'ro U1" az előbbit vallja helyesnek, sér^ézv^nem kieste^Tl'^T * ta- Wesketéa tényállásból és Mrdőpor okhíl í l nem fogadható>hiszen Keroopontokbol világos, hogy bizonyítás céloz-