A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 8. szám - A gabonauzsoráról

A JOG 67 tátott; bizonyítékot pedig a tanúvallomás csak ugy képez, ha esküvel is megerősíttetik.* Ebből implicite az következnék, hogy a bizonyitásfelvétel elrendelésével a tanú megesketésének kérdése is eldől. Ez azonban nem áll. Mert bár az 1868. L1V. 204. §-a azt mondja: «mindenik tanú megesketíetik, mégis az 1893. XVIII. 91. §. korlátokta állit fel, melyeket, minthogy e tszakasz 1—4. pontja imperativ jellegű, a biró tartozik figyelembe venni s igy a meghilelés előtt az azokban felsorolt esetek fenn vagy fenn nem forgását megvizsgálni s azután a dolog természeténél fogva a meghilelés kérdésében újonnan határozni. Az utóbb hivatkozott tszakasz utolsó bekezdése pedig a meghitelés kérdését a biró szabad mérlegelésének engedi át, aki tehát a tanút belátása szerint megesketi vagy az esküt mellőzi, mert ezen §. szerint «a tanú megesketése mellőzhető, ha vallomása hitelt az esküvel való megerősítés esetében sem érdemelne.» Minthogy azonban a megkeresett biró — ki a per körülményeit vagy egyáltalán nem, vagy csak főbb vonásaiban ismeri — nem mindig képes a tanúvallomás értékét mérlegelni, «felesleges s esetleg botrányos eskük megelőzése szemponjából**) néha tanácsosnak látja a megesketés mellőzését. A tanúvallomás értékének mérlegelését tehát a perbíróságra bizza. Teheti pedig ezt nemcsak oly esetben, midőn a megkeresésben a megítélésről szó nem esett, de a fent idézett törvényszöveg világos értelméből saját belátása szerint még akkor is, ha a megesketés iránt megkerestetett, l'tóbbi esetben természetesen csak ugy, ha közvetlen tudomása van arról, hogy a tanú vallomása hitelt nem érdemel; ellenkezőleg a megkeresésnek eleget kell tennie. Hogy a megkeresett bíróság mellőzheti a megesketést s az semmi törvénysértést nem ké pez, bizonyítja világosan a hivatkozott tszakasz utolsó mondata: «ha a tanú megesketését a megkeresett biróság mellőzte, a perbíróság a tanú utólagos megesketését elrendelheti.» Mindazonáltal az X. járásbíróság szabálytalanságot követett el, mikor a tanút meg nem eskette, mert oly megokolással, hogy azért nem eskette meg, mivel ez a megkeresésben nem foglaltatott, a megesketést mellőzni nem lehet. Ha a megkeresett biró a pernek előtte ismeretes körülményeiből a tanúvallomás értékét mérlegelhette s ugy találta, hogy a tanú megeskethető: ugy a megesketés akkor sem mellőzhető, ha az a megkeresésben nem is foglaltatott. Ezt a felek és a sommás perek gyors lebonyolításának érdeke követeli igy. Mindenesetre helyesebb, ha a perbíróság a megkeresésben a per körülményeit ugy precisirozza, hogy a megkeresett biróság abból a tanúvallomások értékét elbírálni tudja. Még ilyenkor is jó a megkeresésben a megesketés kérdésére kiterjeszkedni, mert hisz a törvényt nem mindenki értelmezi helyesen. Kai mii ii Mihály, Budapest. Sérelem. Tömeggondnoksági mizériák a fehértemplomi törvényszéknél. Mult évben voltam oly szerencsétlen helyzetben kimutatni, hogy a fehértemplomi kir. törvényszék a csődügyek kiosztásánál mily rationálatlan eljárást követ el. Gondoltam és teljes joggal, hogy felszólalásomnak sikere leszen. Talán fog a tekintetes kir. törvényszék, avagy ha nem ő, talán a nagyméltóságú Igazságügyminister ur, ki majdnem minden hónapban körünkben van, intézkedni, hogy a betegesés nem méltányos eljárás megszüntettessék. De hiába, mert e napokban két zsíros csődöt ismét oly egyének kapták, kiket nem illette az sem a kor, sem a sorrend szerint. Az egyiket egy oly ügyvéd nyerte, ki már egyszer, bár fiatalabb prakszisban nálamnál, már egy csődben részesült, a másikat egy alig pár év óta prakszissal biró. És most is beigazolódott, mit tavaly mondottam, hogy a fehértemplomi törvényszék alfabetjében a «P» betű hiányzik. Ügyvéd lévén mint más és ép reputatioval mint más, teljes jogot formálok és formálhatok tömeggondnoksághoz. Miért nem kapom ezt, feleljenek a kompetens törvényszéki urak ! ! Ezen felszólalásomat figyelmébe és kegyes jóakaratába ajánlom a nagyméltóságú igazságügyminister urnák, kinek feladata ily visszaéléseket szanálni; de figyelmébe ajánlom a temesvári ügyvédi kamarának is, hogy már egyszer ilyen sérelmeket is vegye fel felterjesztendő jelentéseiben. Az összes ügyvédek egyformák vagyunk. Mindenki egyformán teljesiti kötelességeit, fizeti adóját, tehát jogos is, hogy egyformán is részesittessenek esetleges törvény által nyújtott kedvezményben. Ha van ellenem a törvényszéknek valami kivetni valója, tessék, itt vagyok. De ne tessék hallgatag fölöttem napirendre térni. Felszólalás nélkül ezt nem hagyhatom. Dr. Popovics Miklós ügyvéd Versecen. *) L. az 1893. XVIII. t.-c. min. ind. Irodalom. A m. kir. igazságügyministerium működése 1895—1898. ! Közzéteszi a m. kir. igazságügyministerium. A m. kir. igazságügyi ministerium ma küldte be hozzánk azt a nagyérdekü munkát a melyben 1895—1898. évi működéséről számol be. Az igazságügyministerium eddigi működéséről hat ismerteI tést tett közzé, még pedig az 1867—1872., az 1873., az 1874., az 1875—1887., az 1888—1891. és az 1892—1895. évekről. Mindezek a jelentések a kir. igazságügyministerium működését tárgyak, mint főtelosztási alap szerint csoportosították és az egyes tárgyak ismertetésénél összefoglalták az igazságügyi kormánynak ugy a jogalkotásra, mint az igazgatásra irányuló tevékenységét. A statisztikai kimutatások pedig legnagyobbrészt az illető jelentés végén nyertek elhelyezést. Az ezúttal nyilvánosságra került jelentés, mely az igazságügyi kormánynak 1895—1898. évi működéséről ad számot, több tekintetben eltér az ismertetésnek jelzett rendszerétől. A kir. igazságügyministeriumnak ügybeosztása ugyanis az 1895. évi május 1. napja óta elválasztja a jogalkotásra irányuló tevékenységet az igazságügyi adminisztrációtól, maga az igazságügyi jogalkotás pedig egységes szervezetet nyert, — és igy célszerűnek mutatkozott, hogy a ministerium működésének ismertetése szintén alkalmazkodjék az ügybeosztásnak emiitett alapelvéhez. A most előterjesztett jelentés tehát két könyvből áll: az első az igazságügyi jogalkotással (codificatióval), a második pedig az igazságügyi igazgatással (administratióvalj foglalkozik A mi különösen az I. részt, az igazságügyi jogalkotást a codificationalis osztályt és tevékenységét illeti, a kimutatás, rendkívüli érdekes bepillantást enged nemcsak a codificatió szervezetébe, de egyúttal a jogalkotás számos eszközeinek rendszerébe, a miből meggyőződhetünk azon nagyszerű organismusról, mely a jogalkotás szolgálatában áll és melynek oly elvi magaslaton való megalkotása elévülhetlen érdeme marad E r d é 1 y igazságügyministernek és a nagy szervező, tehetségű és tudományú codificationalis bizottságügyi elnökének Lá n y i min. tanácsosnak. Megtudjuk hogy a jogalkotás eszközei, forrásai a kimutatás szerint: í, nyilvántartás, 2. a gyakorlat megfigyelése, 3. a gyakorlat irányítása és közvetlen érintkezés a gyakorlati, 4. statistika, 5. tudomány és irodalom, 6. fennálló jogszabályok gyűjtése, 7. tanulmányutak. Az igazságügyi jogalkotás tárgyait illetőleg ismertet a kimutatás elsősorban kimerítően és érdekesen az általános polgári törvénykönyv előkészítését, továbbá a különszerü jogok, polg. eljárás, anyagi és alaki büntetőjog, sajtójog, HorvátSzlavonországokra vonatkozó igazs. viszonyok, nemzetközi viszoI nyok, kir. bir. és ügyészség, közjegyzőség, ügyvédség terén való ! jogalkotási munkálkodást. A II. részben az igazságügyi igazgatásra (administratió) vonatkozó tevékenységet mutatja be a kimutatás a következő fejezetek alatt: 1. igazságügyministerium, 2. az alatta álló központi szervek, 3. a kir. bíróságok és ügyészségek, 4. igazságügyi szolgálati viszonyok, 5. kir. közjegyzők, 6. ügyvédek, 7. házassági jog, 8. telekkönyvi intézmény, 9. birtokrendezés erdélyi részekben és volt Partium, 10. közbüntettesek kiadása, 11. ügyvitel, 12. bélyegés illetékügyi szabályok, 13. pénzkezelés, 14. bíróságok és ügyészségek elhelyezése, 15. kir. javító intézetek, 16. kir. államfogházak, 17. kir. orsz. letartóztatási intézetek, 18. törvényszéki és járásbirósági fogházak, 19. szabadságvesztésre vonatkozó rendeletek, 20. rabsegélyezés. Teljes kimerítő képet nyerünk az igazságügyministerium nagy kiterjedésű tevékenységének óriási nagy feladatáról, ha az arról szóló, valóban érdekes beszámolót kellő tanulmány tárgyává teszszük, a mit annak tenni is kell, ki azzal meg akar alaposan ismerkedni. Ékesen szóló emlék marad ezen kimutatás Erdélynek és törzskarának, Plósz, Vörösmarty, Lányi és több más jelesének tevékenységéről. Vegyesek. Az ügyvédi nyugdíj érdekében. Hogy néhai dr. R o b i t s e k Józsefözvegye minő tervekkel foglalkozik, az ügyvédi nyugdijalap érdekében, ezt igazolja az alábbi körlevél melyet az ország valamennyi ügyvéd'kamarájának megküldött: «Mélyen tisztelt Választmány! Néhai férjem, dr. R o bi t s e k József éveken keresztül törekedett arra, hogy egy ügyvédi nyugdij-egyletet létesítsen. Nem ismeretlen előttem, hogy e nemes cél megvalósítása rendkívüli nehézségekbe ütközik és igy még soká késhetik. Azon óhaj vezérel, hogy a néhai férjem által felkarolt eszme érdekében már ez idő szerint azt, a mi módomban áll, megtegyem. Ezért elhatároztam, hogy Vác mellett fekvő dukai birtokomon első sorban ügyvédek árváiból gyermekkertésznőket képezzek ki. Ezen, Isten segítségével talán a legközelebbi tanévvel már megkezdődő intézetbe tehát mindenekelőtt oly árva gyermekeket óhajtok felvenni, kiknek atyjuk ügyvéd volt és a kik gyámolásra leginkább érdemesek. Jól tudom, hogy egyedül nem vagyok képes kideríteni, hogy ez országban hol vannak oly támogatásra szoruló ügyvédi árvák, kiknek sorsát könnyíteni, nevelését elősegíteni s életpályáját biztosítani érdemes és kívánatos. De jól tudom a2t is, hogy az ügyvédi kamarák szives támogatása mellett mindenesetre számithatok arra, hogy a legalkalmasabb ily leánygyermekek hollétét kipuhatolhassam.