A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 8. szám - A gabonauzsoráról

A JOG 65 a melyre a kamarának minden egyes tagja a rajta, mint ügyvéden esett sérelem orvoslását nyugodt lélekkel bizhassa. Követeljük, hogy az ügyvédi állás tekintélyének emelése és elismertetése, anyagi helyzetünk javítása érdekében: Kezelje fegyelmi hatóságát ugy, hogy mig egyrészt szigorúan megtorolja az ügyvéd mulasztásait, különösen kérlelhetetlenül azokat, melyek a karra mint egészre is árnyat vetnek, másrészt hathatósan óvja meg az ügyvédet mindennemű zaklatásoktól. Gyorsítsa a fegyelmi ügyek befejezését, hogy a vétkest nyomban kövesse a büntetés, az ártatlan pedig ne legyen kénytelen éveken át szenvedni egy igaztalán vád súlya alatt. Foglalkozzék az ügyvédi munkadij-kérdés olyan szabályozásával, hogy az ügyvédi tevékenység megfelelő ellenszolgáltatásra számithasson, hogy az ügyvédi kar a bíróságok díjmegállapításaitól mindkét kar érdekében függetlenittessék és hogy a kiérdemelt dijak az ügyvéd számára biztosíttassanak. Kapcsolatos ezzel azon óhaj, hogy a bírói s közigazgatási hatóságoktól függő kirendelések ügye az eddiginél célirányosabban rendeztessék. A szólásszabadság hatályos büntetőjogi védelme érdekében a ^budapesti ügyvédi kör» által kezdeményezett, a kamara által is támogatott mozgalmat fejlessze és sikerre vinni buzgón törekedjék. Valósítsa meg a legrövidebb idő alatt és pedig lehetőleg már a legközelebbi évben nyugdíjintézetünket oly módon, hogy a hozzájárulás és a részeltetés a kölcsönös támogatás egyedül igazságos alapján állapittassék meg. Növelni fogja ez intézmény a kartársak összetartozandóságának érzetét és vele együtt a kar erkölcsi tekintélyét is. Kívánjuk, hogy az ügyvédi pályán eltöltött idő a közszolgálatba átlépés esetén a nyugdíjigény megállapításánál számításba vétessék. Elodázhatatlan az ügyvédi rendtartás megalkotása. Oldassák meg abban az ügyvédi s biróf minősítés egységesítése s a mai vizsgarend ezen megváltoztatása mellett a helyettes tisztviselői állások crealása, melyek a kamarai ügymenet és különösen a fegyelmi eljárás gyorsítása szempontjából elkerülhetlenül szükségesek; szaporittassék a választmány; alakittassék gyökeresen át az egész fegyelmi jog; a bűnügyekben hivatalból kirendelt védők a bűnügyi átalányból megfelelő díjazásban részesüljenek. Tekintse a kamara általán ügyvédi, de első sorban honfiúi kötelességnek részt kérni és venni azon alaki és anyagi törvények előkészítése körül, melyek létrehozása országos érdek, melyek azonban az egész ügyvédi kar vállvetett összműködése nélkül korszakot alkotó jó törvények nem lehetnek. Ilyenek a végleges perrend, a kereskedelmi törvény, de mindenek fölött a magánjog codificatiója. Ne váljék a kamara megkövesedett testületté. Felfrissítés kell, kellenek oly erük, kik ujabb pezsgő életet visznek be a kamara elöljáróságába. Uj erők, de olyanok, kik a kar tagjaival és a napi élettel állandó vonatkozásokban vannak, a mai gyakorlat árnyoldalait jól ismerik és a kik biztositékát nyújtják annak, hogy alkotni képesek. Azon kartársak, kik számos éven át ernyedetlenüi működve, e téren kifáradtak, kik szerzett érdemeikkel beérik és azokhoz ujat fűzni nem vágyódnak, tiszteletünk és köszönetünk mellett helyeiket önként át fogják engedni az uj erőknek. És ez a minden esetre szükséges csere nagyobb rázkodtatás nélkül ez idő szerint annál simábban mehet végbe,mivel köztudomás szerint éppen most a szokottnál nagyobb számú helyüresedés önmagától kínálkozik. Tovább menni csak a kar és a közérdek jól fölfogott érdekeinek ártalmára lehet. Mert ennél gyökeresebb változtatások a kamara hatósági tekintélyének, a kamarai élet folytonosságának és a karbeli traditiónak rovására esnének. Mindez pedig ugy a kamarai közigazgatási ügyek vitele körül szükségelt stabilitás, mint a fegyelmi ítélkezés terén kívánatos egyöntetűség és általán a kamara szellemi vezetésének egysége érdekében fentartandó. Ily elvi szempontok vezéreljenek jelöltjeink kiválasztásánál és akkor a kamarának oly elöljárósága lesz, minőnek lennie kell a budapesti, az ország első ügyvédi kamarájának. Méltó önmagához, — méltó hozzánk. Budapest 1899 február hónapban. II. Meg van tehát a mozgalom, a melyet hetek óta céloztam, s ezzel megérkezett az idő arra, hogy hozzákezdjünk az ügyvédség nagy bajain lehetőleg segíteni. Teljesen osztom a ^Jogtudományi Közlöny» vonatkozó cikkében kifejtett nézeteit, mert valóban kicsinyes, meddő és a bpesti ügyvédi karra nem méltó volna mozgalmat indítani a célból, hogy a választmányba X. helyébe Y. jusson, vagy hogy az évi ; szükséglet 32,000 frt helyett 15,000 frt és ezzel a tagdíj nem 25 frt, hanem 10 frt legyen. De számolva azzal a ténynyel, hogy a bpesti ügyvédi kamara tagjainak száma 1,300-ra rug és hogy ily óriási sokaság egymaga kezdeményezni sem képes, ezért és mert a kart jogilag is a választmány képviseli, — minden reformnak és minden kezdeményezésnek a választmányból kell kiindulni, mi ha megtörtént, melléje fognak csoportosulni a kamara tagjai és nyomatékot fognak adni a vezetőség cselekedeteinek. Ezt várta is a kar 25 évig a választmánytól, de az nemcsak hogy maga ez irányban mit sem tett, de még a kívülről jött i próbálkozásokat sem pártolta, sőt egyenesen ellenségesen visszautasította. A kamara élén 25 év óta, — egy-két kivétellel, — ugyanazok állnak és ezek hivatásukat teljesen félreismerve, előttük az ügyvédek, az ügyvédség bajai és érdekei nem léteztek, hanem egyetlen és kizárólagos ambitiójuk abban állott, hogy mint bosszuló istenek az ügyvédek hibáit, kinövéseit ostorozzák. Ez is szükséges, de addig, mig a bajok gyökereit meg nem javítjuk, addig mérges kinövéseit kaszával kiirtani annyi, mint Sisifusi munkát végezni. És számot vetve azzal a ma már beigazolt ténynyel, hogy a kamara élén 25 év óta álló tagok a kar érdekeit előmozdítani vagy nem voltak képesek, vagy nem akarták és hogy igy ők az okai annak, hogy máig mi sem történt, illetve hogy a bajokat ennyire felszaporodni engedték, — ebből és egyedül ebből azokból kell, hogy ők egy tő l-egyig helyeikről távozzanak és oda ujak jöjjenek. — Ezeket az ujakat pedig megtalálni valóban nagyon könnyű, mert bármi szomorúak is legyenek a viszonyok és bármi szigorúan határozzuk meg azokat a követelményeket, a melyeknek az uj választmánynak megfelelnie kell, mégis találunk az 1,300 közt legalább is 500-at, a I kik mindenképen hivatva lesznek eme hivatásokat betölteni.—Már pedig tekintve, hogy a jog, méltányosság s tapintat és akar jól felfogott érdeke is követeli, hogy az arra hivatottak mind, mind egy bizonyos egymásutánban a választmányba jussanak, — igazságtalanságot még abban sem látnék, ha ama hivatottak közül 3—3 évre, — akár minden választás nélkül is, — sorshúzás utján az illetők behivatnának. Ha ezt elértük, vagyis ha egyelőre egy teljesen uj vezetőség került a kamara élére, akkor komolyan hozzá kell látni, hogy az ügyvédség körül felszaporodott óriási bajokon segítsünk, mert hiába most már minden titkolódzás s szépítgetés; a bpesti ügyvédek ugy a vagyoni, mintáz erkölcsi tönk széléhez közel állnak! De ennek nem a tisztújító közgyűlés a helye, hanem ennek lezajlása után rendkívüli közgyűlést kell összehívni, melynek egyedüli tárgya a re fo rmok megvitatása és mikénti keresztülvitele legyen. Ott kell megállapi, tani, miként lehessen megakadályozni, hogy az ügyvédek száma f oly lavinaszerűen megnőjön, hogy miként lehessen a polgári ügyekben az illoyalis concurrentiát, a bűnügyi védelem körül tapasztalt visszaéléseket kiirtani, hogy végre a segély- és nyugdíjügy megoldást nyerjen és hogy a törvénykezés körül is az ügyvédek jogos érdekei érvényre jussanak. Ezért nem értek egyet a tisztújító közgyűlés alkalmából létesült 2 párt programmjával, mert sem az, hogy a régi választmány megmaradjon, sem az, hogy akár küzdelem, akár compromissum utján az 3—4 uj taggal felfrissítessék, nem elvi, hanem személyes kérdés. De azzal sem értek egyet, hogy azok jöjjenek be, kik most csak azért lármáznak, hogy maguk bejussanak, mert ha ezek bejutnak, ugyanolyanok lesznek, minők az eddigiek voltak. S zá m o s azoknak az ügyvédeknek száma, kik nagyon is odavalók, de kik oda nem tolakodnak. Ezeket tehát és nem a strébereket kell megválasztani. Anonymus. A polgári törvénykönyv szerkesztése. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztő bizottsága folyó hó 10-én Lányi Bertalan ministeri tanácsos elnöklésével tartott ülésén a családi jognak a rokonságra és sógorságra vonatkozó alapelveit tárgyalta és dr. S i p ö c z László előadó előterjesztése nyomán a következőkben állapodott meg: a házasság tartama alatt született gyermek törvényesnek vélelmezendő akkor is, ha házasság megkötése előtt fogantatott; a férj ellentmondása esetén azonban a férjjel szemben kell bizonyítani, hogy az ily gyermek tőle származik. Ezzel kapcsolatban megfontolandó: nem kellene-e kivételképen kimondani, hogy ha a férj tudta, hogy a nő, a kit elvett, teherben van, csak tévedés esetén kifogásolhassa a gyermek törvényességét. A bizottságnak továbbá nincs kifogása az ellen, hogy a méhmagzat fejlődésének ideje a fennálló gyakorlatnak megfelelőleg szabályoztassék, ebben a kérdésben azonban annak idején orvosszakértők meghallgatását tartja kívánatosnak. A törvényes születés vélelmét a férj életében csak ő személyesen, halála után pedig csak az örökösök támadhatják bizonyos megtámadási határidőn belül. Ausztria és külföld. Uj és régi részvényjog Németországban. 1900 január 1-én lép Németországban hatályba az uj kereskedelmi törvény, melynek általános határozmányai a részvényjog tekintetében eddig fennállott határozmányokat többé-kevésbbé módosítják. Hogy az uj és régi részvényjog közt fennálló eltéréseket kellőleg kidomborítsuk, az alábbiakban szembeállítjuk a régi és uj törvény ama határozmányait, melyek lényegesebb eltéréseket mutatnak. 1. Az eddigi kereskedelmi törvény 215. §. d) pontjában