A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 8. szám - A gabonauzsoráról

64. A JOG parasztnak pénzre szüksége van, rááll, mivel szorult ember, eladja még a lelke üdvösségét is. A 4—5 frttal azonban neki a termelési önköltsége alig van fizetve. A buza tényleges ára pedig ugyanakkor a helyi piacon 7— 8 frt, a tőzsdén pedig a határidőre kötött üzletek szinte ezen összeg körül mozognak, tehát 4—5 frthoz mérten ca. 3 trttal olcsóbban vette a kereskedő meg a búzát a kisgazdától a rendes áron alul. Igaz ugyan, hogy ehhez hozzá lehetne még ütni azon differenciát, a mi a helyi és a budapesti ár között szokott fennforogni, itt szokták elrejteni akarni az atánytalan hasznot, de minden ember tudja, hogy a legmesszebb lévő helyi ár sem differál 50 krnál többet a tőzsdei árnál, a tökéletes közlekedési eszközök és kifejlődött concurrentia folytán. így tehát még mindég 2 frt 50 kr. marad mint nyereség. Igaz ugyan, hogy ez nem t sztán nyeresége a nagykereskedőnek, mert ebből az ágens is kap, de az ágens felett álló committens is leszedi a tejfölt, s igy jut ez csak el a nagykereskedő kezébe. Ugyanis a nagykereskedő kiadja a committensnek a jelszót, 6 fttjával átveszem Öntől az elővételeit, vásároljon tehát be 10,000 mm. búzát. A comittens ugy gondolkozik : lehetne itt nyerni 1 frtot is. mit vegyem én 6 írtjával ? bevásárlóm 4 frt 50 krral! S utasítja az ágenst, hogy 4 frt 50 krjával vehet részére búzát előre. Az ágens is egyet gondol, miért kapjon ő csak 10 kr. censáldijat mm.-ként. megveszi a búzát 4 írtjával s igy kap 50 krt. mm.-ként. Denique kiki zsebre teszi a maga szép, de aránytalan hasznát a kisgazda bőrére ; aránytalan pedig ez a haszon, mert malagaszőlőn nyerhet mm -ként a kereskedő kicsibe, a hol a haszon legnagyobb 6—8 frtot, de cukron, a mi szintén csak élvezeti cikk, nagyon jó, ha nyer 1 frtot: mert currens áru ' s mindennapi használatú s ezért is 100-szor kell neki alásszolgáját kívánni; a nagykereskedők pedig a kész áru búzán legföllebb 5 —10 krt ha nyerhetnek mm.-ként. Világos tehát, hogy az elővétel, a hol a kisgazda kihasználtatik s 2 frt 50 kr. haszon éretik el, maga mint üzlet inmorális De ezzel még koránt sincs a dolog befejezve. Az aláirt «Schlusslevélben<> a paraszt kötelezi magát ősizel vagy a búzát, vagy az árát fizetni ; ha búzája nem terem, fizeti az árát; de a buza ára felrúghat 10 — 12 frtra. A paraszttól megvett árut a kereskedő a tőzsdén tovább adta rendes áron és biztosította magának a nyereséget s az összes netáni veszetességi számlát áthárítja a paraszt nyakába. O tehát játszik a tőzsdén biztos haszonnal, a paraszt pedig viseli a vele járó risicot és fizeti a veszteséget. Természetes dolog, hogy sokkal intelligensebb emberek is ott hagyják fogukat a tőzsdén, ha tőzsdei játékkal foglalkoznak, sőt professionátus kereskedők is tönkre mennek, ha nem eléggé elővigyázatosak. Természetszerű, hogy a szegény paraszt is tönkre megy az ily üzlet mellett, mert sokkal szűkebb látókörű, semhogy ő a tőzsdei árhullámzási esélyekkel is számot vetne az eladásnál s beleszédül, mikor a kapott 4—5 írtért 6 hónap múlva 10—12 frtot kell kifizetnie. De itt még az is a bökkenő, hogy a paraszt nem is kötött tőzsdei üzletet, mert ez esetben, ha tavaszszal a buza ár magas, tán még nyerhetne is valamit, holott már maga ezen tőzsdéi határidőüzlet turpis causa okából a paraszttal szemben a tőzsdei bíróság nem itéli meg, hanem elutasítja a kereskedőt. Mennyivel inkább turpis causát képez tehát ezen üzlet, a hol oly minimális árért vétetik meg a paraszttól az áru előre, a tőzsdei és helyi árfolyamon is alól, hogy termelési ára is alig lévén megfizetve, nyereségről szó sem lehet hanem egyenes veszteségnek megy elibe, mert oly alacsony az elővételi ár, hogy ez soha el nem éretik. Azt hiszem, hogy ezzel meg van mondva a turpis causa. Igy tehát ezen üzlet se nem tőzsdeüzlet, se nem határidőüzlet, se nem fogadási, se nem elővételi üzlet, hanem egyszerű parasztbecsapás ! Elővételi üzlet üdvös volna a parasztra, de egészséges elővétel és tisztességes, a mire később majd rátérek. De meg vannak ezen üzletben az uzsora jelenségei is; mert kétségtelen, hogy az a paraszt a ki oda van kényszerülve, hogy az alig kikelt búzatermését eladja, az szorult helyzetben van ; kétségtelen az is. hogy a mi őstermelést üző, sok helyen még nem is trágyázó parasztjaink tapasztalatlanok s könnyelműek, mert a törvényhozás kénytelen róluk gondoskodni, s hozta védelmükre a korcsmai hitelről szóló uzsoratörvényt is. Kétségtelen az is, hogy a paraszt célja kölcsönfelvétel, de mivel a kereskedő 8% kamatra nem adja a pénzét, magasabb percent kikötése azonban tilos, tehát azt mondja : kölcsönt nem adok, de búzára adok, s ott biztosit magának 80—100 percent kamatot 6 hónapra; ha pedig a buza ára felszáll, fizet a paraszt 300—450 percentet : 4 frt helyett 12 frtot! Kétségtelen tehát az is, hogy ez adásvétel alakjában rejtett kölcsön színlelt ügyletet képez, s minthogy ezen kötelezettség biztositékául meg egy bianco-váltót is aláíratnak vele, a mi, ha a paraszt nem fizet, bepereltetik, el van az uzsora ismerve. M -rt azt mindenki feltételezheti, hogy az ilyen üzlet a paraszt anyagi romlását előidézi. Azt kérdeznénk, hol van a túlságos mérvű anyagi előny? azt már az előbbiekben kimutattam, de még ott is rejlik a különbeni rajta húzott aránytalan hasznon felül hogy ha az árhullámzás 12 frtra szökik s ezen veszteségi esély a paraszt nyakába szakad, a mit, ha a paraszt fizet a kereskedő helyett, vagyoni előnye már ez maga a kereskedőnek, hogy az nem az ő zsebéből megy ki, s ha nem ő nyeii ezen hasznot, akkor fogja nyerni azt a harmadik, a ki végső fokban a nyereséget tényleg zsebre vágja. Ehhez járul még, hogy a paraszttal kikötik, hogy tőzsde szerinti príma, vagy legalább is usance-árut köteles a «Schluss» szerint szállítani: bizony nagyon kevés intelligens ember van, a ki megtudná mondani hogy mi ez! Ha aztán a paraszt szállítja a búzát, mindjárt előállanak vele, hja barátom ez nem tőzsdei usancebuza, ezt én nem fogadom el, ha csak nem adsz rá 30 pei centet, ezt előbb triörözni kell. A szegény paraszt pedig fizet, mert triörje csak az uraságnak van ! Megjegyzem még, hogy csak nagyon fejlett kisgazdaság az, a hol nem prima de csak usanceárut is producálnak, legtöbb helyen a kisgazdának ilyen áruja nincs; de triörözéssel 7-8% veszteséggel előállítható ! Ha még ehhez hozzájárul, hogy az ágensek hada kissé tág lelkiismeretű, parasztjaink pedig sok vidéken a műveltség nagyon alacsony fokán állanak, ugy hogy sok helyen még a trágyázás sem dívik s hogy ennélfogva leírhatatlan az a sok visszaélés, a mi a már eddig elmondottakon kívül mindenféle alakban és formában elkövettetik s a mik tényleg eo ipsocriminális útra tartoznak s ha tekintetbe vesszük, hogy a váltó alakjába burkolt üzlet és visszaélések ellen, rendesen tanuk hiányában, nem csak hogy a paraszt, de még ügyvéd sem képes megvédeni, azt hiszem, hogy ezen üzletág tarthatatlan voltát eléggé kifejtettem. Csak azt fűzöm még hozzá, hogy Németországba a hol a parasztság a műveltség sokkal magasabb fokán áll s' a kisgazdaságok mintaszerűek, de az ország magában véve indusztriális jellegű, még is okvetlen szükségét látták annak, hogy ezen üzletágat törvényhozásilag betiltsák. Ilyen volna az elővételnek tisztességes faja is, a hol a concurráló kereskedők megvennék a kisgazda termését a majd a szállítás idején elérendő árfolyamán s erre mm.-ként adnának 4 — 5 frt előleget, azonban a solid üzlettől idegenkednek a mi kereskedőink, a kik egyszerre akarnak milliókat szerezni, pedig ez az egyedüli mód, a hol a kisgazda is megél s a kereskedő is boldogul. A kir. Curia tehát helyesen foglalta el azon álláspontot midőn polgári uton a kereskedőt az általa adott összeg és annak kamatán tuli követelésével elutasította s a fenyítő tanács az uzsorát kimondotta s a mely két határozat most általános pertractálás tárgyát képezi s csak ezen a két Ítéleten épülhet fel Magyarország közgazdasági jövője, a míg a törvényhozás is nem intézkedik. Belföld. Ügyvédi kamarai mozgalmak. I. A kamarai választások tárgyában e hó 15-én Vetsey István elnöklete alatt a budapesti ügyvédi kör helyiségében értekezlet volt, melyen mintegy száz tag vett részt. Határozatba ment, hogy a választások programmja kidolgoztassák és ezen programm a kamara minden egyes tagjával körlevél utján közöltessék. Az értekezlet által kidolgozott körlevél következőkép szól: Kamaránk tisztüjitása a küszöbön áll. Fel van vetve a kérdés: kik a leghivatottabbak? Mert ezeket akarjuk kiemelni magunk közül, hogy velük, mint bizalmunkra erdemesekkel töltsük be a díszes állásokat. A személyi kérdések mindig nehezen oldhatók meg, főleg ott, a hol mint karunkban, nagyszámú és minden tekintetben megbízható férfiúval rendelkezhetni. Éppen ezért, mielőtt a személyek egyáltalán szóba kerülnének, kötelességünk azon irányelvek keretét megalkotni, melyek a kamara, ügyek vezetése tekintetében szerintünk a leghelyesebbek es a legindokoltabbak. s ,:, Olyanokat válasszunk meg a tisztikarba és a választmányba, kiknek érzékük van a kar erkölcsi s anyagi érdeke iránt es a kik ez érdekek érvényesítésére képesek. fi* ,,Tuyen 3 tlszílkar és a választmány olyan, mely erkölcsi fék • ™aLemi sul,yánál fogva mellőzhetetlen tényezőjévé válrPfnrmnVgy,ar zsapzo'gáltatásnak: kezdeményezője kívánatos reformoknak, véleményező közege az igazságügy, kormánynak és