A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 7. szám - A bíróságok évi kimutatásai cikkhez - A bányaművelési szabadság és a kőszén

1.V, A JOG Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A v. t. 36. §. értelmében a kitörült forgatmányok a váltóbirtokosi minőség megbirálásánál mint nem létezők tekintetnek. A dévai kir. törvényszék (1898. márc. 4. 1,849. sz. a.) dr. Rott Mihály ügyvéd által képviselt F. és K. cég felperesnek, dr. Hosszú L. Sándor ügyvéd által képviselt Sch. Sándor alperes ellen 150 frt és jár. iránti váltóperében a következő ítéletet hozta: A 11,015. sz. sommás végzés hatályban maradó s amellett tartozik alperes 150 frt tökét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes azzal védekezik, hogy a kereseti váltó tartalma felperes váltóbirtokosi minó'ségét nem igazolja, hogy a kereseti váltó szívességi jellegű, melynek ellenértékét alperes meg nem kapta és melynek beváltására magát H. S. et Comp. forgató kötelezte s végül azt állítja, hogy a váltó megállapodás ellenére lett volna kitöltve. Felperes tagadja, hogy neki tudomása lenne azon megállapodásokról, melyek alperes és H. S. et Comp. cég között netán fennállanának, tagadja, hogy az alperes által 2 /. alatt bemutatott levél, melyben H. S. et Comp. cég alperest arról értesíti, hogy 1,200 frt értékű váltóit nevezett cég maga fogja beváltani, a kereseti váltóra vonatkozik s kéri alperest, tekintve hogy elfogadói névaláírását beismeri, feltétlenül marasztalni. A kir. törvényszék megállapítja, hogy felperes a váltón látható «H. S. et Comp.> üres hátirata által jogszerű váltóbirtokosként van igazolva, s mert a törölt hátiratok a váltótörvény 36. §. értelmében jelen kérdésben nem létezőknek tekintendők, ez okból elesik annak szüksége, hogy felperes a váltónak az utolsó birtokostól való megszerzését külön indokolja. Alperesnek többi kifogásait a v. t. 92. §. alapján el kellett vetni, mert alperes nem is állítván, hogy felperes rosszhiszemű váltóbirtokos és mivel sem bizonyítván, hogy felperes hozzájárul azon megállapodáshoz, mely állítólag alperes és H. S. et Comp. cég között létrejött, sem azt nem bizonyítván, hogy a 27. alatti levél tartalma a kereseti váltóra vonatkozik, — alperes azon előadása, hogy a kereseti váltó szívességi váltó, melyet H. S. et Comp cégnek kellett volna beváltania, mint felperes váltójogosultságára befolyással nem bíró, figyelemre nem méltatandó ép oly kevéssé, mint az ellenérték meg nem kapásának kifogása, mivel alperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyi totta,hogy egyáltalán kellett volna értéket kapni és hogy értéket nem kapott. Ép ugy el volt vetendő az utólagos kitöltés címén emelt kifogás a v. t. 93. §. alapján, mivel alperes ezen felperes által megtagadott, erre vonatkozó állításait mivel sem igazolta. Ezek alapján kellett alperest feltétlen váltóelfogadói nyilatkozata alapján a kereset értelmében marasztalni stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1898. május 11. 1,092. sz. a.) az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik, a 11,015. sz. sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperesnek, ki állítólag a kibocsátó üres forgatmány folytán jutott a kereseti váltó birtokához, kifogásolt tulajdonosi minősége nincs a kereseti váltóval igazolva; mert a váltó tartalmából nem tűnik ki, hogy az óvás felvételekor váltókötelezettségben állott volna, az óvás felvételével pedig a váltókötelezettek sorozata bezáratván, minthogy az óvás felvételekor az óváslevél tanúsítása szerint a «Hazai bank részvénytársaság*, illetőleg a «dévai takarékpénztár* volta váltó birtokában, a váltó tulajdona valamely a váltón az óvás felvétele előtt vezetett üres forgatmány folytán nem tekinthető jóhiszemüleg megszerzettnek oly személy által, ki a váltó szerint előzőleg váltókötelezettségben nem állott s így e kötelezettségéből kifolyólag nem kellett magához váltani a váltót, a váltóóvás felvétele után pedig a váltó a hátlapon látható feljegyzések szerint felperesre ruházva nem lett s igy fellépési joga igazolva nincs, minélfogva felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1899. január 10. 995. sz. a.) a kir. ítélőtáblának ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Tekintve, hogy a v. t. 36. §. értelmében a kitörült forgatmányok a váltóbirtokosi minőség megbirálásánál mint nem létezők tekintetnek; tekintve, hogy felperes sem keresetében, sem a per folyamán nem is állította, hogy a kereseti követelést a váltó utolsó forgatmányozójának, a dévai takarékpénztárnak, mely a váltót óvatoltatta, ő fizette ki és hogy a váltó ilyképen került az ő birtokába s tekintve hogy abeváltás, illetve kifizetés ténye aváltó tartalmából tűnik ki, - tekintve, hogy felperes azt, hogy az ő törölt forgatói névaláírása, mely az óváslevélben foglalt váltómásolatban elolvashatlannak van jelezve, a kereseti váltón előfordul, csak a 2-od bíróság ítélete ellen beadott felebbezésében hozza fel; tekintve végül, hogy maga felperes is váltóbirtokosi minőségének igazolására csupán a rendelvényes H. S. et Comp cég üres hátiratára hivatkozik, ez a hátirat azonban a kereseti váltó továbbadásával már felhasználtatott s ennélfogva a felperes váltóbirtokosi minőségét nem igazolja: mindezeknélfogva helyesen itélt a 2-od fokú bíróság, midőn felperest kereseti jog hiányában keresetével elutasította stb. A biztosító-intézetnek kártérítési kötelezettsége megállapittatott a K. t. 485. §. 4. pontja alapján, midőn a biztosítási dij a biztositó-intézet részéről per utján érvényesíttetett és alperes a tűzkár biztositási dij fizetésére jogerősen köteleztetett. Az aradi kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság 11898. évi március hó 21-én 155. sz. a.) dr. Schwarcz Jenő ügyvéd által képviselt S. Mózes felperesnek, dr. Popp István ügyvéd által képviselt Transsylvániai általános kölcsönös biztosito-bank alperes ellen 1,500 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A felek között létrejött szerződést képező A) alatti biztositási kötvény szerint felperes 1891. évi november hó 12-ik napjától 1901. évi november hó 12-ig terjedő időre vagyis egymást követő 9 évre házát alperesi társulatnál tűzkár ellen biztosította, s az első évi díjrészletnek készpénzben történt lefizetése mellett arra kötelezte magát, hogy az általa elfogadott 1892—98. évi dijváltókat mindenkor november hó 12-ik napján kifizetni fogja, minek folytán alperes társulat hivatkozással^ az A) alatti kötvénybeli megállapodásra, kéri felperest a K. törvény és felperes által elfogadott biztositási feltételek 7-ik és 8-ik pontja értelmében keresetével elutasítani, mert a felperes által biztosított ház 1895. évi július havában leégvén, felperes az 1894. évi november hó 12-ik napján esedékes volt dijváltónak be nem váltása által, az 1895. évre járó biztositási dijai kifizetni elmulasztván, a minek folytán házának tűzkár elleni biztosítását megszüntette. Ugyanazért miután felperes alperes tagadásával és a birtokában levő 3) alatti dijváltóval szemben azt, hogy az 1894. évi november 12-ik napján esedékes volt díjrészletért a lejáratkor illetve a tűzkár előtt kifizette, be nem igazolta, miután továbbá az A) alatti kötvény 7. és 8. pontjai és a törvény értelmében a díjrészletnek a meghatározott lejárati napon nem lett kifizetése folytán a kötvény hatályát veszítette, és miután végre az alperesi társulat részéről megállapított tűzkár összegét visszautasította: felperes keresetével elutasítandó volt. Az 1894. évi november hó 12-ik napján esedékes volt díjrészletnek az E) alatti Ítélet szerint állítólagos beperesitése a beperesitett díjrészletnek kifizetése nélkül a már beállott biztosítás megszűntét hatályába vissza nem állítja, stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1898. évi június hó 8-án 1,273. sz. a.) következő ítéletet hozott:A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az elsőbiróságnak itt is elfogadott ténymegállapítása szerint a felperes az Aj alatt bemutatott biztositási szerződés értelmében 1894—95. évre járó s 1894. évi november 12-én minden felszólítás nélkül fizetendő 7 frt 50 kr. díjrészletet sem ki nem fizette, sem annak kifizetésére a bizt. szerződés hatályát a kár bekövetkezésének időpontjáig (1895. július hó 1.) meghosszabbító halasztást nem kapott. Minthogy pedig az A) alatti biztosító szerződésnek a keresk. törv. 485. §-a 4-ik pontjában foglalt rendelkezéssel egyező 7. és 8. §-a a szerint a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor le nem fizettetik, az az állítása pedig felperesnek, hogy az alperes E) alatti szerint az 1894. évi november hó 12-én esedékessé vált díjrészletet perelt volna, sem az említett E) alatti Ítélet tartalmából ki nem tűnik, sem másként bizonyítva nincs, valamint nincs bizonyítva az az állítása sem, hogy az említett díjrészletet az alperes ellen őt ügynöki minőségében megillető követelésére, még pedig jogosan elszámolta; továbbá minthogy a visszatérő időszakokban fizetendő díjrészletekről kiállított és a biztositónak átadott váltók nem fizetésül, hanem csak egyes djrészletek biztositékául szolgálnak, következőképen ezeknek a biztosító részére átadása folytán a biztosítottnak a lejáratkor teljesítendő kötelezettsége változás alá nem esik: az elsőbiróság a biztositási szerződés hatályának megszűnése alapján helyesen utasította el stb. A m. kir. Curia (1898. évi december hó 6-án 1,042. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztattatik akként, hogy alperes köteles felperesnek 366 frt tőkét, ennek 1898. évi január 4-től számított 5°/0 kamatát 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokol ás: Alperesnek kártérítési kötelezettsége meg volt állapítandó, mert azon kifogása, hogy az 1895. évi július havában bekövetkezett tüzkáresetet megelőzőleg 1894. november hó 12-én esedékes negyedik evi biztositási dij le nem fizetése folytán a biztosítási szerződés a ker. t. 485. §. 4. pontja és a biztositási feltételek 7 es 8. §-ai értelmében hatályát vesztette, alappal nem bír. Tekintve ugyanis, hogy az A) alatti kötvénynyel D. alatt, pos a. vevenynyel és E) alatti jogerős Ítélettel bizonyítva ]loo 06 alpereS "em 13 veszi ^gadásba, hogy az 1891, 1892. és 893. év, november ho 12-én esedékes volt három első évi bizSnt Í,J klflZ<Tetl' teklntve> h°gy ^ E) alatti Ítélettel, mely d r izetSéreeS' ?ereS ,réSZfre 8 frt hátra'ékos tüzkárbiztositási d,j fizetésére jogerősen köteleztetett, bizonyítva van, hogy a biztos.tasi szerződés az 1894. évi nov. 12-én esedékes volt negyedik enves'é e0S1é S1 ^ZS ^ fdPeres ^ ^S^Í E ZbLZT\eTtfah Tndkét SZerzödö felet kötelezőleg hJSfdSres en A f* ^ alPeres nem is állítja, követe ésen ki 5 r . K' Ügy'etbÖ' kÍtolyó biztosítási di követelésen kivul mas tüzkárbiztositási követelése is volna s ekként nyilvánvaló, hogy az E) alattival rnegité.t dijkLetelés az