A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 7. szám - A bíróságok évi kimutatásai cikkhez - A bányaművelési szabadság és a kőszén

A JOG 27 1894. évi nov. 12-én esedékes dijra vonatkozik, és pedig annyival inkább, mert az E a ítélet meghozatalakor (1894. nov. 28.) a három első évi dij beismert kifizetése folytán csakis ezen negyedik évi díjrészlet volt esedékes, mindezeknél fogva a biztosítás a tüzeset idejében joghatályában fennállván, alpeies kártérítési kötelezettsége megállapítandó volt. Tekintve továbbá, hogy felperes miután a biztosított ház értéke a törvényben megállapítva nem lett, a k. t. 479. §-a értelmében a kár nagyságát bizonyítani tartozott, ezt azonban semmivel sem bizonyította tekintve, hogy alperes önmaga elismeri, hogy a felperesi biztosított ingatlanban tüz által okozott kár 366 Írtban állapíttatott meg és tekintve, hogy telperes'az ártatlansági bizonyítványt helyettesítő büntető bírósági felmentő Ítéletei G) alatt csak a per folyamán és pedig 1898. évi jan. 4-én mutatta be, a biztosítási feltételek 18. §-a értelmében pedig a kártérítési összeg, ha bűnvádi vizsgálat van folyamatban, csak a felmentés után fizetendő, alperes 366 frt kártérítési tőke, ennek 1898. évi január 4-től járó 5°/0 kamata fizetésére volt kötelezendő, stb. Bűnügyekben. Habár a sértett felek mind a három vádbeli esetben azért hiteleztek a vádlottnak, mert elhitték azt a valótlanságot, hogy a vádlott 90,000 koronát nyert egy sorsjegygyel, mindazonáltal, tekintve azt, hogy ezt puszta szóra hitték el a nélkül, hogy vádlott valamely való vagy színlelt ténykörülménynek fondorlatos felhasználásával ama hazug állítást bárki csak távolról is valószínűsítette volna, a ravasz fondorlattal tévedésbe ejtés, mely a btk. 379. és 384. f aiban meghatározott csalás létrejöttének egyik lényeges feltételét képezi, fenn nem forogván, a tvadbeli cselekmény büntetoiogi beszámítás alá nem vonható. A pécsi kir. törvényszék 11897 dec. 15 7,811 sz. a.) Sch. Gáspár bűnösnek mondatik ki a btk. 379 §-ába ütköző, a. 380 §. szerint minősülő 3 rendbeli csalás vétségében és e miatt 10 havi fogházra és minden egyes cselekményért 50—50 frt. pénzbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1898 január 18-án 54 sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helyben hagyta. A m. kir. Curia 11898. dec. 30. 3,825 sz. a.) mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatása mellett vádlott a vád alól felmentetik. I ad okok: Habár a sértett felek mind a három vádbeli esetben azért hiteleztek a vádlottnak, mert elhitték azt a valótlanságot, hogy a vádlott 90,000 koronát nyert egy sorsjegygyel, mindazonáltal tekintve, hogy ezt puszta szóra hitték el, a nélkül, hogy vádlott valamely való vagy színlelt ténykörülménynek fondorlatos felhasználásával ama hazug állítást bárha csak távolról is valószínűsítette volna, mert az, hogy egy hírlapi példányt mutogatott, melyben a 200 koronát nyert számok egyike be volt kerítve, a tévedésbe ejtésre nem alkalmas; a ravasz fondorlattal tévedésbe ejtés, mely a btk. 379 és 384 §§-ban meghatározott csalás létrejöttének egyik lényeges feltételét képezi, fenn nem forogván, a vádbeli cselekmény büntetőjogi beszámítás alá nem vonható. Midőn vádlott a posta átadó vevény tartalmát nem változtatta meg, elleneben a btk. 391. Jj-ában meghatározott közokirathamisítás nem állapitható meg. Azzal, hogy a vádlott a nyugtára más nevét irta, tekintve, hogy ezen nyugta a magánokirat jellegével bir, ezen tényével a btk. 401. és 402. §-a második tételében meghatározott hamisítás bűntettét követte el. A posta átadó vevényen nyugtázás meghamisítása a pénzes levélnek átvétele és felbontása egységes cselekményének tekintendő, mivel vádlottnak minden egyes ténykedése arra irányult, hogy a pénzt birtokába vehesse és ezt csakis a hamisított nyugta felhasználásával érhette el. A lévai kir. törvényszék mint büntető biróság (1897. évi május hó 10-én 525/97. sz. a.j közokirathamisitás bűntettével és levéltitok megsértésének vétségével vádolt G. István elleni bűnügyben következőleg ítélt : Szabadlábon levő G. István a btk. 391. §-ába ütköző büntettet képező, de a btk. 92. és 20. §§-ainak alkalmazása mellett vétséggé lefokozott közokirathamisitás vétségében bűnös és azért a btk. 391., 399., 92. és 20. §§-ai alapján a jogerős ítélet foganatbavétele napjától számítandó egy (1) hónapi fogházbüntetésre és egy (1) évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanoly időre leendő felfüggesztésére Ítéltetik. Ellenben a btk. 333. §-ába ütköző 334. és 336. §. 1. pontja szerint minősülő lopás bűntettének és a btk. 329. §-ába ütköző levéltitok megsértése vétségének vádja és következményei alól vádlott felmentetik stb. Indokok : B. Péter kamjonkai lakos 1895. évi október hó 31. napján Jászberényben egy 60 ftos pénzes levelet adott fel a postára nejének B. Péterné szül. Z. Mártának Kamjonkára címezve, melyről utóbb meggyőződött, hogy a pénzeslevél Kamjonkára érkezett ugyan, de neje kézhez nem kapta. A beszerzett posta átadó vevény szerint arra B. Péternének a nevét — habár ő maga írni tud — G. István volt községi irnok irta oda és a név1 aláírás mellett a községi pecsét is alkalmaztatott és D. Olga postakezeló'nő vallomása szerint a pénzeslevél ezen átadó vevény mellett kiadatott, de hogy kinek, azt ő nem tudja, mivel a címzett nem köteles maga a levélért jönni, hanem bárkit küldhet érte és hogy az illető jelen esetben ki volt, arra a postakezeló'nő nem emlékezik. G. István vádlott beismeri, hogy B. Péterné nevét és kézjegyét is ő vezette az átadó vevényre, de nem tudja, kinek kívánságára és nem tudja azt sem, hogy a vevény kinek kezébe jutott azután és kivette fel a pénzt; tagadja, hogy ő vette volna fel, akár személyesen, akár más által a pénzt, illetve a pénzes levelet. C. Mihály, a ki veje helyett mint postaküldönc eljárt, vallja, hogy ő értesitvényt B. Péterné részére nem vitt, hanem az összes vevényeket G. vitte, a ki őt előbb pálinkáért elküldte és midőn visszajött, visszaadta neki a vevényeket, de nem tudja, vájjon mindegyiket-e f Z. Antal községi biró által a névaláírás hitelesítéssel meg lett bizva, ő maga a biró pedig gyakran a házon kivül volt, a régebbi, most már megszüntetett gyakorlat szerint a biró gyakran a pénzes levelek kiadása után utólag látta el a hitelesítést a bírói pecséttel, a mi jelen esetben is történhetett. Miután kétségtelen magának a vádlottnak vallomása szerint is, hogy vádlott a hozzá helytelenül került posta átadó vevényen B. Péterné szül. Z. Mártha nevét ennek tudta és beleegyezése nélkül irta oda és kézjegyét is ő tette, habár B.-né irni tud, miről vádlott magának tudomást nem szerzett előbb — miután vádlott ez által az átadó vevényt, mely közokiratot képez, meghamisította, midőn mást ugy tüntetett fel, mint a ki az egészről tudomással birva, az átvételt elismeri, miután ezt vádlott szándékosan tette és ez által jogsérelmet okozott, vádlott a btk. 391 I t;-ába ütköző közokirathamisitást követte el. Azonban nincs bizonyítva azon további vád, hogy vádlott magát a pénzeslevelet is kézhezkeritette, magának azt és a benne levő pénzt elsajátította, mert vádlott tagadásban van és e tagadás ellenére kellő adat rendelkezésre nem áll, mert nincs igazolva, hogy a posta átadó | vevény miként került vissza a postára és ki vette vagy vétette át a 1 pénzeslevelet, nem lévén kizárva, hogy azt más hasonnevű egyén nem vette át, vagy pedig olyan, kinek birtokába az véletlen vagy | más szabálytalan módon jutott és ezért sem a lopás büntette, sem a levéltitok megsértésének vétsége meg nem állapitható a vádlott ellenében. Vádlott a közokirathamisitásban bűnös lévén, büntetlen előéletének és részbeni beismerésének mint nyomatékos I enyhitő körülményeknek figyelembe vételével a büncselekménynyel arányos büntetéssel volt sújtandó, ellenben a lopás bűntettének és a levéltitok megsértése vétségének a vádja és következményei alól vádlottat fel kellett menteni. Kötelezni kellett vádlottat az eljárása által okozott kár megfizetésére, mert habár nincs is bizonyítva az, hogy ő a postaküldeményt elsajátította, de kétségtelenül okozója volt annak, hogy a címzett a neki szóló pénzeslevél és pénz birtokába nem jutott stb. A kassai kir. ítélőtábla (1897. december 13-án 5,815/97. sz. a.) következően itélt: Habár az a körülmény, miszerint G. István vádlott a kérdéses postai átadó vevényre a B. Péterné szül. Z. Márta címzett nevét ennek tudta és beleegyezése nélkül irta alá s hogy utóbb B. Péter sértettet hallgatásra kérte, terhelő gyanuokot képez, mindazonáltal tekintve, hogy a vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint Kamjonka községben szokásban volt az, miszerint az Írástudatlan pórnép részére érkezett postai küldeményekről szóló átadó vevényeket a címzettek aláírásával ezekI nek jelentkezése előtt is, az aláírásra hatóságilag megbízott G J István látta el, tekintve, hogy nevezett vádlottnak ama védekezése, miszerint nem birt tudomással arról, hogy B. Péterné szül. j Z. Márta irni tud, meg nem cáfoltatott; tekintve, hogy az sem állapitható meg, hogy a kérdéses átadó vevény az aláírás után G. István birtokában maradt, mivel az összes postai küldeményeket a nevezett vádlotthoz vitt Ch. Mihály tanú sem tudja határozottan, hogy azokat mind, tehát ama vényt is visszakapta-e ? a mennyiben azokat meg nem számlálta s igy annak a lehetősége sincs kizárva, hogy a kérdéses átadó vevényt elvesztette, vagy másnak kézbesítette, tekintve, hogy mi bizonyíték sem merült fel j arra nézve, mintha a postahivatalnál az átadó vevénynyel G. IstI ván vádlott jelentkezett s e mellett a 60 frt pénzküldeményt ő I vette volna fel, tekintve, hogy ily körülmények között magában 1 ebben a cselekményben, miszerint nevezett vádlott a kérdéses átadó vevényre a B. Péterné szül. Z. Mártára címzett nevét, ennek | tudta nélkül ugyan, de a helyi szokáshoz képest aláirta, a jogsértő szándék vagy bűnös célzat teljes bizonyossággal meg nem állapitható, ennek hiányában pedig a Btk. 75. §-a értelmében bűntett nem követhető el: ezeknél fogva a királyi ítélőtábla G. István vádlottat a Btk. 391. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól is felmenteni. Ezzel a változtatással a kir. tvszék Ítéletét egyebekben vonatkozó indokai alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1898. október 6-án 2,154/98. sz. a.) következő i tél etet hozott : A kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával a bűnösség megállapítására nézve az első fokú biróság Ítélete hagyatik helyben, a vádbeli cselekmény minősítésére és a büntetés meghatározására nézve azonban az első biróság ítélete is megváltoztatik és G. István vádtott a btk. 401. §-a és a btk. 402. §-a második tételében meghatározott magánokirathamisitás bűntettében mondatik ki bűnösnek és e miatt a btk. 402.§. máso! dik tétele alapján a foganatba vételtől számítandó nyolc (8) hónapi börtönre és tiz (10) forint pézbüntetésre ítéltetik. A pénz-