A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 7. szám - Az örökösödési eljárás köréből. Gondnokság alatt nem álló elmebeteg nagykorú örökös [1. r.]

bői, illetve jövedelméből áll, mely az ingatlanok állagától történt elválasztás folytán áz ingó vagyonjogi természetét veszi fel (beszedett termés, lejárt bér), ebben az esetben a hitelező a követelésére nézve magát a beszedett termésre, illetve lejárt bérkövetelésre mint ingó vagyonra vezethető biztosítási végrehajtásnak foglalás és becslés által való foganatosításával biztosithatja. Kelt Temesvárott a kir Ítélőtáblának 1897. évi december hó 4-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett, az 1898. évi január hó lő. napján tartott teljes ülésben. Dr. Lászy József, sk. Ury Lajos. sk. kir. ítélőtáblai elnök. tanácsjegyző albiró. Megállapított ügyvédi munkadíj alapján van-e helye biztosítási végrehajtásnak? *) A z om bo ri járásbíróság. Ezen kérelem hivatalból visszautasittatik, s a beadványok a folyamodónak visszaadatnak, mert a kereset beadásával egyidejűleg kérelmezett biztosítási végrehajtás elrendelésének egyik nélkülözhetlen feltételét képezi az is, hogy a követelés lejárta igazolva legyen: a kérvényhez •/. alatt csatolt 19,625/97. szám alatt hozott végzés pedig az 1881 évi 60. t.-c. 223. §-ának megfelelő s a fentjelzett feltételt magában foglaló okiratnak nem tekinthető. A szegedi kir. ítélőtábla. Az első bíróság végzése abban az értelemben, hogy a 20,932/97. szám alatt beadott biztosítási kérvény elutasítottnak tekintetik, helybenhagyatik, indokainál fogva, s azért: mert a alatti végzés, figyelemmel arra, hogy az 1868. évi 54. t.-c. 251. §-a alapján az ügyvédi járandóság a perben az ügyvédnek egyoldalú felszámítása alapján és a teljesített munka tekintetbe vételével állapíttatván meg, ezzel az ügyvéd és megbízója közti jogviszony el nem biráltatik, s hogy a megállapítás még a fél által esetleg adott előlegre való tekintet nélkül is eszközöltetik, olyan okiratnak nem tekinthető. Az ügyvédnek irodájában alkalmazott, de helyettesítéssel el nem látott írnok a fél megbízottjának nem tekinthető s ennélfogva ennek mulasztása az 1881. évi LIX. t.-c. 6i. §-ának második bekezdése alá nem vonható. (A budapesti kir. ítélőtábla: 1897. december 28-án 8,149/97. P.) A vételi ügylet, a tulajdonjognak a vételár teljes kifizetéséig való fentartasával, érvényesen köthető. Azzal a ténynyel, hogy az eladó a vételárösszegre a vevőtől váltót nyer, ellenkező megállapodás hiányában, az eladó a vételár tekintetében kielégítettnek nem tartható és a tulajdonjog fentartását tartalmazó kikötésnek hatályát az a körülmény sem szünteti meg, hogy eladó a vevőnek valamely ingatlanra engedett zálogjog által külön biztosítékot is nyújtott, minthogy az eladónak fentartott joga csak a kielégítéssel szűnik meg és egyébként az eladó nincs korlátolva abban, hogy a még ki nem fizetett vételárra nézve az eladótól bármily terjedelemben biztosítást fogadjon el. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1897. dec. 17. I. G. 382.) Midőn szülő és gyermekközött köttetik ingatlanra vonatkozó adásvevési szerződés, a kötelesrészre jogosult többi leszármazó örökösök tagadásával szemben, az ingatlant átvevő gyermeket terheli annak a bizonyítása, hogy lefizette az ingatlan valódi értékének megfelelő vételárt. (A m. kir. Curia: 1897. dec. 3. 2,459/97. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Oly esetben, midőn a bizományos az öt megbízó ellen a kt. 377. §-a szerint öt illető követelésnek érvényesítésére irányuló keresetét nem arra alapítja, hogy a kt. 381. ij-a engedte jogával élve, a bizományi árut vevőként maga vette meg, vagy eladóként maga szolgáltatta; hanem azt vitatja, hogy a bizományi árut harmadik személynek valósággal eladta, illetve 3-ik személytől valósággal megvette, az ügylet valóságát, mint keresetének jogalapját köteles bizonyítani. Felperes nem szolgáltatván elfogadható bizonyítékot a tekintetben, hogy az eladásokat tényleg foganatosította, alperes a felperes részéről eszközlött vételt saját számlájára és terhére megtörténtnek elfogadni és a felperes által követelt árkülönbözetet és a kt. 377. £-a alapján igényelt egyéb kiadásokat és dijakat neki megfizetni már ez okból sem köteles. A budapesti kir. törvényszék (1894. évi november hó 7-én 18,340. sz. a.) «Israel Russo Söhne> cég felperesnek Sch. Ármin alperes elleni 8,484 Irt 37 kr. és jár. iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapitja, hogy mint alperes bizományosa, alperes megbízásából ennek számlájára és terhére 1,000 mm. őszi szokvány-buzát a 7 frt 98 krért, 2,000 mm. pedig á 8 frt 30 krjával eladott, hogy az ekként eladott *) Ezen jogesetet dr. K zsivességéből közölhetjük. r t >mbori kir. albiró A szerkesztőség. búzát alperes az őszi szokvány-buza szállítására a budapesti értékés terménytőzsde szabványai szerint megállapított szállítási határidőben nem szállitván, felperes volt kénytelen a vevőnek átadandó 3,000 mm. búzát a 10 frt 92 krjával, 1891. évi október hó 30-án beszerezni és a vevőnek szállítani, s mindezek alapján a keresk. törv. 377. §-a értelmében a keresetbe vett összegből 8,180 frt mint az alperes által eladott buza és a vevőnek tényleg szállított buza beszerzési ára közötti árkülönbözetet, 300 frt bizományi díj, 4 frt 37 krt pedig az alpereshez ezen bizományügylet folytán menesztett táviratok dija fejében követeli. A keresk. törv. 369. §-ával a bizományosra rótt rendes kereskedői gondosságból önként folyik, hogy a bizományos csak azoknak a kiadásoknak megtérítését követelheti, melyekre nézve * kimondja: hogy az ügyre szükségképpen vagy hasznosan forog fenn. Felperestehát keresetének jogmegállapitó tényeként a bizományi ügylet létrejöttének kimutatásán felül tartozott bizonyítani egyrészt még azt is, hogy 1891. évi október hó 30-án valósággal 3,000 mm. búzát á 10 frt 92 krjával megvett és azt valósággal alperes vevőjének átadta; másrészt azt, hogy ennek a buzamenynyiségnek a mondott napon való beszerzése és a vevő részére való átadása szükséges volt. Felperes ezen körülmények egyikét sem bizonyitván, keresetével elutasítandó volt. Felperes ugyanis alperes vonatkozó tagadásával szemben annak a körülménynek bizonyítására, hogy a vevő részére szállitandó buza mennyiséget 1891. évi október hó 30-án tényleg megvette és azt a vevőnek valósággal szállította, illetve átadta a G. alatti kiállítójára, K. Mór ügynökre mint tanura hivatkozott, másodsorban pedig egyik beltagjának egyoldalú főesküjét ajánlotta fel. A bizonyítás e módja azonban elfogadható nem volt, mert felperes saját perbeli előadása szerint nevezett ügynök a vevőnek átadandó buza beszerzése és átadása körül felperes cég tagjainak személyes közreműködése és részvétele nélkül egyedül járván el, ennek a tanúnak esetleg felperesre kedvező vallomása sem lenne felperes cég valamelyik tagjának pótesküje által kiegészíthető, az egyoldalú főesküvel való bizonyításnak pedig azért nem lehetett helyt adni, mert nyilvánvaló, hogy a mennyiben a kérdéses búzamennyiséget valósággal beszerezte, felperesnek módjában állott a kérdéses buza vevőjének, illetve eladójának, továbbá eme tetemes búzamennyiség átszállításánál okvetlen közreműködő személyek tanukénti kihallgatásával a valósággal megtörtént vétel, illetve átadás tényét bizonyítani, esküvel bizonyítás pedig csak más alkalmas bizonyíték teljes hiányában foghat helyet. De felperes az általa bizonyítandó másik körülményt sem bizonyította, mert perbeli előadása szerint is az általa eladott buza nem valamely határozatlan, kijelölt határnapon fixügyletként a k. törv. 355. §-a, hanem az őszi szokványbuza átadására a budapesti terménytőzsde szabványai szerint megállapított határidőben vagyis legkésőbben 1891. év okt. 31-én volt átadandó. Minthogy pedig a keresk. törv. 353. §-a alapján a vevőt megillető vagylagos jogoknak a vevő részéről való igénybevétele és különösen az idézett törvény 354. §-a szerint az utólagos teljesítésre előirt idő engedélyezése és lejárta előtt meg sem állapitható az a körülmény, hogy vájjon elkerülhetetlen és így szükséges volt-e a vevő részére szállítandó búzának beszerzése, felperes, a ki a vevőnek szállítandó búzát már beszerzetté 1891. évi okt. 20-án, tehát a teljesítési határidő előtt, ezen idő előtt eszközölt kiadásának megtérítését alperestől annál kevésbbé követelheti, mert mint fentebbkifejtetett, a valóságos vétel és átadás tényét sem bizonyította. Bizományi dij és távirati költség cimén sem volt felperesnek mi sem megítélhető, mert ezek követelhetését bizományi ügylet létrejöttét feltételezi, a per adatai, nevezetesen az a körülmény, hogy felperes az általa valósággal megtörténtnek vitatott vétel' illetve eladás körülményeit az illető vevő, illetve eladó nevének megnevezésével előadni vonakodott, továbbá a 3 '. a. levél, valamint a kereseti követelés könyvelésének módja arra engednek alapos következtetést, hogy a szóban forgó ügylet nem valóságos és tényleges eladásra, hanem csak tőzsdei árkülönbözet iránt köttetett felek között; olyan fogadásszerü ügyletekből eredő követelesek pedig az állandó bírói gyakorlat szerint biróság előtt nem érvényesíthetők stb. A m. kir. Curia (1897 dec. 23. 689. sz. a.) A másodbiróság ítelete helybenhagyatik stb. torv. 381. §-a engedte, jogával élve a bizományi árut vevőként maga vette meg, vagy eladóként maga szolgáltatta; hanem azt vitatja, hogy a >zományi árut harmadik személynek valósággal eladta, illetve harmadik személytől valósággal megvette, az ügylet valóságat mint keresetének jogalapját köteles bizonyítani, Ehhez képest a fenforgó esetben tekintettel arra, hogy felperes keresetet arra alapította, hogy alperes megbízása folytán annak számlájára 189 ey. március hó 7-én 1,000 mm. őszi búzát és ! HnV',marC1US 31;nn,"000 mm- ó'szi búzát tényleg eladott hnr?t „P • a,sza,l,tási hat*ridő elérkeztével az eladott átadls vLíf^QÍ^fbocsát<>tta, azt a vevőnek leendő íere/te Z , 30"án e& h^madiktól tényleg megszerezte, alperes tagadásával szemben, ugy az eladás, valamint az