A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 7. szám - Az örökösödési eljárás köréből. Gondnokság alatt nem álló elmebeteg nagykorú örökös [1. r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a «Jog» 7. számahoz. Budapest, 1898. február hó 13 Köztörvényi ügyekben. A temesvári kir. ítélőtábla 4. számú polgári döntvénye. Abba n az esetben, ha az elmarasztalt félre örökség Vágy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra intéztetik a végrehajtás, melyik birőság bírálja el azt, hogy az elmarasztalt felnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való örökösödési joga kellően kimutatva van-e: a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság vagy a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóság? (A 3,021/1897. P. számhoz J Határozat : Abban az esetben, ha az elmarasztalt felre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául be nem keblezett, sem elö nem jegyzett ingatlanra intéztetik a végrehajtás, annak elbírálása, hogy az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos utan való örökösödési joga kellően kimutatva van-e, a végrehajtás elrendelésére illetékes birőság hatáskörébe tartozik. Indokok: Az 1881: LX. t.-c. 6. §-a negyedik bekezdése és a 136. §. első bekezdése szerint a kielégítési végrehajtás elrendelése esetében a birőság a végrehajtási kérvénynek egy minden melléklet nélküli példányát a végrehajtást elrendelő végzéssel ellátva teszi át az illetékes telekkönyvi hatósághoz; a 136. §. második kekezdése szerint pedig a megkeresett telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjog bekeblezését vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését -— a mennyiben telekkönyvi akadály fen nem torog — elrendelni köteles. A törvénynek eme rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a megkeresett telekkönyvi hatóságra nézve a végrehajtást elrendelő birőság végrehajtási végzésének elintézésénél kizáróan a hozzá áttett végrehajtási végzésnek, mint közokiratnak tartalma irányadó és hogy a telekkönyvi hatóság a végrehajtási végzés foganatosítását csak telekkönyvi akadály miatt, vagyis oly akadály miatt tagadhatja meg, a mely a végrehajtási zálogjog bekebelezését vagy az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését a telekkönyvi állapotra való tekintettel a telekkönyvi szabályok szempontjából gátolja. Minthogy pedig az a kérdés, vájjon valamely telekkönyvezett ingatlan valakire örökség vagy hagyomány utján szállott-e \ nem a telekkönyvi szabályok szempontjából vizsgálandó meg, hanem az anyagi jogszabályok szerint döntendő el: kétségtelen, hogy annak elbírálása, vájjon az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való örökösödési joga kellően kimutatva van-e? a fen idézett törvényes rendelkezések által a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróságnak, néni pedig a végrehajtás foganatosítása végett megkeresett telekkönyvi hatóságnak hatáskörébe van utalva; annak a kérdésnek az elbírálásába tehát a megkeresett telekkönyvi hatóság hatáskör hiánya miatt nem bocsátkozhatik. Magától értetődik különben, hogy a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság csak abban az esetben rendelheti el a végrehajtást az elmarasztalt félre örökség vagy hagyomány utján szállott, de még tulajdonául bi nem keblezett, sem elő nem jegyzett ingatlanra, ha a végrehajtató az 1881: LX. t.-c. 6. §-a értelmében a végrehajtási kérvény első példánya mellett eredetben vagy hiteles másolatban bemutatja azokat az okiratokat, a melyek az elmarasztalt félnek az örökhagyó telekkönyvi tulajdonos után való öröklési jogát kellően igazolják. Kelt Temesvárott, a kir. Ítélőtáblának 1897. évi december hó 4-én tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1P98. évi január hó 15-ik napján tartott teljes ülésben. Dr. Lászy fózsef sk. Ury Lajos sk. kir. Ítélőtáblai elnök. tanácsjegyző albiró. A temesvári kir. ítélőtábla 5. számú polgári döntvénye. Az ingatlanok haszonélvezetére elrendelt biztosítási végrehajtás esetében a megkeresett telekkönyvi hatóság elrendelheti-e a zálogjog előjegyzésével kapcsolatosan a haszonélvezetnek zár alá vételét: (A 8,529/997. IJ számhoz.) Határozat : Az ingatlanok haszonélvezetére elrendelt biztosítási végrehajtás esetében a végrehajtás foganatosítása a zálogjog előjegyzésén tul nem terjedhet. Indokok: Az 1881. LX. t.-c. külön cim alatt. (Második cim. Végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására] intézkedik a kielégítési és külön cim alatt (Negyedik cim. Biztosítási intézkedések) a biztosítási végrehajtás foganatosításáról; azok a rendelkezések pedig, a melyek szerint a végrehajtás ingatlanok haszonélvezetére mint külön végrehajtási alapra annak zár alá vételével foganatosítható, a készpénzbeli követelés behajtására vonatkozó szabályok között a Második cim III. fejezetében foglaltatnak, míg negyedik cimnek a biztosítási végrehajtást tárgyazó I. fejezete e tekintetben semminemű rendelkezést nem tartalmaz, sőt abban a Második cim III. fejezetében foglalt 208—213. §-okra utalás sem történik. A biztosítási végrehajtás foganatosítását tárgyazó szabályoknak a kielégítési végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályoktól való elkülönítéséből következik, hogy a törvényhozás a kielégítési végrehajtás foganatosításáról intézendő azoknak a rendelkezéseknek az alkalmazását, a melyek szerint a végrehajtás az ingatlanok haszonélvezetére mint külön végrehajtási alapra annak zár alá vételével foganatosítható, a biztosítási végrehajtás köréből kizárni szándékozott. A törvényhozásnak ezt a szándékát nyilvánvalóvá teszi a biztosítási végrehajtás foganatosítását és a foganatosított biztosítási végrehajtás feloldását tárgyazó 230. és 231. §-oknak egyrészt a 208., 211. és 212. §-okkal, másrészt a zárlat eseteivel való egybevetése. Míg ugyanis a 208. §-nak a 211. §. esetében is megfelelően alkalmazandó intézkedése szerint telekkönyvi hatóság a haszonélvezetnek zár alá vételét a végrehajtási zálogjog bekeblezése, az előjegyzés igazolása, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése után van hivatva elrendelni, és a 212. §. csak annak a jelzálogos hitelezőnek engedi meg, hogy a végrehajtás alá vont haszonélvezet készpénzbeli jövedelmének bírói letétbe helyezését kérhesse, a kinek végrehajtási zálogjoga van bekebelezve, addig a 230. és 23-1. §-ok szerint az ingatlanokra elrendelt biztosítási végrehajtás a zálogjog előjegyzése által foganatosittatik, az ingatlanokra foganatosított biztosítási végrehajtás feloldása pedig az előjegyzett zálogjognak hivatalból való kitörlésével eszközlendő. A mennyiben tehát a törvény az ingatlanokra nézve a biztosítási végrehajtás foganatosítását kimerítő jogcselekmény gyanánt egyedül a zálogjog előjegyzését jelöli meg, az ingatlanok haszonélvezetének zár alá vétele mint oly további jogcselekmény, a melynek előfeltételét a zálogjogi előjegyzés igazolása képezi, a biztosítási végrehajtás eseteiben kizártnak tekintendő. Míg továbbá az ingatlanokra elrendelt biztosítási végrehajtás foganatosítása s a foganatosított biztosítási végrehajtás feloldása tekintetében a 230. és 231. §-ok a zálogjog előjegyzésén, illetve az előjegyzett zálogjog kitörlésén tul terjedő intézkedéseket nem tartalmaznak, pedig a törvény a zárlat különböző eseteiről tüzetesen intézkedik, jelesül a 237. §. fi pontjában és a 245. §-ban a jelzálogul szolgáló ingatlan állaga zárlat által való biztosításának, a 240. §-ban pedig a vitássá vált használati jog zár alá vételének módját részletesen szabályozza. Ezekből a rendelkezésekből is az következik, hogy az ingatlanok haszonélvezetének mint külön végrehajtási alapnak zár alá vételét a törvényhozás a biztosítási végrehajtás eseteiben megengedni nem célozta. A biztosítási intézkedéseknek a végrehajtási törvénybe foglalt két neme közül csupán a zárlatnak van meg az a joghatálya, hogy az az ellenfélnek a vitás dolog vagy jog felett való rendelkezési jogát megszünteti vagy korlátozza; ellenben a biztosítási végrehajtásnak célját az képezi, hogy a vitássá vált készpénzbeli követelés az adós vagyonára feltételesen szerzendő és végrehajtható birói határozattal vagy egyességgel igazolandó zálogjog által biztosittassék. Eme cél elérésére pedig mindaddig, mig a haszonélvezettel az ingatlanoknak azok állagától el nem választott gyümölcse, illetve jövedelme (függő termés, le nem járt bérösszeg) képezi, jogsegélyt nyújt a törvény 210. §. második és a 212. §. harmadik bekezdésében foglalt amaz intézkedésével, mely szerint a zálogjognak az ingatlanok haszonélvezetére történt előjegyzése íolytán kielégítési elsőséget biztosit a hitelezőnek abban az esetben, ha utóbb akár ez, akár más hitelező a haszonélvezetet kielégitési végrehajtás utján végrehajtási zár alá véteti. Ha pedig a haszonélvezet az ingatlanoknak oly gyümölcsé-