A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 7. szám - A magyar polgári törvénykönyv

Tizenhetedik évfolyam. 7. szám. Budapest, 1898. február 13. Szerkesztőség: JT Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. I _ Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: T/ • i , i - 4 , .. .... Negyed évre 1 frt 50 kr. Kiadóhivatal: (EZEL5TT MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) FÉI W 3« _ « v n A , ,Q HETILAP AZ IGlZSÍfiflCY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYFÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. - . " m \ ., Kuuoll-rakpart o. sz. ' ' Egész « o « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" RÉVAI LAJOS ~ » STILLER MOR Az előfizetési pénzek u AUTTTÍ MI' u Felelős szerkesztőd Di\ STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalvány nyal kiadóhivatalhoz intézendők. TV/T ^ • • « . « ^ r ^, * ^ küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Magyar polgári törvénykönyv. Irta : Dr. Raffay Ferenc, győri kir. albiró. — Öröklött és szerzeményi vagyon. Törvényes örökösödés. Irta: Dr. P 1 o p u György, gyulai kir. tvszéki biró. — Adalék a váltólejárat kérdéséhez. Irta: Bánffay Simon, kir. tanácsos, közjegyző, Aradon. A közös végrendeletekről. Irta. Ambrúzy István kir. közjegyző, Kézsmárkon. — A törvénykezési nyelv és az 1868. XL1V. t.-c. Irta . J é k c y J. Dániel, kir. ítélőtáblai tanácsjegyző albiró, Kolozsvárott. - Az örökösödési eljárás köréből. Irta : Dr. G y a r m a t h y Ernő, kir. közjegyző-helyettes, Nagy-Enyed. — Belföld. (A polgári törvénykönyv.) — Sérelem. l."> biró és egy 30 kros ügy. Irta: G eö c e Bertalan.) — Irodalom. (Magyar telekkönyvi rendtartás. Irta: H u f József ügyvéd, Sopron. — A községi jegyző teendői az igazságszolgáltatás körül. Irta: A 1 f ö 1 d y Ede, n.-becskereki járásbiró. — Magyar közigazgatási jog. Irta : Dr. K mety K., tanár. — Az egyházi vagyon tulajdonjogának alanyáról. Irta : K o s s u t h á n y Ignác, jogakadémiai tanár, Pozsony.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLE'l : — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-böi (Csődök— Pályázatok) A magyar polgári törvénykönyv. Irta: Dr. RAFFAY FERENC, győri kir. albiró. A házasságjogi reform nagy művének sikeres befejezése óta még nagyobb, még nevezetesebb munkálat folyik az igazságügyminiszteriumban. A magyar általános polgári törvénykönyv kodifikálását értjük, a melyet az alkotmány helyreállítása óta várva-vár a magyar jogászvilág s a melyre nézve eddig több sikertelen kísérletet tettek, több tervezetet készítettek, a melyekből azonban nem lett törvény. Hogy miért f azt nem nehéz kitalálni s a mostani kodifikáló bizottság megadta már erre a kérdésre a feleietet, mikor a régi tervezetek nagy részét alapul el nem fogadta s csak előmunkálati anyagnak használhatja. Nem sokáig kell azonban várnunk már a magyar polgári törvénykönyvre, mert a most folyamatban levő kodifikáció biztosan sikeres lesz és azokból, amik a tervezetet előkészítő bizottság működéséről eddigelé nyilvánosságra kerültek, örömmel látja mindenki, hogy a kódex kitűnő lesz, hogy az összes követelményeknek meg fog felelni. Alapjellege ugyanis az, hogy jogtörténeti vagyis az egyedül helyes és elfogadható alapon készül. Forrását a magánjog körébe vágó és Magyarországon érvényben levő törvények, törvényes szokások, törvénytervezetek, a judikatura és irodalom termékei, valamint az idegen államok jogfejlődése képezik. Sikerrel biztató másik jelenség az, hogy a kodifikálás előre megállapított rendszer szerint és a nagy nyilvánosság bírálatának kitéve történik. Megvan a nagy mű koncepciója, megállapították az alapelveket, lerakták az óriási épület fundamentumait, a munkát pedig, a mely öntudatos vezetés alatt, egyöntetűen, közös vezérelvek szerint halad, megosztották az egyes szerkesztő-tagok között, de belefolyik abba maga a bizottság is, sőt a teljes ülésen részüket kiveszik majd belőle a tanácskozó tagok is. És a szerkesztő és tanácskozó tagok mellett, a kik egytől-egyig a magyar jogélet jelesei közül valók, belevonták a nagy alkotásba a szakirodalom munkásait, a tapasztalatokban bővelkedő bírákat, ügyvédeket és közjegyzőket is, a kiket egyenesen felhívott az igazságügyminiszter a közreműködésre. így nő ki ez a törvénykönyv, a jogfolytonosság eszméjének követése mellett, nemzeti jogrendszerünk erős és megdönhetlen talapzatán szinte magából a lüktető életből s igy lesz ez az élő jognak hü tükre és biztos támasza. A tervezetet előkészítő állandó bizottság körvonalozta Lapunk mai száma már a nagy munka alapelveit. Megállapították a kodifikáció általános irányát, a szerkesztés alakját, módszerét, a tervezet tárgyi terjedelmét és rendezését s a polgári törvénykönyv viszonyát a szakjogokhoz ; főbb vonalakban az egyes részek sorrendje is elkészült; kijelölték s részben meg is vitatták már a tárgyalást igénylő kérdéseket, véleményt adtak a felől, mikép lehet a meglevő tervezeteket felhasználni s a szerkesztőtagok nemsokára elkészülnek a rájuk bizott részek kidolgozásával. A közzétett jegyzőkönyvek szerint ennyi történt idáig: épen elég ahhoz, hogy általában véve meg lehessen Ítélni az egész munkálatot és épen elég ahhoz, hogy a legjobbat lehessen reménylenünk. De a munkálat mai stádiumában a birói, ügyvédi és közjegyzői kar nem érvényesítheti még eléggé tapasztalatait, nem hordhatja össze magából az életből az anyagot, mert a tervezetnek csak alapvonalait ismeri. Azokról pedig be kell vallania mindenkinek, hogy helyesek, tudományos színvonalon, nagy tudással vannak egybeállítva. A törvénykönyv általános beosztása bizonyára nem is fog változni s a tulajdonképeni közreműködés a részek kiépítésénél, azok formába öntésénél, elrendezésénél és összhangba hozatalánál válik majd lehetségessé. Épen azért kívánatos, hogy a szerkesztő-tagok eredeti, első munkálatai, a mint azok a bizottság elé beterjesztetnek, minél előbb egytől-egyig megjelenjenek és a szakközönség bírálata alá bocsáttassanak. Azokból lehet majd megítélni, hogy az a szépen átgondolt és megszerkesztett tervezet miként válik valósággá a szerkesztő-tagok munkálataiban, miképen alakul az egyes részek összetételéből összhangzatos egység és egységes harmónia s mikép lesz a törvénykönyv befejezett, tökéletes egészszé? Akkor aztán megszólalhatnak a gyakorlati jogélet apostolai ; előállhatnak bírálatukkal, kifogásaikkal, reformeszméikkel, terveikkel és ajánlataikkal. Akkor azután figyelembe vehetik a szerkesztő tagok ezeket a megjegyzéseket és ha helyesek, ha a nagy munkálat egységét nem rontják, alapelveivel nincsenek ellentétben, sőt azokat megvalósítani és érvényre juttatni segítenek: alkalmazni is fogják minden bizonynyal. Azt a nemes célt azonban, a mely igazságügyi kormányunk szemei előtt lebegett akkor, a midőn a gyakorlati jogélet összes elemeit előszólította a nagy törvénykönyv megalkotásához, csak ugy lehet biztosan elérni, csak ugy lehet a közremű :ödést minél szélesebb körre kiterjeszteni, ha a bizottság ös zes munkálatait a vidéki jogászság is megkapja, ha azok min 1 nki számára könnyen hozzáférhetőkké tétetnek. Épen azért kívánatos volna, hogy a szerkesztő-tagok munkálatait, tervezeteit és javaslatait, mint ez a bizottsági jegyzőkönyvekkel történik, megküldjék a bíróságoknak s a közjegyzői és ügyvédi kamaráknak. Mert a vidéken lakó jogászközönség csak igy tudna alaposan és kellőképen hozzászólni és anyagot adni a kodifikációhoz, már pedig ki merné tagadni, hogy ez a közreműködés szintén jelentős lehet, hiszen a többséget a vidék képviseli, azok. a kik a gyakorlati jogéletet egészen más oldalról ismerik, mint a fővárosi jogászság. Mindent el kellene tehát követni, hogy a vidéki jogászság többnyire speciálisan magánjogba vágó tapasztalatainak gazdag tárházát lehetőleg teljesen kihasználhassák magánjogi tövénykönyvünk kodifikálásánál. Igaz ugyan, hogy az összes munkálatok elküldése a bíróságoknak s az ügyvédi és közjegyzői kamaráknak, szintén kiadással járna, de mivel azokat úgyis okvetlenül kinyomatják, az az 5—600 példány, a mennyivel több kellene mindegyikből, nem kerül olyan nagyon sokba s az erkölcsi siker reményében meg lehetne hozni ezt az áldozatot. De az a szempont is indokolja ezen indítvány elfogadását, hogy ilyképen bíróságainknak amúgy is kicsiny könyvtá12 oldalra terjed.