A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 6. szám - A kir. járásbíróságok

A JOG 23 adta felperesnek, a fen forgó esetben figyelembe vehetőnek nem találta: mert eltekintve attól, hogy a vitatott természetű ügyleteknek lényeges isinerve, vagyis a tényleges teljesitésnek a szerződő felek részéről eleve történt kizárása sem a 2'. alatti levéllel, sem a 3—8 •/. alatt csatolt számlák tartalmával, sem végül \V. Hugó tanú vallomásával nincs bizonyítva: a peres felek részésől 52,217. sz. a. beadott közös kérvényben szó szerint idézett ama kötlevelek tartalmából, melyek az alperes által emiitett tőzsdei ügyletekre vonatkoztak, továbbá az alperes részéről 5—6 7. alatt csatolt számlákból, de a nevezett tanú vallomásából is kétségtelenül kiderül, hogy a kérdésben forgó ügyleteket nem felperessel, mint közvetlen vevővel, vagy eladóval, hanem felperes, mint bizományos utján harmadik személyekkel kötötte, hogy tehát a peres felek között bizományi viszony állott fenn; már pedig, miként azt a felső bíróságok már ismételten kimondották, a megbízó a bizományossal szemben, ki a megbízás értelmében eljárni tartozik [ker. törv. 369. §.,) és az ügylet természetét, illetőleg a megbízója szándékát vizsgálni nem köteles, nem érvényesítheti sikerrel, azt a kifogást, hogy a megbízása folytán eszközölt vétel vagy eladás nem volt valóságos, hanem csak árkülönbözeti ügylet. Ennélfogva stb. A m. kir. Curia 1897 dec. 3. 1,000. sz. a.i a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletét az abban foglalt indokoknál fogva és azért kellett helybenhagyni, mert az első bíróság ítéletében kiemelt peradatoknak és a lelek által kölcsönösen megállapított kötlevelek tartalmából a kir. Curia is a S. E. szóló törvény 64-. §. értelmében bizonyítottnak látja, hogy a felek között létrejött ügyletek tisztán tőzsdei árkülönbözetre irányultak és mert továbbá az a körülmény, hogy felperes az alperes megbízásából, tehát mint bizományos kötötte meg a kérdéses ügyleteket, minthogy a pernek fent említett adatai azt is bizonyítják, hogy felperes tudomással birt arról, hogy megbízója a megbízás utján s általa foganatosítandó ügyletnél már eleve nem szándékozott a megvett, illetve eladott árut valóságban átvenni, hanem szándéka csupán a tőzsdei árkülönbözet szerinti szerencsejátékra irányult, vele szemben nem zárhatja ki az erre alapított kifogás sikeres érvényesítését, mert a bizomány alakja meg nem változtathatja a követelési igény alaptermészetét és igy az a követelés, melyet felperes mint bizományosa az alperes, mint megbizó ellen az ennek felperes előtt is tudva levő akaratával pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletnek foganatosításából érvényesít," ép ugy a bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést képez, mintha azt felperes nem mint bizományos, hanem mint közvetlen szerződő eladó fél érvényesítette volna. Ha a biztosítás több évre köttetett és a biztosító intézet a biztositasi időtartamra való tekintettel, az évi tiszta biztosítási di bol bizonyos százaiékot mint engedményt nyújtott, ugy ez a rabatt a biztosított részéről visszatérítendő, ha az idő előtt a biztosítást megszüntette. A m. kir. Curia: 1897. évi nov. 30-án 790 897. V.) Az a tény, hogy a közgyűlés elé terjesztett mérleg az igazgatóság és a felügyelő-bizottság által aláírva nem volt, a közgyűlési határozat megtámadására okul nem szolgálhat, mert a kir. törvényszékhez bemutatott, a közgyűlés elé terjesztett azonos tartalmú és a közgyűlés által elfogadott mérleget a részvénytársaság igazgatósági s felügyelő bizottsági tagjai aláirtak s igy, ha a mérleg a közgyűlés elé terjesztés idejében nem volt is kellő alakban kiállítva, a hiány utóbb pótoltatott. De az aláírásoknak hiánya megtámadási okul még azért sem szolgálhat, mert a közgyűlési jegyzőkönyv szerint felperes a miatt, hogy az aláírások hiányoztak, kifogással nem élt; már pedig oly körülmeny, melyet felperes a közgyűlésen magára nézve sérelmesnek nem tartott, megtámadásra okul nem szolgálhat. (A m. kir. Curia: 1/597. nov. 30. 591/897. V.i A vasút az általa szállított árukra vezetett birói végrehajtások és az azok alapján kibocsátott bírói utasítások helyességét vizsgálni kötelezve, de jogosítva nincs ; azokat jogorvoslattal meg nem támadhatja és foganatosításukat ellenszegüléssé! meggátolni módjában sem áll. Ha foglalás történik s ennek következtében az aru kiszolgáltatása akadályozva van, az űzi. szab. 70. vj-ának 1. pontja szerint csak az a kötelesség hárul a vasútra, hogy az akadály okáról a feladót késedelem nélkül értesítse. Mihelyt ez megtörténik, nem a vasútnak, hanem a feladónak áll feladatában a bírósághoz fordulni s a kiadás akadályát elhárítani. íA budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa. 1897. dec. 13-án. E. 324. sz. 1 Bűnügyekben. Vádlottnak a levelező lapon tévedésből, illetve tudatlanságból eredő az a kijelentése, hogy a helyett, hogy a polgári törvényszék polgári osztályahoz való panasszal, az ügyvédi kamaránál teendő feljelentéssel fenyegetödzött, jogtalan uton való vagyoni haszonszerzésnek nem tekinthető és igy a vádbeli cselekményhez a zsarolás vétségének egyik lényeges alkatelleme hiányozván, abban vádlott bűnösnek ki nem mondható. A debreceni kir. törvényszék (1896. évi június hó 3-án 5,009. sz. a.) zsarolás vétsége miatt vádolt D. Albert és neje D. Albertné szül. M. Rozália elleni büntetőügyben következőleg ítélt. A kir. törvényszék D. Albertné sz. M. Rozália vádlottat a dr. H. Józseffel szemben elkövetett, a btkv. 350. §-ába ütköző és minősülő zsarolás vétségében bűnösnek mondja ki és ezért a felhívott §. alapján, azonban a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó és 15 nap alatt befizetendő, behajthatatlanság esetén a btkv. 53. §-a értelmében (tiz) 10 napi fogházra átváltoztatandó ötven (50) frt pénzbüntetésre ítéli stb. Ellenben D. Albert vádlottat a dr. H. József által panaszolt a btkv. 35 >. §-ába ütköző és minősülő zsarolás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás folyamán megállapított tényállás szerint D. Albert és neje vádlottak dr. H. József sértettet az 1890. évi január hó 4-én egy a D. György ellen indítandó rendes polgári per folyamatba tételével bizták meg. E per az 1890. évi január hó 17-én megindittatván, annak befejeztével sértett részére a megbizó vádlottakkal szemben 18 frt perköltség állapíttatott meg. Sértett a megítélt 18 frt perköltség erejéig megbízói képviseletében az említett perben szerepelt alperes ellen kielégítési végrehajtást vezetvén, ezen végrehajtási eljárás során a kérdéses 18 frt és a 8 frt 25 krt tevő végrehajtási költség erejéig a végrehajtási zálogjog a már említett alperes ingatlanára bekebeleztetett. Ezen peren kivöl vádlottak azonban más peres és peren kívüli ügyek vitelével is megbízták sértettet, amely viszonyból kifolyólag közöttük egymás irányában kölcsönös követelések jöttek létre. E kölcsönös követelések végleges elszámolása végett dr. H. József sértett és M. Rozália vádlott között az 1893. évi november hó 2-án egy olyan okirat jött létre, a melynek értelmében e vádlottnak sértett ellenében N. Márton-féle 8 trtot tevő követelés kivételével semmi más követelése nincs. Sértett a N. Márton-féle követelést az 1893. évi november hó 12-én posta-utalványon megküldötte. Sértett ennek dacára egy az 1895. évi július hó 4-én postára tett nyilt levelező lapon 18 frt tőke és 8 frt perköltség postafordultával leendő megfizetésére vádlottak által azzal hivatott fel, hogy ellenkező esetben az ügyvédi kamaránál feljelentik őt. M. Rozália vádlott beismeri, hogy a kérdéses levelező-lap az ő tollbamondására Íratott. Ezek után tekintettel arra, hogy vádlottnak az egyezség okiratban megállapított 8 frt kiegyenlítésével sértett ellenében követelése megszűnt s a levelező lapon említett követéles minemüsége felől sértett vádlottat, a mikor ez hozzá ment, előzőleg felvilágosította; tekintettel arra, hogy a követelésbe vett 26 frt 50 kr. a megbízott sértett részére, az őt megbizó vádlottakkal szemben is megállapittatott s igy e vádlott, miután az összeg sértettet mint ügyvédet illeti, annak behajtásával jogtalan vagyoni hasznot célzott magának szerezni; tekintettel arra, hogy az ügyvédre nézve, az ügyvédi kamaránál mint fegyelmi hatóságnál való feljelentés az azt követő kellemetlenségekre való tekintettel olyan fenyegetést képez, a mely a fenyegetett cselekvőségét kényszeritőleg befolyásolni alkalmas; tekintettel arra, hogy az ügyvédi kamaránál való feljelentés jogosultsággal az okból nem bir, mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 48. és 66. §§-ai egybevetéséből kitetszőleg, az ügyvéd által behajtott pénz visszatartását tárgyazó panaszok a kir. törvényszék és nem a fegyelmi bíróság hatáskörébe tartoznak: mindezek alapján D.Albertné szül. M. Rozália vádlottá btkv 350. §-ába ütköző és minősülő zsarolás vétségében bűnösnek kimondandó s ama súlyosító körülménynél fogva, hogy a zsarolást nyilt levelező lap utján követte el, de másrészt a btk. 92. §-nak alkalmazását indokolttá tévő amaz enyhítő körülmények nyomatékosságánál fogva, hogy büntetlen előéletű s a követelésbe vett' összeg csekély, az ítéletben kitett büntetéssel büntetendő volt. Vádlottnak a végtárgyalás során tett az az előadása, hogy a D. György-féle perből kifolyóag felmerült s a levelező lapon követelésbe vett összeg az egyezségi okiratban bent nem foglaltatik, figyelembe vehető nem volt, miután a védelemből felhozott eme körülmény bizonyítva nem lett. A pénzbüntetésnek szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatása a btkv. 53. §-án alapszik. Ellenben D. Albert vádlott a terhére rótt zsarolás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentendő volt, mert tagadásával szemben K. Pál tanúnak egymagában álló vallomása elitélés alapjául szolgáló bizonyítékot annyival kevésbbé képez, mert e vádlott a M. Rozália előadása szerint a levél tartalmáról és arról, hogy neve a levélnek aláírva volt, nem tud. A debreceni kir. itélő tábla 1896. évi november hó 24-én 4,589. sz. a.) Az elsőfokú bíróság Ítélete helyben hagyatik indokai alapján és azért, mert habár az ügyvéd ellen panasz tárgyában az ügyvédi kamarához való feljelentés átalában jogtalannak nem tekinthető is, annak folytán a kir. tvszék ítéletének erre vonatkozó indoka helyi nem foglal hat; minthogy D. Albertné vádlott a feljelen-