A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 6. szám - A kir. járásbíróságok

22 A JCG keresetét az 1894. évi XXXI. t.-c. 54. §-ának e) pontjára alapítván, tartozott bizonyítani azt, hogy alperes a házasság megkötésekor mástól házasságon kívül teherbe volt ejtve, és hogy felperes ezt a házasság megkötésekor nem tudta. Ez érdemben a felperesi részről hivatkozott T Jánosné tanú azt bizonyítja, hogy 1888. évi dec. 2-án K. Anna hozzá mint szülésznőhöz fordult és kérte, hogy vizsgálja meg, váljon viselős állapotban van-e, mely alkalommal arról győződött meg, hogy K. Anna már akkor 4 hónapos viselős állapotban volt. M. Jánosné és H. Mihályné tanuk igazolják, hogy felperes alperest az esküvőjük előtt 3 héttel ismerte meg, az utóbb nevezett tanú arra is emlékezik, hogy felperes 3 héttel az esküvő előtt, midőn az alpereshez Dömöti községbe ment, kérdésére azt válaszolta, hogy Dömötibe megy megvárni azt a leányt, a kit eddig soha sem látott s a kit neki feleségül szereztek. Ugyanezen tanuk hit alatt vallották, hogy az esküvő napján, midőn felperes az alperest mint teleségét Rába-Hidvégre hazahozta, s mikor felperes szüleinél mulatságot tartottak, ők is jelen voltak, mely alkalommal alperest megszemlélve, miután alperest a derékben kelleténél jóval vastagabbnak találták, azonnal észrevették, hogy alperes viselős állapotban van. H. Jánosné tanú szintén azt vallja, hogy az esküvő utáni napon alperest kíváncsiságból jól szemügyre vette és mindjárt észrevette rajta, hogy terhes állapotban van. Végül az utóbb nevezett tanuk azon ténykörülményt igazolják, hogy felperest gyermekkora óta szelid viseletűnek ismerték, mely körülményből, valamint azon körülményből, hogy felperes a mikor megtudta alperes terhes állapotát, előttük keservesen panaszkodott, - biztosan merik állítani, hogy felperes akkor, midőn alperest nőül vette, ennek terhes állapotáról tudomással nem bírhatott. Eltekintve attól, hogy az alapperben, valamint az ujitott perben alperes maga is beismerte, hogy a felperessel kötött házasságot megelőzőleg már mással szerelmi viszonyt folytatott, az ujitott perben kihallgatott tanúvallomásokkal a kereseti állitások teljesen beigazoltnak voltak veendők. Minthogy pedig felperes azon alapon, mivel alperes a házasság megkötésekor felperes tudtán kivül mástól házasságon kívül teherbe volt ejtve, az 1894. évi XXXI. t.-c. 548. §-ának e) pontja alapján a házasság érvénytelenítését jogosan kéri, ennélfogva felperes ujitott keresetének helyt adni és a peres telek között kötött házasság érvénytelenségét kimondani kellett stb. A győri kir. itélö tábla (1897. nov. 3. 2,516. sz. a.) az első bíróság ítéletének a perújítást megengedő s a peresfelek házasságát érvénytelennek nyilvánító, hivatalból megvizsgált részét helybenhagyja stb. Indokok: A 13,342. sz. keresettel folyamatba tett perben hozott 2,200/95. sz. másod s ezt helybenhagyó 6,281/96. sz. III. bir. Ítéletek szerint íelperes azért utasíttatott el keresetével, mert nem bizonyította be, hogy alperes a házasság megkötése előtt mástól teherbe volt ejtve, és hogy ezt felperes nem tudta. Tekintettel arra, hogy felperes ezen lényeges perdőndő körülményekre nézve 5,106/97. sz. perujitó keresetében az alapperben be nem jelentett uj tanukra hivatkozott, a perujitási kérelemnek az 1881: LIX. t.-c. 69. § 2. pontja alpján helyt kellett adni. Minthogy az ujitott perben kihallgatott T Jánosné szülésznőnek hit alatti vallomása szerint K. Anna alperes 1888. évi dec. 2-án, midőn magát a tanúval mint szakértővel megvizsgáltatta, már négy hónapos terhes állapotban volt, ezt az állapotát azonban a házasságnak 1888. évi szept. 30-án történt megkötése előtt a tanú véleménye szerint felperes mint nem szakértő férfi fel nem ismerhette, minthogy ennek a tanúnak vallomása megerősíti alperesnek azt a beismerését, hogy teherben létét felperes előtt eltitkolta, minthogy továbbá M. Jánosné és H. Mihályné tanuk vallomása szerint felperes a más községben lakó alperessel csak 1888. szept. elején ismerkedett meg, a kir. itélő tábla is bebizonyitottnak találja azt a tényt, hogy alperes a házasság megkötése előtt mástól teherbe volt ejtve és íelperes azt nem tudta. Ennélfogva meg lévén állapitható, hogy felperes részéről a házasság megkötésekor az 1894. évi XXXI. t.-c. 54. §-ának a) pontjában megjelölt tévedés fenforgott, arra való tekintettel, hogy felperes a tévedésre alapított megtámadási jogát a felhívott törvény 57. és 145. §§-aiban meghatározott határidőn belül érvényesítette s a perújítás az alapperbeli kereset idejére visszaható erővel nem bir, a kir. törvényszék az alapperbeli elutasító ítélet hatályon kivül helyezésével a házasságot helyesen nyivánitotta érvénytelenek. A m. kir. Curia (1897. dec. 23. 6,091. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és felperes perujitási keresetével elutasittatik. Indokolás: Házassági perekben a kötelék felbontását, érvénytelenségét vagy megsemmisítését illetőleg nem perújításnak hanem a mennyiben az elutasittott fél a H. T. szabványaira való tekintettel a pert ismét megindítani kívánja, önálló keresetnek van helye; a jelen esetben is tehát felperesnek perújításnak címzett keresete önálló keresetnek tekintendő és mint ilyen bírálandó meg; minthogy pedig felperes az alperessel kötött házasságot a jelen keresettel a H. T. 54. § e) pontja alapján kívánja érvénytelennek nyilváníttatni, de maga beismeri, hogy azt, miszerint neje a házasság megkötésekor mástól házasságon kivül teherbe volt ejtve, 1895. év végén már tudta s illetőleg megtévesztését már ekkor felismerte, a H. T. 57 és 14o. ^§. értelmében a házasság érvényességét ennek a törvénynek hatályba léptétől számított egy év alatt, vagyis csak 1896. szept 30-lg bezárólag támadhatta meg sikerrel, ennek az időpontnak lejártával pedig kereseti joga már elenyészvén, mindkét alsóbb bíróság ítéletét megváltoztatni es felperest 1897. évi ápnl 2o-en es ekként a törvényes idő multával beadott keresetével kereseti jog hiánya miatt elutasítani kellett. A jogtudomány elveivel is megegyező hazai jogunk szerint foglalónak csak oly pénzösszeg vagy egyéb vagyoni érték tekintendő, mely a szerződés létrejöttének jeléül és e mellett a szerződésbeli teljesítés biztosításául is a szerződés megkötésekor tényleg átadatott; miből következik, hogy oly megállapodásból, melyben a foglalónak csak jövőben leendő átadása köttetett ki, a foglalónak átadására bíróilag érvényesíthető követelés nem származik. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1897. évi dec. hó 30. I. G. 392.) A szolgalmi jog bekeblezése iránt előterjesztett oly kérelem, hogy az ingatlanon levő felépítményben a vasúti üzem s kiválóan a mozdony szikrái által előidézhető károkért az ingatlannak mostani tulajdonosát kártérítési jog meg ne illesse, megtagadandó és nyilvánkönyvi bejegyzés tárgyául nem szolgálhat, mert ez csak puszta személyes kötelmet állapit meg és ép ezért nem szolgalom tárgya az osztr. polg. tvk. 472, 530. §-ai szerint. (A m kir. Curia 1897. dec. 10-én 954. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Abizomány alakja meg nem változtathatja a követelési igény alaptermészetét és igy az a követelés, melyet a bizományos a megbízó ellen ennek akaratával pusztán tőzsdei árkülönbözetre irányuló ügyletnek foganatosításából érvényesít, ép ugy a bíróilag nem érvényesíthető szerencsejátékból eredő követelést képez mint ha azt nem mint bizományos, hanem mint közvetlen szerződő eladó fél érvényesítette volna. A budapesti kir. kereskedelmi és váltóbiróság (1896 március 27. 25,217 sz. a.) Dr. H. József mint L. Ödön részére gyámhatóságilag kinevezett ügygondnok felperesnek H. János alperes ellen 3,000 frt tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék az 1895. évi július 24-én 61,163. sz. a. kibocsátott sommás végzést hatályon kivül helyezvén, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperesnek oly értelmű kifogásbeli állítását, hogy a kereseti váltókat fogadásszerü tőzsdei ügyletek lebonyolítása előtt a felmerülhető árkülönbözet fedezetére állította ki, a kir. törvényszék bebizonyitottnak találta. Ugyanis nyilván a kt reseti váltókra vonatkozó 2. •/. alatti levél tartalma, valamint W Hugó alperesi tanú vallomása szerint a kereseti váltók le nem bonyolított kötésekre fedezet gyanánt adattak. Azt a körülményt pedig, hogy a szóban forgó tőzsdei ügyleteknél a tényleges adásvétel és illetőleg tényleges szállítás a szerződő felek szándéka szerint már eleve ki volt zárva, \V. Hugó tanú vallomásának egész tartalma bizonyítja. A nevezett tanú ugyanis L. Ödönnél volt alkalmazva és alperes a tanúval való ismeretség következtében jött L. Ödönhez és utóbbinak nevében a tanú maga kötötte meg az ügyletet alperessel és innen közvetlen tudomással bir tanú .arról, hogy alperes tényleges szállításra irányuló gabonaüzletekkel nem foglalkozik, hanem kötése csakis árkülönbözetre, más szóval tényleges adásvétel kizárásával tőzsdei szerencsejátékra irányult. De éppen ugy ismerte tanú L. Ödönnek célzatát és igy közvetlen tudomáson alapuló vallomást tett arról, hogy közvetlen tudomáson alapuló meggyőződése szerint a felek szándéka csakis tőzsdei szerencsejátékra terjedt ki. Ugyanerre mutat 3—8 7. alatt alperes által csatolt számlák tartalma is, a melyek tekintetében nevezett tanú határozott vallomást tett arról is, hogy ezen számlák tőzsdei árkülönbözetre, nem pedig tényleges szállításokra vonatkoznak. Az a körülmény, hogy L. Ödön a szóban forgó tőzsdei ügyleteknél mint bizományos járt el, nem változtat azon tényen, hogy a szerződő felek szándéka szerint a tényleges adásvétel' illetőleg szállítás ki volt zárva, illetőleg azon a tényen, ho<Ty L! Ödön csupán tőzsdei szerencsejátékra kapott megbízást. & Minthogy pedig a kifejtettek szerint a kereseti váltók tőzsdei szerencsejátéknál felmerülhető különbözet fedezetére adattaka fogadásszerü tőzsdei árkülönbözeti ügyletek pedig a bíróság előtt érvényesíthető követelést nem képeznek és oly váltó tekintetében, mely tőzsdei szerencsejátékon felmerülhető veszteség fejeben adatott a közvetlenül szerződött váltóbirtokos vagy annak gondnoka javara, fizetési követelés érvényesíthetősége meg nem állapítható: ezeknél fogva stb. s A budapesti kir. Ítélőtábla (1896 június 3. 1,369 sz a) az elsob.rosag íteletét megváltoztatja, az 1895 július 24-én 61 163. sz. a. kelt sommás végzést hatályában fentartja stb hoav !nLd.°k0,k: - ÍfŐíábla lesnek azt a kifogását, hogy a kereseti váltókat tózsdejátékból felmerülendő, tehát polgár, birosag előtt nem érvényesíthető árkülönbözetek fedezetéül