A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 6. szám - A kir. járásbíróságok

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ES DONTVÉNYEK Melléklet a «Jog» (>. számához. Budapest, 1898. február hó 6 Köztörvényi ügyekben. A kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben). 65. szám. Az 1883: XXV t.-c. 19. £-ának az a rendelkezése, mely szerint a kamat elévül, ha a hitelező azt három esztendő alatt nem követeli, kiterjed-e bármily jogcímen érvényesített követelés kamatara, avagy csupán a kölcsönkövetelés kamatára ? ^1. G. 258 P. 897. számhoz. | Határozat. Az 1883: XXV. t.-c. 19. ij-ának az a rendelkezése, mely szerint a kamat elévül, ha a hitelező azt három esztendő alatt nem követeli, csakis a kölcsön- és más hitelezési ügyletekből felmerülő, bíróilag meg nem itélt szerződési kamat elévülését szabályozza s az más cimen követelt kamatra nem alkalmazható. Indokok: A birói gyakorlat az 1883: XXV. t.-c. hatályba lépte óta folyton ingadozó volt az abban a kamat elévülésére nézve felállított szabály értelmezésének kérdésében. Nemcsak az alsó bíróságok, de a kir. Curia is egyes esetekben e szabályt csakis a kölcsönügyletekből felmerült kamatra, egyes szórványosabb esetekben pedig különbség nélkül a követelés jogcímére, minden bíróilag meg nem itélt kamatra alkalmazta. Számos esetben ismét az a felfogás érvényesült, hogy az idézett törvény 19. §-a nem ugyan mindennemű kamatra, de viszont nem csupán kölcsönök kamatára, hanem minden hitelezési ügyletből származó szerződési kamatra vonatkozik. Ez utóbbi felfogást, mint a melyet különben is túlnyomó részben követett a gyakorlat, a kir. Curia teljes ülése is magáévá teszi a következő indokokból: A szóban forgó törvény megalkotásának előzményei nem nyújtanak biztos támpontot a felmerült kételyek eloszlatására, Az igazságügyministernek 1882. év január 11-én kelt javaslata egyáltalában nem tartalmazott intézkedést a kamat elévüléséről. A javaslat előzetes tárgyalás végett a képviselőház igazságügyi bizottságához utasíttatván, ez szükségesnek találta, hogy a megalkotandó törvény a kamat elévüléséről is intézkedjék, indokul azt hozván fel, hogy ily intézkedés hiányában «a kamatok a rendes 32 esztendei elévülés alá esnének, a mi sem a forgalmi élet követelményeinek meg nem felelne, sem eljárásunknak a kamatokra vonatkozó intézkedéseivel megegyeztethető nem lenne.> Ez utóbbi megjegyzés - ugy látszik — a végrehajtási törvény 192. §-ára utal, mely szerint az árverés napját megelőző 3 évnél régibb időről hátralékos kamat nem nyer a tőkeköveteléssel egy rangsorban kielégítést az elárverezett ingatlan vételárából. Annak a kérdésnek megoldásánál azonban, hogy mennyiben terhelheti az ingatlanokat a felszaporodott kamat ? a telekkönyv nyilvánosságának és különlegességének íspecialitásának) követelményei lévén mérvadók, az lényegileg más szempont alá esik, mint a kamat elévülésének kérdése. Az igazságügyi bizottság részéről indítványozott szöveg minden megkülönböztetés nélkül «a kamatok elévüléséről* szól ugyan, s e szöveg törvénynyé is vált, s való az is, hogy a kamat túlságos felszaporodásának gazdasági hátrányai mindennemű kamatnál fordulhatnak elő; mindez azonban nem jöhet döntő tekintetbe azzal a kétségbevonhatatlan ténynyel szemben, hogy az 1883. évi XXV. t.-c. megalkotásának célja az volt, hogy az uzsora által előidézett bajok ellen, melyekkel szemben az 1877. VIII. t.-c. elégtelennek bizonyult, hatásosabb intézkedések léptessenek életbe és hogy a kamat elévülésének kérdése az «uz soráról és a káros hitelügyletekről* szóló törvény keretében nyert megoldást. Az 1883: XXV. t.-c. a javaslat indokolása szerint a kölcsönszerződések kötésénél vagy meghosszabbításánál a szerződési kamattal, a hitelezési ügyletek biztosításának módjával és a korcsmahitellel űzött visszaélések ellen kiván oltalmat nyújtani, s a törvény egyéb rendelkezéseinek tartalma nem is megy tul e feladaton s ennélfogva nem forog fenn elegendő alap arra a feltevésre, mintha a kamat elévülésének kérdését mindennemű kamatra nézve — mintegy ötletszerűen — kivánta volna szabályozni. A törvény cime, annak beosztása, a kamatokról szóló fejezet elhelyezése, de főleg a törvény össztartalmának egybevetése annak a felfogásnak helyessége mellett szól, hogy itt a törvényhozás nem akarta a kamat elévülésének kérdését egész terjedelmében megoldani, hanem ezt a kérdést csak annyiban tette rendelkezés tárgyává, a mennyiben a kamat a törvény tartalmában tárgyalt jogügyletekből felmerül. A 19. §. első bekezdésének ezek a szavai is -e z e n elévülési idő azon esztendő végével kezdődik, mely ben a kamatok jogilag követelhetők lettek, arra látszanak mutatni, hogy itt a törvény a visszatérő időszakokban fizetendő s önállóan is követelhető szerződési kamatról szól s nem vonatkozik a késedelmi kamatra, melyet rendszerint csak is a főköveteléssel együtt szokás, sőt kivételével annak az esetnek, ha a tőke a követelt kamat nélkül elégíttetik ki, csakis ezzel együtt lehet követelni, a miből következik, hogy a késedelmi kamat jogi természeténél fogva a főköveteléssel egységes követelést képezvén, csakis ezzel együtt évülhet el. Ezeknél fogva az 1883: XXV. t.-c. 19. §-át ugy kellett értelmezni, hogy annak a kamat elévülésére vonatkozó rendelkezése csakis a kölcsön és más hitelezési ügyletek alapján követelt szerződési kamatra alkalmazható. A mi a hitelezési ügyletek fogalmát illeti, ezt az 1883: XXV. t.-c. nem határozza meg. Tekintve mégis, hogy annak l.§-a egész átalánosságban valamely hitelezésről, illetve adott f i ze t é s i halasztásról, s 17. §-a is általában valamely hitelügyletből eredő kötelezettség teljesítéséről szól : a törvény szövegének eme kitételeiből okszerűen következtethető, hogy az nem csupán a kölcsönre és a hitelezett vételárra vonatkozik, hanem a tágabb értelemben vett hitelezési ügyleteket is felöleli, vagyis a pénzértékü szolgáltatások iránt létre jött mindazokat a kétoldalú szerződéseket, melyeknél a felek megegyező akarata szerint az egyik szerződő fél azonnali szolgáltatásával szemben a másik fél ellenszolgáltatásának elhalasztása fordul elő. A törvény szempontjából a hitelezési jogügyletekközé tartozik, tekintet nélkül a jogcímre, minden adott fizetési halasztás is, mely már magában véve is mint olyan a hitelezés fogalma alá esik. A menyiben tehát a most körvonalzott ügyleteknél a felek szerződésileg kamatfizetést kötnek ki, minden ilyen kikötött kamat az idézett törvény 19. §-ában szabályozott 3 évi elévülésnek van alávetve. Magától értetvén, hogy a magyar állam azon részeiben, melyekben az oszt. p. törv. könyv van hatályban, ennek 1,480. §-a szerint minden egyéb itt nem érintett kamat, s jelesül a késedelmi s minden törvényes kamat az ott meghatározott 3 év alatt évül el: (L. függelék 84. sz., illetve az erdélyi részekre nézve 81. sz.i és hogy a jelen határozat tárgyát nem képezi az 1883: XXV. t.-c. 20. §-ában emiitett kamaton kivül az a kamat sem, a melynek elévüléséről külön törvények intézkednek (1. az 1881. XXXIII. és az 1887. XXV. t.-c.) és végül, hogy a bíróilag megítélt kamat elévülési idejére nézve a kir. Curia 62. számú t. ü. döntvénye szerint a végrehajtási törvény 23. §-a mérvadó. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1897. évi december hó 10-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1898. évi január hó 21-én tartott teljes ülésben. Vajdafy EmiL sk. Szabó Miklós, sk. kir. curiai tanácsjegyző. a kir. Curia elnöke. Házassági perekben a kötelék felbontását, érvénytelenítését vagy megsemmisítését illetőleg nem perújításnak, hanem a mennyiben az elutasított fél a H. T. szabványaira való tekintettel a pert ismét megindítani kívánja, önálló keresetnek van helye. A szombathelyi kir. törvényszék (1897. jul. 31. 8,810. sz. a. i felperes perujitási kérelmének és újított keresetének helyt ad, a peres felek között folytatott alapperben a m. kir. Curiának 1897. évi március 17-én kelt 6,281. sz. ítéletének azon részét, melyben felperes a házassági kötelék érvényesítése iránti keresetével elutasittatott, hatályon kivül helyezi, B. István felperes és K. Anna alperes között Sz. Léránton 1888. évi szept. 30-án a r. kath. egyház szertartása szerint megkötött házasságot érvénytelennek nyilvánítja és olyannak tekinti, mintha az meg sem köttetett volna. Indokok. Azon általános perjogi szabály erejénél fogva, mely szerint minden rendes perben perújításnak van helye, s igv a házasság érvénytelenségi pereknél sem tekinthető a perújítás kizártnak, felperes perujitási kérelmének helyt adni kellett. Felperes ezen ujitott perben ép ugy, mint az alapperben