A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 5. szám - Polgári törvénykönyv

A kolozsvári kir. ítélőtábla (1897. évi június hó 2í-én 1,473, sz. a.) Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Telepitett váltók, a minő a kereseti váltó is, a váltótörv. 43. §-a szerint, a mennyiben-telepes van nevezve, nem­csak a visszkereseti, de az elfogadó elleni váltókereseti jog fenn­tartása miatt is a fizetés végett a telepesnél bemutatandó s az óvás ugyanott veendő fel. A kereseti váltó a csatolt óváslevél tanúsítása szerint a kelet és lejárat közötti időben 1896. évi június hó 22-én csődbe jutott G. Antal telepes üzleti helyiségében ugyan, de a tömeg­gondnoknál mutattatott be fizetés végett s az óvás is ugyanott vétetett fel, de ezen bemutatás és óvás a viszonkereset és az elfogadó elleni váltókereset fenntartására hatálylyal bírónak nem tekinthető, mert a telepes e minőségében váltókötelezettségben nem állván, csak meghatalmazottnak tekintendő, mely jogviszonyon az ellene foganatba vett csődnyitás mit sem változtat és ekként a fizetés végetti bemutatás és óvás az érintett joghatálylyal csak magánál a telepesnél lett volna foganatosítható, minélfogva ez okból az elsőbiróság ítéletét annyival inkább helybenhagyni kel­lett, mert ama körülménynél fogva, hogy a kereseti váltó fizetés végetti bemutatása és az óvás felvétele a telepes üzlethelyiségében történt, az óvás szabályszerűnek nem tekinthető, minthogy a csa­tolt óváslevél a vtörv. 99. §-ának 3. pontja rendeletének megfele­lően az iránt, hogy a telepes hon nem találtatott, nyilatkozatot nem tartalmaz stb. A m. kir. Curia (189^7 december 15-én 940. sz. a.) Mindkét alsóbíróság ítéletének megváltoztatásával alperesek és pedig D. Erzman I. r. alperes mint Besztercén 1896. évi március hó 10-én 300 frtról kiállított kereseti váltó elfogadója, E. Salamon II. r. alperes pedig mint annak kibocsátója és forgatója, egyetemlege­sen köteleztetnek, hogy felperesnek 800 frt tökét és jár. fizesse­nek stb. Habár a váltói jog érvényesítésére vagy fentartására szol­gáló cselekmények sikeresen teljesíthetők magánál a telepesnél akkor is, ha csőd van elrendelve, mégis tekintve hogy a tömeg­gondnoknak a csődtörvényben, jelesül annak 3. és 100. §-aiban reá ruházott jogkörnél s ebből folyó kötelességénél fogva a köz­adós vagyoni viszonyairól kellő tájékozottsággal kell bírnia s a 161. §. szerint a közadós köteles a tömeggondnoknak a szükséges felvilágosításokat megadni, sőt a 91. §. szerint a közadósnak szóló levelek és küldemények rendszerint a tömeggondnoknak szolgál­tatandók ki s tekintve, hogy ezekből folyóan a váltótörv. 99. §-ának 3. pontja értelmében adandó nyilatkozatra a tömeggondnok is éppen ugy van hivatva mint a közadós: Mindezeknél fogva a telepes csődbejutása folytán a váltónak a telepes üzlethelyiségében a tömeggondnoknak történt bemuta­tása és az óvásnak ő vele szemben történt felvétele joghatályos­nak tekintendő. Alpereseknek az óvás szabálytalanságára alapított kifogása tehát alaptalan lévén, tekintve, hogy alperesek érdemi kifogásukat az első bíróság ítéletében felhozott megfelelő indokoknál togva nem bizonyították: őket az alsó biróságok ítéleteinek megváltoz­tatásával a váltótőkének, járulékainak stbnek megfizetésére kö­telezni kellett. Bűnügyekben. A kir. ügyészségről szóló 1871. évi 33. t.-c. 17. §. aj pontjában ki van mondva, hogy az ügyészek minden bűnvádi ügyekben, melyek a tvszék hatásköre és illetősége alá tartoznak, perorvos­lattal élhetnek és ugyanazon törvényszakasz e) pontja azt is rendeli, hogy a büntető igazságszolgáltatás érdekében kötelessé­gük perorvoslattal élni akkor is, ha ez a vádlott javára szol­gálna. A debreceni kir. ítélőtábla (1896. évi október hó 28-án 4,256. sz. a.j A kir. ügyész íelebbezése, amennyiben az T. József vádlottnak a becsületsértés vétségének vádja és következményei terhe alól, továbbá ugyanott nevezett vádlottnak, mint T. János, V. Márton és K. Mihály vádlottaknak más vagyona megrongálása vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentése ellen is irányul, hivatalból visszautasittatik; az ügy a bejelentett egyéb felebbezések alapján vizsgáltatván felül, a kir. törvényszék Ítéletének az a nem felebbezett része, mely szerint T. József a becsületsértés; ugy a vádlott, mint T. János, V. Márton és V. Mihály vádlottak más vagyona megrongálásának vádja és követ­kezményeinek terhe alól felmentettek, érintetlenül maradt, ugyan­annak az ítéletnek egyéb felebbezett része pedig helybenhagyatik. Indokolás:A kir. ügyész felebbezésének tárgyát oly vétségek is képezik (becsületsértés Btkv. 261. §. és vagyonrongálás 418. §.) melyek kizárólag csak magánvádra üldözhetők. Minthogy azonban id. J. János és id. J. Jánosné magánvádlók az ítéletben megnyugodtak, a magán vádra üldözendő cselekmények esetében pedig a kir. ügyészt felebbezési jog nem illeti meg akkor, a mikor a magánvádlók az Ítéletben megnyugodtak: a kir. ügyész eme cselekményekre vonatkozó íelebbezése hivatalból visszautasittatott. A kir. tvszék Ítéletének felebbezett része vonat­kozó indokainál fogva hagyatott helyben. A m. kir. Curia (1897. évi december hó 28-án 1,272. sz. a.) A kir. ítélőtábla itélelete megsemmisíttetik, a kir. ügyésznek a T. József vádlottat a becsületsértés vétsége miatt vád alól, továbbá az e vádlottat, valamint T.János, V. Márton és V. Mihály vádlottakat más ingó vagyona megrongálásának vétsége miatti vád alól való felmentése iránt a kir. törvényszék ítélete ellen érvényesített felebbezése elfogadtatik, s a kir. ítélőtábla utasit­tatik, hogy a bűnvádi ügyet a kir. ügyész felebbezése alapján is vizsgálja felül. Indokok: A kir. ügyészségről szóló 1897. évi XXXIII. t.-c. 17. §. a) pontjában ki van mondva, hogy az ügyészek minden bűnvádi ügyekben, melyek a törvényszék hatásköre és illetősége alá tartoznak és ugyanazon törv. szakasz e) pontja azt is rendeli, hogy a büntető igazságszolgáltasás érdekében kötelességük per­orvoslattal élni akkor is, ha az a vádlott javára szolgálna. Tekintve ezeket a rendelkezéseket és azt, hogy oly tör­vényes rendelkezés, mely szerint a kir. ügyészt a magánvád elő­terjesztése után hozott bírói határozatokat illetőleg felebbezés meg nem illetné, nincsen, a kir. Ítélőtábla visszautasító intézkedése alaki sérelmet képez, minél fogva Ítéletét megsemmisíteni, a kir. ügyész felebbezését elfogadni és a bűnvádi ügynek annak alap­ján is felülvizsgálat alá vételét elrendelni kellett. A btk. 5. §-ának 2-dik bekezdése szerint a Magyarország területén külföldiek által elkövetett bűntett is a btk. határozatai szerint büntettetik. A miskolci kir. törvényszék (1897. évi augusztus hó 14-én 4,555. sz. a.) Magánokirat hamisítás büntette miatt vádolt S.Dávid és L. Izsák elleni bűnügyben következőleg végzett. Tekintve, hogy a S. Vilmos meghallgatása mellett fogana­tosított sommás nyomozat adataiból az lünik ki, miszerint a bűn­jelként 595 frt 92 krról kiállított váltóra vezetett S. Vilmos el­fogadói aláírás meghamisitásával azonosan gyanúsítható S. Dávid és L. Izsák osztrák honosok és igy a most nevezettek terhére rótt okirathamisitás büntette miatt az eljárás az osztrák bíróság hatáskörébe tartozik, ennélfogva a miskolci kir. törvényszék illetékes­ségének leszállítása mellett az iratok és a bűnjelek a gyanúsítot­tak lakhelye szerint illetékes Lembergi cs. és kir. országos tör­vényszékhez áttétetni rendeltetnek, a hová azok ezen határozat jogerőre emelkedése után megküldetni fognak. A kassai kir. ítélőtábla (1897. évi október hó 18-án 5,028 sz. a.) Minthogy a kir. törvényszék ebben az ügyben a terhelteknek idegen honosságukra és külföldön való tartózkodá­sukra való tekintettel, illetékességét leszállitatta s az illetékesség­nek ebből az okból való leszállítása esetén az iratoknak az ille­tékes külföldi hatósághoz való megküldése a törvénykezési gya­korlattal ellenkező: a kir. ítélőtábla az iratoknak és bűnjeleknek a Lembergi cs. és kir. országos törvényszékhez való áttételét mellőzi, s ezzel a részbeni változtatással egyebekben a kir. törvényszék végzését vonatkozó indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia (1897. évi decemberhó 23-án 11,272. sz. a. 1 Mindkét alsó bíróság végzése megváltoztattatik s a miskolci kir. törvényszék illetékessége megállapíttatik. Indokok: A btkv. 5. 8-ának második bekezdése szerint a Magyarország területén külföldiek által elkövetett bűntett is a btkv. határozatai szerint büntettetik. Minthogy pedig az a panaszolt cselekmény, hogy a Mező­kövesden 1895. évi május hó 29-én 595 frt 92 krról kiállított az 1. n. sz. alatti keresethez csatolt eredeti váltón előforduló «Strei­linger Vili» elfogadói név aláírás hamis bebizonyítása esetén a btkv. 401. §-ába ütköző és a 403. § szerint büntetendő magán­okirat hamisítás bűntettének ismérveit tünteti fel; minthogy to­vábbá az a váltó a borsodmegyei takarékpénztárnál Miskolcon értékesittetvén, az állítólagos büntetendő cselekmény elkövetése Miskolcon fejeztetett be, a birói illetékesség megállapításánál pedig rendszerint a büntetendő cselekmény elkövetésének helye határoz: ennélfogva mindkét alsóbiróság végzésének megváltoztatásával jelen esetben a bűnvádi eljárás folyamatba tételére a miskolci kir. törvényszék volt illetékesnek kimondandó. Vádlott az erdőből kiléptekor puskájából a töltényeket ki nem szedte és töltött fegyverrel ment a réten; irányában gondatlanság nem állapitható meg sem ebből, valamint abból sem, hogy a sértettel beszélgetve és pipára gyújtva, nem vette észre, miként egy mintegy 6 éves kis fiu háta mögé sompolyog és ott fegyvere kakasát, ravaszát húzogatja, babrálja mig nem a fegyver elsült. Ezt vádlott közönséges és tőle megkívánható gondossággal előre nem láthatta; ily körülmények között bűnös­sége nem lévén megállapítható, a vád alól felmentendő. Székesfehérvári kir. törvényszék (1896. évi május 9-én 961. sz. a.) gondatlanság által okozott emberölés vétségével vádolt T. Jakab elleni bűnügyben következően itélt: T. Jakab vádlott a btk. 290. §-ába ütköző gondatlanság által okozott emberölés vétségében bűnösnek nyilvánittatik s azért ugyanazon §. alapján a btk. 92. §. alkalmazásával az 1892. évi 27. t.-c. 3. §-ban meg­nevezett célokra fordítandó, az ítélet jogerőre emelkedésétől szá­mítandó 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajt­hatatlanság esetén öt (5) napi fogházzal helyettesítendő 50 forint pénzbüntetésre ítéltetik. Köteles vádlott Sz. Józsefné károsnak évenkint 30 frtot fizetni mindaddig, mig káros legkisebb gyer­meke a 13-ik életévét betölti, azonkívül káros három kisebb gyermeke nevelésére fejenkint 10—10 forintot fizetni, minden

Next

/
Thumbnails
Contents