A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 5. szám - Polgári törvénykönyv

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 5. számához. Budapest, 1898. január hó 30. Köztörvényi ügyekben. A kolozsvári királyi itélö tábla 8. számú polgári teljesülési döntvénye. «Valamely követelés engedményezésével jogot nyer-e az engedményes arra, hogy a követelést az annak alapjául szolgált eredeti szerződés teljesítési helye szerint illetékes, vagy az ügyletből kifolyólag törvényen alapuló kivételes intézkedés szerint illetékes bíróságnál beperesithesse, vagy pedig ez esetben alperes személye a trts. 30. §. szerinti rendes bírósága válik illetékessé?* (Vonatkozással az 1,465. és 3,116. 1897. I. sz. ügyekben felmerült esetre). Határozat. Valamely követeles engedményezésével jogot nyer az engedményes arra is, hogy a követelest az annak alapjául szolgált eredeti szerződés teljesítése szerint illetékes, vagy az ügyletből kifolyóan törvényen alapuló kivételes intézkedés szerint illetékes bíróságnál beperesithesse. Indokok: A törvénykezési eljárásnak azok a szabályai, a melyek a birói hatáskör megállapítására vonatkoznak, közjogi alapokon épültek fel, ennélfogva hatáskör tekintetében a törvény által megállapított bíróságtól a telek csak azokban az esetekben vannak jogosítva eltérni, a melyekben a törvény (s. e. t. 1- §) kifejezetten megengedi. Ezzel ellentétben a birói illetékesség megállapításánál a törvényhozást csupán célszerűségi elvek vezérelték; kiindulási pontul szolgált e tekintetben az, hogy valamely jog mikép érvényesíthető ugy, hogy elbírálása gyorsan, olcsón s alaposan eszközölhető legyen. Ezt véve alapul, a törvényhozás a birói illetékesség megállapítására vonatkozó rendelkezéseit dispositiv jelleggel ruházta íel, a mennyiben a feleket felruházta azzal a joggal trts. 52. hogy a birói illetékességet akaratuk szerint állapithatják meg, kivéve azokat az eseteket, a melyekben a törvény trts. 53. §i kifejezetten tiltja; továbbá a birói hatáskör hiánya hivatalból vizsgálandó, míg a birói illetékesség hiánya csupán alperes kiíogása alapján. Mindezekből kitünöleg a felek szerződő akarata a trts. 53. ^-ában irt esetek kivételével a birói illetékesség tekintetében szabadon érvényesülhet. Hogy ez az akaratnyilvánítás a szerződő személyeket tekintve jogilag érvényes-e, az a kérdés már az általános magánjognak a cselekvési képességre vonatkozó szabálya szerint birálandó el, így ennél a kérdésnél a perjog és az általános magánjog elveinek találkozási pontja van. Minden jognak főelemét a bíróság előtt való érvényesithetés adja meg, ez jogi mivoltával össze van nőve. Midőn a fentiek szerint a trts. a feleknek a birói illetékesség tekintetében szabad elhatározást engedett, a feleknek a követelés érvényesítése tekintetében alapul veendő jogos érdekeit tekintette. Ép ez a jogos érdek vezérelte a törvényhozást akkor is, midőn egyes követeléseknek a tárgyuknál fogva kivételes birói illetőséget biztosított, minő pl. a keresk. törv. 324. $-ában körülirt kereskedelmi követeléseknek, a melyeknél a hitelező kereskedő jogos érdekeinek megvédése volt a vezérlő momentum. Ezek után rátérve arra a kérdésre, hogy vájjon a fennti követelések birói illetékessége tekintetében a jogátháramlás változtatást tesz-e Előre bocsátva azt, hogy a jogutódlásnál általános szabály az, hogy a jogutódra mindama jogok átszállanak, a melyek nem voltak a jogelődnek a legszemélyesebb jogai, a melyeknek létezése az ő személyével össze vannak forrva; ez az általános szabály alkalmazandó az u. n. részleges jogátháramlásnál is, midőn a jogelődnek csak bizonyos jogos követelése száll át a jogutódra. Az élők közötti jogátruházás egyik neme az engedmény, a melynek fogalmát az osztrk. ptkv. 1,392. §-a következően határozza meg: <Midőn valamely követelés egyik személy által a másikra ruháztatik s ez azt elfogadja, akkor a jognak átváltoztatása uj hitelező közbejöttével létesül, az ily szerződés átengedésnek (cessio) hivatik; az 1.393. § szerint az engedményezésnek tárgya lehet minden elidegeníthető jog, kivéve azokat, melyek a személyhez kötvék, következőleg avval elenyésznek. A birói illetékesség tekintetében a felek szerződő akarata, mint fentebb érintetett, szabadon érvényesülhet, továbbá pedig ott, hol a törvény biztosított valamely követelésnek kivételes birói illetékességet, ott a hitelező jogos érdekéből, illetve a követelés tárgya minőségéből indult ki; s maga a követelés pedig vagyonjogi természetű, s az, hogy mely bíróságnál érvényesíthető, az lényegével teljesen összefügg; ennélfogva bizonyos követelésnek valamely bíróságnál való érvényesítési joga nem tekinthető oly személyes jognak, mely az illető személylyel annyira össze lenne forrva, hogy ne lenne jogutódlásnak helye; mert e tekintetben a jogutódlás különböző nemei közt nincs különbség; teljesen egy, ha engedményes, vagy örökös, vagy pedig utóbbi cégbirtokos érvényesíti a jogát; jogi képtelenség volna az örököst elzárni attól, hogy annál a bíróságnál érvényesíthesse jogát, a hol az örökhagyónak tenni jogában állott volna, ez ellenkeznék a jogutódlás természetével; avagy helyes volna-e valamely cég átruházása esetén a cég utóbbi birtokosától e jogot megtagadni? Az engedményezést közelebbről tekintve, mint az előrebocsátott fogalommeghatározásból kitűnik, csupán a hitelező személyében áll be változás, s az ált. ptkv. 1,394. § szerint az engedményes jogai azonosak az engedményező jogaival, az adós helyzete változatlan marad; ezzel az elvvel is ellenkeznék az, ha az engedményes a kivételes bíróságnál való perelhetési jogát az engedményezett követelésre nézve elvesztené; s az adósnak jogi helyzetét jelentékenyen javítaná az, ha az engedményes őt a trts. 30. §-án alapuló rendes bírósága előtt vonhatná perbe. Mindezeknél fogva a) tekintettel arra, hogy a birói illetékesség szabályozása a felek dispositiojának alá van vetve; b) valamely követelés csak bizonyos bíróságnál való érvényesithetési joga magával a követelés lényegével össze van forrva; miért oly személyes jognak nem tekinthető, mely másra át nem szállhatna; c) végül tekintettel az engedménynek feltüntetett jogi hatályára : a rendelkező részben körülirt jogi elvet kimondani kellett. Kelt Kolozsvárit, a kir. Ítélőtáblának 1897. évi december hó 31-én tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 1898. január hó 5-én tartott teljes ülésében. Fekete Gábor s. k. Veress Zoltán s. k., elnök. a teljes ülés jegyzője. Igaz ugyan, hogy a gyermekek leszármazására nézve változtatást elrendelő birói határozatok az 1894. XXIII. t.-c. 43. §-a szerint az illető állami anyakönyvvezetővel közlendők; tekintve mégis, hogy ennek a törvénynek hatályba lépése előtt vezetett felekezeti anyakönyvek oly köziratok, melyekből az idézett t.-c. 94. §-a szerint a lelkészek közhitelességü kivonatokat kötelesek kiszolgáltatni; eme kivonatok hitelének megóvása céljából indokolt, hogy a születésekre vonatkozó alapbejegyzéseknek megváltoztatását tárgyazó birói határozatok, minden tekintet nélkül a gyermekek vallására, azokkal a lelkészekkel is közöltessenek, a kik az alapfeljegyzésre vonatkozó anyakönyveket kezelik és pedig annyival inkább, mert eme változtatások feljegyzése, illetve kitüntetése hitelvi akadályokba nem ütközik. A nagykanizsai kir. törvényszék (1896 okt. 29. 8,015. sz. a.) azon esetben, ha felperes leteszi a pótesküt, hogy nejével M. Mária I. r. alperessel 1881 január 11. napja után nemileg nem közösült, az I. r. alperestől 1883. évi november 12-én született és a csetneki plébánia hivatalból kiállított A) alatti anyakönyvi kivonat szerint ugyanazon plébánia hivatalnál törvénytelen születésűnek bejegyzett József nevü keresztelt kiskorú fiu, továbbá szintén I. r. alperestől 1885. évi aug. 30-án született és hason minőségűnek bejegyzett Mária névre keresztelt kiskorú leány stb. alpereseket nem felperes által nemzetteknek kimondja és törvénytelen születésüeknek nyilvánítja, egyúttal elrendeli, hogy ama körülmény, hogy alperes kiskorúak felperessel szemben törvénytelen születésűek s nem általa nemzettek, a szepetneki plébániánál és az állami anyakönyvvezetési hivatalnál a születésekről vezetett anyakönyvbe feljegyeztessék, mi végből a jelen ítélete t jogerőre emelkedéssel a szombathelyi püspöki szentszéki hivatallal, valamint a szepetneki állami anyakönyvvezetői hivatallal közli stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1896 okt. 29. 8,015. sz. a) az elsőbirósági Ítéletet azzal a változtatással hagyta helyben, hogy az ítéletnek a lelkészszel való közlése mellőzendő és hogy az az egyedül illetékes anyakönyvvezetővel közlendő. A m. kir. Curia (1897 dec. 21. 2,007. sz. a.) az Ítélet közlésére vonatkozóan. Igaz ugyan, hogy a gyermekek leszármazására nézve változtatást elrendelő birói határozatok az 1894. évi XXXIII. t.-c. 43. §. szerint az illető állami anyakönyvvezetővel közlendők; tekintve mégis, hogy ennek a törvénynek hatályba lépése előtt vezetett felekezeti anyakönyvek oly közokiratok, melyekből az idézett t.-c. 9 k §. szerint a lelkészek közhitelességü kivonatokat kötelesek kiszolgáltatni, eme kivonatok hitelének megóvása céljából indokolt,