A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 5. szám - Polgári törvénykönyv

\ J ben valamely jogi kifejezés, műszó jelentősége, alkalmazhatósága tekintetében kételyt támasztana, kételyét terjeszsze a bizottság eldöntése alá, a mi^különben a Közzétett jegyzőkönyvek tanusága szerint enélkül is megtörtént.***) Arra, hogy a magánjog egész terén alkalmazandó összes jogi műszavak szótárszerű összeállítására, értelmezésére és jelentés körének megállapítására s elhatárolására vállalkozzék a bizottság, gondolni sem lehet. Bár szó sincs róla, hogy ilyesmire nagy szükség volna, sőt bizonyára érzik ezt maguk a kodifikatorok is. Ez azonban az irodalom mulasztása, melyet sebtiben nem lehet egykönnyen helyrehozni, de a mely mulasztás nyomát éppen a kodifikatorok munkája fogja kétségtelenül a szakirodalom segélyével eltüntetni. Mert ha meg lesz a polgári törvénykönyv, egészen természetes, hogy annak sokszorosan megvitatott és körvonalozott műszavait fogja elfogadni a tudomány is, minek következtében sok olyan műszó használata tekintetében megszűnik az ingadozás, melyet egyik-másik Írónál más-más árnyalatú jelentésben, bár első tekintetre rokon értelemben találunk alkalmazva s nem lesz oly tág tere a legönkéntesebb műszógyártásnak sem, melynek nyomaival olykor még ma is találkozunk. Szemben az itt konstatált tényekkel, szinte sajátszerű jelenség az a körülmény, hogy a magyar jogi terminológiának aránylag kiterjedt irodalma van. Ennek az irodalomnak a kiképződése és fellendülése jórészt ennek a századnak első évtizedeire, a latin törvénykezési nyelv megmagyarosodásának és a nyelvujitási törekvéseknek időpontjára esik s innen van, hogy ennek az irodalomnak avult magyar terminológiáját nem használhatja csak itt-ott a modern jogász. Az akkori törvénykezés központjai : a vármegyék közül is számosan készíttettek a törvénykezésnél vezérfonalul szolgálandó jogi műszótárakat, de ezek az egyöntetűség hiánya miatt már keletkezésük idejében sem értek valami sokat s ezért az 1807-ben készült: «Diaetalis m ű s z ó t á r»-nak lett volna az a rendeltetése, h°g> egységes vezérfonalat adjon a jogászok kezébe, de kéziratban maradván, jelenleg is Pestmegye levéltára őrzi. A nagy számban megjelent s körülbelől negyven ötvenre tehető műszótár közül a nevezetesebbek a S z i r m a y Antal és P é c h y Imre művei, továbbá Puky Károly «Honi Törvény Szótára» ^1830) és a M. T. Akadémia által 18»:5-ban első, majd 1847ben másodízben kiadott « Törvénytudományi műszótára». Mindezek azonban — mint emiitettük - az életviszonyok rohamos átalakulásával lépést tartó ujabb jogfejlődés következtében annyira elavultak, hogy csak aránylag kevés és nagyon hézagos használható anyagot tartalmaznak. A magánjog folyamatban levő kodifikációja alkalmával, ugy a mű egysége, valamint a jogi kifejezések precizitása szempontjából a jogf terminológia számos «uszó határ»-át fog kelleni lehetőleg kimenteni az iszapból.****) s ennek valószínűleg akkor fogja sorát ejteni a bizottság, a midőn az egyes részek tervezetei tárgyalás alá kerülnek, minthogy azonban e tekintetben az irodalomnak is jut némi csekély szerepe, következő cikkünkben megkísértünk már előzetesen egy néhány terminológiai kérdéssel behatóbban foglalkozni. Belföld. i ^t Polgári törvénykönyv. A magyar általános polgári törvénykönyv előkészítése tárgyában alakított állandó bizottság mult hó 29-én tartotta Erdély Sándor igazságügyminiszter elnöklése alatt második teljes ülését. Az elnöklő Erdély miniszter kijelenti, hogy a mult ülés folyamán hangoztatott kívánság folytán [a. szerkesztő-bizottságnak a tervezet főbeosztására vonatkozó megállapodását tűzte ki a mai ülés napirendjére. Lányi miniszteri tanácsos ismerteti e megállapodást, mely a következőképpen hangzik: A bizottság a szerkesztés jelenlegi stádiumában nem tartja szükségesnek, hogy a tervezetnek általános része legyen. Ehhez képest azok a szabályok, a melyek rendszerint az általános részben szoktak előfordulni, az egyes különös részek keretébe lesznek elhelyezendők, még pedig annak a résznek keretébe, a melynek tárgyával az illető szab.ály a legszorosabb összefüggésben áll és a hol a legtágasabb alkalmazását nyeri. A mennyiben az tűnnék ki, hogy az általános rész szokásos anyagát e szétosztással kimeríteni nem lehet, a kimaradt tételek mint bevezető vagy befejező rendelkezések a tervezet elején vagy végén foglalandók össze, vagy pedig az életbeléptető törvényben helyezendők el. Ehhez képest a tervezet — a föntebbi fö ntartással, ***) Lásd a kod. bizotts. közzétett jegyzökönyveinek HS. és 109 lapjait. **•*, v. ö. dr. Schwartz Gusztáv egyetemi tanárnak a kodifikáló bizottság egyik nagy érdemű tagjának «Uszó határok a jogban» cimü értekezésével, a mely a «Jogi Szemle» VIII. kötetében olvasható. a következő részekből fogna állani : I. Személyjog. II. Dologjog. III. Kötelmi jog. IV. Családi jog. V. Öröklési jog. Ezután Erdély miniszter fölkéri a jelenlevőket, hogy e tárgyban véleményüket nyilvánítsák. Elsőnek Sághy szólalt föl, a ki egy általános rész fölvételét okvetlenül szükségesnek, ellenben a személyjogról szóló külön részt elejtendőnek tartja. Az általános részbe nézete szerint olyan jogszabályok lennének fölveendők, a melyek a személyekre a cselekvésképességre, a nemzetközi viszonyokra, a jogvédelem anyagi oldalára stb.-re vonatkoznak és általában azok az általános szabályok, melyeket különben több részben tárgyalnának. A tervezet egyes anyagainak beosztását, sorrendjét egyébként helyesli. Nagy Ferenc csatlakozik Sághy nézetéhez, azzal a megszorítással azonban, hogy szerinte az általános részből igen sok volna kihagyandó, a mit előtte szóló abba fölvenni akar és hogy egy külön személyjogi rész fölvételét helyesli. Különösen azt kívánja, hogy a nemzetközi részt, mely a törvénykönyv egészére vonatkozik, a javaslat végén helyezzék el. Győry Elek a törvénykönyv áttekinthetősége és kezelhetősége szempontjából az általános részt okvetetlenül szükségesnek tartja és pedig lehetőleg oly nagy terjedelemben, hogy a személyjogi rész fölöslegessé váljék. Kovács a legnagyobb haladást a törvényszerkesztés terén épp egy külön személyjogi rész fölvételében látja; mind a mellett kell, hogy általános rész isiegyen. Nagy Ferenc nézetét helyesli azzal a megjegyzéssel, hogy az általános részt minimális terjedelemre kívánja szorítani és ide foglalná a nemzetközi intézkedéseket is A mi az egyes részek sorrendjét illeti, azt hiszi, hogy a kötelmi jog a személyi és dologi jog közé lenne ékelendő, minthogy az átmenet e kettő között. Lányi Bertalan min. tanácsos kifejti, hogy a szerkesztőbizottságot a megállapodás létrehozásánál a munka sikeres előhaladásának érdeke és az a törekvés vezérelte, hogy a polgári törvénykönyv anyaga lehetőleg helyes és praktikus beosztással elkészítve mielőbb a teljes üles tanácskozásának tárgyává tétessék. A szerkesztő-bizottság ezen kivül azt a célt tartotta szem előtt, hogy az egyes rendelkezések lehetőleg konkrét alakban szövegeztessenek, a mely szempontnak leginkább az felel meg, hogy az egyes elvi kérdések nem szerfölött tömörítve, s nem tantételek alakjában, hanem az egyes részek anyagára alkalmazottan oldatnak meg. Ez volt az oka, hogy a szerkesztő-bizottság az általános részt nem vette kiindulási pontul, hanem a mennyiben szükség volna, az önálló általános rész fölvételét attól tette függővé, mennyiben lehet a törvénykönyv anyagát az egyes részek kidolgozásánál kimeríteni. De ha a bizottság nem is indult ki az általános rész szükségességéből, a mi talán azért is meg volt okolva, mert még annak tartalmára nézve is lényeges eltérések forognak fenn, ez nem jelenti az általános rendelkezések elejtését, sőt nem is zárta ki, hogy a mennyiben a szisztematika szempontja az ilynemű rendelkezéseknek nagyobb mértékű és szorosabb öszefoglalását tenné szükségessé, ennek az előkészítés későbbi stádiumában érvény szereztessék. A tárgyalás alatt levő kérdés e szerint elsősorban a szerkesztési procedúra szempontjából ítélendő meg. () b e r s c h a 11 helyesli, hogy az általános rész tartalma csak az egyes részek kidolgozása után állapittassék meg. Épp ugy helyesli, hogy a törvénykönyvnek külön személyjogi része legyen; hangoztatja azonban már most is, hogy az általános rész nem lesz mellőzhető. P 1 ó s z államtitkár a tudomány és elmélet szempontjából a rendszerre nagy súlyt helyez. Szükségesnek tartja, hogy a személyekre és dolgokra vonatkozó rendelkezések a többi részeket megelőzőleg csoportosíttassanak; de arra nem helyez súlyt, hogy az ezeket a rendelkezéseket tartalmazó rész általános résznek neveztessék. Szükséges továbbá egy külön bevezető rész, mely a tárgyi jogra vonatkozó, a rendszeren kivül álló szabályokat foglalná össze. Schwarz Gusztáv védelmébe veszi a szerkesztő-bizottság megállapodását a felhozott érvekkel szemben és kimutatja különösen a szándékba vett sorrend logikai helyességét és a személyjogi rész szükségességét. Az általános részt illetőleg csatlakozik Lányi fejtegetéseihez és azt a reményét fejezi ki, hogy a mennyiben az szükségesnek is fog mutatkozni, csak igen kis terjedelemre szorul. Vavrik már a szerkesztő-bizottságban is az általános rész mellett szólalt fel, megjegyzi azonban, hogy a német polgári törvénykönyvete részben követendő mintául el nem fogadja. Szerinte művészet és tapintat dolga, hogy az általános rész tartalma kellő mértékre szorittassék. A szerkesztő-bizottság megállapodását egyebekben helyesli; nincsen kifogása az ellen sem, hogy az általános rész csak a külön részek kidolgozása után állapittassék meg. Hosszabb vita után Erdély miniszter kijelentette, hogy a tanácskozás eredménye kellő méltánylásban fog részesülni. A szerkesztő-bizottság vasárnap tartotta Erdély Sándor miniszter elnöklése alatt heti ülését, melyen a dologjog általános részeiről folytatták a vitát. Különösen az a kérdés foglalkoztatta a bizottságot, vájjon csak a testi tárgyak, avagy a hasznosítható természeti erők is (hő, villámosság stb.) nyerjenek-e a dolgoknak megfelelő szabályozást.