A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 5. szám - Haladunk!

Tizenhetedik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1898. január 80. Szerkesztőség: JT Előfizetési árak: A JOG \ .. Rudolf-rakpart ;>. sz. \ _ Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: ¥/• i , i - , í , ....... Negyed évre ... 1 frt 50 kr. KiadütllVaiül I (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) v RnHr»if i-'iifinrf 'í ™P AZ IGAZSAQOGY K R DL: K'KI N K K' K KP V IS ELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS FCÖZJEOYZŐÍ OR KÖZLÖNYE. 5£ ' *" p • ' " V.t rvuuoli-raU part ó. sz. ' ' Egész « 0 * — « , Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr< RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek xxsy védek Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR, legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalvanynyal kiadóhivatalhoz intézendök. TVI^o-;«1«« : « ^ ^ « »r«r,A-«^«. küldendők. íviegjeien minden vasárnap. TARTALOM Haladunk. Irta: Eiserth István, kir. ügyész Lőcsén. — Öröklött és szerzeményi vagyon. Törvényes örökösödés III. Irta: dr. V 1 o p u György, gyulai kir. tszéki biró. A közjegyzőnél letett végrendeletekről. Irta : dr. S z a 1 a y Sámuel, kir. közjegyző. — A magánjogi törvénytervezet nyelvezete és terminológiája. Irta : Ladányi Béla. Kassán; — Belföld. (Polgári törvénykönyv.) — Ausztria és külföld. (A feltételes elitélés eredményei Belgiumban. Irta:dr. Gruber Lajos, kir. ügyész Bpest.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Tartozik-e az ügyvéd ügyvédi ellenjegyzésével el nem látott sommás keresethez meghatalmazást csatolni ? Irta : dr. S c h i c k Ferencz Sándor, tszéki jegyző, Veszprém.) — Irodalom. (A magyar közigazgatási jog kézikönyve. Irta : dr. K m e t y Károly tudományegyetemi tanár. Bpesten Közli: dr. Lérs Vilmos keresk. miniszt. segéd titkár. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLETI — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a « Budapesti Közlöny»-böi (Csődök— Pályázatok.) Haladunk ! Irta : EISERTH ISTVÁN kir. ügyész, Lőcsén. Több mint huszonegy éve annak, hogy Dufoure, a francia igazságügyminister egy körrendeletet bocsátott ki, mely 1876. évi augusztus hó 15-én kelt és mely a bíróságok és az államügyészség tagjainak irodalmi működésére vonatkozólag oly kiváló érdekű körrendeletében arra hivta fel a bíróságok elnökeit és a főügyészeket, hogy főleg a fiatal s pályájuk kezdetén lévő hivatalnokok irodalmi működésére felügyeljenek, sőt buzdítsák őket a munkára. Hogy pedig ezen buzdításnak annál nagyobb hatása legyen, a minister nemcsak azt ígérte meg. miszerint az előléptetésüknél kiváló tekintette] lesz a jogi szakirodalom művelőire, hanem egyszersmind az igazságügyministerium kebelében bizottságot is állított fel, melynek feladatául tűzte figyelemmel kisérni az összes bíróságok és államügyészségek tagjainak irodalmi működését; de feladata volt ezen bizottságnak a minister figyelmét a magukat kitüntető hivatalnokokra felhívni, hogy azután az illetőkhöz szerencsekivánó és buzdító levelet intézhessen. Ezen érdekes körrendeletnek az egyik része ekként szól : «Hogy a hivatalnokok irodalmi buzgalmát jobban felkeltsem, az igazságügyministerium kebelében oly bírósági és államügyészi hivatalnokokból, kik az Institut tagjai, bizottságot állítok fel. melynek feladata lesz tudomásomra juttatni az igazságügyi szakba tartozó hivatalnokok figyelemre méltóbb munkáit. A bizottság figyelme kiterjed könyvekre, monographiákra s a szaklapokban közölt cikkekre akár Párisban, akár a vidéken jelennek meg azok. — Örvendeni fogok, ha a bizottság javaslata folytán szerencsekivánatomat s bátorítást intézhetek a magukat leginkább kitüntető hivatalnokokhoz. Szíveskedjék (elnök, főügyész ur) egy-egy példányt vagy legalább pontos megjelölését közölni vélem mindazon munkáknak, melyeket jövőre az ön hatásköre alá tartozó hivatalnokok közzétesznek. A bizottság szintén elfogad kézirati munkákat a jog minden szakára és a törvényhozásra vonatkozólag, ha a hivatalnokok beküldik: az illető jelentés folytán, melyet a bizottság ama munkákról elém fog terjeszteni, esetleg intézkedni fogok, hogy e munkák közzététele megkönnyittessék. Azt akarom, hogy minden ifjú, kik törvénytermeink militiáját, vagy kik esküdtszéki intézményünk reményét képezik, megértse, hogy a munka mindinkább szabálya legyen a hivatalnok életének, hogy oly társadalomban, mely ujjá születik, mint a mienk, a közbecsülést csak az érdem és a köznek tett szolgálatok szerzik meg. Igazságszolgáltatásunk csak akkor, ha mindinkább komolyabb törekvést mutat fel, s ha ugyanezt megkívánja azoktól, a kiket kebelébe felvesz, csak akkor fog diadalmaskodni minden támadás felett s tarthatja fenn magát a Lapunk mai száma munkássága, tudománya és tehetsége iránt táplált régi tisztelet színvonalán.» Mi magyarok lassan haladunk, adja Isten, hogy legalább biztosan ; a jelek nyilván erre utalnak. Elismerjük, hogy ujabb időben e tekintetben nálunk is történt már valami. Az igazságügyminister ugyanis — a mint erről lapunkban mult év december hó 26-án röviden, de annál nagyobb örömmel megemlékeztünk — a kir. törvényszékek elnökeihez és a járásbíróságok vezetőihez leiratot intézett, melynek kapcsán a magy. általános polg. törvénykönyv tervezetének előkészítése céljából alakított állandó bizottság jegyzőkönyveit az alsó bíróságoknak is rendelkezéseire bocsátja, kijelentvén egyben, hogy nemcsak szívesen látja, de kívánatosnak is tartja, hogy a bíróság tagjai közül azok, a kik ahhoz hivatottságot éreznek, a szerkesztés folyamán felmerült kérdéseket tanulmányozás tárgyává tegyék és azokhoz akár a szakirodalomban, akár közvetlen a szerkesztő bizottság vezető tagjához beküldendő dolgozataikban hozzászóljanak. Első lépés ez. a mint már annak idején kijelentettük arra, hogy a birói karnak széles alapon való közreműködése egy nagy fontosságú törvényhozási mü létesítésében kikéretik. Nagy kár, hogy már előzőleg, de legalább a bűnvádi perrendtartás megalkotásakor ném történt meg ezen lépés. Foglalkozott e kérdéssel lapunknak ez idei első számában Spengel Sándor törvényszéki biró ur, s mi a birói karnak a törvényelőkészités terén való közreműködést tárgyazó cikkével általában egyet értünk, csupán azt jegyezzük meg. hogy nem csak a birói és ügyvédi karnak, de a kir. ügyészség tagjainak a meghallgatása is kívánatos már azért is, mert a dolus civilisnak a dolus criminalistól való s a practicus életben oly gyakran előforduló elhatárolásához a kir. ügyésznek is érzékkel kell bírnia. De különben is a kir. ügyészségnek azon tagjai, a kik elmaradni nem akarnak, a szemükre vetett egyoldalúságuk dacára kell, hogy minden törvényt tanulmányozzanak, mert sokkal inkább szorul rá a büntető jogász a polgári törvényekre, mint a civilista a criminálls törvényekre. Magától értetődik azonban, hogy ugy a criminalista mint a civilista, ha haladni akar, minden hazai törvényt tanul ; hogy azután a civilista a criminalisból, a criminalista pedig a polgári törvényekből mennyit tatt meg, mennyit tud stb., ez igen relatív kérdés s ennek vitatása távol esik tőlünk. Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a bírák és ügyészek naponként küzdenek a gyakorlati élet nehézségével, a legnagyobb mérvben be vannak avatva az igazságszolgáltatás minden ágába, ismerik egyrészt a törvényeket, másrészt a gyakorlati élet követelményeit s látnak felmerülni olyan eseteket, melyekről a tprvényhozó és az elméleti jogtudós nem is álmodhatott; ők tehát, ha különben a tudomány színvonalán állanak, leginkább vannak hivatva a törvényhozás útbaigazítására s a tudomány gyakorlati irányának a fejlesztésére. Ott, a hol a gyakorlat férfiai háttérbe szorulnak, a törvényhozás működése csak ritkán van összhangban az élet. a gyakorlati viszonyok követelményeivel, káros experimentumok történnek, s az igazságszolgáltatás közegei erejének nagy részét felemészti azon ellentétek kiegyenlítése körüli küzdelem, melyek a töryények és az élet postulátumai közt lépten nyomon támadnak. Ha hazai viszonyainkat tekintjük, sajnálatunkat kell kifejeznünk, hogy oly kitűnő szakférfiak, minők mind a birói, mind az ügyészt karban de kiválólag felső bíróságaink sorában — szerencsére elég bőven — találkoznak, működésüket kizárólag hivatalos foglalkozásukra szorítván, nem hatnak ki közvetlenül jogtudományunk fejlesztésére s legislaturánk helyes kerékvágásba való vezetésére. Ismerünk nagy jogászokat, kik magas látkörü tudományossággal birnak s kiknek ismeretei a gyakorlati élet által 12 oldalra terjed.