A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 4. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [9. r.]

A JOG 15 szerzési kötéseket állíttatott ki és pedig az előbbi tartozáshoz hozzászámítva az árkülönbözetet, a buza árát métermázsánként ujolag 5 írtban állapította meg. Vádlottnak ezen cselekménye az 1883. évi 25. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 2-ik §. szerint minősülő uzsoravétségnek alkotó elerneit magában nem foglalja, mert az uzsoratörvény oly kikötések melletti hitelezést, vagy fizetési halasztást teltételez, melyek mellett a bekövetkezhető túlságos mérvű vagyoni haszon, illetve előnyök már előre számszerűen és biztosan megállapíthatók és a melyek az adósnak anyagi romlását előidézni alkalmasak, vagy oly mérvűek, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik. A panaszolt esetekben azonban erről szó sem lehet, mert panaszosok vallomásai szerint ők eladási ügyletet kötöttek és nem hitelezési vagy hitelhosszabbitási ügyleteket és igy a szinlésről szó sem lehet. Vádlott panaszosokkal a törvény által megszabott formában eszközölt kötéseket, a mely eljárás mellett az ő nyeresége vagy vesztesége is függővé lett téve a buza árfolyamának hullámzásaiból s habár a panaszosok mindenike kárt szenvedett, ez vádlott terhére nem róható, mert a rossz termésű évek voltak okai annak, hogy panaszosok kötelezettségeiknek eleget nem tehettek s erre vádlott befolyást nem gyakorolharott, mert nem tőle fügött; az pedig még csak nem is állíttatik, hogy vádlott csak egytől is a panaszosok kö?ül el ne fogadta volna a kötés szerinti búzát, s hogy a buzaszállitást teljesíteni nem tudók ellenében a piaci árkülönbözetet felszámította: ehhez a kötés értelmében joga volt. Továbbá vádlott beismeri ugyan, hogy a panaszosok egyikének vagy másikának terhére beszámította az azzal kötött áruszerződés létrejöttekor a fenálló korcsmai tartozását is, de tagadja, hogy ezen összeg bármikor is több lett volna a törvényhatósági szabályrendelet által Tépe községre nézve megállapított 4 frt hitelösszegnél, és mert ezen tagadásával szemben a panaszosok egymagában álló vallomása annál kevésbbé állapítja meg a büntetendő cselekményt, mert annak a lehetősége sincsen kizárva, hogy panaszosok a vádlott szatócsboltjában volt tartozásaikat is a korcsmai tartozáshoz számították. Az pedig, hogy vádlott a korcsmai tartozásokat, melyek a 4 frtot meg nem haladták, s melyeket panaszosok nem kifogásoltak, leszámolás után más címen buza vételára fejében az illető panaszosoknál hagyta, a törvény által tiltott cselekményt nem képez. Mindezeknél fogva, minthogy vádlott ellen egyik irányban sem állapithatók meg a vádbeli büntetendő cselekmények alkotó elemei, őt az ellene emelt, az 1889. évi 25. t.-c. 1-ső í^-ába ütköző s a 2. §. szerint minősülő 19 rendbeli uzsora vétségének s az elkövetettnek állított 5 rendbeli, az 1883. évi 25. t.-c 24* §-ába ütköző kihágásnak vádja és következményei terhe alól felmenteni kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1896. június 25-én 2,(i52. sz. a. AZ első bíróság iléletét indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia 11897. évi október hó 27-én 9,652 sz. a.) a következő ítéletet hozta: Mindkét alsófoku biróság ítélete részben megváltoztatik, S. Albert vádlott az uzsoráról és káros hitel ügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-c. 1. és 2. §. alapján az A. K. Károly, Sz. János és B. Sz. Károly sértettek ellen elkövetett, uzsoravétségben bűnösnek mondatik, egy il hónapi | fogházra, nem fizethetés esetén hnsz (20) napi fogházra átváltoztatandó kétszáz '200' forint pénzbüntetésre és három (3) év tartamban hivatalvesztésre s a politikai jogok gyakorlatától való felfüggesztésre ítéltetik. Elmarasztaltatik végül A. K. Károly sértett részére 75 frt 50 krt, Sz. János sértett részére 71 frtot mindkét esetben L891. évi október hó 6-ától számított 5% kamattal és B. Sz. Károly sértett részére 47 frtot 1891. évi december 22-től számított 5°'o kamattal 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. Egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: A bizonyítási eljárás adatai szerint A. K. Károly sértett S. Albert vádlottól 1887. évben 15 frtot vett kölcsön és áruszerzési kötésben arra kötelezte magát, hogy 1888 év nyarán 3 %» búzát fog szállítani, ekkor azonban csak 2 %» búzát fizetvén, vádlottal ugy számolt el, hogy a szállítani elmulasztott 1 "% buza után 4 frt árkülönbözetet és készpénzben kapott 1 írtért 1889 évben ismét 2 búzát fog fizetni és miután a rossz termés miatt semmit sem tudott szállítani, ugy számolt el vádlottal, hogy minden "% buza után 5—5 irtot mint árkülönbözetet és készpénzben kapott 10 frtot s igy összes tartozását 30 frtra véve, 1890. évben 6 m'n búzát fog szállítani, a mikor 4 és 10 kgr. búzát fizetett, a melyet azonban vádlott árkülönbség cimén számolván fel, a 6 mU búzát, vagy annak megfelelő 60 írtban meghatározott értékét követelte, a minek megfizetését 1891. évben nem tudván teljesíteni, a vádlott a sértettet beperelte, a melynek folyamán arra az egyezségre léptek, hogy sértett adott egy 55 frtos váltót,továbbá kamat és költségben 16 frtot fizetett. Sz. János sértett 1888. évi november hóban, mint mondja nagy szorultságban lévén, S. Albert vádlottól 40 frtot kért kölcsön és minthogy annak italok árára 10 írttal is tartozott, 50 írtról egy áruszerzési kötésben arra kötelezte magát, hogy 1889. év nyarán 10 «%,. búzát fog szállítani. A rosz termés miatt csak 3 búzát szállíthatván, vádlott ezt árkülönbség cimén számolta el, tartozása pedig a következő 1890 évre fennmaradt. A kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt azután árkülönbség cimén 32 irtot, késedelmi kamatként 2 frtot fizetvén, egy uj áruszerzési kötéssel és pedig nem 10 hanem 12 % buza szállítására kötelezte magát és mivel e tartozását 1891. évben nem tudta teljesíteni, 108 frt iránt pereltetett, a melynek folyamán 72 írtban kiegyezett, és azt megfizette. B. Sz. Károly sértett pedig 1888. évi február havában S. Albert vádlottól 15 frtot, mint mondja házi szükségleteire oly feltétellel vett fel, hogy ugyanazon évi aratáskor a felvett összegért 3 búzát fog szállítani. A kikötött határidőben csak 2 ™/m búzát tudott szállítani, az elmaradt lm;m buza után azután vádlott 3 frt árkülönbözetet számitott, ahhoz adott a sértettnek 2 frtot s igy az elmaradt 1 buza és a 3 és 2 írt után kijövő 5 írt összeget is 1 mjm buza árunak véve, 1889. év nyarára 2"'/OT. buza szállítása iránt köteleztetetett. 1889. évben a rossz termés miatt nem fizethetett és a 2 mfm. buza fejében vádlott tőle 17 frtot követelt, ahhoz adott vádlott 3 frtot s igy összesen 20 írt tartozásáról 4 mfm búzának 1890. évben leendő szállítása foglaltatott árusze/zési kötésbe. 1890 évben szállított 2 'tnjm. búzát s ugy számolt el a vádlott a sértettel, hogy a nem szállított búzának -ját 8 frt 50 krjával számítva, azt 17 frtra tette, készpénzben hozzá adott 3 frtot, ehkez hozzászámítva sértett korcsmai adósságát, az igy kijövő 40 írtért sértett 6 m',m búzának 1891. évben történendő szállítására köteleztetett. A kikötött határidőben sértett kötelezettségének meg nem felelvén, vádlott a 6 buza árát 60 írtban határozta meg és abban egyeztek meg, hogy sértett 20 frtot azonnal lefizetett és az 1891. évi december hó 10-én a sárréti takarékpénztárban leszámítolt 40 frtos váltót adta. Tekintve, hogy a A. K. Károly, Sz. János és B. Sz. Károly sértetteknek a végtárgyaláson esküvel is megerősített vallomásában felhozott ténybeli állitások lényegét a vádlott nem tagadja, vagyis elismeri, hogy a nevezettekkel tartozásaik fejében áruszerzési kötéseket kötött és a kitűzött határidőben általuk nem szállított buza után felszámított árkülönbözetet ujabb áruszerzési kötésekkel fedezte és tekintve, hogy a sértetteknek a fel szál li tás mikéntjére tett előadását csak általában a részletekre való nem emlékezésre való hivatkozással vette tagadásba, a nevezett sértettek vallomásával kellően bizonyítva van, hogy S. Albert vádlott azoknak szorultságát, könnyelműségét, tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelezett vagy adott fizetési halasztásokat a buza 5 frt alacsony árának alapul vétele mellett, mely már a hitelezéskor túlságos mérvű anyagi előnyt nyújtott s az által a sértetteknek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak, sőt oly mérvűek is voltak, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik; és tekintve, hogy vádlott az uzsora előnyeit színlelt ügylet kölcsön helyett áruszerzési kötés alakjába rejtve kötötte ki, őt az uzsora vétségében az 1883. évi XXV. t.-c. 8. §. 1-ső és 2-ik §-a alapján bűnösnek kimondani kellett. Tekintve továbbá, hogy az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-c. 8. §. 1. pontja szerint a hitelezőt illeti azon érték, melyet valósággal hitelezett, s a 2. pont szerint az adóst illeti azon vagyoni előny, melyet a valósággal hitelezett értéken felül a hitelezőnek juttatott se vagyoni előny értékének a teljesítés napjától számítandó kamatai, a melyek a törvényes kamatláb meghatározásáról szóló 1895. évi XXXV. t.-c. 1. §. alapjánőu/0-ban állapitandók meg; tekintve, hogy a tényállás ismertetett adatai szerint a buza árának a felek üzletében megállapított 5 frt értékkel számításba vételével A. K. Károly sértett 75 frt 50 kr. Sz. János sértett 71 frt és B. Sz. Károly sértett 47 frt összeget fizetett S. Albert vádlottnak a valósággal hitelezett értéken felül; és tekintve hogy a teljesített fizetés határnapjai tüzetesen ki nem derittethettek, azért a sértettek javára visszafizetendő kamatok a vonatkozó panaszok előterjesztésének napjától számítva haiároztattak meg. Az ügyletek megsemmisítésének kimondása azért mellőztetett, mivel az A. K. Károly és B. Sz. Károly sértettek esetében az illető ügyletek váltó adásával fejeztettek be, a melyek megsemmisítése harmadik személyek jogait sérthetné; a Sz. János-féle esetben pedig a per folyama alatt történt egyezségről van szó, a melylyel szemben különben is a sértett jogai érvényesíttettek. Vádlott bűnösnek mondatván, a büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett a kár összege és az a körülmény, hogy vádlott a kárt jóvátenni képes, mely enyhítő körülményeknél fogva a Btk. 91. §-a alkalmazásával a bűnösség fokának megfelelő büntetésre és mellékbüntetésre Ítéltetett stb. Ennyiben mindkét alsóbb fokú biróság ítélete megváltoztatván, egyebekben helybenhagyatott a kir. itélő tábla ítélete azért, mert a vád tárgyává lett többi esetben a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között nem volt megállapítható oly mérvű aránytalanság, a mely az 1883. évi XXV t.-c. 1. §-ában megjelölt következményeket előidézni alkalmas, a B. Sándor-féle esetben pedig még arra való figyelemmel is, mert ez a sértett azt állítja, miszerint a vádlottal való összeköttetésbe lépésekor illetve a kölcsönének azzal kötésekor nagyon csekély értékű háza volt, ma azonban 100—200 frt értékű háza van, a mi annak a bizonysága, hogy a vádlottali összeköttetése óta vagyonilag gyarapodott. Annak megállapításához: jogosan intézkedett-e a terhelt alispán, midőn a panaszos bekisértetését elrendelte — szükséges, I hogy nyomozás tárgyává tétessék: miképen lázított panaszos és eljárása alkalmas volt-e a közrendet veszélyeztetni. A besztercebányai kir. törvényszék (1896 dec. 23. 5,193. sz. a.) K. Lajos által B. Kálmán ellen személyes szabadság megsértésének vétsége miatt beadott feljelentés, arra való tekintettel,