A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 4. szám - Bolgár törvényhozás és igazságügy [9. r.]

irányában nem támasztván, a válóperrel kapcsolatos eme kérdések megoldására az ítélet ki nem terjesztetett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. évi május hó 18-án 2,421. sz. a.) a következő Ítéletet hozta: A kir. ítélőtábla az első bírósági ítéletnek a házasság leibontására vonatkozó s hivatalból is megvizsgált részét indokai alapján helyben, egyéb részét pedig érintetlenül hagyja. A m. kir. Curia (1897. évi november hó 30-án 3,148. sz.a.) a következő Ítéletet hozta: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével s alperes visszonkeresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetében a H. T. 80. §. a) pontjában érintett bontó okot azzal a körülménynyel kívánta igazolni, hogy neje a nemi érintkezést egy évi együtt létük ideje alatt megtagadta. Azonban ennek igazolására felperes semmi bizonyítékot nem szolgáltatott. De elutasítandó volt alperes is viszonkeresetével, merr az ennek alapjául felhozott az az állítás, hogy felperes a házasság megkötése után is B. Teréziával való tilos viszonyt fentartotta, bizonyítottnak nem tekinthető. Ennek megállapítására ugyan egy tanúnak az a vallomása, hogy egy éjjel felperest a B. Terézia lakása pitvarából kijönni látta, elegendő bizonyítékot nem képez. Ezenkívül pedig csupán alperes anyja vallja, hogy felperes érintett tilos viszonyát előtte beismerte volna. A fenforgó körülmények között azonban ezen vallomás figyelembe nem vehető. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereseti váltón lévő azon kifejezés «3 hó múlva kelettől* a váltótörvény 3. §-ának 4-ik pontjában foglalt kelléknek megfelelő lejáratot képez, mert nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a váltó-összeg a kelettől számitandó 3 hó múlva volt fizetendő. A pécsi kir. törvényszék (1897 márc. 31-én 3,129. szám a.) K. Jakab felperesnek P. Mór és neje alperesek ellen 100 frt tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: A kir. törvényszék alperesek kifogásának részben helyt ad, a 978. sz. sommás végzést 11. r. alperesre nézve egészben, I. r. alperesre nézve pedig a 3 frt 88 kr. óvási és közlési, i/3% váltódíj erejéig hatályon kívül helyezi, felperes II. r. alperes elleni keresetével egészen, I. r. alperes ellen pedig, a mennyiben a 3 frt 88 kr. óvási és közlési >/3°/0 váltódijra irányul, elutasítja, alperesek kifogását azonban, a mennyiben arra irányul, hogy a sommás végzés I. r. alperes ellenében a kereseti tőke, ennek kamata és a perköltsége is hatályon kívül helyeztessék, elveti, a sommás végzést I. r. alperessel szemben 10) frt váltótőke stb. erejéig továbbra is fent ártja és I. r. alperest, mint elfogadót a Pécsett 1896. évi okt. 14-én 100 írtról kiállított váltó alapján kötelezi, hogy a kereseti 100 frt tőkét stb. felpereseknek fizessék meg stb. Indokok: Alperesek kifogásukat arra alapítják, hogy a kereseti váltó kibocsátása és elfogadásakor azon a lejárat «három hó murva* szavakkal volt kifejezve, a «kellettől» szó utólag a váltó elfogadása után felperes által önkényüleg szúratott be a váltó szövegébe; mivel a «három hó mulva» szavak az alperesek hozzájárulása nélkül beszúrt «kelettől» szó nélkül nem fejeznek ki határozott lejárati időt, a váltó kellékhiányban szenved. Másodsorban pedig arra alapítják, hogy felperes a kereseti váltó szövegét az elfogadás után önkényüleg akként változtatta meg, hogy dr. F. Győző pécsi lakost nevezte meg a váltón, a kinél, vagy a ki által a fizetés teljesítendő, a váltót is fizetés végett nem az elfogadónál, hanem dr. F. Győzőnél mutatta be s a fizetésnek ez által történt megtagadását igazolta óvással. Miután a kiíogások szerint dr. F. Győző alperesek beleegyezése nélkül jelöltetett meg oly személynek, a kinél a fizetésnek történnie kell, nyilvánvaló, hogy ez a kijelölés alperesekre nem kötelező, következőleg a váltó fizetés végett az elfogadónál lett volna bemutatandó és mivel felperes a váltót nem az elfogadónál mutatta be, az óvás sem kellő helyen vétetett fel, felperes visszkereseti jogát H. r. alperes ellen elvesztette. Alpereseknek első sorban tett kifogása törvényes alappal nem bir, mert a fizetési idő kitüntetése a váltó lényeges kellékét képezvén (v. t. 3. §. 4. pont), felperes azzal a beismert tényével, hogy a határozatlan fizetési időt a «kelettől» szó utólagos beszúrásával határozottan jelölte meg, a kereseti váltó egyik hiányzó lényeges kellékét pótolta, ehhez pedig a V. T. 93. §-a szerint joga volt annyival inkább, mert alperesek kifogásukban nem is állították, hogy a 3 havi lejárati idő nem a váltó keltétől, hanem lát után lett volna számitandó és így felperes a határozott fizetési időt nem megállapodás ellenesen töltötte ki. Alperesek másodsorban felhozott kifogásának azonban jogos alapja^van, mert a kereseti váltó nem lévén telepitett váltó, eltérésnek attól, hogy a váltó az elfogadónál mutatiasék be fizetés végett, csak ugy lett volna helye, hogy ha a váltó-szerződésre lépett felek közös megállapodással jelölték volna ki dr. F. Győzőt, a kinél vagy a ki által a fizetés teljesítendő. Ámde alperesek határozottan állítják, hogy a váltó elfogadása után, az ő hozzájárulássuk nélkül vezettetett rá a váltóra, hogy az dr. F. Győzőnél fizetendő. Alpereseknek ez az állítása felperes perbeli előadásával igazolást nyert, a melyből ugyanis kitűnik, hogy felperes a váltó elfogadása után, alperesek megkérdezése nélkül önkényüleg vezette rá a váltóra, hogy az dr. V Győzőnél fizetendő s ehhez alperesek hozzájárulását utólag sem szerezte meg. Ennél fogva a váltó fizetés végetti bemutatásának es az óvásnak az elfogadó Ukásán kellett volna eszközöltetni, mivel ezek a cselekmenyek nem ott történtek, az óvás a V. T. 102 §. értelmében felperes visszkereseti jogának fentartására nem alkalmas es igy felperes II. r. alneres elleni kereseti jogát a hivatkozott törvény 41. §. szerint elvesztette Alperesek másodsorban tett kifogása folytan tehát a sommás végzés II. rendű alperesre nézve egészben hatályon kívül volt helyezendő. Elsőrendű alperes azonban, m.nt elfogadó a szabálytalanul felvett óvásdij és V37o váltodíj kivételével a melyek I r alperest nem terhelhetik, a kereseti toké stb. megfizetésében a lényeges kellékekkel ellátott váltó alapján marasztalandó volt. A pécsi kir. Ítélőtábla (1897 május 11-en 3,129. sz. a.j az első bíróság ítéletét a megelőző egész eljárással együtt megsemmisíti a kereset-levelet felperesnek visszaadatni rendeli stb. ' Indokok: A kereseti váltó lejárata akként leven meghatározva, hogy a váltóbeli összeg «három hó múlva kelettől. pontjáizárna szól. Akár volt ugyanis joga a váltóbirtokos felperesnek a váltó szövegében eredetileg foglalt ezen kitétel után «három hó mulva», ezt a beszúrást odaírni «kelettől , akár pedig nem, a váltó jelenlegi szövege szerinti lejárati idő épp ugy határozatlan, mint ha a váltóbirtokos a kérdéses toldást meg nem tette volna, a váltó mindkét esetben egy bizonyos időhatár lefolyása után beállandó időre szól, a nélkül, hogy a fizetési időpont a váltótörvény értelmében szabatosan, minden kétséget kizárólag meg lenne állapítva. Ily körülmények között a kereseti váltó az 1876: XXVII. t.-c. 3. §.4.pontjában meghatározott kellékekkel nem bírván, annakalapján váltó keresetnek helye nincs, sommás végzés kibocsátható nem volt és a kereset felperesnek visszaadandó lett volna. Ennek ellenére azonban a kir. törvényszék a váltókeresetet, mint váltó eljárásra tartozót elfogadván és a kereset tárgyában érdemileg eljárván, ezzel a váltóeljárás tárgyában 1884. évi nov. 1. 3,^54. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 37. §-ának első kikezdéséhez képest hivatalból figyelembe veendő alaki szabálytalanságnak engedett helyet, mely miatt a hozott Ítélet az egész megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisítendő és a kereset felperesnek visszaadandó volt stb. A m. kir. Curia (1897. dec. 9. 897. sz. a.) a másodbiróság végzése megváltoztattatik, az első bírósági Ítélet és az eljárás megsemmisitésének helye nem találtatik, ehhez képest a másodbiróság az első bíróság ítéletének érdemleges felülbírálására utasittatik stb. Indokok. A kereseti váltón levő ezen kifejezés «három hó múlva kelettől* a váltótörvény 3. §-ának 4. pontjában foglalt kelléknek megfelelő lejáratot képez, mert nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a váltóösszeg a kelettől (1896. évi október hó 14-e) számitandó három hó múlva, vagyis 1897. évi január hó 14-én volt fizetendő. Tekintve, hogy e szerint a váltóeljárás 4. §. második bekezdésének esete fenn nem forog, tehát a kereset kellékhiány miatt visszautasítandó nem volt: a másodbiróságnak az idézett eljárási rendelet 37. §-ára alapított végzését megváltoztatni és a kir. ítélőtáblát az első bíróság ítéletének érdemleges felülbírálatára utasítani kellett. Bűnügyekben. Sértettek vallomásával kellően bizonyitva lévén, hogy vádlott azoknak szorultságát, könnyelműségét és tapasztalatlanságát felhasználva, olyan kikötések mellett hitelezett vagy adott fizetési halasztásokat, melyek már a hitelezéskor túlságos mérvű vagyoni előnyt nyújtottak és ez által a sértetteknek anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak, sőt oly mérvűek is voltak, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik, vádlottat a ki az uzsora előnveit l színlelt ügylet alakjába rejtve kötötte ki, az uzsora vétségben bűnösnek kimondani kellett. (1883. XXV. t.-c. 1. és 2. §.) A debreceni kir. törvényszék (1896. évi ad 1,745/96. sz. a.) uzsoravetseg miatt vádolt S. Albert elleni bűnügyben a következőleg i t é 11: A kir. törvény szék[S. Albert vádlottat az ellene em,elt' 32 18i3- évi 25- t-e 1. §-ába ütköző, a 2. §. szerint minőS\K uzsoravétségnek, továbbá az 1883. évi 25. t.-c. df. $-ába utkozo kihágásnak vádja és következményei terhe alól fölmenti. 3 Indokok: Vádlott beismerésével, a kihallgatott panaszosok eskü alatti vallomásaival a következő tényállás nyert a végiHun ' /0lryfman bizonyítást: S. Albert vádlott 1887. 1888. 1889. Hivs/T yama aUtt TéPe községben panaszosoknak az itt tltl „ V- 'T* akként ad0tt 5~50 frt összegeket, hogy pana^^t^^s^^5 frt utá*hmé&rmázsa ^r74c; S , » szállítani s ezen egyezésről írásos áruevek f^^^ aU,t0ttak ki" A bekövetkezett rossz termésű r/nek ar,PanaSZ°S0k legtöbbje nem volt képes kötelezetf^J ekkor vádlott IT'J'Y kÍkÖtÖtt búzamennyiséget beszállítani, után a ni H 6Seket leszá™tolván, minden m. mázsa buza után a p.ac. árnak megfelelő árkülönbözetet számítva, uj áru-