A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 52. szám - Bolgár igazságügy [6. r.]

A JOG Sűk utolsó eveinek egyikében, körülbelül 1883-ban elbeszélte nejének, hogy egy hasonnevű, azaz S. József nevü unokatestvére Budapesten a Rókus-kórházban elhalálozott. Ezután 1888-ban S. József vallomása szerint Sz. Francziska hagyta el férjét, Sz. Francziska vallomása szerint pedig férje hagyta el őt. Sz. Franciska azután Verebélyen, majd Nyitrán egyes helyeken mint cseléd huzamosabb Ldó'n keresztül szolgált s 1890-ben, T. vendéglősnél volt alkalmazva, hol M. Antal csaposlegénynyel megösmerkedett, kik egymás között rövidesen elhatározták, miszerint egybekelnek! Hogy Sz. Franciska eme célját elérhesse, tudva azt, hogy férjének hasonnevű rokona Budapesten a Rókus-kórházban Elhalálozott, irt vagy más által Íratott egy levelet a Rókus-kórházi lelkésznek, hogy az ott 1886-ban elhalt S. Józsefnek, a kit férje gyanánt szerepeltetett, halotti bizonyítványát küldje el. A Rókuskórház segédlelkésze erre Sz. Franciskát egy levelező lapDn értesítette arról, hogy 188i-től 1890-ig a halottak közt S.József elő nem fordul, de előfordul egy, a ki 1883. január 17-én halt el, s közölte vele a halott nationaléját is s felszóllitotta, hogy 8 nap alatt adjon felvilágosítást, vájjon 188'] január 17-én meghalt S. József halotti levelét kívánja-e magának kiadatni, mert különben pénzét, a mit részére utalványon beküldött, vissza küldi. Erre Sz. Franciska megírta a lelkésznek, hogy ennek a S. Józsefnek a halotti bizonyítványát küldje be az általa bemondott címre. Sz. Franciska erre,ezen S. József elhalálozásáról kiállított anyakönyvi kivonattal s a Rókus-kórház lelkészének kisérő iratával Dr. P. János csaposi plébánoshoz ment, hogy a M. Antallal való kihirdetést, s illetőleg az esketést kieszközölje. A csápori plébános a halotti anyakönyvi kivonatot átvette s látta, hogy ez korrectióval van ellátva, a mi azonban gyanúsnak nem tünt felelőtte, mivel a kisérő irat elolvasása után, abban a hiedelemben volt, hogy azt a korrectiöt maga a lelkész eszközölte. Mivel Sz. Franciska a csápori plébánost, még arra nézve is tévedésbe ejtette, hogy 6 hétig Csabajon lakik, holott azaz iratoknál 15 naplószám alatt elfekvő rendőrkapitányi jelentés szerint Nyitrán lakott, azért a szabályszerű hirdetési idő lejártával a szapori plébános Sz. Franciskát M. Antallal 1890. évi november hó 3-án összeadta. 1893-ban S. József a sógorától, Sz. Francziska fivérétől kapott levélben arról értesült, hogy ő t. i. S.József azon vidéken már mint meghalt egyén szerepel és hogy felesége férjhez is ment. Erre S. József utána járt a dolognak és kiderült, hogy az, a mit sógora irt, hogy t. i. neje férjhez ment és pedig akként, hogy S. Józsefet az 1883-ban elhalt hasonnevű rokona gyanánt szerepeltette, s igy került ezen ügy a bíróság elé. Bizonyítva lett, hogy Sz. Franciska szerezte be a halotti bizonyítványt s pedig beszerezte arról a S. Józsefről, kiről 'udta, hogy az nem az ő férje, hanem férjének hasonnevű rokona, hogy ő nem a férjének halotti bizonyítványát kereste, azt igazolja ama körülmény, miszerint Sz. Franciska egyenesen a Rókus-kórházhoz fordult. A Rókus-kórházi segédlelkész továbbá azt vallotta, miszerint a halotti anyakönyvi kivonatot minden hibától s illetve javítástól menten küldötte el Sz. Franciskának, ennek a kivonatnak kiigazítása tehát csak is Sz. Franciskának állott érdekében, mert nevezett vádlott tudta, hogy csak igy érhet célt a csápori plébánosnál Sz. Franciskának rosszhiszeműségét bizonyítja ama momentum is, hDgy rosszul emlékezett vissza férje ama előadására, miszerin a hasonnevű rokon 1883-ban halt el, s azért irta meg a segédleiké.znek, nyilván tévedésből, hogy S.Józsel 1886.évijulius hónpban elhalálozott. Sz. Franciskának kellett a halotti anyakönyvi kivonat tartalmáról tudomással bírni, mert csakis az ő érdekében állott a jelzett halotti levélnek beszerzése, hamisítása, illetve ezen hamisított okmánynak a saját céljaira való felhasználása, mertS. Józseffel való házas együttléte, boldognak éppen nem volt tekinthető. Minthogy tehát ezen terhelő adatokkal be lett bizonyítva, hogy Sz. Franciska tudva azt, miszerint S. Józseffel mégérvényesházassági kötelékben áll, ennek dacára M. Antallal ujabb házasságot kötött, minthogy továbbá tudva azt, miszerint a halotti anyakönyvi kivonat nem férjére, hanem ennek hasonnevű rokonára vonatkozik és meg van hamisítva, ezt tervének keresztülvitelére felhasználta, azért kellett őt a btk. 251. §-ába ütköző s ezen szakasz első bekezdése szerint minősülő kettős házasság, valamint a btk. 391. §-ába ütköző s a405. §. szerint minősülő közokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondani és reá tekintettel arra, hogy több büntetendő cselekményt elkövetett, összbüntetést kiszabni. Ellenben M. Antal azért volt a terhére rótt vád és következményei alól felmentendő, mivel tagadásával szemben semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy a halotti bizonylat beszerzésénei, a meghamisításnál s illetve annak használásánál közreműködött volna'; bizonyosnak veendő tehát, hogy teljesen jóhiszemüleg vette Sz. Franciska ama kijelentését, hogy előbbi férje meghalt s az elenkezőről tudomással nem birt. Sz. Franciska szabadságvesztes büntetésének kimérésénél figyelembe vétetett büntetlen előélete és az, hogy előbbi férje S. József részéről durva bánásmódban részesült stb. , _ ono A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1897. november 2o-an 2,39 sz. a.í következően Ítélt. Az első bíróságnak .téletet indokainál fogva és még azért is helyben hagyja, mert S. Józsefné vádlottnak nem sikerült nem csak bizonyítani, de még csak valószínűsíteni :sem, hogy ő M. Antallal abban a hiszemben lepett házasságra, hogy férje S. József meghalt, mert azokat a könnyeseket a kik neki férjének Budapesten a Rókus kórházban történt elhalálozását állítólag hirül hozták, megnevezni képes nem volt, es most a vizsgálat folyamán kihallgatott azok a tanuk iCz. szül. Sz. Mária L. Magdolna, Cs. Etel) kik közül egynek erről a körülményről S. Józsefné állítása szerint, ha ez való volna, szintén tudomással kellene bírnia, arról mit sem tudnak, és mert tekintettel arra, n°gy S. Józsefné maga is beismeri, hogy férjével S. Józseffej egészen az 1888. évig együtt élt és hogy csak ebben az évben mentek egymástól tényleg szét, ellene kétségtelenül megállapítható, hogy őjól tudta, hogy férje az 1886. évben Bpesten a Rókuskórházban meg nem halhatott, ha tehát ennek dacára 1886. évben elhalt S. Józsefnek halotti levelét kérte K. Henrik Rókus kórházi segédlelkész vallomása szerint az ottani plébánia hivataltól, ez a körülmény is nyilván azt bizonyítja, hogy S. Józsefné az életben levő férjével azonos nevü más személynek halotti levelétjobb tudomása ellenére azon célból szerezte meg, hogy annak segélyével a fennálló első házassági kötelék dacára uj házasságra léphessen, mert ha nem irta is ő maga a Rókusi plébánia hivatalhoz intézett levelet és a pénzutalvány irott szövegét kétségtelen, hogy az ő érdekében és megbízásából folytatott levelezésnek tartalmáról tudomással bírt, és igy azt is tudta, hogy ez a S. József, a kinek halotti levelét K. Henrik az ő címére megküldötte, az 1883. évben halt el, és hogy az az ő férjével, kivel ő egész 1888. évig együtt élt, azonos személy nem lehetett. Az anyagi halmazat megállapítására nézve pedig azért hagyta helyben a kir. Ítélőtábla az elsőbirósági ítéletet, mert jóllehet a halotti anyakönyvi kivonatnak meghamisítása csupáncsak eszközül szolgált is a második házasság megkötésére, tekintve, hogy annak mint külön tényálladéki cselekménynek kellékei a jelen esetben teljesen kivannak merítve, S Józsefné bűnössége ezen cselekményben is helyesen mondatott ki. M. Antal vádlott felmentésére vonatkozóan végül azért hagyatott helyben az ítélet, mert ellene a bűnösség megállapítására alkalmas terhelő adatok fel nem merültek, stb. A m. kir. Curia (1893 október ll-én 2,069. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítéletének részben megváltoztatásával S. Józsefné született Sz. Franciska vádlott bűnösségének kimondása a btk. 391. illetve a 40. §-ban meghatározott közokirathamisitás bűntettében, valamint a 96. §-nak alkalmazása mellőztetik, a nevezett vádlott terhire eső kettős házasság büntette pedig a btk. 251. §-nak második bekezdése szerint minősíttetik s büntetése ez alapon tekintetik kiszabottnak. Egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: S. Józsefnek 1883. évi január 17-én történt elhalálozásáról a budapesti szt.-rókusi plébániahivatal részéről 1890. évi október 18-án kiállított anyakönyvi kivonat meghamisítása — miként a királyi ítélőtábla itélétének indokaiban helyesen kiemeltetik, csupán csak eszközül szolgált a kérdésben forgó második házasság megkötésére s igy a célcselekmény fenforgása mellett nincsen annak helye, hogy azon előző cselekmény S. Józsefné szül. Sz. Franciska vádlott ellen a btk. 391., illetve 405. §. szerint külön minősítés tárgyává tétessék. A btk. 2 5 §. alá eső kettős házasság büntette azonban a nevezett vádlott, ellen e helyütt is bizonyítottnak vétetvén az alsóbiróságok Ítéleteiben felhozott indokoknál fogva, továbbá, tekintettel arra, hogy ugyancsak S. Józsefné sz. Sz. Franciska vádlott M. Antal előtt magát özvegynek adta ki, ennek bizonyítására a hamisított anyakönyvi kivonatot felhasználta s ilyképen.a vele házasságra lépett M. Antalt az előbbi kötelék fennállására nézve tévedésbe ejtette: az alsóbiróságok által meghatározott egy évi börtönbünetés a fentebb idézett 251. §-ának második kikezdése alapján vétetett a 96. §. alkalmazásának mellőzésével kiszabva. Egyebekben a kiritélőtábla ítélete felebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéleté, bői elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben stb. Sajtóügyekben. A vadlevélnek nem a vizsgálóbíróhoz, hanem a sajtóbiró sághoz intézetten történt benyújtása kifogás alá nem eshetik, mert az esküdtszéki eljárást szabályozó rendelet kelte óta az esküdtszéki bíráskodás időközben a kir. törvényszékekre ruháztatott és a kir. ügyészség eljárása a bünt. ügyv. szab. 126. §-a rendelkezésével ellentétbe nem áll. A biztosíték egy részének elvesztése iránt a sajtóbiróság által a sajtórendt. alapján hozott határozat oly rendelkezést képez, mely a nyomtatvány béltartalma miatt kérdőre vont vádlott személyével összefüggésben nem áll; ennélfogva tekintettel arra, hogy az erészben tett intézkedésből csupán a biztosíték által a sajtó rdt. szerint érdekelt félre haramolhat jogsérelem, a csakis szerzőként kérdőre vont vádlott részéről semmiségi panasz használatának helye nem lehet. Ha a kérdéseit nyouUatvány tartalmáért a bűnvádi eljárás nem bűntett,hanem vétség miatt folytattatott és a nyomtatvány által elkövetett cselekmény vétségnek is nyilváníttatott, ennélfogva a letéve lévő biztosítékból elkobzandó pénzösszeg mennyiségére nézve a sajtórendtartásnak neai a 38. §-a, hanem csupán annak a 40. £-san foglalt rendelkezése az irányadó. A marosvásárhelyi kir. törvényszék mint sajtóbiróság | I 898 október hó 25-én 8,012. sz. a.) M. Mihály főispán sérelmére sajtó utján elkövetett becsületsértés vétsége miatt vádolt D. Rudolf és G. Frigyes elleni büntető ügyben az esküdtszéknek nem vétkesre szóló határozata alapján G. Frigyes vádlottat az 1852. évi sajtórendtartás 34. §-ában irt köteles figyelem elmulasztása által elkö-