A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 52. szám - Bolgár igazságügy [6. r.]

A JOG bejelentetik, azt az időpontot kell tekinteni, a midőn a biztosító a biztosítottat az igény elismerésének megtagadásáról értesítette. A jelen esetben felperes az ö előadása szerint a C) alatt csatolt 1893. okt. 7-én kelt levéllel értesíttetett a kártérítési igény elismerésének megtagadásáról és a pert 1894 augusztus 8. napján, tehát a C) a. levél keltétől számított egy éven belül indította meg. Minthogy pedig alperes mivel sem bizonyította azt az állítását, hogy ő felperest a kárigény elutasításáról már korábban értesítette, és így értesítés ideje tekintetében felpere: előadását kellett valónak elfogadni, továbbá, minthogy alperes, a per folyama alatt felperesnek 52 frt 16 krt. mint a 3 /. alatti kárbecslési jegyzőkönyvben megállapított kárösszeget kifizetett és így a kárigény fenforgását elismerte, ennélfogva alperesnek az elévülést vitató kifogását, mint alaptalant mellőzni kellett. A kihallgatott 1\1. Ferenc, K. Ferenc és A. János tanuk vallomásaiból nem tűnik ki, hogy a 2 •/. a. okiratnak az a tartalma, hogy felperes az abban nyugtatott 52 frt 16 krt kártérítési igénye teljes kielégítéseként vette föl, felperes előtt megmagyaráztatott Minthogy pedig felperes irni és olvasni nem tud és a. 2 •/. a okiratot csak kézjegyével látta el, ennélfogva a ptrs 163—168. §§-nak a jelen esetre alkalmazandó szabályai értelmében a 2 7. a."'okirat nem bizonyítja azt, hogy felperes a kérdéses 52 frt 16krt, melylyel felperes keresetét leszállította, kártérítési igényének teljes kielégítéseként fogadta el. N?m lehetett alaposnak tekinteni alperesnek azt a kifogását sem, hogy a leégett ház lakatlan voltát bejelenteni elmulasztotta, mert a biztosított ház az égés idejében lakatlan volt és felperes a ház lakatlan voltát bejelenteni elmulasztotta, mert a biztosított ház lakatlan voltára vonatkozólag a bejelentési kötelezettség az A) '/• alatti kötvény idevonatkozó J) pontjában kifejezetten kikötve nincs és mert a biztosítási szerződés !. '.Jyvesztettsége a K. T. 471. §-ból következőleg csak a kereskedelmi törvényben szabályozott esetekben következvén be, a szerződés hatály-vesztettsége a kérdéses bejelentés elmulasztásából abban az esetben sem következik, ha felperes a ház lakatlan voltát bejelenteni tartozott. Felperes elfogadta az alperes által arra vonatkozólag kínált íőesküt, hogy felperes a 3 '/. alatti kárbecslési jegyzőkönyvet felperes nevében aláirt ifj. Z. Antalt a tüz kárából származó igényének rendezésével meg nem bizta. Minthogy pedig a 2 •/. a. nyugtában tanúsított és felperes beismerése szerint felvett 52 frt 16 kr. a 3. •/• al. kárbecslési jegyzőkönyvből kitünőleg ifj. Z. Antal részéről felperes nevében mint teljes kártérítés elfogadtatott, ennélfogva az ifj. Z. Antal megbízotti minőségére vonatkozó főesküt felperesnek megítélni, a főeskü elmulasztása tsetén ifj. Z. Antal megbízotti minőségét bizonyítottnak és felperest az 52 rt 16 kr. felvétele által kárigényére vonatkozólag teljesen kielégítettnek tekinteni és ennélfogva leszállított kereseti tőke és kamat iránti követelésével elutasítani kellett. Ha felperes a főesküt leteszi, ez esetben a 3 '/• a. kárbecslési jegyzőkönyvnek ifj. Z. Antal által történt aláírása felperes igényeire nézve nem döntő és ez esetben felperes javára a szenvedett kár bebizonyítható összegét kellett a már felvett 52 frt 16 kr. levonásával megállapítani. Minthogy pedig az elégett háznak a tüzesetkor fennforgott értékére és a falrongá'ás által szenvedett kár mennyiségére vonatkozólag meghallgatott szakértők a háznak teljes elpusztulása folytán a kérdéses körülményekre véleményt adni nem tudtak és minthogy az alperes által 77,098/96. sz. észrevételezési jegyzőkönyvhöz 8 •/. alatt csatolt okiratot mint elkésett bizonyítékot figyelmen kivül kellett hagyni és minthogy e szerint a tüz folytán származott kár összege csak becslő-eskü utján bizonyítható, ennélfogva felperesnek a ptrs. 237. §-a értelmében az ítélet rendelkező részében fogalmazott becslő-esküt megítélni és ennek és a fönt emiitett főeskünek letétele esetén alperest a becslő-eskü által bizonyított és a már fizetett 52 Irt 16 krt felülhaladó kárösszeg, azaz a leszállított kereseti tőke és a keresetben követelt, de 1895 június 1-től csak 5°/0-ban megállapított törvényes kamata erejéig marasstalni kellett. Ha felperes a becslő-esküt le nem teszi, ez esetben kárkövetelése menyiségileg bizonyítva nem lévén, őt leszállított keresetével el kellett utasítani. Felperest a fő- és becslő-eskünek csak együttes letételére lehet bocsátani, mert leszállított keresetével bármelyiknek elmulasztása esetén pervesztessé válik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi március hó 2-án 2,254. sz. a.) következőitéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét a becslő-eskü szövegére és marasztalás összegére vonatkozó részében megváltoztatja, s alperest 102 frt 34 kr tőkének és 1893. é/i október hó 7-től 1895 évi július hó l-ig 6%-al, ismét 5°/0-al számított kamatainak megfizetésére csak az esetben' kötelezi, ha felperes az elsőbiróság által megítélt főeskün kivül arra a körülményre teszi le a becslő-esküt, «hogy házának az A) alatti kötvény által biztosított eléghető részeinek elégése és az ezzel kapcsolatos falrongálás folytán szenvedett kára 154 frt 50 krt tesz ki. Felperest leszállított kereseti követelésének 102 frt 34 kt. m-ghaladó részére nézve a kir. Ítélőtábla feltétlenül elutasítja. Egyéb rendelkezéseit azonban az elsőbiróság ítéletének helybenhagyja, mindamellett azzal a kiegészítéssel, hogy a mennyiben felperes az elsősorban teendő főeskü letételére vonatkozó készségét be nem jelentené vagy azt le nem tenné, a becslőesküre való bocsátását nem kívánhatja, s kereseti követelésének 102 frt 31 krny* részere nézve már ez esetben is pervesztes leend. indokok: Jóllehet az elsőbiróság a C. alatti levéllel kapcsolatosan felhozott indokolása értelmében helyesen mellőzte alperesnek elévülési kifogását; valamint vonatkozó indokolása szerint helyesen hagyta figyelmen kivül alperesnek a 2 •/. alatti nyugta tartalmából, b úgyszintén a biztosított épület lakatlan voltából merített kifogásait is; mindamellett részben megváltoztatandó volt az elsőbiróság Ítélete s felperes leszállított kereseti követelésének 102 frt 34 krt meghaladó részére nézve feltétlenül el volt utasítandó azért, mert a meghallgatott szakértők véleményére alapított átlagos'számítás szerint felperesnek a biztosított ház tetőzetének és gerendázatának elégése által szenvedett kára csupán 114 frt 50 krt tevőnek mutatkozván; minthogy ezen felül az A} alatti kötvény szerint a kérdéses háznak egyéb eléghető részei 30 frt értékben, a fal megrongálása által felmerülő károsodás pedicr 10 frt erejéig biztosíttattak, ezeknek együttes összege azonban csupán 154 frt°50 krra rug, felperest ki a 2 /. alatti tanúsága szerint kárkövetelésére alperestől 52 frt 16 krt már kapott, 102 frt 3ikrnál nagyobb összeg még akkor sem illethetné meg, ha az elsőbiróság által részére megítélt főesküt, valamint a jelen Ítélet rendelkező része szerinti szövegezéssel részére megitélhetőnek mutatkozó becslő-esküt le is tenné. A fentebb előadottak szerint csak az mutatkozván valószínűnek, hogy felperesnek a kérdéses tüz által előállott károsodása 154 frt 50 krnyi lehetett; egyéb bizonyíték hiányában a becslő-eskü felperes részére csak ezen érték erejéig volt megítélhető. A mennyiben felperes az elsőbiróság által megítélt főesküt le nem teszi, ez esetre ki kellett mondani, hogy a becslő-eskü letételére felperes nem bocsáthó, mivel a főeskü letételének elmulasztása által bizonyitva leend, hogy felperes tűzkára ifj. Z. Antal, mint felperes meghatalmazottja hozzájárulásával 52 frt 16 krban nyert megállapítást. Az előrebocsátott változtatások mellett egyebekben az elsőbiróság Ítélete felhozott indokai alapján hagyatott helyben stb. A m. kir. Curia (1898 évi november hó 18-án 640. sz- a.) következő Ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével feltétlenül elutasittatik stb. I ndoko k: Felperesnek kárigénye elévültnek ugyan nem tekinthető, mert érvényesithetésének időpontja a kárbecslés 1893 augusztus 3-án történt felvétele napjától, a biztosítási feltételek 16. pontja szerint számítandó 15-ik napra, vagyis 1893 augusztus hó 18-ik napjára esvén, felperes keresetét, eltekintve az alperes társulattal folytatott alkudozásoktól is, 1894. évi augusztus hó 8-án kellő időben adta be. Mindazonáltal felperest mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatása mellett keresetével feltétlenül el kellett utasítani, mert felperes a 2 •/. alatti nyugtában elismerte, hogy az annakalapján felvett 52 frt 16 kr. összeggel, a keresetbe vett tűzkárára nézve teljes kielégítést nyert. E nyugta tartalma pedig felperes ellen bizonyít, s annak bizonyító er-jét nem rontja le felperesnek abbeli áilitása, hogy ő az okirat nyelvét nem érti, s hogy annak tartalma neki meg nem magyaráztatott, mert a 2 7. alatti felperes kézjegyével ellátott okiratban a felperes aláírását megelőző szövegben foglalt azt az elismerést, hogy a nyugtatott összeget kárigényeinek teljes kielégítéséül vette fel, megerősíti a kihallgatott A. János tanúnak abbeli vallomása, hogy felperest a társaság ügynöke az-aláírás előtt figyelmeztette, hogy csak igényeinek teljes kiegyenlítése fejében fizeti le kezéhez a nyugtatott összeget, és hogy ő az okirat tartalmit felperesnek felolvasta és megmagyarázta, hozzájárulván még az is, hogy felperes azt, hogy a felvett összeget jogfentartással fogadta volna el, 2nivel sem bizonyítja. Bizonyitva lévén e szerint, hogy felperes keresetbe vett kárigényeire nézve már teljes kielégítést nyert, ezen felül követelt kárösszeg megfizetése iránti keresetével feltétlenül el kellett utasítani stb. Bűnügyekben. A hitvestárs elhalálozásáról kiállított anyakönyni kivonat meghamisítása csupán csak eszközül szolgálván a második házasság megkötésére, a célcselekmény fennforgása mellett niocsen annak helye, hogy előző cselekmény vádlktt ellen a btk. 391., illetve 405. §§-ai szerint külön minősítés tárgyává tbtessék. &y A nyitraikir. törvényszék, mint büntető bíróság (1897. évi június hó 22. és 23. napján 6,427/97. sz. a.) kettős házasság és kozokiratbamisrtás büntette miatt vádolt M. Antalné szül. Sz. Franciska es M. Antal elleni bűnügyben n következőleg ítélt: Szabadlábon levő M. Antalné előbb férj. Sz. Józsefné szül. Sz. Franciska urbetisi születésű vádlott a btk. 251. §-ába ütköző s ezen szakasz első bekezdése szerint minősülő kettős házasság, valamint a btk. 291 §-ába ütköző s a 405. §. szerint minősülő kozokitathamisitás bűntettében bűnösnek kimondalik s ezért osszbunteteskent a btk. 251, 391. és 911. §. alapján az ítélet foganatba vételétől számított 1 (egy) évi börtönre ítéltetik. t rt n hV'ííbfdlatM n léVÖ M- Antal szemscei származású vád-?n L „« V 5:íb\ítköZÖ s ezen szakasz első bekezdése sze1 özoH 7h >f ?..háía«sá* vala™"t a btk. 405. §-ába ütköző MMm^i bunt6ttének vádJa - következményeinek terhe kivonat 1 : AZ- 'rac°kTnál *• nPL sz- a' elfekv°' anyakönyvi ben 1877 7u g LJÓZSef' Sz" Franciskával Füst k&afr házassáP ael:n0Vembefr hó 1-én házassági frigyre lépett, meíy vXmTsaik^'"?,g íennÍn- Sz- Franc.ska ésS. József saját vallomásaik szerint együtt 10-11 évig éltek. S. József együtté é-