A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 52. szám - Bolgár igazságügy [6. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 52. számához. Budapest, 1898. december hó 25. Köztörvényi ügyekben. A budapesti királyi itélö tábla 5. számú polgári döntvénye. A perköltségben elmarasztalt peres fél kötelezendő-e arra, hogy ellenfelének az iratok kicsomózásával járó költségeit megtérítse, ha a kicsomózás sikerrel kéretett? (Vonatkozással a 3,999/lp. 1898. sz. polgári ügyben fölmerült jogkérdésre, valamint a győri királyi itélő táblának 5. számú polgári döntvényére.) Határozat. A perköltségben elmarasztalt peres fél kötelezendő arra, hogy ellenfelének az iratok kicsomózásával járó költségeit megtérítse, ha a kicsomózás sikerrel kéretett. Indokok. Az 1891. évi augusztus hó 19-én 4,291.1. M. E. sz. a. kelt igazságügy ministeri rendelettel hatályba léptetett birói ügyviteli szabályoknak a rendes perekben most is érvényes 246. §-a, valamint az 1897. évi december hó 30-án 73,456. 1. M. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelettel a királyi járásbíróságok ügyvitele tárgyában hatályba léptetett szabályoknak azzal e részben egybehangzó 82. §-a szerint, a per befejezése után bármelyik félnek joga van az általa beadott iratok visszaadását kérni. Az iratok visszadása azonban csakis kérelem következtében a bíróság által elrendelendő tárgyalás utján eszközöltetvén, kétségtelen, hogy az iratok visszavétele — kicsomózás — a feleknek költséget okoz. A polgári peres eljárás az iratok kivételével felmerülő költségeknek melyik fél által leendő viseléséről külön ugyan nem intézkedik, a polgári peres eljárásra vonatkozó törvényeink azonban szabályként fogadják el, hogy a perbeli eljárással felmerült költséget az a peres fél tartozik viselni, a ki az eljárásra okot szolgáltatott : ehhez képest annak a kérdésnek eldöntése, hogy az iratok kiadása céljából szükséges eljárással felmerült költséget melyik peres fél viselje, elválaszthatatlan kapcsolatban van annak a kérdésnek megbirálásával, hogy erre az eljárásra is melyik peres fél szolgáltatott okot. A perbeli iratok becsatolását a vitás jog elbirálhatása tévén szükségessé, és igy azoknak beadása a perindításnak szükségszerű folyománya lévén : nem szenvedhet kétséget, hogy az iratok kivételére előirt eljárás is a perindítás következtében állott elő, amiből követktzik, hogy ezzel az eljárással felmerült költség a perbeli költséggel egy tekintet alá esik. Minthogy pedig ebből okszerűen az következik, hogy az iratoknak kiadásával felmerült költség is — ha a kicsomózás sikerrel kéretett — a perköltségben elmarasztalt felet terheli, s ez alól fel nem mentheti az a körülmény, hogy e költség magában a perben nem számíttatott fel, mert - mint ezt az 1893. évi XYIII. t-c. 108. §-a is igazolja — az ítélethozatal után felmerült költségben való elmarasztalás a perjog szabályaiba nem ütközik, és igy a marasztalásnak nem feltétele az, hogy ez a költség már a perben felszámittatoít legyen ; minthogy továbbá annak a felfogásnak a helyességét, hogy a pervesztes fél az iratok kivételével járó kölfséget is viselni tartozik, a curiai gyakorlat is támogatja, ettől való eltérésre pedig semmi indok sem forog fenn: ki kellett elvül mondani, hogy a perköltségben elmarasztalt peres fél kötelezendő arra, hogy ellenfelének az iratok kicsomózásával járó költségeit megtérítse, ha a kicsomózás sikerrel kéretett. Kelt Budapesten, a királyi Ítélőtáblának 1898. évi november hó 8. napján tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1898. évi november hó 29. napján tartott polgári teljes ülésben. . Oly esetben, midőn az adós vagyonát harmadik személyre átruházza és a hitelező az ilykép átruházott vagyonra nézve oly helyzetbe jut, hogy azt végrehajtás utján lefoglalhatja, a hitelező az átruházási jogügylet megtámadását kifogás utján is érvényesítheti az esetben, ha ez által kielégítési jogában megkárosittatott, mire nézve előfeltétel az, hogy az átruházás által a hitelező elől a vagyon elvonassék és hogy a megkárosítást szándékról az átruházást nyert szerző fél is tudomással birjon, a mely utóbbira nézve elfogadott jogszabály szerint az a vélelem forog fenn, hogy ha az átruházás közel rokonok vagy házastársak között történik, az átvevő fél az átruházási fél kijátszási szándékáról tudomással birt. a melynek ellenkezőjét tehát az átvevő félnek kell bizonyítani. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, 1898. évi szeptember 27., I. G. 213/1898. sz.) Az anya törvénytelen gyermekének nemzőjétől a szülés körül felmerült költségeket csábítás vagy büntetendő cselekmény esetében jogosult követelni. ('A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, 1898. év október 5., I. G. 237/R98. sz.) A S. E. 27. §. 1. pontjában emiitett hatósági eljárás alatt olyan a törvény rendelkezésénél fogva teljesítendő hatósági eljárás értendő, melynek eredménye mulhatlanul szükséges ahhoz, hogy a követelés a polgári biróság előtt érvényesíthető legyen. Ahhoz azonban, hogy az 1883. évi XX. t.-c. 3. í?-a értelmében haszonbérbe adott vadászati jogért szerződésileg kikötött haszonbéri összeg a bíróságnál követelhető legyen, törvény szerint semmiféle előzetes hatósági eljárás eredményére nincs szükség. Mindaddig, mig a birtokosok között az arány megállapítva nincs, az 1883. évi XX. t.-c. 3 §. értelmében a haszonbéri összegről az egyes birtokosok olyképen, hogy az ne a községet illesse nem rendelkezhetnek. (A 111. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, 1898. évi október 7., 1. G. 24-5/1898. sz.) S. E. T. 64. §. értelmében a biróság a tanúvallomásokat szabadon mérlegelheti és ha azok bizonyító erejét döntőnek nem találja, joga van a feleket eskü alatt kihallgattatni. (A rn. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. 1898. évi szeptember 30., 1. G. 233,1898. sz.a.) Az állandó birói gyakorlat szerint a törvénytelen gyermek tartásdijának utólagos megtérítését az anya a természetes apától rendszerint csak akkor nem követelheti, ha a gyermek születése és a tartása iránti kereset érvényesítése között jelentékeny időköz folyt be. Arra nézve, hogy a gyermek mely életkorban tartandó keresetképesnek, megállapított jogszabály nincs és annak megállapítása egyébként is ténykérdés lévén, az felülvizsgálati kérelemmel sikeresen csak jogszabály megsértése esetében lenne megtámadható. A fennálló szabályok szerint a törvénytelen gyermek tartása első sorban az apát terheli, a tartásdíj összegének megállapítása is. mely ténykérdést képez, csak jogszabály megsértése esetében támadható meg. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, 1898. évi szeptember 3., 1. G. 230., p. 98. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A nyugta tartalma a kiállító ellen bizonyít és annak bizonyító erejét nem rontja le a kiállítónak abbeli állítása, hogy ő az okirat nyelvét nem érti és annak tartalma neki meg nem magyaráztatott. Felperes azt, hogy a felvett összeget jogfentartással fogadta volna el, külön bizonyítani tartozik. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék mint keresk, biróság (1897. évi május hó 27-én 77,098 sz. a.) dr. K. Imre ügyvéd által képviselt Z. Dávid felperesnek, B. György ügyvéd által képviselt Bécsi bizt. társaság magyarországi igazgatósága alperes ellen 200 frt és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Ha felperes leteszi afőesküt arra, hogy az 1893. évi június 28-án Vaskuton történt tűzkár rendezésével ifj. Z. Antalt meg nem bízta; továbbá bccsló'-esküt tesz arra, hogy az A) alatt csatolt kötvény szerint biztosítva volt és 1893. évi június 28-án leégett háza a tüz idejében 200 frtot ért, és ö a tüz által a nádtetőzetben 160 frtnyi egyéb eléghető részekben 30 frtnyi és a fal megrongálásában 10 frtnyi kárt szenvedett, az esetben köteleztetik alperes, hogy felperesnek 147 frt 86 kr. tőkét, ennek 1893. évi október 7-től 1895. évi július hó 1-éig járó 6%, 1895. évi július hó 1-től tovább folyó 5°/0 kamatát 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen. Felperes az eskütétel iránti készségét az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 nap alatt bejelentheti és a kitűzött határnapon a fő- és becslő-esküt leteheti. Ha felperes ezt csak egyik esküre vonatkozólag is elmulasztja, ez esetben leszállított keresetével elutasittatik. Ha felperes az egyik esküt le nem teszi, ez esetben a másik eskü letételére nem bocsátható. Felperesnek szabadságában áll a becslő-esküt 20C frtnál kisebb összegre szorítva is letenni, mely összegnek azonban 52 frt. 16 krnál nagyobbnak kell lennie, és ez esetben a becslő-esküben foglalt összeg 52 frt 16 kr. levonásával állapittatik meg, mint az a tőke, a melyet és a melynek kamatát felperes fizetni köteles stb. Indokok: A biztosítási szerződésből eredő igényekre vonatkozólag megszabott egy évi elévülés kezdetét a K. T. 487. §-a értelmében az az időpont képezi, a midőn az igények érvényesíthetők lettek volna, ily időpontnak pedig az idézett törvényszakasznak és joggyakorlat által megállapított értelmezése szerint abban az esetben, ha az igény egy éven belül a biztositónak