A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 52. szám - Hézag a végrendelkezési törvényben - Tárgyalás a házassági perekben

376 A JOG vállalkozott, ki iránta személyes jóindulattal viseltetik, s kiben ő is feltétlen bizalmát helyezi. Hát ilyenkor csak azt teszi illetve teheti a polgári biróság is, a mit a közigazgatási hatóságok, vagyis észrevétel nélkül elfogadja a csatolt szegénységi bizonyítvány alapján a beadványokat bélyeg nélkül, vagy ha az ily esetben csupán a bélyegmentesség indokából csatolt szegénységi bizonyítványt a saját véleménye szerint megfelelőnek nem találná, leletet vétet fel ép ugy mint a közigazgatási hatóságok, s ép ugy mintha nézete szerint valamely bél\egköteles beadványra a kellőnél kevesebb bélyeg adatik, felvéteti pedig a leletet mindkét esetben azért, hogy azt a bélyegkötelezettség illetékes elbírálása végett a p. ü. hatósághoz tegye át. Azt, hogy az ily esetben felmerülhető nehézségeken, a fennálló rendelkezések intentióival is megegyezőleg, kevés jóakarattal miként lehet segíteni, kézikönyvem illető helyén eléggé kifejtettem, s itt azok ismétlését mellőzhetőnek tartom, csupán azt jegyzem meg. hogy ez idő szerint a hivatilos célra szükséges szegénységi bizonyítványokhoz a lelkész aláírása nem mellőzhetlenül szükséges. A törvénykezési rendtartás módosítására vonatkozó s az 1868. évi LIV. t.-c. 90. §-át érintetlenül hagyó 1881 : LIX. t.-cikket megelőzőleg, de azzal ugyanazon évben az illetékszabályok módosítása tárgyában hozott 1881: XXVI. t.-c. 14. §-ának és az illetékszabályok 59. §-ának helyes intézkedéseivel szemben nem imponál nekem az sem, hogy az osztrák birodalomban érvényes perrendtartás módosítása tárgyában ott időközben hozott törvényes intézkedésekben az igazságügyi és pénzügyi kormányzat illetékességi köre a most tárgyalt kérdésre nézve összekuszáltatott. Hézag a végrendelkezési törvényben. Irta: GASZNER BÉLA budapesti kir. közjegyző. A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeit tárgyazó 1876 : XVI. t.-c. 6. §. taxatíve felsorolt azon külkellékeknek egyike, a melyeknek hiánya a m a g á n r e n d e 1 e t n e k érvényét feltétlenül lerontja — az, hogy a végrendelkező, ha irni és olvasni nem tud, vagy más körülmény miatt végrendeletét alá nem Írhatja, az okiratot kézjegyével ellássa. A magánvégrendeletek alkotása tárgyában 1887. évi augusztus 8-án 27,564 sz. a. kelt igazságügyministeri rendeletben adott «utbaigazitás» első részének II. 3. alpontja ezen esetre vonatkozólag a következőket mondja : «Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud, vagy más körülmény miatt — pl. a végrendelkező keze sebes - végrendeletét önkezűleg alá nem Írhatja, szükséges, hogy a végrendelkező a négy végrendeleti tanú előtt a végrendeletét saját kézjegyével lássa el» stb. Ezek szerint maga a törvény, valamint annak illetékes helyről adott magyarázata egyaránt és pontosan előszabják a testi ténykedés mérvének azon minimumát, a melylyel magának a végrendelkezőnek személyesen es Írószerrel közreműködni kell az okirat végérvényes felvételénél. Ezen minimum a saját kézjegy, melynek hiánya a végrendeleti okiratnak érvényességét és jogi létezését ipso facto megsemmisíti. Ugyanez áll a közvégrendeletek tekintetében is, mert ezekre nézve az 1874 : XXXV. t.-c. 80. és 82. §§. a kézjegyet mint minimumot szintén. kötelezőleg követelik. Kérdés most már : Mi módon végrendelkezzék érvényesen olyan ember, ki testi fogyatékossága következtében írószert egyáltalában nem használhat, pl: keze annyira sebes, hogy tollat fogni sem tud, ujjai vagy karjai annyira bénák, hogy azokat megmozgatni sem tudja stb. Kétségtelen, hogy az ilyen testi fogyatékos a fent idézett törvényes rendelkezések értelmében Írásbeli végrendeletet érvényesen egyáltalában meg nem alkothat, hanem csak szóbeli végrendeletet tehet és pedig csak szóbeli magánvégrendeletet, mert törvényeink a szóbeli közvégrendeletet nem ismerik. A szóbeli magánvégrendelet azonban az 1876 : XXI. t.-c. 17. §-a szerint három hónap alatt elveszíti érvényességét és csak az esetben áll fenn továbbra is, ha bebizonyítható, hogy a végrendelkező halálának beálltáig oly állapotban volt, hogy ujabb végrendeletet nem tehetett. Miután pedig a kezek nem használhatása egymagában véve nem elegendő törvényes akadály arra, hogy a különben testileg és szellemileg ép egyén ujabb szóbeli végrendeletet a kritikus időn belül ne tehessen, ugy a törvénynek fentirt intézkedése azt a. végrendelkezőt, ki kézjegyét csupán testi fogyatékossága miatt nem képes te.mi, abba az absurd kényszerállapotba juttatja, hogy három-három hónapi időközökben ujabb és ujabb szóbeli végrendeleteket kell tennie ha azt akarja, hogy halála esetére szóló intézkedései érvényben fennálljanak. Itt van tehát a hézag a végrendelkezési törvényben. Ezen törvény ugyanis egyrészt megadja még az Analphabetáknak is - tehát az értelmi fogyatékosoknak — a kellő módot arra, hogy végső akaratukat írásos alakban és marad a ndó érvénynyel megalkothassák, míg másrészt mevonja ugyan ezen jogi jótéteményt a testi fogyatékosoktól, a mennyiben őket a szóbeli végrendelkezés mindég ingadozó terére szorítja, egyedül azon okból, mert önhibájukon kivül hason állapotba jutottak, mint a melyben az Analphabeták saját hibájuk folytán léteznek t. i. hogy irni nem képesek. Tény ugyan, hogy a kezeinek használhatóságában akadályozott egyén testileg kevesebb tehetséggel bir mint az Analphabeta, ki kézjegyét az okiratra alkalmazni tudja ; de ezen véletlen körülmény korántsem elég ok arra, hogy az előbbi kevesebb jogokkal is bírjon, mim az utóbbi, mert az előbbinek testi gyarlósága teljesen kárpótolva van értelmiségének magasabb foka által, mely arra képesiti őt, hogy a végrendelkezési okiratot, saját szemmel maga elolvashatja és így k ö z v e 11 e n ü 1 is meggyőződhet arról, vájjon az ő végakarata helyesen lett-e irásba foglalva, míg az Analphabeta ezt csak mások segítségével érheti el, minek folytán is az utóbbi által a végrendeleti okirat felvételénél kifejtett puszta testi ténykedés nyilván kevesebb értékkel bír, mint a másiknak sokkal magasabb fokonáiló értelmi közreműködése ugyanazon aktusnál és hibásnak és hiányosnak mondani kell oly törvényt, mely az akaratnyilvánítás maradandó manifestatiójának legvégső módját egyedül a kézjegypingálásban látja. Szükséges tehát és méltányos, hogy oly intézkedés életbeléptettessék, mely a végrendelkezési törvénynek ezen hiányát kipótolja. Ezen intézkedés megtétele pedig okszerűen csak arra vezethet, hogy törvényesíttessék a szóbeli közvégrendelet megalkotásának fakultatív lehetősége, mely végrendelkezési mód egyúttal az 1876: XVI. t.-c. 1 7. §-ának megszorítását is kellőleg korlátozza. Ily intézkedésnek formulázása pedig az lenne, hogy az 1876: XVI t.-c. 21. §-ának első bekezdése után felvétetnek a következő uj rendelkezés : «Közjegyző előtt szóbeli végrendeletet is lehet tenni a 15. és 16. §§. által előirt módon azzal a különbséggel, hogy ez esetben két tan unak alkalmazása elegendő. Az eljárásról jegyzőkönyv felveendő, melyet a közjegyző és a tanuk aláírják.» «Az ilyképen alkotott szóbeli közvégrendelet nem esik a 17. §. megszorítása a 1 á.» Tárgyalás a házassági perekben. Irta : TÓTH GÁSPÁR, bpesti ügyvéd. Többször volt alkaimam rámutatni arra a különféleségre. mely a házassági perek tárgyalása körül az egyes törvényszékeknél gyakorlatban van. Már a békéltetési tárgyalásnál kezdődik a bírósági praxis, melyet minden egyes törvényszék a maga részére statuál és mindaddig követ, mig a kir. Curia az eljárás szabálytalanságát nem constatálja és egy-egy megsemmisítő határozattal egyengeti az egyöntetű eljárás felé az utat. így megsemmisítette a kir. Curia az eljárást oly perben, melyben a békéltetés a pertárban kiséreltetett meg ; megsemmisítette többször az egész eljárást, midőn a per a ' pertárban jegyzőkönyvileg, az 1868: LIV. t-c. 144. §-ának szemmeltartása mellett tárgyaltatott le. Szigorúan követeli most már a kir. Curia e tekintetben a táblai szabályzatban megállapított gyakorlatot, mely szerint a békéltetés tanács előtt, a tárgyalás pedig ((rendszerint I biró vezetése mellet t» tartandó meg. Ez a ((rendszerint)) kifejezés arra az eredményre vezetett hogy a tárgyaló biró rendszerint megengedte a felek ügyvédei nek. hogy a pert jegyzőkönyvileg tárgyalják, perirataikat jegyzőkönyvi alakban otthon készítsék, vagy előtte jegyzőkönyvbe vezessek és csak akkor vezet le a biró maga a tárgyalást ha vagy a felek ügyvédei azt kifejezetten kérték, vagy midőn a felek személyesen ügyvéd nélkül jelentek meg és előterjeszté, seik jegyzőkönyvbe vételére képesek nem voltak