A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 52. szám - Anyagi és alaki telekkönyvi jog - Többséguralom és kisebbségi képviselet

A JOG 375 okiratok, a melyeknek tartalma csupán követelés fennállása mellett tanúskodik, de a melyekben a jelzálogjog megszerzésére való «cimnek» t. i. az adós és a hitelező között zálogjog engedése iránt létrejött szerződési megállapodásnak nyoma sincsen. Igaz, hogy a kérdéses okiratok csak a zálogjog előjegyzésének szolgálnak alapjául. De az előjegyzés igazolása iránti perben nem a zálogjog szerzéséhez való cimet kell bizonyitani (mert hiszen ettől a telekk. rend. 88. §. a), b), c) pontjai teljesen eltekintenek), hanem csupán a követelés valóságát és fennállását. E szerint a bekeblezés hatályával, feltétlen jelzálogjogot lehet szerezni (telekk. rend. 59. §. b.) pont, 94 §.). a nélkül, hogy az ahhoz való cim, a jelzálogjog jogalapja igazolva volna vagy igazolásra szorulna. Hogy az anyagi és alaki jogszabályokkal való ily elbánás mily zavarólag hat a jogéletben, ezt könnyen lehet belátni. Már maga az anyagi és alaki szabályoknak egy törvényben összefoglalása törvényhozási hiba. Az egyik és a másik nemű jogszabályok kell hogy külön-külön rendszert képezzenek. Ha egynémelyé et az egyik rendszerből kiszakítjuk és a másikba illesztjük be, a hol a neki való alapot, a szükséges támaszokat és kapcsokat nélkülözi, akkor egyszersmind előidéztük az illető jogszabályok meg nem értésének vagy félreértésének veszélyét. Éppen ily törvényhozási hiba az, ha más meglévő törvényből egyes részek más szerkezetben, bővitve. rövidítve, vagy legalább részben más szavakba foglalva ujabb törvénybe vitetnek át. Alig lehetséges valamit más összefüggésben, más szavakkal ugy mondani, hogy értelmét kétségtelenül megtartaná. Legnagyobb hiba pedig ugyanarra a kérdésre vonatkozólag az alaki törvényben más jogszabályt felállítani. Ezek megfontolása alapján a magyar ált. polg. törvénykönyv készülő javaslatában az an> agi jog mindazon rendelkezései, a melyek a telekkönyvi intézménynyel kapcsolatosak, magában a polg. törvénykönyben fogják helyöket találni, még pedig az általánosak egy külön fejezetben «az ingatlanokra vonatkozó általános határozatok)) cime alatt. Ez a fejezet fogja azután a rendszeres telekkönyvi anyagi jogot képezni. Azok a speciális rendelkezések, a melyek a telekkönyvvel szintén kapcsolatban állana* ugyan, de csak egyes bejegyezhető jogokra vonatkoznak, természetesen az ezekről a jogokról szóló fejezetekben lesznek elhelyezve. Ekként azután az ált. polg. töi vénykönyv mellett uj telekkönyvi törvény alkotása is válik szükségessé, a melynek a polg. törvénykönyvvel egyidejűleg kell életbe lépnie. Lz a törvény pedig kizárólag a telekkönyvi eljárással foglalkozhat, ennek tárgyát a szigorúan elkülönített «alaki telekkönyvi jog» képezheti. kezet két tagja jelölte ki a leendő Löveteket. Ha ellenmondás I nem emeltetett, ugy egy hangulag ; egválasztottaknak lettek kijelentve. Lényegében igy áll ez fenn am is, habár a választási eljárás alapjában módosult. Egy választó ajánl, a második támogatja, s még más nyolc hozzájárul a jelöléshez, azzal a különbséggel, hogy ennek ma már nem szóval, hanem Írásban keil történnie. Ha ellenjelölt nem lép fel, akkor az ajánlottak nemine contradicente egyhangúlag megválasztottaknak tekintendők. Ha azonban több jelölt van, akkor beáll a szavazás. A tiszta majoritási elv tehát még ma sem érvényesül az angol parlamenti választásoknál és igazat kell adnunk Jellineknek abban is, hogy a kisebbség azon kötelessége, hogy a többség határozatának magát alávesse, sem jelent voltakép egyebet, mint az egybehangzóság követelményét. De hogyan tört lassankint utat magának a többségi elv ? J e 11 i n e k az egyházban . keresi első nyomait. Ez hozta be — úgymond — először, romanistikus befolyások hatása alatt s azon fictio alapján, hogy a többség akarata azonos az összesség akaratával. Csak később vette át az állam is ezt az eszmét. Ugyanis mig azelőtt az egyház a pápát a római klérus és a szomszédos püspökök utján népfelkiáltás által választotta, addig később a római corporatiok elméletének elveit követve, a bibornokok kétharmad többségére ruházta azt a jogot, hogy Szent Péter székét betöltse, ellenben püspökválasztásoknál már 1215 óta csak a káptalan egyszerű többségét követelte; de itt is eredetileg az a tétel állott, hogy e többség csak akkor dönt, ha a seniorpars. Ezen példa után, mint csak legutóbb lón kimutatva, az arany bulla a német királyválasztásnál is a választófejedelmek egyszerű többségét kívánta meg. A késő középkorban is számos püspökségben találkozunk azon elvvel, hogy a | Szegényjog a peres eljárásban. Irta: LASITZ PÁL. kir. tanácsos, a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal főnöke Budapest. A túltengés mindenben, s igy a jóakaratban is káros. Annak a túlságos jóakaratnak is, hogy a szegény feleknek a bélyegmentes perelhetés jogát a pénzügyi hatóságok is, meg a polgári bíróságok is vetélkedve igyekeznek megadni, épen az lehet a következménye, hogy a két jóakaró egymás intézkedéseit nem respektálván, a nagy támogatásnak a szegény fél adja meg az árát. Ma már ugyanis ugy áll a dolog, hogy a pénzügyministérium egy felmerült eset alkalmából kiadott utasítása szerint, ha nem hivatalból kirendelt szegér.yvédő képviseli a felet, a bélyegmentes perelhetés feltételeit a pénzügyi hatóságok, — egyik kir. tábla határozata szerint pedig a polgári bíróságok illetékesek megállapítani. Ha e controvers kérdésben elfogulatlan helyes véleményt akarunk alkotni, akkor onnét kell kiindulnunk, hogy mi célra áll fenn a pénzügyi- és mi célra az igazságügyi kormányzat. Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor, de a fennálló tételes rendelkezések figyelembe vétele mellett is ép oly viszszásnak találjuk azt, ha az igazságszolgáltatás közegei a pénzügyi kormányzat körébe eső kérdésekben s jelesül abban Ítélkeznek, hogy peres beadványaira ki tartozik bélyeget adni és ki nem: mintha a pénzügyi hatóságok pl. abba bocsátkoznának bele, hogy valaki részére szegényjog alapján hivatalból rendeltessék képviselő. Az igazságszolgáitatást illetőleg az 1868. évi LIV. t.-c. ma is érvényben álló 90. §-a ugy intézkedik, hogy igazolt szegénység esetén hivatalból rendeltetik képviselő. Ez az igazságszolgáltatás keretébe tartozó kérdés lévén, e felett, de csakis e felett t. i. hogy rendelendő-e hivatalból képviselő vagy sem, a polgári bíróságokat illeti a rendelkezési jog első és utolsó fokban. Arra nézve azonban, hogy az igy kirendelt szegényvédő ügyvéd bélyegmentesen illetve bélyegfeljegyzés mellett viheti a pert, intézkednie se nem szükséges, se jogában nem áll, mert erre nézve már az illetékszabályok 59. §-a tartalmaz rendelkezéseket, a mely a perrendtartás szerint hivatalból kirendelt képviselőnek a bélyegfeljegyzés jogát minden további feltétel nélkül megadja. Az illetékszabályok most idézett §-a egyben világos példáját szolgáltaja annak, hogy a különböző hatóságok illetékességi körei azok érintkezési pontjain is igen szépen betarthatók. Mit tegyen azonban a polgári bíróság, ha valamely fél csak a bélyeg és illetékek iránti törvények módosítására vonatkozó 1881: XXVI. t.-c. 14. §-ában az ugyanott részletezett feltételek fennáliása mellett részére ugy a birói mint a közigazgatási ügyekben biztosított bélyegmentességet akarja igénybe venni, mert esetleg az ingyenes képviseletre önként oly ügyvéd | kisebbség kövesse a többséget. De semmiesetre sem gyökere' zett még meg a német tartományokban mindenütt, a régi birodalom idejében, a többség uralma. Egy monarchikus-aristokratikus társadalom s az abból alakult államrend már természeténél fogva csak szórós korlátok közt ismerheti azt el. Azért a birodalomban a császárnak s a birodalmi gyűlés mindhárom collegiumának kellett megegyeznie, hogy birodalmi végzés jöjjön létre s épen igy állt a delog a rendi intézményekkel is minden államban. A theoria ugyan itt-ott igyekezett tagadni az egyhangú határozatok szükségességét s akadtak publicisták, kik a császári hatalom erősbitése s az ügyek siettetése szempontjából annak bizonyítására vállalkoztak, hogy a birodalmi hatalom annyi mint tizenkét tizenkettőd, ebből a császárnál van hat tizenkettőd s minden collegiumnál két tizenkettőd, ugy hogy a császár egy collegiummal irányt szabhat. Ez az arithmetikai bizonyító mód azonban, melynek gondolatát Svetoniustól kölcsönözték, nem talált osztatlan helyeslésre. A kisebbsége'.: jogvédelmét látja Je Ilinek számosmai intézményben is, melyek által azoknak befolyás biztosíttatik a döntésben. Ilyen a népnek osztályokra, centuriákra, tribusokra, curiákra való tagozódása, a rendekre, collegiumokra, a parlamentekre, különbözően összeállított kamarákra, a képviselőknek a korona általi és érdekcsoportok szerinti meghivatása, a censusos választások, sőt maga az uralkodó szentesítése s az elnök vetoja. Mindennek célja — úgymond — meggátolni a tisztán lélekszám szerinti döntést. Ilyen biztosítékoknak tekinti továbbá a hatalmak megosztásáról szóló elméletet, melynek nem utolsó sorban célja az egyesek védelme a többség uralmával szemben, alkalmazván a változó majoritások és az azoktól befolyásolt kormányok elleni jogos bizalmatlanságtól sugalt törekvéseket az önkormányzatra és a közigazgatási bíráskodásra.