A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1898 / 49. szám - A csekélyebb műveltségi fok nem beszámítást kizáró ok
A JOG 353 légi jogállapotnak e tekintetben való megváltoztatása szükségesnek nem mutatkozik es hogy a 24-dik életévet a teljeskoruság bekövetkezésének időpontja gyanánt továbbra is fenn kell tartani. A most feltett kérdésre nézve azonban a vélemények elágaztak s azt a bizottság olyanul jelölte meg, melyre nézve az üeves munkarend 7. §-a, esetleg 11. §-a lenne alkalmazandó. I. Dr. Sipöcz László előadó álláspontja a követk ezo: A kérdés mindkét vonatkozásában a mai jog tartandó fenn E szerint a nőnek házasságralépés által való teljeskoruskása a terhra ki nem terjesztendő. Ez az álláspont következetlennek tűnhetik fel. Mert ha a nőnek a hazasságralépés által való önjogusitását az indokolja, hogy a fiatalok családi ügyeibe más ne avatkozzék: az e téren való viszonosság annál fontosabbnak látszhatik a férfira nézve, a ki a házasság tolytán családfővé válik. A kiskorú férfi részére az 1894 : XXXI. t.-c. szerint a házasságkötéshez adott beleegyezés egyúttal azt jelenti, hogy a férj képes a családfői kötelességek teljesítésére, míg a nőnek adott beleegyezés sokszor nem a nő fejlettsége, hanem más i erkölcsi, becsületbeli, érzelmi) okok alapján adatik meg s ily esetekben a nőnek inkább támaszra van szüksége, semmint hogy önjogu legyen. Ezek az okok a mellett szólanának, hogy a nő házasságra lépése által nagykorúvá ne lehessen s ha már a házasságnak ez az önjogusitó hatálya meg van: inkább a férfira nézve volna az indokolt. Ennek dacára a mai jog fentartandónak mutatkozik. A nőnek házasságkötéssel való teljeskorusitása a százados gyakorlat folytán mély gyökeret vert a nemzet jogérzületében. A tapasztalat szerint nem is jár a nőkre nézve ez a helyzet semmi hátránynyal. Az esetek többségében nagyobb baj volna, ha a kiskoruan férjhez ment nő továbbra is megmaradna a szülői vagy gyámi hatalom alatt. Az azonban, hogy a házasság a férfira nézve is ugyanazon nagykorúsító hatással birjon, mint a nőre nézve, nagyban előmozdítaná a könnyelmű házasságkötéseket. Társadalmi és gazdasági viszonyainknál fogva különben is ritkán fordulnak elő oly házasságkötések, melyeknél a férj kiskorú. Ha pedig a körülmények kívánják, a férfit mindig lehet nagykorúsítani. S minthogy kiskorú térfiak házasságkötése sokszor oly okokra vezethető vissza, a melyek a teljeskorusággal össze nem függenek (rendes életre szoktatás, ifjúkori botlás jóvátétele): még kevesebb indoka van a férfiak házasság általi nagykorusitásának, a mi különben még veszélyes következményekkei is járhat a forgalom biztonsága, sőt épen a kiskorúak érdeke szempontjából. Az előadó azt az engedményt sem tartaná helyesnek, melyet némely külföldi jog ad (1. alább III. pont), mely szerint a kiskorú a házasság által emancipáltatván, az előbbinél kiterjedtebb cselekvőképességre tesz szert. Ez az intézmény hazánkban annyira idegen, hogy itt nehezen érvényesülhetne. II. Az előadó véleménye felett megindult szerkesztő-bizottsági tárgyalás eredményéhez képest a kérdés megoldása a következő szempontok figyelembevételét igényli: A házasság nagykorúsító hatása általában. A házasság nagykorúsító hatása tekintetében felmerült vélemények közül az egyik oda irányul, hogy a házasságkötés folytán mindkét házastál teljeskoruvá legyen (Heirath macht mündig); mig a másik szerint a házasságkötésnek a házasfelek teljeskoruságára egyáltalában nem kell befolyást engedni. a) A házasságkötéssel való teljeskorusitás mellet t szóló szempontok. 1. Az a tétel, hogy a házasságkötéssel mindkét fél teljeskoruvá válik, olyannak tekinthető, a mely már régen benrejlikhazai jogunkban, csak határozott és szabatos kifejezésre nem jutott. A nőkre nézve Werbőczy 1.111. c. 2. §-a és ujabban az 1874: XXIII. t.-c ezt kifejezetten rendeli; de e tétel a fiukra nézve is ugy régi jogunkból, mint ujabb törvényeinkből okszerüleg levezethető. .Mert a fiukra régen az volt a szabály, hogy .minekutána a fiu az apja beleegyezésével törvényes házasságra lépett, apját mindenkor és minden körülmény közt osztályra kényszerítheti, s ezzel az apai hatalom alól felszabadul (Trip. I. 54. c.).Ma pedig az 1S94 : XXXI. t.-c. 8. §-a értelmében a kiskorú csak a törvényes képviselő beleegyezésével köthet házasságot; ehhez hozzávéve az 1877: XV. t.-c. 6. §-ának második pontjában foglalt azt a tételt, hogy a 20 éves kiskorú az atya által önálló háztartás alapítására irányuló — gyámhatóságiig jóváhagyott — beleegyezésével teljeskoruvá válik és hogy a házasságkötés rendszerint ónálló háztartás alapításával is jár: mai törvényeink Szerint is all az a tétel, hogy a kiskorú férfi az apai beleegyezéssel kötött házasság által rendszerint teljeskoruvá lesz. Ez eredmény általánosítása tehát a mai jogállapottal szemben sem igen latszik újításnak, hanem inkább csak a mai jogállapotnak a kivételes esetre is tekintő kiegészítését és egyenletessé tételet jelentene. 2. Ezenkívül figyelembe veendő, hogy a házasság mtezmenye a házasfeleknek ennélfogva megváltozott életviszonyaival együttesen már magában véve bizonyos érlelő hatást gyakorol. A házasságkötés sokkal fontosabb ténynek tekinthető, mint a vagyonkezelés; s a kinek a törvény a többet, a házasságra lépést megengedi, arra nézve indokoltnak látszik, hogy a kevesebbet is megengedje, a/t t. i., hogy vagyonát szabadon kezelhesse. E mellett a házasságkötésnél a szabály az, hogy mindkét félben meg van az az érettség, mely az önálló tűzhely alapításához és ügyeinek kellő viteléhez szükséges. Ezért helyeselhető, hogy az életviszonyok rendes átlagának megfelelően a jog is a házasságkötéshez a teljeskoruságot kapcsolja rendszerinti következményül, s csak kivételesen korlátozza a házasfél önjoguságát olyankor, ha rendkívüli körülmények egyes esetekben a kellő érettség hiányában is (pl. a női becsület szempontjából) elkerülhetetlenné teszik a házasságkötést. 3. Megfontolást érdemel, nem szükséges-e mindkét házasuló félnek a házasság által való teljeskorusitása már csak azért is, hogy atyai hatalom és gyámság cimén mások a család viszonyaiba beleszólást ne nyerhessenek ? 4. A házasságkötés által való teljeskorusitás kevésbbé volna jelentős, ha a teljeskor időhatárául a 21 év fogadtatnék el. Minthogy azonban a bizottság abban állapodott meg, hogy a 24 éves korhatárt fentartja, a kérdés nagy fontosságot nyer, mert férfiaknál is gyakori az eset, hogy 22—24 éves korukban házasságra lépnek. Németországban a 21 éves korhatár mellett is sokan tartották szükségesnek a «Heírath macht mündig» elv kimondását; a német birodalmi ptkv. ezt mellőzte ugyan, de már a H u b e rféle svájci javaslat ez elvet megint felvette, noha e javaslat szerint a teljeskor már a 20. évvel áll be. 5. Már a mai jogban is vannak bizonyos garantiák, a melyek a házasságkötéssel való teljeskorusitás esetleges visszásságai ellen biztosítékul szolgálhatnak. így a kiskorú házasságához az 1898. évi XXXI. t.-c. 8. §-a értelmében megkívántató törvényes képviselői és szülői beleegyezés, melyhez a szülőtlen 20 éven aluli kiskorúak részére rendszerint gyámhatósági jóváhagyásnak kell hozzájárulnia. Ha a kiskorúak védelmére még szigorúbb garantiák volnának szükségesek, legfeljebb a gyámhatósági jóváhagyást kellene általában kötelezővé tenni (20 éven felül és szülői beleegyezés mellett is); noha a szülő életében ennek beleegyezése rendszerint elegendő biztosítéknak tekinthető. E mellett megfelelő megoldást lehetne találni, a mely szerint a beleegyezés vagy jóváhagyás nélkül kötött házasság a teljeskoruságot nem vonná maga után. b) A házasságkötéssel való teljeskorusitás ellen szóló szempontok. 1. A házasságkötéssel való teljeskorusitás ellen felhozható, hogy ha a házasuló felek 24 éven alul vannak, akkor sem fiziológiai tekintetből, sem a házasság jogi vagy etikai természetének tekintetéből nincs arra ok, hogy szabályként két kiskorú személy, ha egymással házasságot köt, ez által és csupán ez által teljeskoruvá legyen. Ha egyes esetekben szükségesnek vagy célszerűnek mutatkozik, ugy nagykorusitással lehetne segíteni. 2. A kiskorú házasságához adott törvényes képviselői beleegyezés nem tekinthető mindig a nagykorusitásba való belenyugvásnak. Lehetnek körülmények (pl. házasság előtti elhálás), melyek kívánatossá teszik, hogy a házasság mentül hamarább jöjjön létre, a nélkül, hogy akármelyik fél szülői arra gondolnának, hogy ezzel a gyermeket önállósítsák. B) A házasságkötés nagykorúsító hatása az egyik h á z a s f é 1 r e. aj A kiskorú házasfélre, ha a másik teljeskoru Ha nem fogadtatnék is el az a tétel, hogy két kiskorú fél házassága mind a kettőt teljeskoruvá teszi, megfontolandó, nem kellene-e a kiskorú házasuló felet a házasságkötéssel minden olyan esetben teljeskorusittatni, a mikor a másik fél ismár teljeskoru ? Ezt a házasélet kölcsönössége tehetné kívánatossá a végből, hogy a házastársak közt a cselekvőképesség mértékében való eltérés kiegyenlittessék; s hogy az egyik fél kiskorúsága révén másoknak atyai hatalom vagy gyámság cimén a családi életbe való befolyása távol tartassék. É megoldás ellen szól másrészt, hogy ha csak az egyik házastárs van 24 éven alul, az érettebi-), tapasztaltabb házastárs intellectualis fölénye a másik mellett meg fog maradni akkor is, ha a törvény az utóbbit teljeskorunak jelenti ki. A 24 éven aluli házastársra, kivált vagyoni tekintetben és főleg a vagyonelkülönzés rendszere mellett célszerűbb lehet az a gyámkodás, a melyben a törvény a kiskorút részesiti. A szükséghez képest itt is a gyámhatóság általi nagykorusitással lehetne segíteni, b) Csupán a nőre nézve. Arra nézve, hogy a házasságkötéssel csakis a nő és pedig minden esetben teljeskorusitassék, akkor is, ha a férj még kiskorú, a következők érdemelnek figyelmet : 1. Kétségtelen, hogy a mai jog szerint a házasság a nőt minden esetben nagykorúsítja (1874 :XXIII.), mig a férfit csak bizonyos előfeltételek fenforgása mellett (atyai beleegyezés, önálló háztartás alapítása, gyámhatósági jóváhagyás 1877. XX. t.-c. 6. §.). A házasságkötés teljeskorusitó hatásának a férjre való kiterjesztése e szerint a hazai jognak kiterjesztő értelemben való megváltoztatásának tűnik fel. Ezzel szemben tekintetbe veendő, hogy ujabb jogfejlődésünk általában a két nem közti jogi külömbségeket az észszerüség határain belül megszüntetni törekszik. Így lett a *törvényes