A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - Bolgár igazságügy [4. r.]

354 A JOG kor» mely azelőtt fiukra és leányokra különböző volt — már Werbőczy idejében —a két nemre egyaránt 12 év (Trip I. 111. c. 3—4. §.) ; igy vált egyenlővé a kettő közt a teljeskoruság időhatára, mely Werbőczynél még fiukra 24, leányokra 16év. Mikor tehát a jogfejlődés abban az irányban halad, hogy az indokolatlan eltérések férfi és nő joga közt megszűnjenek, helyesebbnek látszhatik, hogy a házasságkötés által való nagykorúsítás is mindkét nemre kiterjesztessék. 2. A mai jogállapot sok helytelenségnek váJhatik forrásává azáltal, hogy a teljeskoruvá lett nő férjét kiskorúnak hagyja meg. Viszzásnak látszhatik, hogy a 16 éves, testileg-szellemileg fejletlen leány 23 éves férje mellett teljeskoru legyen, a férfi pedig kiskorú; s hogy akkor, midőn a nő önálló, a férj, a család feje mástól függjön s e réven a családi élet idegenek gyámkodó befolyása alá jusson, a mi a férji családfői tekintélyt kifelé is megingatja. Sajátszerű helyzet az is, hogy a kiskorú atya gyermeke fölött nem gyakorol atyai hatalmat, hanem a gyermek az anya természetes és törvényes gyámságában van, holott maga az anya családi állása tekintetében a férjtől függ. Ezzel szemben azonban, vagyis a mai jogállapot mellett felhozható, hogy a nőknél, kik rendszerint a kiskorúság ideje alatt mennek férjhez, a házasságkötéssel való nagykorusitásnak sokkal nagyobb gyakorlati jelentősége van, mint a férfiaknál, kiknek — mai sociális viszonyaink mellett (főleg katonáskodás, tanuló évek miatt) csak nagyon csekély töredéke lép házasságra kiskorúsága idejében. A gyermekekhez való viszony tekintetében pedig felhozható, hogy más helyzetek is vannak, mikor az anya válik az apa helyett a gyermekek törvényes képviselőjévé, pl. ha az apa kiskorúságát meghosszabbították; az ilyeneket kikerülni nem lehet. E mellett el lehet a szülői jogokat és kötelességeket választani a törvényes képviselettől, ugy hogy a szülői jogokat a kiskorú apa akkor is gyakorolná, ha a gyermekek nagykorú anyjuk természetes és törvényes gyámságában állanak. III. Külföldi jog. A házasságkötésnek semmi befolyást nem enged a teljesko" ruságra azosztrák polgári törvénykönyv | 252. §.), a német birodalm1 polgári törvénykönyv (2—3. §.), a porosz és a szász jog (a német jogokra nézve lásd Motive zum B. G. B. I. 57—58. 1.). A házas kiskorúnak kiterjedtebb cselekvőképességet enged a francia jog azáltal, hogy a házasságkötés a kiskorút emancipálja; ugy hogy a kiskorú, a ki háztartást alapított, vagyonának jövedelmével rendelkezhetik ugyan, de fontosabb jogügyleteknél a törvény tanácsadót rendel támogatására teljeskorusága elértéig (cod. civil art. 476., 480 — 184., 487.). Ugyanez az álláspontja a badeni Landrechtnek és a Code egyéb utánképzéseinek (pl. olasz ptkv 310. §., a spanyol ptkv. 314. §.). A németalföldi ptkv. azonban már elejti az emancipatio intézményét s helyébe a nagykorusitást teszi, ugy azonban, hogy a kiskorú 18 éven tul a teljeskoruságban foglalt egyes jogosítványokat elnyerheti (473., 480. §.). Hazai jogunknak megfelelő tétel Württembergben található (1828. máj. 21-iki törvény); s ott is az 1875-iki birodalmi házassági törvény előtt a kiskorú férfi csak felmmtés alapján köthetett házasságot, a felmentés pedig a nagykorusitást magában foglalta. Hasonló álláspontot foglalnak el a partikuláris városi jogok (Hamburg, Lübeck, Wismar). A házasságkötés mindkét házasfelet nagykorúsítja a bajor Landrecht, apróbb német partikuláris jogok (Szász,-Weimar, Brémai valamint a bajor és hesseni javaslat szerint. Ezt a jogtételt vallja a s/ájci jog (zürichi ptkv 275., 420. §. 1831. évi svá ci törvény) s ujabban a H u b e r-féle svájci javaslat is. Az angol jog szerint a gyermek házasságkötés által minden esetben felszabadul a szülői hitalom alól (Eversley Law of domestic relations 1893., 535. L), de a gyámság alól nem. legfeljebb személyi tekintetben (u. o. 681. L). Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy. Irta: Dr. SCHISCHMANOV ST. MILÁN, a bolgár fejedelemség belgrádi diplomáciai ügyvivöségének első titkára (azelőtt bolgár igazságügyminiszteri államtitkár). JS/Folytatás.) A második jelentékenyebb törvény, melyet az utolsó szobranie megszavazott, az anyagi magánjog keretébe vág. Ez az elévülésről (davnoszt) szóló törvény, mely által a kodifikálófélben levő általán JS polgári törvénykönyvünknek egy további része elkészült. Az ide vonatkozó tervezet már rég kész volt. de össze volt kötve a dologi jogot tárgyazó tervezettel. Ez utóbbi azonban még tanulmányozást kívánván, az elévülés s illetve elbirtoklásról szóló rész tőle elválasztatott, a szobranie által vita nélkül elfogadtatott s már 1898. évi január hó 30-án életbelépett. Positiv magánjogunk ezen része, valamint az eddig elkészült S törvényerőre emelt részek is az o 1 a s z s illetve francia polgári törvénykönyvből van merítve, a melynek rendszerét követi. Hogy kormányunk az elévülésről szóló résznek külön törvényhozási tárgyalásába beleegyezett, abban leli magyarázatát, hogy eddigelé az elévülés fölött csak nagyon is hiányos szabályaink voltak. így az u. n. m e d d z s e 11 e (török polgári törvénykönyv) 1600—1675. §§-ai az agrár törvény (zakón za zemite) 20. £-a csakis a dologjogi keresetek elévüléséről intézkedett s csak egy helyen az utóbbi törvény 78. §-ában foglaltattak igaz nagyon fogyatékos rendelkezések, a mezei birtokok tulajdonképeni elbirtoklásáról, a mennyiben ugyanis ozmán törvény értelmében mezei jószágot (mirie) elbirtokolni nem lehet. Az ilyen elbirtoklás t. i. nem vezetett tulajdonjoghoz, hanem csakis az államhatalomtól függő határozatlan időtartamú haszonélvezetre. Tulajdonképeni elbirtoklásnak csak ingó dolgoknál és fedett ingatlanoknál (mülk — ellentétben a mezei jószágokkal) volt helye. Organikus szabályok a jogszerző és jogvesztő elévülésről, jelesen annak kellékeiről s különösen az elévülés akadályairól, félbeszakitásáról stb. nem léteztek, a mi konkrét esetekben a perek helyes elintézését tetemesen megnehezítette. A jogvesztő elévülés analógiája szerint vagy helyesebben mondva az «a contrario» elvei szerint eligazodtunk a jogszerző elévülés eseteiben is. Ennek folytán szabályként állott, hogy mezei ingatlanok (rétek, szántóföldek, szőllők stb.) 10 év alatt, beépített telkek (mülk) pedig lő év alatt elbirtokolhatok. Ez utóbbi szabálynak kényszerűségből azon jogokat és követeléseket is kellett alávetni, a melyek részére külön törvényekben más elévülési idő megállapítva nem volt. Ebből sok anomália keletkezett, így pl. nem maradt más hátra, mint a vendéglősök követeléseire nézve melyek az uj törvény (10. §.) szerint hat hónap alatt elévülnek — elismerni, hogy azok is csak 15, mond tizenöt év alatt elévülnek. Látni való tehát, hogy legfőbb ideje volt a magánjog e részét modern értelemben rendezni. Az uj — elévülési — törvény áll 4 fejezetből. Az első rész (l —10 §. = az olasz á. p. tkv 2,105-2,114. §§.) általános szabályokat tartalmaz. A második fejezet (11—17. §§. = az olasz p. tkv 2,115—2,120. és 2,122. §§.) intézkedik az okokról, melyek az elévülést akadályozzák vagy feltartják. A harmadik rész (18—26. §§. == olasz p. tkv 2,123—2,125. és 217—2,131. §§.) szabályozza az elévülés félbeszakításának eseteit s a negyedik és utolsó rész (27 — 51. §§. = az olasz polg. tkv 2,133 — 2,147. s a francia code civil 2,260 —2,279. §§.) tartalmazza az elévülésnek anyagi szabályait két alfejezetben, intézkedvén először az elbirtoklásról s azután a tulajdonképeni elévülésről. Magából a törvény szövegéből a következő részek kiemelendők. Az eddigi különbség mezei és városi földek s telkek elbirtoklása között megszűnt, mindazonáltal az ingatlanok tekintetében az uj törvény — forrásaihoz híven - kétféle elbirtoklást ismer, egy rövidebbet (29. §.) tiz évit, mely jóhiszeműséget és jogszerű alapot igényel és egy hosszabbat (3i. §.) husz évit, a meiy nem igényel egyebet szakadatlan birlalásnál (a római brevis et longi temporis praescriptio). A mi az ingó dolgok elbirtoklását illeti, a törvény (35. §.) egészen a francia code civil (2,279. §.) álláspontjára helyezkedik s az ismert «En fait de meubles, la possession vaut titre» szabály révén a mi törvényünk is kimondja, hogy: dolgok tekintetében. melyek te r mész e«azon tűknél fogva ingók, valamint a bemutatóra szóló értékpapírok tekintetében, a harmadik jó hí szemben levő személyekbirtoklása helyettesíti a jogi alapot. Ezen szabály ingó dolgok közösségére nem alkalmazható. A ki azonban egy ingó dolgot elvesztett avagy a kitől az e 1sajátittatott, ezen dolgot minden birlalójától három év alatt visszakövetelheti; az utóbbinak eladója irányában visszakövetelési joga fenmarad.» Itt tehát a szorosabb értelemben vett in^ó dolgok (melyeken corporalis possessio lehetséges) elbirtoklásának csak egyetlen negatív esete, ugy, amint a code civil 2,279 §-ának második bekezdése ismeri, van recipiálva. Ami a jogok, keresetek és követelések elévülését illeti - a mennyiben, külön törvények máskép nem intézkednek -- az elévülési idő a jog vagy követelés minősége szerint 6 hónaptól 20 évig váltakozik; j e 1 z á 1 o g i keresetek pedig lo év alatt évülnek el (37 -38. §§.). örökségi osztálykeresetek, valamint közös tulajdon felbontása iránti keresetek nincsenek elévülésnek alávetve (39. §.). A 40—42. és 45.