A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - A csekélyebb műveltségi fok nem beszámítást kizáró ok

352 A JOG A meglevő jogállapot szempontjából azt hiszem, legjobban megfelel a méltányosság és igazságos érzés követelményeinek, hogy az engedmény bejelentéséig az engedményező, azontúl az engedményes feleljen a perköltségekért. A csekélyebb műveltségi fok nem beszámítást kizáró ok. Irta : dr. SÁNDOR ALADÁR bpesti btő. tszéki jegyző. Sch. Z. földmives a falu korcsmájában beszélgetés közben, a midőn valaki a krétai eseményeket hozta szóba s azt a véleményt nyilvánitotta. hogy a mig O Felsége a király él, nem lesz háború, mert ő nagyon békeszerető és nem háborúskodik — a király személyét sértő kifejezésekkel illette. — A beszélgetésnél jelenlevő csendőr Sch. Z.-t a bpesti tszéknél feljelentette. A tszék az Sch. Z. vádlottal szemben a btk. 140. §-ába ütköző királysértés vétsége miatt folyamatba tett eljárást megszüntette, mert bár vádlott nyilatkozata kétségtelenül ellenkezett az O Felsége legmagasabb személye irányában tartozó tisztelettel, de azért a vádlott csekélyebb műveltségi fokára és az ezzel járó kifejezési módra való figyelemmel vádlott nyilatkozatában nem a köteles tisztelet megsértésére irányuló szándék, hanem a politikai nézetnyilvánitásnak ily műveletlen egyéneknél kikerülhetetlen fogyatékossága ismerhető fel. A kir. ügyészség a tszék megszüntető végzését megfellebbezvén, a kir. ítélőtábla ennek megváltoztatásával vádlottat a btk. 104. § ába ütköző királysértés vétsége miatt vád alá helyezte s a kir. törvényszéket szabályszerű eljárásra utasította. A kir. ítélőtábla a vád alá helyező végzés indokolásában többek között ezeket mondja : « s minthogy végül a csekélyebbműveltségi fok a beszámítást kizáró okot nem képez. . . stb. . . vádlottat az elsőbiróság megszüntető végzésének megváltoztatásával vád alá helyezni kellett.» Sch. Z. vádlott a kir. ítélőtáblának ezen vád alá helyező végzését megfellebbezvén, az iratok a m. kir. Curiához terjesztettek fel. A m. kir. Curia a másodfokú" biróságvád alá helyező végzését indokainál fogva helybenhagyta. Jelen esetnél, mint látjuk, a kir. ítélőtábla stricte a törvény szavaihoz ragaszkodott, s minthogy a csekélyebb műveltségi fokot a törvény beszámítást kizáró oknak nem tekinti, vádlottat a királysértés vétsége miatt vád alá helyezte. A királyi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság megszüntető végzésének indokolását félremagyarázta; az elsőfokú bíróságnak azt imputálja, hogy ez vádlott ellen azért szüntette volna meg az eljárást, meit csekélyebb műveltségű s ezért cselekménye neki be nem tudható. Pedig az elsőfokú bíróság a csekélyebb műveltségi fokot csak egy oly állapotnak tekintette vádlottnál, mely állapotban ha a diffamáló, sértő kifejezéseket használta is O Felsége személye ellen, cselekményéből még is hiányzik a sértő szándék. Sértő szándék nélkül pedig a királysértés vétsége nem konstruálható. A tényállás szerint csekélyebb műveltségű emberek a falu korcsmájában politikáról beszélgetnek ; szóba jön a görögtörök háború és valaki megemlíti, hogy a mig O Felsége a kiiály él, nem lesz háború, mert ő nagyon békeszerető és nem háborúskodik. — E szavakra a szintén jelenlevő vádlott, ki a tanuk vallomása szerint már egy kissé ittas állapotban volt a politizálás hevében a király személye ellen sértő kifejezéseket használ. — Királysértés ez már ? S/ándéka volt vádlottnak a király személyét megsérteni ? Azt hiszem, nem. Vádlott csak politikai nézetét nyilvánitotta; sértő szavaival csak a jelenlegi politikai viszonyokkal szembeni elégedetlenségét akarta kifejezni, s nem is közvetlenül a király személyére gondolt, mikor e nyilatkozatokat tette. Egy bünper elbírálásánál nem szabad figyelmen kivül hagynunk sohasem vádlott gondolkozásmódját és felfogását. Sch. Z. vádlott egy alacsony gondolkozású csekély műveltségű földmives, ki azt hiszi, ha politika van szóban, a király személyét okvetlenül bele kell keverni, nála a k i r á 1 y politika s a politika király nélkül el sem képzelhető. így azután számtalanszor megtörténik, hogy a rossz politikai viszonyok ellen akarván kikelni, a király személyét sérti meg. a nélkül, hogy a király személyét tényleg sérteni akaita volna. Sőt, ha kérdőre vonják, egész magaviseletével minden szavával csak azt árulja el, hogy O Felsége a király személye iránt a köteles tisztelettel viseltetik. Ezért szerény véleményem szerint nagyon is találók jelen esetben az elsőfokú bíróság megszüntető végzésénél az indokolás ezen kitételei : «Vádlott nyilatkozatában nem a köteles tiszteletnek megsértésére irányuló szándék, hanem a politikai nézetnyilvánitásnak ily műveletlen egyéneknél kikerülhetetlen fogyatékossága ismerhető fel». ((Kikerülhetetlen fogyatékossága)); nem is képzelhető másképp a csekély műveltségű vádlottnál. Vérében, gondolkozásában van a fogyatékosság, ki a király személyét a politikától nem birja elválasztani, nem képes distinctiókat tenni; s kissé ittas állapotában vakon használja a sértő kifejezéseket. Épp ezért mondom, hogy a kir. Ítélőtábla félremagyarázta az elsőbiróság végzésének indokolását, mikor a tszéknek azt imputálta. hogy az eljárást azért szüntette be vádlott ellen, mert csekélyebb műveltségi fokkal bir, pedig a csekélyebb műveltségi fok nem beszámítást kizáró ok. A tszék azt vizsgálta, hogy a szándék, az akarat nyilnánulása, melynek alapját, gyökerét az egyén gondolkozásmódja, műveltségi foka, Ítélőképessége, szóval egész lelkivilága képezi, jelen esetben tényleg fenforgott-e? Jó helyen kutatott, mert tudta, hogy vannak olyan delictumok a melyeknél az alkatelemüket képező szándék nagyon nehezen obstruálható, mert intelligenciát, fogékonyabb szellemet tételeznek fel. Ilyen delictum a királysértés is. Ha a legműveletlenebb ember lop, tudja, hogy ő tényleg lopott. Ha a lopást szándékosan elkövette, semmi kétséget sem szenved, hogy ez a szándék bűnös volt, hogy ez a szándék bűnös gondolatainak nyilvánulása. Nem igy azonban a szellemi fejlettséget inkább megkövetelő deliktumoknál, pl. az izgatásnál vagy a királysértésnél. Gyakran előfordul, hogy vádlott maga beismeri, hogy a sértő, izgató kifejezéseket tényleg használta, szándékosan cselekedett, de szándéka nem az izgatás vagy királysértés elkövetésére irányult. Szándék tényleg fenforgott, de nem az a szándék, mely a szóban forgó deliktum construálásához szükséges. És épp ezért a jelen esetben is az elsőbiróság nem a csekély műveltségi fok fenforgása, — hanem az ennek következményeké nt szereplő sértő szándék hiánya miatt szüntette meg vádlottal szemben az eljárást. Tehát nem arra szabad a súlyt fektetnünk, hogy a csekélyebb műveltségi fok beszámítást kizáró okot nem képez, hanem, hogy vádlott csekélyebb műveltségi foka miatt sértő szándék nem állapitható meg; sértő szándék nélkül pedig k i r á 1 y-s értés meg nem állapit ható. Belföld. A magyar polgári tőrvénykönyv szerkesztőbizottsága, m. hó 25-én Erdély Sándor igazságügyminister elnöklété mellett ülést tartott, melyen a családi hitbizományok reformjának megvitatását folytatta. A tanácskozás tárgyát ezúttal a hitbizomány alapitásának kellékei képezték. Lányi Bertalan előadó előterjesztése nyomán a bizottság megállapodott abban, hogy a kellékek az intézmény kivételes jellegének szem előtt tartásával a törvényben szabatosan megállapitandók; ugy azonban, hogy e kellékek fenforgása mellett is a jóváhagyás megadása még mindig discretionarius mérlegelésnek maradjon fentartva. Ezután áttért a bizottság az alapítás alanyi kellékeire. E részben is az intézmény kivételes jellege fog irányadásul szolgálni. E szerint hitbizományi csak az alapithat, kinek vagy magának, vagy családjának a közügyek terén érdemei vannak; továbbá a hitbizományban való utódlásra az alapító családjának tagjai jelölendó'k ki, s egy személy csak egy hitbizományi alapithat. Az alapítás tárgykellékeit a bizottság a jövő ülésben fogja tárgyalni. Magyar polgári törvénykönyv tervezetet elökészitő bizottság teljes ülésében megvitatandó io. sz. kérdés. Fentartassék-e a nőnek a házasságralépésével való teljeskorusitásar Ha igen, ne nyerjen-e kiterjesztést a férfira nézve is? A kerdes a szerkesztő-bizottság előtt a személyjognak a teljeskorusagra vonatkozó alapelvei tárgyalása közben merült fel (QI íín^ Jegyzökönyvek III. füzet 437—446. 1., IV. füzet ol—OV. l.J. A bizottság arra a kérdésre nézve: leszállittassék-e a teljes kor ma fennálló időhatára ? abban állapodott meg, hogy a jelen-