A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 49. szám - Biztosítási intézkedések másodbirósági itélet alapján

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. 40. szám. Budapest, 1898 december 4. Kiadóhivatal: V., Kudolt'-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR CGY7ÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS fÖZJTCYZÖI ül Í&ZIM Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér^Vflföy mentve küldve: Negyed évre _ 1 írt 60 kr. Fél « _ ! « — « Égése « _•«—•• Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen poatautalvónynyal küldendők. TARTAMOM : Biztosítási intézkedésak másodbirósági Ítélet alapján. Irta : dr. Végh Emil. kir. eszéki biró, Miskolc. - Az engedményezés hatálya a per során. Irta: dr. Gráber Gyula, ügyvéd Bpest. - A csekélyebb műveltségi fok nem beszámítást kizáró ok. Irta: dr Sándor Aladár, bpesti btő tszéki jegyző. - Belföld. (Magyar polgári törvénykönyv.) Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta: Schischmanov St. Milán, a bolgár fejedelemségé belgrádi diplomatiai ügyvivőségének első titkára. Külföldi jud ikatura. Közli: dr. Oláh Dezső ügyvéd. Bpest) - Irodalom. (A porosz község, köztartomány és a közéjük ékelt közigazgatási területek szervezete. Irta : B o é r Elek, Kolozsvár.) - Vegyesek. — Curia táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvé nyek. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok. és Biztosítási intézkedések másodbirósági Ítélet alapján. Irta: Dr. VÉGH IMRE kir. tszéki biró, Miskolc. A budapesti kir. Ítélőtábla 1882. évi 17,298. sz. végzésében kimondott s az 1882. október 9-én tartott teljes ülésben is elfogadott azt az elvet, hogy «b i z t o s i t á s i végrehajtás elrendelésének helye van feltétlenül marasztaló másodbirósági Ítélet alapján is, ha az a felperest keresetével vagy alperest viszon keresetével elutasító elsőbirósági Ítéletet meg változtatta és a marasztalt fél a másodbirósági Ítélet ellen halasztó hatálylyal biró felebbezéssel élt» a gyakorlat a zárlatra is kiterjesztette, a zárlatot is el szokták rendelni akkor, ha az első bíróság által elutasított kereseti igénynek a másodbiróság helyt adott. Az emiitett kiterjesztésnek a logicus volta nyilvánvaló, mert az 1881: LX. t.-c. _37. §. b) pontja az ugyanazon törvény 224 íi-ával megegyezik abban, hogy mind a két törvényhely szerint feltétlenül marasztaló elsőbirósági Ítélet alapján van a biztosítási intézkedésnek helye; azonban a zárlat az azt szenvedőre nézve sérelmesebb a biztosítási végrehajtásnál, mert biztosítási végrehajtás esetén a lefoglalt ingók rendszerint meghagyatnak a végrehajtást szenvedőnél, a zárlat tárg\át képező ingó vagyont ellenben a zárgondnok veszi kezelése alá, s az utóbbi szempont a felső bírósági döntések és a tizenhat éves gyakorlat iránti tiszteletem mellett is arra indit, hogy a zárlat tekintetében kifejlett gyakorlatnak is alapját képező fent idézett határozattól eltérő nézetemnek kifejezést adjak. Az 1881: LX. t.-c. 224. §-a csak elsőbirósági Ítélet alapján adván jogot a biztosítási végrehajtáshoz, annak, hogy a biztosítási végrehajtás a másodbirósági Ítélet alapján rendeltessék el. törvényes alapja nincsen s ennélfogva a hivatkozott kir. Ítélőtáblai döntés nem alapíttatott s nem is alapíttathatott a törvény kifejezett rendelkezésére, hanem első sorban arra, hogy «a törvény kifejezetten sehol sem mondja, hogy a másodbirósági ítélet alapján a biztosítási végrehajtás elrendelhető nemvolnaw. A most emiitett indok méltatásánál legyen elég hivatkoznom a végrehajtási törvény nagyérdemű magyarázójának, dr. Imling Konrádnak ide vonatkozó fejtegetésére, a mely szerint «fölötte veszélves volna a polgári eljárásban azt az elvet felállítani, hogy a mit a törvény meg n e m engedhetónek nem mond. az meg van engedve, tehát a mit a törvény nem tilt. az szabad; áll ez a büntető törvény alkalmazásában, miután ez tilalmi szabályok összege, de nem áll a törvénykezési eljárást szabályozó törvényre nézve, a mely parancsoló jogszabályok foglalatja és a mely szerint a biro csak csak oly feltétel alatt rendelheti el, a mi es a mely Lapunk mai siáma 12 oldalra terjed azt es feltétel alatt a törvényben meg van engedve» (lásd Jogt. Közlöny 18*2. évi folyam 19. szám) s felemlítenem azt, hogy nem mondja a törvény kifejezetten azt sem, hogy minek az alapján nem rendelhető el kielégítési végrehajtás, mert akkor kimerithetlen sokaságú mindenfélét kellene felsorolnia, hanem az l. §-ában a végrehajtható közokiratokat sorolja fel, s nincs kétség az iránt, hogy olyan alapon, a minő ott nincs felemlítve, kielégítési végrehajtásnak helye nincsen. A hivatkozott kir. ítélőtáblai végzésnek további — lényegében a teljes ülési határozatba is átment— indoka : «és annak feltevésére, hogy a törvény a másodbirósági Ítéletnek kevesebb joghatályt kívánt volna tulajdonítani, mint az elsőbiróságinak. alapos ok fenn nem forog» arra mutat, hogy a kir. télőtábla ugy találta, hogy a törvény szavai kevesebbet fejezvén ki, mint a mennyit a törvényhozó kifejezni akart, a törvény szerkesztésihibában szenved, kitérjssztő magyarázátra szorul. Eltekintve attól, hogy a végrehajtási törvénynél a kiterjesztő magyarázatot a fent előadottak szerint egyáltalán nem találom alkalmazhatónak, azt kísérlem meg vizsgálat tárgyává tenni, hogy az említett szerkesztési hiba n y i 1 v á n v a 1 ó-e ; Itt vidéken, kevés forrás áll a rendelkezésemre, nincs módomban nevezetesen az. hogy megnézzem a külföldi végrehajtási törvények idevonatkozó rendelkezéseit, a melyeket a magyar végrehajtási törvényjavaslatának szerkesztője nem hagyhatott figyelmen kívül, s egyedül a mi végrehajtási törvényünkben keresem az érvet a törvény szövegének helyes volta mellett s ilyen érvnek találom mindenekelőtt azt. hogy a törvény nemcsak a 224. §-ában, hanem a 387. §. b) pontjában, továbbá a 223. §. második bekezdésében is elsőbirósági ítéletet emlit, és bajos azt feltételezni, hogy a törvényhozó ugyanazt a tévedést három helyen is elkövette. A vitás követelés az által, hogy azt az első bíróság megítéli, az alaposság látszatát veszi fel, mintegy liquid-dé válik; ez az elv nyer kifejezést a törvény fentebb idézett három szakaszában s ezt az elvet fejezi ki a ministeri javaslatnak a 223. §. második bekezdésére sa 224. §-ra vonatkozó indokolása is a következőképen: «Egy még nem jogerős elsőbirósági itélet bizonyára nyújt anynyi alapot a biztosítás elrendelésére, mint egy teljes bizonyító erejű magánokirat)), s végre további kifejezést nyer az elv abban, hogy akkor, ha az elsőbiróság marasztaló ítéletét a másodbiróság is helybenhagyta, már kielégítési végrehajtáshoz van a félnek joga. Akkor, ha a keresetet az elsőbiróság elutasította s a másodbiróság az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a keresetnek helyt adott, koránt sincs meg a követelés valódiságának olyan mérvű látszata, mint az előbbi esetben, mert akkor már nem egyedül egy marasztaló itélet, hanem két egymástól eltérő itélet létezik és nyilvánvalóvá válik a mi az előbbi esetben nem volt nyilvánvaló — hogy a peres kérdés, a követelés valódisága tekintetében a bíróságok nézete is eltér s ez elég alapos oknak tekinthető annak feltevésére, «hogy a töivény a másodbiróság marasztaló Ítéletének a biztosítási intézkedések elrendelhetése szempontjából kevesebb hatályt kivánt tulajdonítani, mint az elsőbiróság marasztaló itéletének». Akkor, ha a másodbiróság az elsőbirósági marasztaló ítéletnek megváltoztatásával a keresetet elutasította, a követelés valódiságának az elsőbirósági itélet által adott látszata le van rontva, s ha a törvényhozót az a szempont vezette volna, hogy a másodbiróság Ítélete tekintélyesebb az elsőbiróságénál. ilyen esetben az elsőbiróság ítélete alapján foganatosított biztosítási végrehajtás feloldását rendelte volna el. azonban éppen ellenkezőleg a 234. §-ban azt rendeli, hogy az elsőbiróság Ítélete alapján foganatosított biztosítási végrehajtás ilyen esetben nem oldandó fel s ez a rendelkezés egybevetve a novella 48. §-ának