A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 48. szám - Türhetlen birósagi állapotok

UK) A JOG hogy a végrendelet a végrendelkező által használt, vagy általa értett nyelven foglaltassék írásba és hogy a tanuk közül valamennyinek vagy közülük bizonyos számnak azt a nyelvet is tudniok kellene, melyen a végrendelet irásba foglaltatott. A jelen esetben tehát az a körülmény, hogy a végrendelkező csak tótul értett, a végrendelet pedig magyar nyelven foglaltatott irásba. és hogy a végrendeleti tanuk közül csnpán a végrendeletet iró tanú birja tökéletesen a magyar nyelvet, kettő pedig csak hiányosan és egy éppen nem, a végrendelet megtámadásához törvényes alapul nem szolgálhat. Minthogy továbbá a kihallgatott tanuk, névszerint B. Győző, S. István és P. Mihály egybehangzó vallomásai szerint kétségtelen az, hogy néh. Cs. sz. O. Mária valóban ugy végrendelkezett, miként az az Írásbeli végrendeletben foglaltatik, és minthogy ugyan a tanuk vallomásai szerint az iránt sem lehet kétség, hogy valóban az Írásbeli végrendelet tartalma olvastatott fel a végrendelkező előtt és ezt jelentette ki a végrendelkező az ő végakaratának, ennélfogva az elsőbiróság helyesen rendelkezett, midőn az egyébként a fent idézett törvény 6. §-ának mindenben megfelelő végrendeletet érvényesnek kimondotta. Felperesek törvényes osztályrészének kiszámításánál az elsőbiróság ítéletének indokolásában azt fejtette ugyan ki, hogy, mivel a hagyatéki ingatlanok közül csupán a csornoki 424. sz. tjkvben felvett úrbéri birtoknak 800 frtra becsült fele része kétségtelenül ági természetű, ellenben az ugyan e községi 412. sz. tjkvben felvett szőllő felére nézve, melynek becsértéke 80 frtot tesz ki, a felperesek azt, hogy ez valamely ági vagyon vételárából vásároltatott volna, a per során be nem bizonyították, a felperesek törvényes osztályrésze csak az előbb emiitett nyilván ági természetű ingatlan becsértékének fele részében volna megállapítható. Tekintve azonban, hogy az elsőbiróság Ítéletének rendelkező részében a felperesek törvényes osztályrészét mégis 440 frtban, vagyis mindkét fentjelzett ingatlan becsértékének felerészében állapította meg és ennek a tőkeösszegnek és kamatának megfizetésében az alperest feltétlenül elmarasztalta; tekintve továbbá, hogy a csupán az alperesek hátrányára ez Ítéleti intézkedés ellen az alperes felebbezéssel nem élt és így az itelet a részben az 1881. évi LIX. t.-c. 49. §-a szerint meg nem változtatható, az elsőbiróságnak ítéletét annyiban, a mennyiben az alperes a felperesek törvényes osztályrésze cimén 440 frt tőke és kamatának megfizetésére feltétlenül köteleztetett, helyben kellett hagyni. A csornoki 41. sz. tjkvben az AI—I. sorsz. a. felvett házból az örökhagyóra atyja után szállott \ részét kifizetésül kapott 110 frtra nézve felperesek a per során nem állították határozottan sem azt, hogy ez készpénzben az örökhagyó után maradt, sem azt, hogy a pénzen ingók beszereztettek s az állítólag beszerzett és az örökhagyó után maradt ingókat meg sem jelölték. Minthogy pedig eskü csak határozott tényekre ítélhető meg és igy a felperesek részéről az alperesnek megkínált oly általános főeskü, hogy az örökhagyó után készpénz vagy ingóság egyáltalában nem maradt, nem volt volna alkalmazásba vehető, ennélfogva a felpereseket, kik a 110 frtra nézve határozott tényeket és egyéb bizonyítékokat fel nem hoztak, e tekintetben keresetükkel feltétlenül el kellett volna utasítani. Tekintve azonban, hogy az elsőbiróságnak ítélete ellen, melylyel a fentjelzett általános főeskü az alperesnek megítéltetett és le nem tétele esetére az alperes nem ugyan a 110 frt felerészének, hanem 15 frtnak megfizetésére köteleztetett, az alperes felebbezéssel nem élt, a fent idézett törvényhely értelmében az elsőbiróságnak ítéletét ebben a részben sem lehetett megváltoztatni stb. A perköltségre vonatkozó intézkedésében az elsőbiróságnak ítélete megfelelő indokaiból hagyatott helyben stb. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember hó 22-én 1,669. sz. a.(következőleg i t é 11: Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, a Cs. Jánosné O. Mária által Csomókon 1893. évi márc. 3-án alkotott írásbeli magán végrendelet érvénytelennek kimondatik s az elsőbiróság utasittatik, hogy a törvényes öröklés kérdésében hozzon ítéletet stb. Indokok: Az 1876. évi XVI. t.-c. 4. §-ának azon rendelkezéséből, hogy azon esetben, ha az örökhagyó írni és olvasni nem tud, a tanuk közül legalább kettőnek írni és olvasni kell tudni, okszerűen következik, hogy azon esetben, ha a végrendelkező a végrendelet nyelvét nem érti, a tanuk közül legalább kettőnek a végrendelet nyelvét érteni kell. Az örökhagyó végrendeletét aláirt négy tanú közül azonban saját vallomásaik szerint S. István magyarul egyáltalában nem ért, P. Mihály és K. János pedig olyan kevéssé ismerik a magyar nyelvet, hogy a magyar nyelven szerkesztett okirat tartalmát meg nem értik. A végrendelet tehát az 1876. évi XVI. t.-c. 4.§-ában megszabott kelléknek meg nem felel. A végrendelet érvénytelennek kimondatván, a törvényes öröklés kérdésében szükséges határozni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A francia és román keresk. törvények rendelkezéseinek alkalmazása váltóbirósági hatáskör szempontjából. A brassói kir. törvényszék: mint váltóbiróság (1898. évi március hó 15-én 1,701. sz. a.) Ádám Károly ügyvéd által képviselt «Valera G. B.Ricci> cég felperesnek, Borosnyay Dániel ügyvéd által képviselt Zanescu M. Petrache alperes ellen 500 frank és jár. iránti váltóperében a következőleg itélt: Alperes Z. M. Petrache, az ls95. évi 7,713. sz. a kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett köteles a Bacauban 1895. évi március hó 19/31. napján 500 frankról kiállított váltó alapján, mint elfogadó 500 frank tőkét, ennek 1895. évi szeptember hó 30-ik napjától járó 6% kamatait, 17 frank 05 centimé óvási és visszámla, váltódij és 13 frt 35 kr. eddigi és 50 frt 65 krban jelenleg megállapított perköltséget felperesnek 3 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes keresetét az eredetiben is hitelesített magyar fordításban bemutatott Bacan városában, (Románia) 1895. évi március hó 19/31. napján 5,000 frankról kiállított, 1895 évi szeptember hó 18/30. napján lejárt váltóra alapítja, a mely váltót G. B. Valera és Ricci felperesi cég, mint kibocsátó, alperes Zanescu M. Petrache, mint elfogadó irtakalá és a mely váltó Parisban Enrico de Majo et Frére cégnél volt fizetendő a párisi árfolyam szerint. A váltó hátlapján levő forgatmányok szerint az a kibocsátó által Tamerie et Maroquinerie Belges cégre, ez állal pedig <aLaBanque de Paris et des Pays Bas» intézetre, a melynél a váltó 1895 szeptember 30-ik napján kifizettetett. Louis Jules Francois Fordier a Szajnakerületi elsőfolyamodásu törvényszék melletti végrehajtó által 1895 október 1-én a Banquc de Paris et des Pays Has megkeresésére felvett, eredetiben is hitelesített magyar fordításban bemutatott óvás szerint a kereseti váltó a telepes Enrico de Majo et Frére cégnél bemutattatván, fizetés hiányában óvás vétetett fel. Alperes váltókifogásaiban a kereseti váltót hamisnak jelenti ki, és a brassói kir. törvényszék, mint váltóbiróság illetékessége ellen kifogást tesz, mert alperes romániai tirgujini lakos és Brassóban csak egy-két napig tartózkodik, a váltó pedig Romániában kelt és Párisban volt fizetendő; ezen kivül tagadja, hogy a váltó ellenértékét megkapta és hogy a váltó és óvás a keletkezési hely törvényei szerint érvényes alakban jöttek volna létre és állíttattak ki; tagadja, hogy az óvás eredetije léteznék, az a fizetési hely, illetékes hely, illetékes hatóság közege által vétetett volna fel, és kellőleg közölve lett volna. Az eredeti váltó betekintése után, alperes azt valódinak ismeri el. Felperes azon körülmény igazolására, miszerint alperes Brassóban állandó lakással birt, és ezért a brassói kir. törvényszék, mint váltóbiróság előtt perelhető, hivatkozik a brassóvárosi bejelentési hivatalnak 1895. évi november 22. napján 107. sz. a. kelt, eredetiben Cotonificio Triestino trieszti cég felperesnek Petrache M. Zanescu alperes ellen 1,250 frank és jár. iránti váltóperéhez csatolt 7,021 '95 polg. sz. a. található hivatalos bizonyítványra, mely szerint alperes 1882.évi november 10. napjaótaiartatik nyilván,mint brassói lakos és csakis 1895. évi szept, 17. napjától szept. 27. napjáig jelentette be távozását, azóta pedig újból brassói lakos, de különben is a sommás végzés is alperesnek a brassói lakásán kézbesittetett, mely tényekkel szemben azon körülmény, hogy alperes romániai állampolgár és birtokos, tekintetbe nem jöhet. A váltó és óvás felperes szerint a keletkezési hely törvényei értelmében érvényes alakban jöttek létre, az óvás pedig az arra hivatott hatósági közeg által vétetvén fel, kifogás alá nem is eshetik; óvás közlése pedig a jelen esetben, minthogy kibocsátó és elfogadó közötti jogviszonyról van szó, szükség sem volt. Tekintve, hogy a felperes által hivatkozott, alperes által valódinak elismert hivatalos bizonyitvánnyal igazolva van, hogy alperes Brassóban rendes lakással birt; azért alperes illetékességi kifogása tekintetbe vehető nem volt. Tekintve továbbá, hogy a váltótörvény 97. §-a értelmében a váltói jogok érvényesítése vagy fentartása végett külföldön teljesített cselekvények alaki kellékei, azon hely törvényei szerint itélendők, a hol azok teljesíttettek és a 96. §. szerint a külföldön kiállított váltóknak lényeges kellékei azon hely törvényei szerint itélendők meg, a hol azok keletkeztek; tekintve, hogy a külföldön kiállított, a hazai váltótörvényeknek megfelelő kellékekkel biró váltóval szemben alperes tartozik igazolni azt, hogy a kibocsátás, illetve elfogadás helyén érvényben levő külföldi törvények szerint a váltó érvénnyel nem bir; tekintve, hogy a kereseti váltó és óvás a hazai törvényeknek megfelel; tekintve, hogy a fizetés végetti bemutatás, a fizetés hiánya miatti óvás az erről való értesítés a fizetés helyén teljesitendők ugyan és a fentebb idézett 97. §. értelmében ezen váltói cselekmények alaki kellékei a külföldi törvényeknek kell, hogy megfeleljenek; az azonban, hogy a felvett óvás nem felel meg a teljesítés helye törvényeinek, csakis kifogás utján érvényesíthető hiány, a melyet a kifogásoló fél igazolni tartozik; tekintve, hogy ezek szerint alperes lett volna köteles azon kifogását bebizonyítani, miszerint a kereseti váltó és felperes által felmutatott óvás a romániai illetve francia törvényeknek nem felelnek meg; tekintve, hogy alperes ezen kifogását a perrenden be nem bizonyította, alperes kifogásával annyival is inkább elutasítandó volt, mert a felperes által becsatolt óvást hatosági közeg vetetvén fel, a vélelem a mellett szól, hogv az az ottani törvények alaki kellékeinek megfelel és mert az 1868 évi 54 t.-c. 157 és 180. §§-ai sem állják annak útját, hogy a biró meg azon okirat bizonyító erejét is, a mely alakilag nem is felel ZSJLfe\r¥X " fenna'10 érvényességi szabályoknak, szabadon mérlegelje. Vegul nem volt figyelembe vehető alperesnek az ellenertek meg nem kapásara fektetett kifogása sem, mert ezen kifogás csak akkor érvényesíthető, ha igazoltatik, hogy az érték kiszolgáltatása a váltóügylet érvényességének feltételét képezte, me t a váltókövetelés mihelyt a váltójog szerint létesült a váltó olt s" I? eÓkáfS T'^0 J°it képezi, a melynek meg ^"fkülön ^iTS^^ " ie.il, aiperes pedig sem ily kikötés létre-