A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 48. szám - Türhetlen birósagi állapotok

191 Jöttét nem bizonyította sem pedig felperesnek a válaszirata rendén tett azon előadását nem cáfolta meg, hogy a kereseti váltó ugy keletkezett hogy « Arithanovici fflJ bacani cég felperesnek 3,000 frankkal adossa lévén, azokat kifizetni nem tudta S ?Vlneu ytan T^Ö]\ kiegyezési tárgyalásoknál közbenjárt 1. S Bancotescubra.l a, kereskedő és alperes50«', Ígértek és három 500-500 frankos váltót fogadtak el, a melyeket P?trache 0L Z. 189o április 20-én kelt levelével P. S. Bancotescunak bekuldotte a mely előadás valóságát alperes mégsem tagadta Mindezek alapján alperes váltó kifogásai elutasitandók és alperes a kereseti toké es járulékai megfizetésére, valamint, mint pervesztes az okozott perköltségek hordozására is Ítélendő volt. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla ^1898. évi április 27-én 1020. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsobirosag íteletet megváltoztatja, alperes kifogásainak helyt ad s a 7,713/95. sz. sommás végzést hatályon kivül helyezve, felperest váltokeresetevel elutasítja, s kötelezi, hogy 42 frt 50 kr per és 13 frt 65 kr felebbezési költséget alperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhével fizessen meg, stb. Indokok: Alperes illetékességi kifogása az elsőbirói Ítélet indokai alapján c helyen sem volt ugyan figyelembe vehető, mindazonáltal a sommás végzést hatályon kivül kellett helyezni' mivel a váltótörvény 96. §-a értelmében a külföldön kiállított váltóknak és váltónyilatkozatoknak lényeges kellékei azon hely törvényei szerint itélendők meg, hol azok keletkeztek, a 97. §. szerint pedig a váltójogok érvényesítése, vagy fentartása végett külföldön teljesített cselekvények alaki kellékei azon hely törvényei szerint itélendők meg, a hol azok teljesíttettek; alperes kifogást emelt az óvás szabályossága ellen és kétségbe vonta, hogy a kereset alapját képező váltó a bemutatott óvás alapján és a hiányzó értesítés miatt a francia törvények értelmében az elfogadóra nézve kötelezettséget állapitana meg, tekintve azonban, hogy a váltóeljárás 2.§-a szerint az 1868. évi LIV. t.-c. intézkedései a mennyiben a 2,851 88.1. számú 1. M. rendelet ellenkezőt nem tartalmaz, a váltóeljárásban is alkalmazást nyernek, s tekintve, hogy a külföldön keit váltók kötelező erejének mi módon való bizonyítására nézve a váltóeljárás külön intézkedést nem tartalmaz: jelen esetben a kifogásolt váltókotelezettség elbirálhatása és annak eldöntése végett, hogy a váltó a felvett óvás és az értesítés elmulasztása alperes kötelezettségét a francia törvények szerint megállapítja, az 1868. évi LIV. t.-c. 157. és 165. §-a alkalmazandó, e szerint pedig a bizonyítás felperest, mint a ki követelését ez okmányra tektette, terheli, felperes azonban, habár a bizonyításra a bíróság által alkalom nyújtatott, e kötelességének eleget nem tett. A váltókereset a fentebbi okból elutasítva lévén, a kifogás többi részeinek elbírálása felesleges stb. A m. kir. Curia 1898. évi október hó 5-én 701. sz. a.) következőleg itélt: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsóbiróság Ítélete hagyatik helyben azzal a hozzáadással, hogy az alperes az elsőbiróság Ítéletében meghatározott marasztalási összegen felül még 8 frt 65 kr felebbezési költséget is tartozik felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: A kereseti váltó valódisága ellen tett kifogását alperes a tárgyalás során visszavonta. A külföldön (Romániában) keit A. alatti váltó és kereset további mellékletét képező, Párisban felvett óvás levél ellen alperes által egész általánosságban tett az a kifogás pedig, hogy a váltó és az óvás a külföldi (romániai és franciái törvények e részbeni követelményeinek meg nem felelnek,nem volt figyelembe v-hető, mert alperes nem fejezte ki tüzetesen, hogy az emiitett okiratok miben térnek el azokat a kellékeket figyelembe véve, melyeket a vonatkozó külföldi törvények a váltó és az óvási oklevélre nézve aláírnak. Ezekre tekintettel és miután az 1893. XVIII. t.-c. 215. §-a, illetve 63. §-a szerint a bíróság a más államokban érvényes jogszabályok tekintetében a felektől fel nem hozott forrásokat is használhat fel, minélfogva a jelen esetben az alsóbiróságok nem voltak elzárva attól, hogy ugyaromán, valamint francia kereskedelmi törvényeknek szóban forgó rendelkezéseiről megfelelő uton magoknak tájékozást szerezzenek, s miután a váltóbirósági hatáskör szempontjából megbírált A. alatti váltó, tekintettel arra, hogy alperes nem tagadta felperesnek azt az állítását, hogy ő a kereset) váltót, mint elfogadó irta alá, külalak tekintetében oly nyilvánvaló külső hiányt nem tüntet fel, melynélfogva az a román kereskedelmi törvény értelmében érvénytelennek volna tartandó, az óvásra vonatkozóan felhozott alperesi kifogás pedig már általánosságánál fogva sem jöhet tekintetbe, de különben az óvás szükségének kérdésében a teljesítési helyre való tekintettel irányadó Lancia kereskedelmi törvény oly rendelkezést, hogy telepített váltóknál az elfogadó elleni váltókereset fentartásához az óvas szükséges, nem tartalmaz: az elsőbiróság rendelkezett helyesen, a midőn alperest, mint a kereseti váltó elfogadóját fizetésre kötelezte; ugyanazért a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság Ítéletét helybenhagyni és pervesztes alperest a perköltséggel egy tekintet alá eső felebbezési kötseg fizetésére is a polgári perrendtartás 251. §-a alapján kötelezni kellett^ Bűnügyekben. Gyilkosság i5 éves egyén által elkövetve. A ki a sértett segélykiáltása folytán áll el a tervbe vett es megkezdett cselek- | ménytól, annak elállása nem önkéntes. A rimaszombati kir. törvényszék: R. M. András, 15 éves, a B. T. K. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntettében, a B. T. K. 232. §. 1. pontjába ütköző, de a 85. §. 3. pontja értelmében minősített erőszakos nemi közösülés vétségének a 65. §. szerinti kísérletében, a B. T. K. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás s a 365. §-ba ütköző jogtalan elsajátítás vétségében mondatik ki bűnösnek s ezért összbüntetésképen a B. T. K. 96. és 98. §§-ai alapján s tekintettel a B. T. K. 85.§-ának 1. pontjára, a mai naptól számítandó öt évi börtönre s az 1892. évi XXYII. t.-c. 3. §-ában jelzett célra ' fordítandó s behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a alapján további egy napi börtönre átváltoztatandó öt forint pénzbüntetésnek 15 nap alatti, különbeli végrehajtás melletti megfizetésére Ítéltetik. Indokok: Vádlott beismeri, hogy 1897 augusztus 13-ikát megelőzőleg három nappal és pedig azon okból, mivel azon hiszemben volt, hogy két külön alkalommal elveszett egy-egy bárányát B. Károly idegenítette el s ez utóbbi kérdőre vonatva, őt (vagyis vádlottat) első ízben szidalmazta, azután pedig többször agyonveréssel fenyegette, elhatározta, hogy B. Károlyt meg fogja ölni s ezen elhatározásából kifolyólag 1897 augusztus 13-án reggel atyjának, R. Jánosnak, a bünjelkép lefoglalt fejszéjét, mely állandóan a juhkosár melletti kunyhóban volt elhelyezve, atyja tudta nélkül magához vette s azután az őrizetére bizott bárányokat arra felé kezdte hajtani, hol B. Károly aző csordáját legeltette. Körülbelül a fél uton elhagyva a bárányokat, egyedül folytatta útját. 9—10 óra tájban érkezett B. Károly tanyájához s midőn látta, hogy B. Károly még le nem feküdt s tudta azt, hogy ez meg fog történni, meghúzta magát a bokrokközött és midőn vagy félórai lesben állás után meglátta, hogy B. Károly levetette a lábairól csizmáit s maga mellé téve lefeküdt s elaludt, oda sompolygott s a hanyatt fekvő B. Károly nyakába két vágást intézett a magával hozott fejszével, majd kivette zsebéből a bünjelkép lefoglalt vörös fanyelű bicskát s azzal még egyet szúrt B. Károly nyakába s midőn látta, hogy ez már meghalt, reá tette a hulla arcára ennek kapcáját s azután visszafelé indult bárányaihoz útközben egy a szekéruton levő mélyedésben foglalt esővízben lemosta a fejszéről s bicskáról a vérnyomokat s este a fejszét rendes helyére tette vissza. A boncjegyzőkönyvre fektetett orvosi vélemény szerint B. Károlynak a halálát a nyakér, gége s mindkét oldali fejütér átmetszése folytán bekövetkezett elvérzés okozta. Beismerte továbbá vádlott azt is, hogy 1897. évi július havában a pelsüczi nagy hegyen B. Andrásnénak útját állva, erőszakos nemi közösülés céljából megfogta a karját és felemelve ruháját, nemi közösülésre szólította fel, azonban B. Andrásné segélykiáltásai folytán és B. Andrásnak közeledése miatt szándékával, melyet a végtárgyaláson csak mókából és fitymálásból eredetinek igyekezett feltüntetni, a nélkül, hogy a vizsgálat során tett komoly kijelentésének visszavonását megindokolta volna — felhagyott. Beismeri vádlott még azt is, hogy 1897. év nyarán a B. Károly őrizetére bizott s ifj. B. András tulajdonát képezett tehén nyakáról a B. Károly tulajdonául szolgáló rézcsengőt szijastól együtt ellopta s azt másnap ütő (szivecske) nélkül B. Károly bojtárának, U. Jánosnak visszaadta, valamint hogy 1897. év tavaszán az országúton egy juhászbaltát talált s a nagyhegyi bokrok közé elrejtette. Tekintve, hogy a vádlott által B. Károly megöletésére vonatkozólag előadott tényállásból s azon körülményekből, hogy e vádlottnak szándéka véghezvitele céljából a -10. n. sz. a. szemlejegyzőkönyv szerint egyenes irányba hiladva másfél órai utat kellett megtennie,az emberi élet kioltására irányuló előre megfontolt szándék minden kétséget kizárólag megállapítható;vádlott ezen cselekményéből kifolyólag a B. T. K. 278. §-ába ütköző gyikosság bűntettében, továbbá a többi fent előadott körülményből kifolyóiaga B. T K. 232. §-ának 1. pontjába ütköző, de a 85. §. 3. pontja értelmében minősített erőszakos nemi közösülés vétségének a 65. §. szerinti kísérletében és a B. T. K. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás s a 3H5. §. szerint minősülő jogtalan elsajátítás vétségében volt bűnösnek kimondandó. A büntetés kimérésénél vádlott fedhetlen előélete enyhítőül, a gyilkosság elkövetése alkalmával tanúsított kegyetlen, durva magaviselete pedig sulyosbitóul számíttatott be s ez, valamint — eltekintve a halmazattól — azon körülmény tette indokolttá a büntetésnek a legmagasabb mérvben való kiszabását, mivel 16-ik életéve betöltéséhez már csak néhány hél hiányzott, cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással teljesen birt s akaratának szabad elhatározásában az orvosi szakértői vélemény szerint gátolva nem volt. (1898 február 1-én, 514. sz.) A kassai kir. ítélőtábla: Tekintve, hogy R. M. András vádlott beismeri ugyan, hogy B. Andrásné sértettet 1897 július havában a pelsüci nagy hegyen, mikor vele találkozott, azzal a szándékkal állította meg, hogy vele nemileg közösüljön, a nevezett sértett vallomása szerint is azonban R. M. András vádlott egyik kezével csupán a vállán fogta meg, a másik kezével ruháját emelte fel, de ekkor segélykiáltásaira a további bántalmazást nyomban önként abbahagyta s a B. Andrásné sértettnek ebből a vallomásából nyilvánvaló, hogy a nevezett vádlott az erőszakos nemi közösülés elkövetési cselekedetét, vagyis a nemi részek egyesítését még nem kezdette meg, annak a kivihetőségéig B. Andrásné sértettet nem közelitette meg, hanem a célba vett erőszakos nemi közösülés megvalósításától önként állott el, mindazonáltal R. M. András vádlott a B. T. K. 67. §-ának a rendelkezésével szemben