A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 48. szám - Türhetlen birósagi állapotok

JOGESETEK TARA FELSŐBLRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 48. számahoz. Budapest, 1898. november hó 27. Köztörvényi ügyekben. A 1876. évi XVI. t.-c. 4. §-anak azon rendelkezéséből hogy azon esetben, ha az örökhagyó Írni es olvasni nem tud a tanuk közül legalább kettőnek Írni és olvasni kell tudni, okszerűen következik, hogy azon esetben, ha a végrendelkező a végrendelet nyelvet nem érti, a tanuk közül legalább kettőnek a végrendelet nyelvet érteni kell. A nyitrai kir. törvényszék ^189 7. évi szeptember hó 30-án lO.blo. sz. a.) Dr. G ram ml ing László ügyvéd által képviselt O. Katalin férj. H. Jánosné és társai felpereseknek, dr. Radó Gyula ügyvéd által képviselt Cs. János alperes ellen örökség és járuléka iránti perében következő i t él e t e t hozta: A kir. törvényszék 1-ször az 1893. évi március hó 5-én elhalt Cs. Jánosné szül. Ű. Mária által Csomókon 1893. évi márc. hó 3-án alkotott magánvégrendeletet érvényesnek mondja ki; 2-szor alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 440 frt tökét, annak 1893. évi dec. hó 11-töl 1895. évi június 30-ikáig 6, ezen idő után a kielégítésig 5 percentes kamatait a csornoki 424. sz. tjkben. A I. 1 14 s. sz. felvett ingatlan - 6-ad s a csornoki 412 sz. tjkben A I. 1. és 329. hr. sz. alatt felvett ingatlan részének értéke erejéig, mely Cs. Jánosné szül. O. Mária nevére van bejegyezve, 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizesse. 3-szor, alperes részére megítéli a föesküt arra nézve, hogy elhalt neje Cs. Jánosné szül. O. Mária tulajdonát képező készpénz vagy egyáltalában semmiféle ingóság nem maradt. Érdekében áll alperesnek ezen megítélt föeskü letételére az ítélet jogerői e emelkedése után számított 15 nap alatt jelentkezni, s azt a kitűzendő határnapon le is tenri, mert ellen esetben még arra is köteleztetik, hogy felperesnek 15 frt tőkét és annak 1893. évi december hó 11-től 1895. évi június hó 30-ig járó 6%-os, ezen idő után a kielégítésig számított 5" o-os kamatait a fentebb meghatározott idő s jog következménye terhe alatt a már emiitett ingatlanok, valamint néhai Cs. Jánosné után maradt 110 frt értékű ingóság értéke erejéig leendő megfizetésére; 4-szer kimondja, hogy a megítélt 410 frt, illetőleg az eskü le nem tétele esetén 455 frt. s annak kamatai 1 >. Katalin felperest %, O. Anna felperest 8/9, O. István felperest }/a, kk. O. János felperest »/9 és kk. O. Mária felperest 1 , részben illeti meg; 5-ször felpereseket a végrendelet érvénytelennek való kimondása és a megítélt 455 frt, illetve a fó'eskü letétele esetén 410 frt s annak kamatain felül levő öszszeg iránti keresetükkel elutasítja. Indokok: Cs. Jánosné sz. O. Mária, végrendelet hátrahagyása mellett 1893. évi március hó 5-én elhalt. Végrendelete értelmében összes vagyonát férje Cs. János alperesre hagyta és egyedüli leszármazója kiskorú fia Cs. Józsefnek semmit sem hagyott. Kk. Cs. József végrendelet hátrahagyása nélkül 1893. évi március hó 21-én elhunyt. Felperesek mint néhai Cs. Jánosné édesatyja, néhai O István leszármazói az iránt indítottak keresetet, hogy Cs. Jánosné végrendelete érvénytelennek kimondassák és a leltárban felvett hagyatéki ingatlanok, valamint 110 frt mint néhai O. Istvántól származott ági vagyon részükre megítéltessék, mennyiben azonban a végrendelet érvényesnek kimondatnék, ítéltessék meg részükre az ági vagyonból kk. Cs. Józsefre eső 495 frt s annak a kereset beadásától számított kamat törvényes osztályrésze. A kir. törvényszék azon alperesi védekezést, hogy jelen esetben felpereseket a kereshetőségi jog nem illeti meg, figyelembe vehetőnek nem tartja, mert a végrendelet érvénytelensége kimondása esetén néhai O. Istvánról n. elhalt Cs. Jánosnéra, illetve erről fiára aszinté.n elhunvt Cs. Józsefre átszálló ági vagyon közelebbi ágbeli rokon nem létében felperesekre, mint néh. O. István leszármazóira háramlik át, mert a végrendelet érvényességének esetén is kk. Cs. Józsefet édes anyja hagyatékából 'mint leszármazót, ki ellenében kitagadási okul mi sem hozatott fel, törvényes osztályrész megillet: mert a törvényes osztályrészhez való érvényesítési jog, ha az örökös ezen jog érvényesítése vagy megszűnte előtt elhal, átszáll az örökös örököseire A végrendelet érvénytelenítése okául felperesek 3 okot hoztak fel: 1-ször, hogy néhai Cs. Jánosné magyarul nem tudván a magyar nyelven szerkesztett végrendeletet nem értette meg és a tanuk közül is csak egy birja a magyar nyelvet; 2-szor hogy a végrendeleten nem igazoltatik, mikep az megmagyaráztatok 3-szor, hogy a végrendelet alkotásakor végrendelkező a súlyos betegsége következtében ép elmevei nem bírt, ezen kívül is, hogy a végrendelet nem tekinthető az orokhagyi akaratának, mert a kedvezményezett annak alkotásakor mindig jelen volt és azzal befolyásolta. Ezen felhozott érvénytelenség, okok azonban tekintetbe nem jöhetnek: - 1-ször mert bár midőn az örökhagyó a végrendelet nyelvét nem bírja, az 187b. evi XV . t.-c. 4. § a rendelkezéseiből az következtetendő, hogy a tanuk közül legalább is kettőnek kell azt a nyelvet ismerni, bár a 4 végrendeleti tanú közül csak B. Győző birja teljesen a magyarnyelvet, P. Mihály és K. J. a saját vallomásaik szerint csak valamit értenek magyarul, S. István pedig egyáltalában semmit sem tud, érvénytelenségi okot nem képez, mivel jelen esetben 3 tanú ért magyarul és az okirat nyelvének tökéletes birása nem követelendő a végrendeleti tanuktól, csak oly foka, hogy képesek legyenek ellenőrizni, illetőleg bizonyítani, mikép a végrendelet tényleg megfelel az örökhagyó végakaratának, ez pedig el van érve már az által is, ha a tanú bár beszélni nem is tud, de a nyelvet egy kevéssé birja, a végrendelet szövegében előforduló szavakat megérti; 2-szor, mert az 187(i. évi XVI. t.-c. nem rendeli, hogy a végrendelet záradékában igazoltassák, hogy a végrendelet az örökhagyónak megmagyaráztatok; 3-szor, mert egyáltalában semmiféle bizonyíték nem lett szolgáltatva arra nézve, mikép a végrendelkező a végrendelet alkotásakor ép észszel nem bírt volna, vagy hogy a végakarat kinyilvánítását a kedvezményezett befolyásolta volna. Miután a végrendelet érvényes és kk. Cs. József, mint egyedüli leszármazó által anyja hagyatékából törvényes osztályrész címén megillető felerészbó'l, az atya életbenléte folytán felperesekre csak azon érték háramlik át, mely néhai Cs. Józsefre, illetve anyjára és felperesek közös felmenőjük néhai O. Istvántól származott; azért megállapítandó azon érték, melyet néhai Cs. Jánosné néhai édes atyja O. Istvántól örökölt. Felperesek állítása szerint néh. O. István hagyatékából néh. Cs. Jánosné megkapta a csornoki 424. sz. tjkben I. 1 —14. sor sz. a. felvett ingatlan 2/8 részét, ezenkívül kapott a csornoki 41. sz. tjkben I. 47 hr. sz. a. része kielégitéseképen 145 frtot, a csornoki 41. sz. tjkből a 425-ikbe átjegyzett 279. hrsz. rész kielégítése címén 110 frtot. Hogy néh. Cs. Jánosné néh O. István hagyatékából 1 'tő frt kapott, az beigazoltnak nem vehető, sőt még az ez irányban felajánlott pót- és főeskü sem ítélhető meg, mert P. János tanú, ki erre nézve határozott vallomást tesz, II. rendű felperesnek a férje és mint ilyen, olyan közelről érdekelt, hogy vallomása nem csak fél, de még valószinüsitő bizonyítéknak sem tekinthető; mert póteskü az 1868. évi 54. t.-c. 232. g-a értelmében csak fél bizonyíték szolgáltatása esetén Ítélhető meg, mert a felperesek által vitatott körülmény nem képezi alperes saját tényét és nem is állíttatik, hogy arról közvetlen tapasztalata lenne, a főeskü pedig csakis oly tényekre nézve Ítélhető meg, a melyekről az illető közvetlen tapasztalatból meggyőződhetett; mert az egyoldalú főeskü sem volt felperesek részére megítélhető, mivel a bizonyitan köteles fél részére ez csak akkor ítélhető meg, ha az a per d ataü alapján valószínűsítve van. A K. a. becsatolt okmány alapján, melynek valódisága kétségbe nem vonatott, be van igazolva, hogy Cs. Jánosné két nővérével együtt 330 frtot kapott, ennek ",, része, mely az elhaltra esett, kitesz 110 frtot. A 424. sztjkben felveti ingatlan ági minősége a peres felek között nem vitás. Ezek alapján megállapíttatik, hogy néh. Cs. Jánosné néh. O. István hagyatékából a csornoki 424. sz. tjkben felvett ingatlan 2/8 részét, mely leltárilag 800 frtra értékeltetik, mely érték ellen a felek kifogást nem tettek és 110 frt készpénzt, mi összesen 910 frt értéket képvisel. Néh. Cs. Istvánné hagyatékához tartozók csak annyiban tekinthetők szerzeményi vagyonnak, mennyiben ezen 910 frt értékét meghaladják. A leltár szerint csak 880 frt értékű ingatlan maradt és így felperesekre nézve befolyással van az, hogy nén. Cs. Jánosné után maradt-e ingóság vagy nem? Ezen kérdés eldöntése céljából, miután egyéb bizonyíték nem ajánltatott fel, az alperes részére megítélt főeskü levagy le nem tételétől kellett függővé tenni. Az eskü letétele esetén az veendő alapul, hogy néh. Cs. Jánosné hagyatékában néh. O. Istvántól örökölt érték csak 880 frt, le nem tétele esetén pedig az egész 910 frt érték megvan. Ezen értéknek felére van felpereseknek jogos igényük s ez a kamataival együtt megvolt ítélendő. Ezen megítélt érték felperesek között törzsenként volt felosztandó. A peres felek között a perköltség kölcsönösen megvolt szüntetendő, mert egyik fél sem lett teljesen pernyertes stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1897. évi december hó 2 -én 2,502.sz.a.)következőleg i te 11: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja Indokok: Örökhagyó Cs. Jánosné sz. O. Mária olvasni és irni nem tudva, erre az esetre pedig a végrendeletek kellékeiről, intézkedő 1876-ik évi XVI. t.-c. 6. §-a a végrendelkezésnél használt nyelvre nézve érvényességi kellékül ésupán azt írja elő, hogy a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök kell s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvetértsék, a jelen esetben pedig arra nézve, hogy a végrendelet alkotásánál a végrendelkező által használt tót nyelvet a tanuk valamennyien értik, kétség fel nem merült. A fent jelzett törvény nem írja elő érvényességi kellékül azt,