A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 48. szám - A bizonyítás tárgya a bűnvádi eljárásban 2. [r.]

Tizenhetedik évfolyam. 48. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁnOGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGTÁR CGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJPfiTZŐI UK KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Budapest, 1898 november 27. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre „ 1 fit 60 kr Fél « _ 8 « — « Egész « _ 0 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A bizonyítás tárgya a bűnvádi eljárásban II. Irta: Dr. Balogh Jenő, kir. táblai biró. egyetemi m tanár. - A zártkutatmány és a kőszén. Irta : Dr. S i p o s Árpád jogtanár, Nagyvárad — Lefoglalható-e a postatakarékpénztári betéti könyv ? Irta : Dr. O 1 á h Dezső, bpesti ügyvéd. — A tanuk járandósá gának kérdéséhez Irta: Nagy István, lőcsei kir. aljbiró. — Belföld. (A polgári törvénykönyv. — A büntetőtörvény novellája. — A magyar jogászegylet.; — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy 111 Irta :Dr. Schischmanov St. Milán, a bolgár feiedeimi belgrádi diplomáciai ügyvivőségének első titkára.) — Sérelem. (Tűrhetetlen bírósági állapotok. Irta: Június) — Irodalom. (Dolgozatok a jog köréből. Irta: J. U. Dr Admeto Géza. — Magyar-német jogszótár. Készítették: Dr. V á m b é r y Rusztem és K" á 1 in á n Mihály.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA : A babona a bűnügyekben. Irta : E n d r ő d y Géza, Bpest. MELLÉKLET: — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok. A bizonyítás tárgya a bűnvádi eljárásban.*) Irta: Dr. BALOGH JENŐ, kir. táblai biró. egyetemi magántanár. (Második közlemény.) 4. A büntető biró az anyagi igazságot kutatja, és ennél fogva — tekintet nélkül a feleknek kifejezett, vagy hallgatólagos nyilatkozatára a bünperben lényeges minden tényre nézve hivatalból kell megállapítania azt, hogy az való vagy valótla n-e. A modern continentalis büntetőjognak közjogi természete és a bűnvádi eljárás alapelve tulajdonképen kizárják, hogy akár a természetes, akár a törvényes (jogi) védelem a bünperek eldöntésénél alapul vehető legyen és hogy vélel mek helyettesítsék a tények bizonyítását.1) Annak, hogy ez a jogelv általános szabály gyanánt kétségtelen, a bünperben fontos következményei vannak. így ebből következik, hogy a törvény nem vélelmezi a terheltnek beszámithatóságát, továbbá, hogy nem szabad vélelmezni, mikép az. a ki bűncselekményt követett el,dolose cselekedett stb. Mind a mellett részben a törvénynek kifejezett rendelkezése, részben a dolog természete, részben a tények rendes lefolyásának észlelete arra az eredményre vezetnek, hogy a bizonyítás szüksége a bűnvádi eljárás során is bizonyos irányokban elesik. Ennek következményeit a következő főbb irányokban vonhatjuk le: a) Az anyagi büntető törvény bizonyos esetekben (nevezetesen Btk.-ünk a 264—26ő. §§-ok által; kizárja az • exceptio veritatis»-t, tehát a törvénynek különleges rendelkezése folytán feleslegessé válik annak bizonyítása, hogy a szóban forgó tény nem való. Nem lehet tagadni, hogy ez a törvényes rendelkezés bizonyos mértékben mintegy praesumtio juris et de jure az illető ténynek valótlansága mellett. b) Nem csak az anyagi büntetőjog, hanem az eljárási szabályok is tartalmaznak olyan rendelkezéseket, melyek *) Mutatvány dr. B a 1 o g h Jenő, edvi Ilié s Károly és Vargha Ferencz «A bűnvádi perrendtartás magyarázata-, cimü müvének sajtó, alatt levő III. kötetéből. «) Hasonlóképen John Das d. Str. pr. r. 41. L; Glaser Hb. I kötet 359 I B i r k m e y e r. Lb. 400. 1. Evvel szemben különösen Kries különben kiváló tankönyvében (Lb. 336-338. 1.) terjedelmesen tárgyalja mind a természetes, mind a jogi vélelem hatását a bűnvádi eljárásban és habár fejtegetéseinek lényegével - mmt az alábbiakból kitűnik — egyetértek, még sem tartom helyesnek azt. hogy a vélelmekről szóló tan a bünper terére egyszerűen változatlanul átvitessék. A szabályt akép tartom felállitandónak, mint a szövegben feltüntetem és azt hiszem: azt az eredményt, a melynek elérése végett a bűnvádi eljárásban a vélelmek hatályát kiterjesztenék, más érvelés és eltérő irányú következetés utján is el lehet érni Lapunk mai száma 12 oldalira terjed következtében valamely bizonyított tényből más tényre kell következtetni, habár ez a következtetés nem folyna is a logikának és az emberi tapasztalásnak általános szabályaiból. így: a B. p. 332. §-ának két első bekezdéséből kétségtelen hogy a főtárgyalásról szabályszerűen felvett jegyzőkönyv, a mennyiben azt az elnök, a jegyző, esetleg a tolmács aláírták, b i z onyitja a főtárgyaláson történteket, e tárgyban tehát más irányú bizonyításra nincs szükség. Ugyanez áll általában a közhivatalnokok által hivatalos hatáskörükben szabályszerűen kiállított közokiratok tartalmára nézve. A biró nem vélelmezi a közokiratban bizonyított tényt, hanem egyelőre a bizonyításra alkalmasnak fogadja el a közokiratot és ennélfogva valónak tekinti annak tartalmát. Mind a mellett módjában áll egyik másik félnek megcáfolni a közokiratnak akár tartalmát, akár valódiságát, (— nevezetesen az ellenbizonyítást a B. p. 332. §-ának harmadik bekezdése a jegyzőkönyv tekintetében kifejezetten is megengedi.2) —); a mennyiben pedig a bíróságnak - - habár nem is a felek előterjesztéséből, hanem bármi más elfogadható alapon, kétsége támad a közokirat valódiságára vagy tartalmára nézve, akkor a való tényállást hivatalból kell megállapítania. c) A bünperben jelentőséggel biró különböző tényeknek bizonyítása számos esetben a dolgok renI des lefolyásának gondos megfigyeléséből, a felmerülő esetek nagy többségéből merített általános tapasztalás következtében válik szükségtelenné.3) Józan belátással, helyes tapasztalati érzékkel és pontos megfigyelő képességgel biró esküdtnek vagy bírónak tudnia kell azt, hogy az eldöntendő concret ténykérdéshez hasonló eseteknek túlnyomó nagy többségében mi szokott történni. A mennyiben tehát az eseteknek túlnyomó nagy többségében a dolog épp ugy szokott lefolyni, mint az eldöntés alatt álló concret esetben, a menyiben továbbá az ellenkező feltevés mellett semmi ok sem szól. a biró vagy az esküdt rendszerint elfogadhatja az észleit ténynek valódiságát, a nélkül, hogy a szóban forgó tényre nézve bizonyítást kellene kívánnia. Ezeket az eseteket a doctrina a természetes vélelem esetei vagy u. n. «in térim igazság.) kifejezéssel szokta megjelölni; részemről azonban helyesebbnek tartom azt a körülírást, hogy ilyen tényeket egyelőre nem kell bizonyítani, hacsak valódiságukra nézve kétség nem merül fel. Pl. ha egy vagyontalan falusi napszámos, kinek a téli hónapokban nincs rendes keresetforrása, a nagy hidegben az erdőről több ízben fát lop és azt főzésre vagy fűtésre felhasználja, a biró rendszerint felteheti, hogy az illető öntudatosan cselekedett és hogy őt tevékenységében jogtalan eltulajdonitási célzat vezette. Ennélfogva, — feltéve, hogy a biró előtt a főtárgyalás folyamán semmi kétség sem merült fel arra nézve, hogy a terheltnek ép az elméje, vagy hogy az eltulajdonitási célzat ki volna zárva, akkor rendszerint nem lesz szükséges az illetőnek sem beszámítási képességét, sem vele szemben az eltulajdonitási célzatot külön bizonyítani. Hasonló esetek rendkívül nagy számban merülnek fel a mindennapi bűnvádi igazságszolgáltatás terén és kettős szempontból birnak jelentőséggel. a) Fel lehet tenni, hogy azok a tények, melyek mellett a valószínűségnek vagy az általános tapasztaláénak szabályai 2j A német bír. B. p. 271 és 274. §-ainak ide vágó rendelkezéseire nézve 1. Löwe kommentárját 8-ik kiad. ^Berlin 1894 ) 642. és köv., 647. és köv. í. ') V. ö Glaser Hb. I., kötet 359—360.; Kries Lb. 336-337 L; Birkmeyer Lb. 401. 1.