A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - Bolgár igazságügy [2. r.]

A JOG 187 Továbbá a két R testvérnek az igazgatóság és felügyelő bizottságba megválasztása az alapszab. 58. §-ábá ütközik, mert habar e §. csak azt tartalmazza, hogy igazgatósági tagnak két fivér meg nem választható, a felügyelő-bizottság tagiáról pedig emiitest nem tesz, mégis tekintettel arra, hogy törvény szerint a felügyelő-bizottság gyakorolja az igazgatóság ellenőrzését, a felügyelő-bizottság tagjai az alapszab. 58. §. tiltó rendelkezése alá még inkább esnek. Ezeknél fogva a másodbiróság Ítélete az ügy érdemében ezekből az okokból volt helybenhagyandó, iszept. 9. 608 98. V.) A valtoeljarás 24. §-ának helyes értelmezése szerint a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás váltóperben téliesen kizártnak nem tekinthető. A m. kir. Curia: A budapesti kir. ítélőtáblának fentebbi keletű és számú ítélete az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokoknál lógva, mindazonáltal ezeknek olyan helyesbítésével hagyatik helyben, hogy habár a váltóeljárás 24. §-ának helyes értelmezése szerint a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás váltóperben teljesen kizártnak nem tekinthető, a fenforgó esetben a bizonyítás e módja azért mellőztetett helyesen, mert alperes nem jelölte meg tüzetesen a felperes kereskedői könyveiben állítólag foglalt azokat a bejegyzéseket, a melyeknek megtekintésével állításának valósága meg volna állapitható, hanem a könyvekre csak általánosságban hivatkozott, holott az /. alatti levél tartalmából kitetszőleg az előlegek több izben adattak, de különben is az •/. alatti levél alperes védekezéseit a kapott előleg összege tekintetében megcáfolja. (1898. okt. 13. 777,98. V.) A váltótörvény 36. §. értelmében forgatott váltóknál a forgatmányos tulajdonosi minősége a hátiratoknak összefüggő és egész ö hozzá lenyúló láncolata által igazoltatik és ez összefüggés akkor létezik, ha az elözö hátirat a rendelvényes nevével, minden későbbi hátirat pedig annak nevével van aláírva, ki a közvetlen megelőző hátiratban mint forgatmányos fordul elő. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint valtobirosag ^1897. évi április 30-án 124,471/96. sz. a.) F. és L. cég felperesnek F. Karolina és t. alperesek ellen 165 frt 75 kr vákóösszeg és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes, válaszbeli előadása szerint olyképen jutott a kereseti váltó birtokába, hogy azt a váltón forgatóként szereplő F. Miksa üres forgatmánynyal felperesre ruházta. Minthogy pedig a kereseti váltón első forgatóként nem a rendelvényes R. Hermina, hanem az előbb nevezett F. Miksa mutatkozik, — minthogy továbbá felperesnek alperesek tagadásával szemben különben is mivel sem bizonyított az az állítása, hogy a kereseti váltónak első forgatója R. Hermina, magával a kereseti váltóval megcáfoltatik, — de a váltótörvény szigorú alakszerűsége mellett a váltóeljárásban figyelembe akkor sem jöhetne, ha való is volna az, hogy R.Hermina előbb látta el üres hátirattal a váltót, nrntF. Miksa, s hogy ilyképen az előbb nevezett forgatta a váltót az utóbb nevezettre és minthogy ily körülmények között felperesnek mint forgatmányosnak vált tulajdonosi minősége és ebből folyó kereseti joga a v. t. 36. §-a értelmében váltójogilag igazolva nincsen: ezeknéífogva felperest alpereseknek az elleniratban előterjesztett kifogása folytán keresetével elusitani kellett, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla 11897. október hó 13-án 1,762. sz. a.i következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes kereseti jogát megállapítja és az eljáró kir. törvényszéket utasítja, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után a per érdemében a perbeli és a felebbezési költség viselésének kérdésére is kiterjedő törvényszerű határozatot hozzon stb. Indokok: A kereseti váltó az abban rendelvénycsként megjelölt R. Hermina üres forgatmányával lévén ellátva, felperes váltótulajdonosi minősége a rendelvényestől eredő eme forgatmánynyal a v. t. 36. §-ának megfelelően igazolva van és ezen mit sem változtat az, hogy a váltó hátlapján a rendelvényes üres hátiratát megelőzően, még egy puszta névaláírás fordul elő, mert ez a rendelvényestől eredő forgatmány hatályát nem érinti, annak eldöntése pedig, hogy az emiitett puszta névaláírásból az aláírót terhelőén származik-e váltójogi kötelezettség a per érdemére tartozik. Ennélfogva felperes kereseti joga, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett megállapittatott, és minthogy az elsőbiróság a per érdemében határozatot nem hozott, a nevezett bíróság e tekintetben törvényszerű határozat hozatalára utasíttatott stb. A m. kir. Curia Í1898. szeptember 20-án 1,118. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla Ítélete megváltoztattatik és az elsőfokú biróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az e[sőfoku bíróságnak ítélete a perköltség kérdésében a ptr. 251. §-ara aiapitott indokánál fogva, az ügy érdemében pedig azért hagyatott helyben, mert a váltótörvény 36. §-a értelmeben forgatott váltóknál a forgatmányos tulajdonosi minősege a hátiratoltnak összefüggő s egész ő hozzá lenyúló láncolata által igazoltatik, és ez összefüggés akkor létezik, ha az előző hátirat a rendelvényes nevével, minden későbbi hátirat pedig annak nevevei van aláirva, ki a közvetlen megelőző hátiratban mint forgatmányos fordul elő. A kereseti váltónak rendelvényese R. Hermina, az első hátirat (üres forgatmányi azonban nem a rendelvényes R. Hermina, hanem F. Miksa névaláírása, s minthogy felperes válaszában kifejezetten azt jelentette ki, hogy ő F Miksának üres forgatmánya alapján jutott a váltó birtokába ez a hátirat az idézett törvényszakasz rendelkezésének megfelelően felperes váltótulajdonosi minőségének megállapítására nem alkalmas stb. A telep kijelölése csak a kibocsátó beleegyezésével történhetvén, a váltóbirtokos által utólag telephely a kibocsátó beleegyezése nélkül nem eszközölhető. A nagykanizsai kir. törvényszék, mint váltóbirósag 1897. évi február hó 24-én 1,153. sz. a.) dr. Tamás János ügyvéd által képviselt M. Mihály felperesnek Dr. Kemény Fülöp ügyvéd által képviselt B. József és B. István alperesek ellen 6ö frt váltóösszeg és jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1898. évi január hó 5-én 8,637'p 97 sz. a. kibocsájtott sommás végzésnek rendelkezése II. r. alperessel szemben hatályon kivül helyeztetik, felperes 8,637p./97. sz. keresetével II. r. alperes irányában elutasittatik és köteles II. r. alperesnek költségei fejében 12 frt lö krt 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, stb. Indokolás: II. r. alperes beismerte ugyan a kereseti váltón levő kibocsájtói aláirás és forgatói névaláírás valódiságát; kifogásul azonban azt hozta fel, hogy a kereseti váltó kelte, a fizetésül megjelölt határnap a váltóösszeg és a telepítés megállapodás ellenére töltetvén ki, annak tartalma meghamisittatott, egyszersmind ezen tényállítások valódiságának beigazolása végett tanura is hivatkozott. Felperes beismerte válaszában, hogy a váltó kibocsájtója, a kifogásoló alperes, a váltót sem maga nem telepitette, sem pedig a telepítésre neki jogot nem adott. Minthogy pedig a váltó fizetési helye után intézvényezett lakhelyétől különböző helyet csak a kibocsájtó jelölhet ki, s a mindenkori váltóbirtokosnak a v. t. 93. § a csak a hiányzó lényeges kellékek utólagos kitöltésére, az utólagos telepítésre azonban nem ad jogot: az a telepítés, melyet felperes beismerése szerint a váltón a kibocsájtó hozzájárulása nélkül utólag maga teljesített, az eredeti tartalom meghamisításával egyértelmű, s tekintettel arra, hogy a v. t. 82. §. értelmében II. r. alperes csak a váltónak megállapodás szerint kitöltendő volt eredeti tartalma szerint felel, az az óvás, a melyet felperes az általa jogtalanul megjelölt telepszerű fizetési helyen, nem pedig az intézvényezett, mint lakhelyén a v. t. 3. §. 7. pontja szerinti fizetési helyen vétetett fel, a felperes visszkereseti jogának megállapítására nem alkalmas. Tekintve pedig, hogy a III. r. alperes kibocsájtó és forgató elleni fizetési visszkereset érvényesítése végett felperes a v. t. 41. §-a szerint szabályszerűen felvett óvással tartozott volna élni, ennek hiányában felperesnek a kifogásoló II. r. alperes ellen visszkeresete nincs és őt visszkereseti követelésével a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett az alperes által felhozott egyéb kifogások valóságának vizsgálata, illetve az e végből felajánlott bizonyítás elrendelése nélkül el kellett utasítani stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1998. április hó 5-én 717. p. sz. a.) a következő Ítéletet hozta: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1898. évi október 5-én 7,22. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A pécsi kir. Ítélőtáblának ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen kifejtett tényállás szerint a kereseti váltón a telepítés utólag, a kibocsátó hozzájárulása nélkül eszközöltetett, s tekintve, hogy mindkét fél megegyező előadása szerint alperes teljesen kitöltetlen váltót irt alá, s e szerint a váltón a fizetési hely sem volt a váltótörvény 3. §-a 7-ik tétele értelmében megjelölve, a jelen esetben a tartalom meghamisításáról nem lehet ugyan szó, hanem a váltó a telephely és a telepes megnevezés tekintetében jogtalanul kitöltöttnek jelentkezik, mert a mint ezt az alsóbb bíróságok indokaik vonatkozó részében helyesen kifejtették, a telepítés nem tartozván a váltónak lényeges kellékei közé, felperes a váltótörvény 93. §-ra sikerrel nem hivatkozhatik. Tekintve már most, hogy a jogosulatlanul tett telepítés a kötelezettekkel szemben nem létezőnek tekintendő, s a telepesnél és nem az intézvényezett lakhelyén felvett óvás a váltói jogok fentartására nem alkalmas: helyesen rendelkeztek az alsóbb bíróságok, mikor felperest, ki a szabálytalanul felvett óvás következtében visszkereseti jogát az alperes kibocsátóval szemben elvesztette, visszkeresetével elutasították és perköltség fizetésére kötelezték. Ugyanezért a másodbiróság ítéletét az itt felhozott indokoknál fogva helyben kellett hagyni. Bűnügyekben. Vádlottnak azon cselekménye, mely szerint a szállási épület tetejéből hal ölnyi hosszú részt lebontott és elvitt, holott ezt az ingatlant tartozékaival együtt, a jelzálogos hitelező kérelmére elrendelt árverésen sértett fél vette meg, s igy ezen időben a rendelkezési jog kizárólag őt illette meg, minthogy eme tényével a tetőzet anyagát ingóvá tette, a Btk. 333. §-ába ütköző lopás tényálladékát állapítja meg. (M. kir. Curia 1898 október 5. 9,519. sz. a.)