A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - Bolgár igazságügy [2. r.]

186 A JOG esetében az egyenes leszármazó örökösök törvényes osztályrészüket zárlat által biztosithatják ugyan, azonban tekintettel az 1877. évi XX. t.-c. 28. és 31. §§-aiban foglalt rendelkezésekre kétségtelen, hogy a tékozlás miatti zárlat nem önállóan, hanem csakis a tékozló szülő gondnokság alá helyezésével együttesen kérhető; miért is az ily zárlat önálló elrendelésének helye nem lévén, az elsö'biróság végzésének neheztelt részét megváltoztatni, a zárlatot kérőt a zárlat elrendelése iránt előterjesztett kérelmével elutasítani kellett. (1897. november 2-án, 3,208. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság végzése megváltoztattatik, a köteles rész biztosításának kérdése gondnokság alá helyezés nélkül is megbirálhatónak kimondatik s a másodbiróság a köteles rész kérdésénők érdemi megbirálására utasittatik. Indokok: A köteles résznek az ideigl. törvk. szabályok 4. §-ában megengedett zárlat által való biztosítása tárgyában az eljárást az 1881. évi LX. t.-c. nem szabályozza; a jelen ügyben tehát az 1881. évi LX. t.-cikknek a zárlatra vonatkozó rendelkezései, ugyan ezen t.-cikk 254. §-a értelmében nem alkalmazhatók Azért zárlatot kérőnek a másodbiróság végzése ellen beadott felfolyamodását elfogadni kellett. Az ideigl. törvk. szabályok 4. §-ának rendelkezése csupán annyit enged meg, hogy a köteles rész tékozlás esetén zárlat által biztositasssék, a mely biztosítás ingatlanoknál pusztán a zárlat feljegyzésével is megtörténhetik és a zárlatot szenvedőt sem a vagyon kezelésétől meg nem fosztja, sem cselekvési képességébén nem korlátozza. Az 1877. évi XX. t.-c. 28. és 31. §§-ai, továbbá az 1885. évi VI. t.-c. 5. és 6. §§-ai értelmében tékozlás miatt gondnokság alá helyezett egyén azonban, az 1877. évi XX. t.-c. 32. §-a értelmében, mind a vagyon kezelésében, mind cselekvési képességében korlátozva van. A köteles rész biztosítása céljából elrendelt zárlatnak tehát más jogkövetkezménye van, mint a tékozlás miatt elrendelt gondnokság alá helyezésnek; a miből önként következik, hogy a köteles rész biztosítása iránt a zárlat gondnokság alá helyezés nélkül is elrendelhető. (1898. február 15-én, 437. sz.) A biróság a kereseti jogalaptól eltérni nincsen jogosítva. A felperes által felhozott tulajdonjog, a biróság által megállapított használatból folyt jog különböző tényállás-megállapítást igényel A maros-vásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati biróság. 1898 (szept. 21.) Az opt. 338. S-ában az az anyagi jogszabály foglaltatik, hogy a kereset időpontjától fogva a jóhiszemű birtokos is a rosszhiszemű birtokossal egyenlő elbánás alá vonandó, ha birói ítélet által a dolognak visszaadásában elmarasztaltatik. (A m.vásárhelyi kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati biróság. 1898 szept. 21-én.) Oly esetben, midőn az adós vagyonát harmadik személyre átruházza és a bitelező az ilykép átruházott vagyonra nézve oly helyzetbe jut, hogy azt végrehajtás utján lefoglalhatja, a hitelező az átruházási jogügylet megtámadását kifogás utján is érvényesítheti az esetben, ha ez által kielégítési jogában megkárosittatott, mire nézve előfeltétel az, hogy az átruházás által a hitelező elől a vagyon elvonassék és hogy a megkárositási szándékról az átruházást nyert szerző fél is tudomással bírjon, a mely utóbbira nézve elfogadott jogszabály szerint az a vélelem forog fenn, hegy ha az átruházás közel rokonok vagy házastársak között történik, az átvevő fél az átruházó fél kijátszási szándékáról tudomással birt, a melynek ellenkezőjét tehát az átvevő félnek kell bizonyítani. ÍM. kir. Curia 1898. szept. 27. I. G. 212) Ha a haszonbérbeadó szerződési kötelezettségének teljesen eleget nem tett és e miatt a haszonbérlőnek a haszonbérletből származó bevétele csökkent, ugy a haszonbérlőnek aránylagos bérlevonásához van joga, és ennek nem áll útjában a haszonbéri szerződésben foglalt az a rendelkezés, hogy a haszonbérlő bérelengedést vagy leengedést semmi szín és ürügy alatt nem követelhet, mert az ily kikötés nem vonatkozik arra az esetre, midőn a bérbeadót a bérlemény állagának fentartása tekintetében mulasztás terheli. A haszonbérbeadó a haszonbérlőtől csak abban az esetben követelheti jogszerűen a fizetést, ha a bérleménytárgy természetszerű rendeltetésének megfelel, s ha a bérlemény haszonvehetetlenné válik, ettől kezdve a helyreállításig a haszonbérfizetési kötelezettség megszűnik. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1898 június 16. G. 150. sz. a.) A mint a biztosítás foganatosításával járó költséget a végrehajtó köteles fizetni, ki a nem jogerős ítélet alapján csak saját költségére és veszélyére tehet lépéseket, azonképen a letét körüli költséget is, pervesztessége esetén, az a fél tartozik viselni, ki a marasztaló Ítéletet kieszközölte s ez által a letételre s az ezzel járó költségekre okot szolgáltatott. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa. 1898 szept. 12. E. 370.) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 229. §-.a szerint ezen törvény rendelkezései a végrehajtási eljárás folyamán felmerülő perek közül csak azokra a perekre alkalmazandók, melyekre nézve az 1881. évi LX. t.-c. sommás perbeli eljárást rendel. Minthogy a végrehajtási törvény 168. §-a szerint az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt a telekkönyvi hatóság előtt indítható perre nézve a jegyzőkönyvi eljárás van eíöirva, — a mely az 1881. évi LIX. t.-c. i2. §-a szerint a rendes eljáráshoz tartozik, — az ily per nem a sommás, hanem a rendes eljárásra tartozik, és igy abban a felebbezési bíráskodást a kir. tábla gyakorolja. (A m. kir. Curia 1898 szeptember 20. 3.952. sz. a.) Nagykorúak gondnokság alá helyezésére kizárólag az a törvényszék illetékes, amely alá a gondnokság alá helyezendő az 1868. évi LIV. t.-c. 30—32. és 34. §-ai értelmében személyes illetőség szerint tartozik, amely szakaszok szerint a személyes birói illetőséget nem a községi illetőség, hanem a lakhely szabályozza. (A m. kir. Curia 1898. szeptember 20. 5,243. sz. a.) Az egyetemlegesen kötelezett felek egyike részéről teljesített fizetés valamennyi kötelezett javára szolgál, a miből következik, hogy az ily fizetésből eredhető kifogásaikat is a hitelező ellen az egyetemlegesen kötelezettek mindegyike érvényesítheti. A főadósnak az a beismerése, hogy a részletfizetésekkel késedelembe esett, nem fosztja meg a készfizetési kezest attól a jogától, hogy a saját a főadós rendelkezése alatt nem álló joga megvédése végett bizonyíthassa azt, hogy a főadós által beismert késedelem tényleg fenn nem forog. A hitelező a részletfizetés bekövetkezett késedelme után még mindig lemondhat arról a kikötött jogáról, hogy a hátralékos összeget egyszerre követelheti és ha erről lemondott, a megelőző késedelemből eredő jogaihoz többé vissza nem térhet, mert a jogokról való lemondás, mint általában minden akaratnyilvánítás, nemcsak szóval de a lemondást szembeszökően kifejezett tények véghezvitelével is történhetik. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1898 okt. 5. I. G. 235.) Alperesnek az a ténye, hogy felperest jogos ok nélkül elhagyva, egy cigánynővel távozott lakhelyéről, megállapítja az 1894. XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjában megjelölt bontó okot. M. kir. Curia 1898 szept. 7. 2,081/98.) Ha az örökség átruházása, vagy az örökségről való lemondás okirattal igazolva nincs, perre utasításnak nincs helye. (1898. okt. 14. 3.644/98. P.) Jogszabályt sért a felebbezési biróság, ha a peres felek közt létrejött szerződési jogviszonyra oly törvényt és illetőleg ebből elvont oly jogkövetkezményt alkalmazott, a mely arra nem alkalmazható és az alkalmazható törvények alkalmazását mellőzte. (M. kir. Curia 1898. okt. 19. I. G. 259.) A temetési költség más hagyatéki teherrel szemben nem bír törvényes elsőbbséggel. (M. kir. Curia 1898. szept. 29. 5,652.) Ha a házasság felbontását nemcsak felperes, hanem viszonkeresettel az alperes is szorgalmazza s a biróság a feleknek hat havi időtartamra terjedő különélését az 1894 : XXXI. t.-c. 99-§-a értelmében elrendeli, ily esetben a perben kifejtett bontó okok alapján az idézett törvénycikk 100. §-a szerint a házasság felbontásának csakis akkor van helye, ha azt felperes és viszonkereset esetében az alperes a különélésre kitűzött határidő leteltétől számított három hó alatt kérelmezi; ebből tehát önként következik, hogy ha alperes viszonkeresettel él. a különéléstől kitűzött határidő leteltétől számított három hó alatt azonban a házasság felbontását külön nem kéri, ily esetben a viszonkereset érdeme többé nem vizsgálható. (M. kir. Curia 98 szept. 6. 2,089. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a közgyűlésen felvett jegyzőkönyvből nem tűnik ki. hogy a részvényesek közül kik voltak személyesen jelen és kik gyakorolták meghatalmazott által s névszerint ki által szavazatjogukat, ugy a közgyűlésen hozott határozatok semmisek. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Téves ugyan a másodbiróság Ítéletének indokolásában foglalt az a kijelentés, hogy a közgyűlési jkvbó'l a közgyűlésen jelen volt részvényesek nevei és az ezek átal képviselt részvények száma egyáltalában ki nem tűnik; téves pedig azért, mert a jkvben benfoglaltatik, hogy a közgyűlésen 7457, drb. részvényt letett 639 szavazattal biró egyén vett részt, a részvényeket letevő részvényesek pedig a jkvben meg vannak nevezve a közgyűlésről felvett jkv. mindazonáltal még sem felel meg a K. T. 180. §. rendeletének; mert abból ki nem tűnik az, hogy a részvényesek közül kik voltak személyesen jelen és kik gyakorolták meghatalmazott által s névszerint ki által szavazatjogukat > ez pedig nemcsak a K. T. 180. §. értelmében, de különösen azért is szükséges volt, mert az alapszab. 51. §. értelmében egy részvényes sem gyakorolhat a saját nevén álló részények után 10-nél, és mások neveben ismét másik 10-nél s igy összesen 20 szavazatnál többet f kitüntetendő lett volna tehát a jkvben az is, hogy a közgyűlésen resztvevők saját részvényeik után hány és mint meghatalmazottak ismét hány részvény után gyakoroltak szavazati jogot. Nem vehető k. a jkvből az sem, hogy R. kiskorúak és a csizmadia-társulat képviseletében ki volt a közgyűlésen jelen, illetve mily minőségben gyakorolt szavazati jogot