A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - Bolgár igazságügy [2. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 47. számához. Budapest, 1»98. november hó 20. Köztörvényi ügyekben. Oly esetben, a midőn ágy és asztaltól való elválasztást kimondó ítéletnek az 1894. évi XXXI. t.-c. 141. §. alapján felbontó ítéletté való átváltoztatása kéretik, egyedül az bírálandó meg, vájjon az idézett törvény 107. §. megszabott idő letelte s vájjon az elválasztás oly tény alapján mondatott-e ki, mely tény a jelen törvény szerint is bontó okot képez, a nélkül azonban, hogy a kar az elválasztás alapjául szolgait tény valósága, akár pedig a vétkesség kérdése további vizsgalat tárgyát képezi és minthogy az elválasztó ítéletnek felbontó ítéletté való átváltoztatása által a házassági kötelék a felek közöt megszűnik, ezen kötelek további felbontásának szüksége is elesik. A budapesti kir. törvényszék (1897. évi október hó 5-én 29,307. sz. a.) Dr. Németh Imre utóbb Dr. K r e t o v i c h Ödön ügyvéd által képviselt K. Lajosné szül. P. Katalin felperesnek önmaga által képviselt K. Lajos alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: A K. Lajosné szül. P. Katalin felperes és férje K. Lajos alperes között a szikszói r. kath. lelkész által 1876. évi okt. 21-én kötött házasságot az esztergomi érseki föszentszék által 1894. évi május 5-éft 1,517. sz. a. hozott az ágy és asztalra nézve elválasztó ítélet felperes kérelme folytán felbontó ítéletté ezennel átváltoztattatik, ehhez képest a felek közt kötött házasság házasságtörés okából felbontatik, s felperes vétkesnek kimondatik. Egyúttal felperes T. Pállal való házasságkötéstől, mint a kivel felperes a házasságtörést elkövette, ezennel eltiltatik. A házasságból gyermek nem származó t. Vagyoni igények nem támasztattak stb. Indokok: A retorm. vallásra áttért felperes az alperessel az itélet rendelkező részében megjelölt házasságnak felbontása iránt a H. T. hatályba lépte előtt az alperesre vonatkozólag illetékes esztergomi érseki föszentszék előtt válókeresetet inditott s a jogerejü határozat hozatala után az összes iratokat a felperesre nézve illetékes budapesti kir. törvényszékhez leendő áttételét kérte. A főszentszék által a jogerejü határozat meghozatván, azösszes iratok ezen kir. törvényszékhez áttétettek. A 1894. évi XXXI. t.-cikknek időközben hatályba lépte folytán felperes az 54-, 199/95. sz. kérvénye szerint a házasságot ezen t.-cikk 78. és 80. §§-ai alapján és a 77. §. figyelembe vételével kérte felbontani, az 1,244/97. sz. a. 1897. évi ápr. 14-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint pedig a fenti §-okban megjelölt bontó okok érvényesítésétől elállott s a H. T. 141. és 107. >;§-ai alapján a főszentszék által meghozott és az ágy és asztaltól elválasztó Ítéletet felbontó Ítéletté átváltoztatását kérte. Tekintve pedig, hogy a főszentszék iratok mellett levő 1894. évi május 26-án 1,517. sz. a. hozott végzés tanúsága szerint az ágy és asztaltól elválasztó itélet jogerőre emelkedett és ily elválás az itélet jogerőre emelkedésétől számítva tovább mint 2 évig tartott s a H. T. 107. §-a alapján bármelyik házasfél kérheti, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó itélet felbontó Ítéletié változtattassék át ; Tekintettel továbbá arra, hogy a hivatkozott főszentszéki itélet tanúsága szerint a házasfelek a felperes részéről állandó bűnös házasságtörési viszony folytatásának ténye alapján az ágy és asztalra nézve elválasztattak, és a házasságtörés lénye a H. T. 76. §. értelmében bontó okot képez, tekintettel továbbá arra, hogy ugyanazon H. T. 141. §-a értelmében, ha a korábbi t. i. aH. T hatálya előtti jogszabályok szerint a házasfelek oly tények alapján, melyek a H. T. szerint bontó okul szolgálnak, ágytól és asztaltól jogerejüleg elválasztattak, a felek valamelyikének kérelmére az ágytól és asztaltól elválasztó itélet felbontó ítéletté változtatható át: mindezeknél fogva az itélet rendelkező része értelmében a főszentszéki itélet fölbontó Ítéletté volt átváltoztatandó, a felek között kötött házasság felbontandó, felperes aH. T.85. §-a alapján vétkesnek kimondandó és ugyanazon §. utolsó pontja alapján felperes a T. Pállal való hazásság kötéstől eltiltandó volt stb. A budapesi kir. ítélőtábla Í1897. évi december hó 22-én 8,419. sz. a.) következő i t é 1 ete t hozta: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének hivatalból is megvizsgált azt a részét, mely szerint az esztergomi érseki főszentszéknek az ágy és asztaltól való elválasztó Ítéletét felperes kérelmére felbontó Ítéletté változtatta át, helyben hagyja, mindazonáltal oly változtatással, hogy a felek között kötött házasságot felperes hibájából a 1894. évi 31. t.-c. 80. §-a ej pontja alapján bontja fel és az elsőbiróság Ítéletének azt a kijelentését, mely szerint felperes a T. Pállal való házasságkötéstől, mint kivel felperes a házasságtörést elkövette, eltiltatik, mellőzi. Indokok: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság íteletének hivataiból is megvizsgált azt a részét, mely szerint a peresfelek között kötött házasságra nézve az esztergomi érseki föszentszék által 1894. évi május 5-én 1,517. sz. a. hozott ágy és asztalra nézve elválasztó Ítéletét felperes kérelme folytán felbontó Ítéletté átváltoztatta, indokai alapján hagyta helyben, mégis csakis oly változtatással, hogy a felek között kötött házasságot felperes hibájából az 1894. évi 31. t.-c. 80. §. e) pontja alapján bontja fel és az elsőbiróság Ítéletének azt a kijelentését, mely szerint felperes a T. Pállal való házasságkötéstől eltiltatik, mellőzi, mert a szentszéki iratok tanúságaként a peresfelek már 1888-ik évtől kezdve különválva élnek, a kihallgatott özv. K. Tivadarné és Sz. Teréz tanuk vallomásaikkal pedig csakis azt igazolják, hogy felperesnő T. Pállal a kihallgatásnak napjától vagyis 1893. évi július 7-től számítva kél év óta együtt lakik és közös háztartásban élnek, tehát azon idő alatt, mióta peres felek különválva élnek, mely bizonyított körülmény annak igazolására, hogy felperesnő erkölcstelen életet megátalkodottan folytat, kellő bizonyítékot nyújt, de az állandó ítélkezési gyakorlat szerint házasságtörést meg nem állapit, és igy az sem itéletileg meg nem állapitható, sem annak a törvényben meghatározott következménye ki nem mondható, hanem felperesnő vétkessége csakis a hivatkozott 80. §. e) pontja alapján állapitható meg, egyszersmind az iratok a kir. Curiához hivatalból terjesztetni rendeltetnek. A m. kir. Curia (1898 szept. 20-án 1,731. sz. a.) hozta a következő Ítéletet: A másodbiróság Ítélete oly értelemben hagyatik helyben, hogy az esztergomi főszentszék által 1894. évi május 5-én 1,517. sz. a. hozott, az ágytól és asztaltól elválasztó itélet felbontó ítéletté változtatik át, s ugy az elsőbiróság Ítéletének rendelkező részéből a házasság felbontásának, felperes vétkessé nyilvánításának kijelentése mint a másodbiróság Ítéletének rendelkező részéből az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. e) pontjának alkalmazása, felperes hibájára vonatkozás mellőztetik. Indokok: Oly esetben, a midőn az ágy és asztaltól való elválasztást kimondó Ítéletnek az 1894. évi XXXI. t.-c. 141. §. alapján felbontó Ítéletté való átváltoztatása kéretik, egyedül az bírálandó meg, vájjon az idézett törvény 107. §. megszabott idő letelt-e, s váljon az elválasztás oly teny alapján mondatott-e ki, mely tény a jelen törvény szerint is bontó okot képez, a nélkül azonban, hogy akár az elválasztás alapjául szolgált tény valósága, akár pedig a vétkesség kérdése további vizsgálat tárgyát képezi, s minthogy az elválasztó Ítéletnek felbontó ítéletté való átváltoztatása által a házassági kötelék a felek között megszűnik, ezen kötelék további felbontásának szüksége is elesik. Mindezeknél fogva tekintve, hogy az idézett szentszéki itélet oly tény alapján hozatott, mely tény az 1894. évi 31. t.-c. szerint bontó okot képez, a másodbiróság ítélete csakis a fentebbi értelemben s az ott megjelölt mellőzésekkel, az elsőbiróság ítéletéből elfogadott megfelelő indokok alapján volt helyben hagyandó. Az ideigl. törvényk. szabályok 4. §-án alapuló zárlat elrendelhető a nélkül, hogy a szülő tékozlás miatt gondnokság alá helyeztetnék. Erre a zárlatra az 1881: LX. t.-c. határozatai nem alkalmazhatók; ezért a kir. Curia elfogadja a másodbirósági végzés elleni felfolyamodást. A fehértemplomi kir. törvényszék: Kiskorú S. Gy. stb. anyjuk, özv. S. Olga utáni köteles örökrészük biztosítása céljából kért zárlat özv. S. Olgának ... sz. tjkvben foglalt ingatlan vagyonára és bárhol található ingó vagyonára elrendeltetik és a zárlatnak feljegyzése iránt a verseci kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, az ingó vagyonnak összeírása végett pedig ugyan ezen járásbíróság polgári osztálya kerestetik meg. A kérvénynek zárgondnok kirendelése iránti része elutasittatik. Indokok: . . . Kimutatta a kérvényező, ki a fenti ingatlanok évi jövedelmét 3,870 frtból állónak állítja, hogy az özvegy férjének halála után saját vagyonát többrendü adóssággal, melyek végmagasságat a telekkönyvi kivonatok 18,333 frttal igazolják, megterhelte, s hogy végtére ujabbi időben 109 hold 398 ölet elidegenített. Ezen körülményben fenforogni látván a kir. törvényszék az anya részén tékozlást, a gyermekek köteles osztályrészének biztosítása végett az anya vagyonára az 1881 : LX. t.-c. 254. §. és az orszb. ért. I. részének 4. §-a alapján a kérelemhez képest a zárlatot és az érdekeltek utólagos meghallgatását el kellett rendelni. A zárgondnok kirendelése iránti kérelmével kérvényezőt elutasítani kellett, mert ily esetben zárgondnok kirendelésének helye nincs. (1897. augusztus 29-én, 9,081. sz.) A temesvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének elulasitó nem neheztelt részét nem érinti, annak neheztelt részét azonban megváltoztatja és a zárlatot kérő felet a zárlat elrendelése iránt előterjesztett kérelmével elutasítja. Indokok: Az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok 4. §-a szerint a szülő tékozlása