A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - A házasság megtámadhatására 1 évben megszabott határidőbe beszámitható-e az az idő, mely az azonos tényalapu felbontási perben emelt megtámadási kérelem előterjesztéséig lejárt? - Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogának biztosításáról

A JOG 335 irodalomnak egyik szerény munkása — a fenforgó igen érdekes s még fontosabb kérdéshez hozzászóljak. Bevezetésül engedtessék meg nekem, hogy jelen cikkem ciméhez képest összehasonlításul, némi visszatekintést tehessek az 1886. évi XXIX. törvénycikket megelőző időre; s csak azután térek at az ügy valódi érdemére, a mostani állapotokra. S itt megjegyzem még azt is. hogy a törvényben hasznait «koszen» szóval szemben az «ásványszén» gyűjtő szót öntudatosan azért használom, mert «kőszén» alatt tudományosan csak a kokszolható fekete szén, ellenben «ásványszén» alatt az anthracit. a kőszén, a barnaszén s a lignit értendő. Ezek valamennyije bányajogilag egy elbírálás alá jön. Az 1880. évi XXIX. t.-c. előtti időre vonatkozóan tudjuk, hogy 1859. évi november 1-én már le is telt volt az országb. értek. VII. R. lf>. §-a szerint «i d e i g 1 e n e s e n» — a jövő törvényes rendelkezésig hatályában meghagyott általános osztrák bányatörvény 284. §-ában a földszin tulajdonos, avagy az ez által a törvény életbelépte előtt kiállított átruházással jogosított jogutód javára fentartott kedvezményi ;dő, a mikor ugyancsak az o. b. é. VII. R. 1. § a a kedvezményi időt ismét fölélesztette ; s e) portja még azt is újból kimondja, hogy; «a jövő törvényes rendelkezésig is nyerhetők a kőszénre nézve bányajogositványok. mih el yt az illető föld tulajdonosának beleegyezése igazoltatik.)) Ezen rendelkezés folytán tehát nemcsak bejelentett «s z abadkutatásra» a mostani joggyakorlat által elfogadott helyesebb kifejezéssel «z á r t k u t a t m á n y r a» kiállított bizonyitványminta o-ik pontjában, de az előjogot még nem biztosító közönséges kutatásra kiállított «k u t a t á s i engedélyek)) 2 t-ik pontjában is. ugyanegy fogalmazással a bányahatóságok által szószerint ilyen figyelmeztetés vétetik föl, hogy az illető kutatónak az engedély, illetve a zártkutatás alapján : «kőszénre kutatni, vagy bányát nyitni, az 1861-iki id. törv. szab. VII. R. 1: §. c) pontja értelmében csakis az illető földtulajdonos beleegyezése mellett lehet». Ebből pedig egyúttal kitűnik az is. hogy magának a bányahatóságnak a kutatás idejében igen sokszor nem is lehet tudomása arról, — a mi a legelső nagy baj — vájjon a kutatás szénre történik-e ? s van-e a kutatónak földbirtokosi engedélye. Minthogy pedig ugy az általános osztr. bt.-bői, valamint az o. b. é. hivatkozott VII. R. 1. §-ából, nevezetesen, c) pontjából kivehetőleg, különösen pedig az 1862. évi szeptember hó o-án 13.622. szám alatt kelt rendelettel helybenhagyatott, a bányahatósagi eljárást az országbírói értekezleti határozatok VII. fejezetéhez képest szabályozó udvari rendeletnek 1. 2. 3. 6. 7. és 8. pontjai, de az ezeknek megfelelő törvényes joggyakorlat szerint is, az ásványszén kutatására s lefejtésére nézve, magának a földtulajdonosnak, ép ugy mint másnak, ki nem saját földjén kutat, előzőleg bányajogositványt kell szereznie: nyilvánvaló, hogy az ált. osztr. bt. 2HA. £-a csak annyiban szenvedett lényegesebb változást, amennyiben a földbirtokos avagy jogutódja javára 5 évre megszabott s már lejárt volt kedvezményi idő, mint — az 5. §-il ak érintetlen hagyásával — a földbirtokos részére csupán időleges kedvezményképen biztosított & előjog», meghatározott bontó föltétellel. «a jövő törvényes rendelkezésig)) u j o 1 a g, 1861. éven túlra is kitérjeszte tett. Azonban ismételten kiemelem, hogy a szénbánya nyitási s kiaknázási jognak bányászati megszerzésénél alkalmazandó eredeti bányatörvényi rendelkezések ama kiterjesztésénél is a földtulajdonossal s jogutódjával szemben egyaránt, változatlanul fentartattak. Tehát a főmozzanat az, hogy az o. b. é. VII. R. 1. §-ának e) pontja értelmében — a törvényhozás további s más intézkedéséig a földtulajdonos beleegyezése szükséges. A kérdés érdeme ekként az is. hogy ezen földbirtokosi beleegyezés miként szerveztessék meg? s ha megszerveztetett, miképen bizonyittassék ? Egyebekben már csak a bányatörvény rendelkezései a mérvadók. A szerzés s a biztosítás módjáról a hivatkozott 1. §. ej pontbeli rendelkezés egyáltalán nem intézkedik; s ez irányban eleitől fogva akadémikusoknak nevezhető meddő viták s ellentétes hatósági határozatok voltak napirenden. Holott, az idézett pont minden alakszerűség s kellék megállapítása nélkül egyszerűen a föld tulajdonosa beleegyezésének igazolását követeli. Ennél a pontnál jogosan okozhatok és vádolhatók az annak idején működött bányahatósági közegek mint olyanok, kik. ugy látszik csupa kényelemszeretetből és talán sok esetben kellő jogi képzettség hiányában is, tájékozatlansággal párosult közönyösségből, engedték a tisztán bányajogi kérdést a közönséges polgári telekkönyv terére hurcolni; —sőt maguk is céltudatosságot s alaposságot nélkülöző eljárásukkal oly színezetet adtak a földbirtokosi beleegyezésnek, mintha maga a szénjogosultság is csak telekkönyvi bekebelezéssel volna igazolható. Holott a bekebelezés a beleegyezés megtörténtének s biztosításának csupán egyik módja. S itt most fölemlítem, hogy épp olyankor, a midőn a beleegyezés nyilvánításával rendszerint különös alakszerűség nem kívánható s nem adatik, t. i. a nagy birtoknál, tapasztaljuk, hogy a tulajdonos nem szereti, ha tehermentes telekkönyve — a mint mondani szokás—bekeblezésekkel bepiszkittatik, a bekeblezésre alkalmas, Írásbeli okmány kiadása után hiába is fáradnánk. A nagyobb birtokos közt most is elég régi módi ember van. ki — ha arról van a szó, hogy birtokán kőszén-kutatást s lefejtést engedjen, ha különösen az iránt világosittatik föl, hogy a remélhető szénlelet az ő birtoka értékét is megsokszorozza, a vállalkozást szívesen istápolja : — de írásbeli nyilatkozatot nem ád. Tudok esetet, a mikor a földbirtokos előzőleg kijelentett beleegyezésének irásba foglalását adott szavában való kételkedésként sértésnek vette s más mód hiányában a bányahatóság az adományozási tárgyalásnál a beleegyezési nyilatkozatot kénytelen volt szóbeli beleegyezésként venni a jegyzőkönyvbe. Egyébiránt, a mint tudjuk, nemcsak ásványszénre de eleinte más fentartott ásványokra nyert s fennálló zártkutatmányokra is, u t ó la g o s földbirtokosi beleegyezéssel zártkutatmányi bejelentésbeli elsőbbség adatott. S ez időből keletkezett kérdéseknél valóban felette érdekes vita és hatósági s esetleg bányabirósági döntés tárgyát képezheti e tárgyban az a kérdés, — vájjon ilyen esetekben a zártkutatmánybeli bejelentés, avagy a földbirtokosi beleegyezés, sőt talán annak igazolási ideje, avagy a hamadik által szerzett — ha későbbi - bekebelezés is tekintessék-e a bányajogosultság elsőbbsége meghatározásánál irányadó s döntő mozzanatul ? S már az ily controvers kérdéseknek felmerülése is mutatja, mennyire kerülendő volt a bányatörvény tárgyaira nem alkalmas közönséges magánjogi, avagy a közönséges telekkönyvi elemeknek a bányajogot illető eljárásba való becsempészése, s ilyenekkel, a különben egészen tiszta eseteknek, a felek, a bányászat s a közgazdaság megmérhetlenül nagy hátrányára, zavaros és kétséges vitás kérdésekként való összevissza bogozása! Ilyen összebogozása a tiszta kérdésnek — a mint már a fentebb előadottakból is kitűnik — az egyszerű s minden perrendszerü alakban elfogadandó földbirtokosi beleegyezésnek több esetbeli telekkönyvi bekeblezéséből arra való következtetés, hogy a szénjogosultságra nézve bányajogilag is hatályos elsőbbség egyedül a közönséges polgári telekkönyvbe való bekebelezéssel szervezhető meg. Pedig, ez nem egyéb mintáz eszközök s a módok egyikének a céllal való összetévesztése s fölcserélése. A mint azt a 2,819/888. számú igazságiigyministeri rendelet is megcselekedte. Mert. habár az előtt is sokan ugy okoskodtak, hogy miután a földbirtok tulajdona kifogástalanul csak is a telekkönyvbe való bekebelezés igazolásával mutatható ki, a tulajdonostól nyert megfelelő s szintén bekebelezett beleegyezési okmánynak bemutatásával igazolandó a földtulajdonosi beleegyezés is. Tény. hogy ez megfelelő, teljesen helyes s célszerű módja az igazolásnak, de — a mint már láttuk — nem az egyedüli mód. Megfelelőnek mondom azért, mert a hivatkozott 1. §. e.) pontbeli rendelkezés szerint egyéb más nem is igazolandó, mint, hogy a föld tulajdonosabeleegyezését nyilvánította, hogy egy más — a vállalkozó — a tulajdonos területén ásványszénre bányászatilag kutatási s fejtési bányajogositványt szerezhessen. S az ily földbirtokosi beleegyezés csakugyan, közvetlenül, szóval is megtehető. Ez nem egy izben fordul elő, különösen pedig az egymásban bizó s tisztességes felek közt; főleg pedig alkalmi leleteknél, szénkibuvásoknál ; avagy pedig a már régebben lekötött területekkel határos, ezekbe nyulón fektetett bányatelekrészek által érdekelt földbirtokosokkal szemben is ; kik — erős meggyőződésem szerint — különben sem akadályozhatják meg azt, hogy az általuk birt területbe csak részben benyúló idegen egyes bányamértékek, esetleg, ellenzésük dacára is adományoztassanak. Sőt — azt vélem — azt a szomszédos szénjogosult sem akadályozhatja meg, hacsak nem bír ott közvetlenül régibb zárkutatmányokat, s az idegen fektetés ellen az á. osztr.