A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - A házasság megtámadhatására 1 évben megszabott határidőbe beszámitható-e az az idő, mely az azonos tényalapu felbontási perben emelt megtámadási kérelem előterjesztéséig lejárt? - Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogának biztosításáról

336 bányatörvény 36. §-ának alapján saját fentartott térmértékeinek irányítását alkalmazza. Fent elmondottak különösen az oly földterületekre irányuló szénjog megszerzésénél léptek s lépnek most is előtérbe, mely területeknek terjedelme legalább is egy bányamérték elhelyezésére elegendő. A milyen terület ritkábban fordul elő. Mert, a szénterületeknek zöme rendszerint a lankásabb, a legtöbb esetben a volt úrbéresek s városiak birtokában levő, rendkívül parcellázott kisebb kiterjedésű polgári birtokon keresendő, a milyen területekre vonatkozó beleegyezésnek megszerzésénél a földrészletek kisebb kiterjedése, a tulajdonosok nagy száma, telekkönyvi állapotaink, a birtokviszonyok rendezetlensége, a sok ismeretlen, távollévő, elhalt résztulajdonos stb. miatt, a vállalkozó eleitől fogva azt se tudta és legtöbbször most se tudja, hogy kivel álljon szóba. Az ilyen, egy bányamértéket — 12,544 Q ölnyi egyenközü vízszintes területet kitevő mint minimális egységet be nem fedő fölszini birtoknál, a minthogy az egy bányamértéken aluli terület, mint határköz önállóan nem adományozható (á. b. t. 11 §. 2-dik bekezdés), a kisebb parcellákból összetagositott fölszini területre nézve, s hivatkozással az o. b. ért. R. 1. §-ára, a már fentebb is idézett 1862. évi szeptember hó 3-án 13.622 szám alatt kelt udvari rendeletnek 4-ik pontja határozza meg a földbirtokosi beleegyezés megszerzésének módját. S ezzel először s egyedülállóan találkozunk egy szabályozott beleegyezésbeli móddal, a midőn az illető község — város — képviselőségének (képviselő-testületének) «i r á s b e 1 i» nyilatkozata iratik elő. Azonban, az Írásbeliségen kívül más különös jogügyleti s tartalmi alakszerűség ott sem kívántatik. Tehát, az ásványszén kutatási s művelési jog biztosításához szükséges földbirtokosi beleegyezéshez formaszerü Írásbeli okmány egyes-egyedül az idézett 13,622/862 sz. udv. rendeletnek 4) pontjában fölhozott esetre követelhető ; — ebben is. a mint láttuk - anélkül, hogy abban más előző, kétoldalú jogügyleti tartalomnak s alakszerűségnek betartása íratnék elő. Elegendő tehát minden indokolás nélkül a beleegyezésnek egyszerű nyilvánítása. Melynélfogva a földbirtokosi beleegyezés igazolásánál az illetékes bányahatóságnak nincs is jogos alapja sőt hatásköre sem arra, hogy a földtulajdonosi beleegyezésnél a jogügyleti alakszerűségeket kimerítő okmányt követeljen. Hiszen, a szóval tehető beleegyezési nyilatkozatok alkalma s megengedhetősége az á. osztr. bt.-hez kibocsátott végrehajtási szabályok 13. $-ának negyedik bekezdéséből és 21. §-ának rendelkezéséből kivehető ; a midőn az egyszerű kutatási, valamint a zártkutatási kérelmek szóval is terjeszthetők elő. Ugyanekkor — magától érthetőleg — a fölszin tulajdonosának szóval tett beleegyezése is igazolható. Es e részben ugy azelőtt, mint most is, mindenkor felmerülhetett s fölmerülhet az a kérdés, vájjon ugyanazon területre nézve a földtulajdonos nem-e nyilvánította beleegyezését már másnak javára is, mire nézve a bányahatóságoknál megnyugtató tudomás s tájékoztatás rendszerint nem is szerezhető : hanem ^határoz a bányajogositvány szerzésének elsőbbsége. Epp ezért kerestek módot a jogbiztositásra a közönséges polgári telekkönyv révén, habár ez a bányajogokkal s a bányatelekkönyvvel legfeljebb az á. osztr. bt. 117. és 1 18. ^§-aiban emiitett bányakülalkatiészek tekintetében van némi érintkezésben ; de, a bányakülalkatrészeknek a bányatelekkönyvbe való bejegyzése után is, ezen külalkatrészek jogviszonyaira nem a polgári, de a bányatelekkönyv a mértékadó. Hogy a földbirtokosi beleegyezésnek telekkönyvi bekebelezéssel való biztosítási módja s mintegy neme a bányajogi fogalmaknak, a bányavagyon tárgyi természetének sem az előtt, sem most meg nem felelt, azt már az eddigiek után is részletezni nem volna szükséges. Elegendő lenne már annak is egyszerű fölemlitése és ismétlése egyik bizonyítékul hogy az oly elsőbbségre is irányulóknak tartott jogbiztositások. mint nem apolgári, de a bányajogi elbírálás alá esők. s nem mint polgári, de a bányajogi elbírálás alá esők. s nem mint polgári, de a bányatelekkönyvbe valók, a telekkönyvi hatóságok által — helyesen — utasíttattak el. S csakis akkor, a midőn a bányahatósági s bányabirói téren mindinkább elharapódzott közönyösség s tájékozatlanság mellett a földbirtokosi beleegyezések különböző idejű s nemű eseteiből nem egy furcsaságszámba menő bonyolódott pör keletkezett, a telekkönyvi elutasításokkal szemben szükségesnek látta a törvényhozás, s ekkor is — valljuk meg. egyesegyedül a fölJbirtokos és nem a bányászat érdekében — az 1886. évi XXIX. t.-cikkben a szénbányajogosultság bekeblezhetését kimondani s a kormányt a szabályozással megbízni. S habár — e mellett is ismételni vagyok kénytelen — az ásványszén kutatása most is még a földtulajdonos beleegyezéséhez van kötve, ennek dacára, amint már bizonyítottam, a z ásványszén maga mostisazált. osztr. bányatörvény 5. §-ában fölsorolt s fentartott ásványok közé tartozik. Ezt a megdönthetetlen elvet elejteni nem szabad és nem is lehet! Mert íme, az ásványszén kut atásához s aknázásához, más idegennel egyaránt, maga a most jogosult földtértulajdonos is köteles a maga részére bányajogositványt szerezni; máskülönben ténykedése jogositatlan bányaüzemként birságoltatik, sőt a jogositmány — a milyet t. i. már szerzett tőle el is vonható. S ugyancsak a földbirtokos köteles saját földbirtokán szénbányája művelésénél a bányatörvény összes rendelkezéseit s szabályait betartani; ennélfogva bányaüzemileg s bányarendőrileg is a bányahatóságnak van alávetve ; bányamérték illetéket, bányaadót fizet stb. Ebből következik az is, hogy ha a földtér-tulajdonosnak előjoga egy más, idegenre ruháztatik. épp ugy köteles a bányatörvény értelmében kutatni, adományt kérni s üzemet folytatni (á. b. t. XIII. fejezete). Köteles volt és köteles most is. Mindamellett, habár azelőtt is szórványosan előfordultak az 1886. évi XXIX. törvénycikket megelőző időből eredő bekeblezések : de ezeknek egészen más bányajogi hatályuk volt, mivel ez a bányajognak megfelelőbben Ítéltetett meg s csak a kérdésben le/ő 2.819/888. sz. igazs minis!", rendelet az. mely a helyesen fejlődhető joggyakorlatot is megrontotta. Ugyanis, azelőtt a két fél közül az, a ki jogát be nem kebeleztette, avagy bekebeleztetni elmulasztotta, de földbirtokosi beleegyezés folytán a bányahatóságoknál bányászati elsőbbséggel bányajogosultságot szerzett, birtokváltozás folytán, a birtokutódtól más kutató által megszerzett s bekebelezhető avagy már be is kebelezett elsőbbségét el nem vesztette. Ekkor tehát a beleegyezés és a bányajogi uton szerzett bányajogositvány biztosított elsőbbséget; ma, minden jel s intézkedés oda mutatni látszik, a bekebelezés. Holott, bányajogok s jogosítványok megszerzésének fenforogható elsőbbségi igényekre nézve egyes-egyedül s mindenkor az ált. oszt. trvk : 22.. 31., 33., 52. s 53. §§-ai és nem más magánjogi törvények voltak s volnának az irányadók. Ennélfogva, a dolog természete szerint, a fölkért kőszéntelepre nemcsak elsőbbségi jogot, de elvitázhatlan bányatulajdont is, földbirtokosi beleegyezés föltételével, nem a közönséges hiteltelekkönyvben bekeblezést avagy előjegyzést nyert, hanem a bányajogositványnyal bíró fölkérőnek joga volt érvényes ; habár jogának bekeblezése meg sem kiséreltetett s arra alkalmatos okirattal nem is rendelkezett. Ez igen subtilis különbség: mégis a kérdés lényege! Hogy az ugy volt és hogy annak most is ugy kellene lennie, az kitűnik már abból is, hogy a bányavagyon telekkönyvezésére s a vele kapcsolatos jogok bevezetésére, a bányabirói, egyúttal bányatelekkönyvi hatósági jog s hatáskörrel bíró kir. törvényszékeknél külön, s szintén a bányatörvény rendelkezései szerint megalkotott s vezetett bányatelekkönyv van. S méltán kérdem még az elmondottak után is. hol azon törvényi rendelkezés, avagy pedig az ilyen rendelkezésen alapuló ministeri rendelet, mely szerint a bányatelekkönyvi tárgy dologi természetére, minőségére, szerzésének a bányatörvényben meghatározott elsőbbségi szabályaira nézve, a közönséges hiteltelekkönyvi bekebelezés egymagában elsőbbséget biztositana ? Vegyük szemügyre a legújabban alkotott 1886. évi XXIX. törvénycikk 76. §-ának 3. pontját. Az ebbe foglalt törvényi rendelkezés határozottan kimondja, hogy a bekebelezés az 1871. évi 53. t.-c. 84. §-a alapján szerződésileg biztosított földesúri különleges fentartásnak és a bányatörvények tehát nem a telekkönyv — értelmében mások általa bekeblezés, illetve előjegyzés előtt szerzett bányajogoknak sérelmére nem szolgálhat. Sőt, a különben hiányos és sérelmes ministeri rendeletnek 1-ső §-a is világosan kijelenti, hogy : «... a bekeblezett vagy előjegyzett jog a bányatörvényekben előirt feltételek mellett a földtulajdonos személyében történt változástól függetlenül, érvényesíthető.)) Hogy tehát a bekeblezésnek csakis ez, a bányatörvény föltételeihez kötött és csupán a földtulajdonos személyére vonatkozóan érvényes joghatálya van. Uyeténképen, a telekkönyvi bekeblezés nem az e nélkül szerzett előző bányajogositvány, hanem birtokváltozás esetén az uj tulajdonos avagy jogutódja ellenében hatályos. így azután,