A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 47. szám - A házasság megtámadhatására 1 évben megszabott határidőbe beszámitható-e az az idő, mely az azonos tényalapu felbontási perben emelt megtámadási kérelem előterjesztéséig lejárt? - Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogának biztosításáról

384 zésére és kényelmére, hanem minden erejűkkel és képességök-s, kel hassanak oda, hogy a közvád mindenha a jogállam követelményeinek megfelelően érvényesíttessék. Célszerű volna azért is a kir. ügyészségeknél számtiszteket alkalmazni, akik a bűnvádi átalányt kezelnék és a számadásokat vezetnék ; továbbá célszerű volna a kir. törvényszéki fogházak felügyeletét a kir. ügyészségek vezetőinek feladatai köréből kivonni, mi véghői a kir. törvényszéki fogházak magasabb képzettségű és megfelelően javadalmazott felügyelőkkel volnának ellátandók, a kik a főügyészek közvetlen ellenőrzése alatt önállólag teljesítenék mindazon teendőket, a melyek ma a kir. ügyészségek vezetőinek vállaira nehezednek. Pénzügyi tekintetek e részben akadályul nem szolgálhatnak, mert az államnak vannak feladatai, a melyek megvalósításáról semmi áldozatok árán le nem mondhat, és a jó igazságszolgáltatás kétségkívül ezen feladatok közé tartozik. De különben is az uj bűnvádi eljárással a kir. ügyészségek teendői, tekintve, hogy a nyomozásokat a kir. ügyészek lesznek hivatva teljesíttetni, előre láthatólag oly jelentékeny mérvben nyernek majd gyarapodást, hogy az ügyészi karban a személyszaporitás aligha lesz elkerülhető, mig ha a kir. ügyészségek vezetői megmenekülnének a bűnvádi átalány kezelésének és a kir. törvényszéki fogházak felügyeletének terhétől, akkor a személyszaporitás szüksége elmarad. A kir. ügyészségek működésének méltatásánál nem hagy ható figyelmen kivül az sem, hogy a vizsgálóbirák általában, kevés kivétellel, nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, a melyek a vizsgálóbírói feladatok megvalósítására szükségesek, minek oka talán az, hogy az illetékes tényezők a legtöbb esetben nem a rátermettséget és alkalmazhatóságot veszik irányadóul a közegek megválasztásánál, a kiket a vizsgálóbírói állásokra javaslatba hoznak, hanem abból a szempontból indulnak ki, hogy a kir. törvényszékeknek első sorban is jó referensekre van szükségök, a kir. ügyészség ellenőrzése és vezetése elegendő garantia lévén arra, hogy a bünvizsgálatok valahogy csak dűlőre jutnak, akárki is az a vizsgálóbíró. És ez tagadhatatlanul igaz is ; ámde nagy különbség van abban a kir. ügyészségre nézve, ha a vizsgálóbírót lépten-nyomon útbaigazításokkal kell ellátni és a legegyszerűbb kérdésekre ki kell tanítani, avagy ha a vizsgálóbíró minderre rá nem szorul és a kir. ügyészségnek teljesen kész anyagot szolgáltat. Rajta kell tehát lennünk, hogy a vizsgálóbirák szigorú tárgyilagossággal szemeitessenek ki a birák közül, mely célból, nézetem szerint, nem ártana az illető kir. főügyész véleményét is minden esetben kikérni. A csendőrök tulbuzgalma ösmeretes dolog; tudjuk, hogy gyakran meg nem engedett módon beösmerést erőszakolnak I ki és tudjuk, hogy a tényállást gyakran egészen elferditve adják elő, főtörekvésük levén, hogy valamiféle bűncselekmény meg legyen állapítva és annak elkövetője ki legyen derítve. Ha már most a kir. ügyész kezébe kerül egy olyan csendőri feljelentés, a melyben körül van irva a bűncselekmény és meg van nevezve a kiderített tettes, bizonyára nem indítványozhat félretételt ha még annyira is nem bízik a csendőri feljelentésben, hanem kénytelen a bűnvádi eljárás folyamatbatételét indítványozni; igaz, hogy aztán a legtöbbször az derül ki, hogy a csendőri feljelentés puszta mende-mondára lett alapítva, de már ekkor a kir. ügyész az alaptalanul meghurcolt terhelten csak ugy segíthet, hogy megszüntetést indítványoz. Ezen a visszásságon is lehet és kell segíteni. Nézetem szerint a mód erre az volna, hogy mindazon büntető ügyekben, a melyekben az eljárás csendőri feljelentés alapján tétetett folyamatba, a megszüntető és a közvetlen idéző, vagy vád alá helyező határozatról a csendőrségnek illetékes felettes hatósága értesíttetnék, a végből, hogy az a csendőr, a kinek a feljelentése alapján folyamatba tett eljárás megszüntettetett, bizonyos hátrányban, ellenben az a csendőr, a kinek a feljelentése alapján folyamatba tett eljárás közvetlen idéző, vagy vád alá helyező határozatra vezetett, bizonyos előnyben részesülne ; mert ez esetben a csendőrök kétségkívül tartózkodnának az alaptalan feljelentésektől, a mi nagyon jótékony hatással volna ugy a kir. ügyészségek, mint a vizsgálóbirák működésére és sok ártatlan zaklatásának vetne véget. A kii. ügyészségek működésére nézve ezeket kívántam ezúttal előadni, meggyőződésem levén, hogy midőn még az alügyészkedésem alatt szerzett tapasztalataimat őszintén és lep- j lezetlenül föltártam, a közérdeknek tettem némi csekély szol- j gálatot, a mi egyedüli célomat is képezte. A házasság megtámadhatására 1 évben megszabott határidőbe beszámitható-e az az idő. mely az azonos tényalapu felbon* tási perben emelt megtámadási kérelem előterjesztéséig lejárt ? Irta: GÖLDNER KÁROLY tszéki biró Brassó. A házasságjogi törvény közérdek javallta időbeli korlátokat von a köteléki perek megindítására, kimondván, hogy a kereseti jog sok esetben már 6 hó vagy egy év után elévül A házasság megtámadhatására 1 évi határidőt enged s hogy annak számításában minden ingadozás mellőztessék, részletesen szabályozza a megtámadás alakját (a mi rendszerint kereset, viszonkereset s kivételesen egyszerű bejelentés), továbbá meghatározza, hogy egyes esetben mikor veszi kezdetét e határidő, melynek lefolytával a házasság többé meg nem támad ható (1894. 31. t.-c. 57. és következő §§-ai). Egy előfordult jogeset alkalmából a felett kellett a bíróságnak dönteni, hogy az egy évi határidő folyása szünetelt-e azáltal, hogy a házasfél 1 éven belül a házasság felbontási pert megindította, melynek folyamán, de az egy év lefolyta után, ugyanazon tényalapon a házasság érvénytelenítését kérte : Az eset ez volt: M. T nőül vette S. A.-t. a ki a házasságkötés utáni 4 hó és 8 napra gyermeket szült s abból a férj nyilvánvalónak állítván a más általi teherbe ejtést, a házasságnak még az 18(.)5. október 1-ejéig divott engesztelhetlen gyűlölet cimén leendő felbontását szorgalmazta, előadván, hogy a nő időnkivüli szülése és önbeismerése is a más általi teherbe ejtést kétségtelenül bizonyítja s minthogy a nő esküvőjük előtt még meg is tévesztette azáltal, hogy terhes állapotát a már községszerte szárnyaló hir dacára tagadta, mindezek a körülmények benne a neje iránt engesztelhetlen gyűlöletet ébresztettek s a szülés után a nőt a háztól rögtön el is küldötte. E per átment az uj házasságjogi törvény idejébe s a férj aztán egyik tárgyaláson és pedig csak 1897. év szeptember havában ugyancsak a bontóperben tárgyalt, fenvázolt tényalapot a házasságjogi törvény 54. §. e) pontja szerinti megtámadási okul jelölvén meg, a házasságot érvénytelennek nyilváníttatni kívánta s az említett napon megtámadási kérelmet terjesztett elő. E kérelemre ez ideig két bíróság a kereseti jog elévülése kérdésében ellentétesen határozott. Az elsőbiróság azt az álláspontot foglalta el, hogy a megtámadás csak eziránti keresettel s illetve kifejezett megtámadási kérelem előterjesztésével történhetvén, azt az előző bontási per ugyanazon tényalapon folyamatban volta dacára csak akkor tekinti megtörténtnek, mikor felperes a bontási kérelmet kifejezetten a házasság érvénytelenítésére módosította s ez időben a megtámadásra nyitva álló egy évi határidő az uj házassági törvény életbe léptétől számítva (törv. 145. §.) rég lejárván, a megtámadási keresetet elévülés közbenjötte okából elutasította. Ellenben a másodbiróság azt mondja, hogy a bontóperben a kérelem megváltoztatása s az érvénytelenítés ekkor való szorgalmazása tekintet nélkül annak időpontjára nem késett el^ mivel felperes ugyanazt a tényalapot érvényesiti megtámadási okul. mint a melyet már felhozott bontó ok gyanánt, s tehát voltakép csak az alkalmazandó törvényszakaszt jelölte meg határozottan, melynek alapján kereseti kérelmét megítéltetni kéri s igy a per szakadatlanul folyamatban volta mellett, megtámadási joga el nem enyészett. A kir. Curián van most a sor e kérdésben dönteni s érdekkel várt határozata után a házasságjogi törvénykezés terén egy vitás elvi kérdés megoldásával haladtunk egy lépésnyit előre. Az ásványszén kutatási s kiaknázási jogának biztosításáról. Irta: HOZNÉK JÁNOS, magy. kir. kincstári ügyész Besztercebányán. A «Jog» folyó évi folyama 42. és 44. számaiban két egytárgyu cikk jelent meg. Az egyik, a lap egyik szerkesztőiétől dr Stiller Mór úrtól: «A szénjogosultsággal terhelt ingatlanok árverése kérdéséhez» ; a másik cikk dr. Sipos Árpád jogtanár úrtól: «A szénbányajogosultságok törlése árverés eseten* címen. Ezen két jeles cikk s a bennök elfoglalt, némileg ellen* tetes álláspontok ösztönöztek arra. hogy - mint a bányajogi