A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 46. szám - Bolgár igazságügy [1. r.]

JOGESETEK TÁRA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melleklet a «Jog» 46. szamahoz. Budapest, 1898. november hó 13, Köztörvényi ügyekben. A kassai kir. ítélőtábla 4 számú polgári határozata. A kassai kir. ítélőtábla F. H. felperesnek özvegy H. D.-né ellen végrehajtás megszüntetése s járulékai iránt a miskolci kir. járásbiróság előtt folyamatba tett sommás perében a végrehajtás megszüntetése iránti keresetnek a végrehajtás folytatására halasztó hatálya tárgyában hozott végzésnek megvizsgálása alkalmával felmerült ama jogkérdés felett, hogy annak másodfokú elbírálása, vájjon az 1881: LX. t.-c. 31. §•{* alapján végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránt folyamatba tett sommás pernek a végrehajtás folytatására van-e halasztó hatálya, a kir. törvényszéknek, mint a vonatkozó keresettel nulitott perben felebbviteli bíróságnak vagy a végrehajtási eljárásban másodfokú bíráskodást gyakorló kir. Ítélőtáblának a hatósági körébe tartozik-e r 1898. évi 3,359. l\ szám alatt kimondottas a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: Annak másodfokban elbírálása ; vájjon a végrehajtás folyamán a kir. járásbíróságok előtt indítható s érdemben is azok részéről elbírálandó végrehajtás megszüntetési, korlátozási vagy felfüggesztési sommás keresetnek a végrehajtás folytatásara nézve van-e halasztó hatálya, a végrehajtási eljárásban másodfokú bíráskodást gyakorló kir. ítélőtábla hatósági körébe tartozik. Indokolás: Az 1893 XY111. t.-c. 214. §-ának utolsó bekezdése azt tartalmazza, hogy a kir. járásbíróságnak sommás ügyekben hozott végzései ellen benyújtott felfolyamodás felett az idézett törvény 125. §-ában megjelölt felebbezési biróság határoz, ugvancsak az idézett törvénycikk 23U. £-a pedig azt rendeli, hogy a járásbíróságnak a végrehajtási eljárásban holott végzései ellen használt felfolyamodás felett továbbra is az illetékes kir. ítélőtábla határoz. A törvénynek ezekből a kifejezetten megkülönböztető intézkedéseiből kétségtelen, hogy a kir. törvényszékek, mint felebbezési bíróságok, a kir. járásbíróságoknak csakis azokat a végzéseit vannak hivatva megvizsgálni, a melyekkel a kir. járásbiróság a sommás eljárásban és a sommás ügy tárgyára nézve határozott, és hogy a járásbirósági oly végzéseknek a megvizsgálása, a melyekkel a kir. járásbiróság nem is sommás eljárásban és nem is a sommás ügy tárgyára nézve, hanem a végrehajtás folytathatása kérdésében határozott, a kir. Ítélőtáblák hatósági körébe tartozik. Tekintve már most azt, hogy az a kérdés: bir-e az 1881: LX. t.-c. 30. §-a alapján a végrehajtás megszüntetése, korlátozása vagy felfüggesztése iránt indított kereset a végrehajtás,folytatására halasztó hatálylyal ? a sommás ügynek szoros értelmében vett tárgyára nem vonatkozik; mert annak érdemét nemcsak nem érinti, de contradictorius eljárás tárgyát sem képezi, sőt az 1881: LX. t.-c. 31. §. a ennek a kérdésnek az elintézését kifejezetten az ellenfél meghallgatásának mellőzésével, a pertől függetlenül és kizáróan magára a végrehajtásra vonatkozóan szabályozza; tekintve továbbá, hogy ezek szerint a kereset halasztó hatálvának kérdése a pertől független és önálló perenkivüli eljárást igényel, a miből következik, hogy a keresetben előadott ily kérelem a per sorsát nem osztja; s tekintve végül, hogy az a körülmény, miszerint az elsőbiróság az 1881: LX. t.-c. 31. ij-ának második bekezdése alapján az iránt, hogy a végrehajtás megszüntetésére, korlátozására vagy felfüggesztésére irányuló kereset a végrehajtás folytatására halasztó hatálylyal bir-e vagy nem ? a tárgyalást elrendelő végzésben határoz, ezt az önálló s a pertől független kérdést a kifejtettek szerint peres kérdéssé nem teszi: ki kellett mondani, hogy a kir. járásbirósági ily vegzes nem az 1893- XVIII t.-c.\ 214. §-ának utolsó pontjában, hanem ugyanama törvénycikk 230. §-ában megjelölt végzések közé tartozik és hogy annak megvizsgálása nem a kir. törvényszék mint felebbezési biróság, hanem a kir. Ítélőtábla hatósági körebe tartozik. Kelt Kassán, a kir. ítélőtábla I-ső polgári tanacsanak 1898. évi október hó 19-ik napján tartott ülésében. Hitelesittetett a kassai kir. ítélőtábla I. polgári tanácsának 1898. évi október hó 21-ik napján tartott ülésében. Abból a tényből, hogy a közados egyes hitelezőinek az elsőfokú biróság Ítéletében megjelölt tárgyakat követelesük fedezetére zálogba adta és illetőleg a biztosítási összeg erejéig | jelzálog engedtetett, a fizetések megszüntetésének tényét megállapítani egyáltalán nem lehet, oly más adatok pedig, melyből e vitás teny megállapítható volna, felperes fel nem hozott. A gyulai kir. törvényszék il898. évi február hó 2-án 300. sz. a.) Dr. Szegedy Kálmán ügyvéd mint S. Sámuel csődtömeg gondnoka felperesnek, Bródy Adolf ügyvéd által képviselt B. Rozália ferj. S. Sámuelné alperes ellen 750 frt tőke és jár. iránti perében következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék felperes keresetének helyt ad, a S. Sámuel által neje B. Rozália részére az 1894. évi szeptember hó 16-án teljesített 750 frt fizetést a csődhitelezőkkel szemben érvénytelennek nyilvánítja és kötelezi alperest, hogy S. Sámuel csődtömege részére 750 frt tőkét s ennek 1894. évi szept. 16-ától 1895. évi július 1-jéig 6°/0 ettől kezdve pedig 5'o/0 kamatait és 140 fit 75 kr. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Felperes mint S. Sámuel csődtömeg gondnoka a vagyonbukott által nejének B, Rozáliának állítólagos tartozása fejében 1894. évi szept. hó 16-án, tehát a csődnyitást mintegy 6 héttel megelőzőleg 750 frt erejéig teljesített fizetést az 1881. évi XVII. t.-c. 28. §. 2. pontja és 29. §-a alapján azért támadja meg, mert tagadja, hogy S. Sámuel nejének ezen összeggel tartozott volna, hanem ezen fizetés a hitelezők kijátszására irányuló színleges jogügyletnek tekintendő, mert továbbá alperes ezen fizetés idején biztos tudomással birt férjének fizetésképtelenségéről, a ki ekkor már ingatlanát értéken felül zálogjoggal terhelte, bérletének függő termését és értékesebb ingóságait elzálogosította, üzletét pedig áruba bocsátotta. Kéri ezek alapján a S. Sámuel által neje részére 1894. szept. 16-án teljesített 750 frt fizetést a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánítani és alperest 750 frt tőke, ennek 1891. szept. 16-ától járó 6° u-os kamatai és a perköltségeknek a csődtömeg részére leendő megfizetésére kötelezni. Alperes elismeri, hogy férje neki 1894. évi szept. hó 28-án 750 frtot fizetett, de ő ezen összeget férjének 1894. évi szept. hó 28-án visszafizette, a mint ez a S. Sámuel könyveiből is kitűnik. Azon körülmény, hogy az alperesnek kölcsön adott pénz a könyvekbe be lett jegyezve, teljesen megcáfolja felperes azon állítását, hogy ezen kölcsönügylet a hitelezők kijátszására irányult. Tagadja alperes, hogy 1894. szeptemberben tudta volna, hogy férje passive áll, hogy nevezett ingatlanait értéken felül záloggal terhelte és hogy ingóit zálogba adta volna. Annak igazolására, hogy a vagyonbukott könyvébe a tartozási rovatba 1894. szeptember 16-ról és a követelési rovatba 1894. szept. 28-áról bevezetett 750 frtos két tétel ugyanazon kölcsön adására és visszafizetésére vonatkozik, megkínálja felperest a főesküvel, visszakinálás esetén az esküt igenleges alakban kész letenni, esküt kinál arra is, hogy neki a kölcsönügylet megkötése idején férjének a hitelezők megkárositására irányuló szándékáról nem volt tudomása, illetve erre kéri a maga részére az egyoldalú főesküt megítélni. Felperes becsatolja a vagyonbukott ingatlanaira vonatkozó telekkönyvi másolatokat annak bizonyítása végett, hogy ezen ingatlanok a megtámadott fizetés idején értéken felül zálogjogokkal voltak terhelve, annak igazolására pedig, hogy a közadós ingóságait zálogba adta, tanukra hivatkozott. Az alperes által kinált esküre, miután azt nem a vagyonbukott személyében leteendőleg és nem kellőleg szövegezve kínálta, felperes nem nyilatkozhatik. Fllenzi, hogy alperes részére egyoldalú főeskü ítéltessék. A kir. törvényszék a felperes által XXIII. a. bemutatott hiteles könyvkivonatból megállapítja, hogy alperesnő a férjétől 1894. szept. 16-án felvett 750 frtot nem kölcsön kapta és az 1894. szept. 28-án bevezetett 750 írttal nem ezen kölcsönt fizette vissza, a mint azt alperes állítja, hanem az előbb említett 750 frtot alperes a férjének több részletben kölcsön adott összegek törlesztésére vette fel, a közadós könyvébe 1894. szept. 28-ról bevezetett 750 frt pedig további kölcsönnek tekintendő. Ugyanis az emiitett könyvkivonat szerint alperes 1891. július 31-től — 1894. június 27-ig 3,427 frtot adott férjének kölcsön 5»/0 kamatra, 1894. szept. 16-án a tartozási rovatba bevezetett 750 frt tehát, a melyet alperesnő férjétől beismerése szerint felvett, az addig kölcsön adott összegek törlesztése gyanánt tekintendő nem csak azért, mert S. Sámuel akkor nejének a könyvkivonat szerint 3,427 frtal tartozott hanem azért is, mert ez «fizetésnek,> nem pedig kölcsönnek van e könyvbe bevezetve, a követelési rovatba 1894. évi szept. 28-án bevezetett 750 frt pedig nem az előbbi 750 frt visszafizetése gyanánt van elkönyvelve, hanem a könyvben foglalt ezen bevezetés * készpénz 5°/0-ra > azt mutatja, hogy az alperesnő által férjének kölcsön adott összeget képez. Ezekből folyólag az alperes által erre nézve ajánlott esküveli bizonyítás, mint felesleges mellőzendő volt. A vagyonbukott által alperes részére teljesített ezen fizetést a csődhitelezőkkel szemben az 1881:XVII. t.-c. 27. §. 2. pontja és