A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 46. szám - Bolgár igazságügy [1. r.]

A JOG 331 A bérlő nem felelős a háztulajdonosnak azon kárért, abból keletkezik, hogy a bérlő a feli mely Egyesseg eseten, ha az adósságból való leengedás fentartás nelkul történt, az egyességi összeg megfizetésében beállott késedelem nnat sem lehet többé a tartozás eredeti összegét követelni. (^Legtöbb ítélőszék Bécs. 3,321 97.) A bíróság a kereskedelmi könyvek felmutatását be nem jegyzett kereskedőnél >s elrendelheti. A bíróságnak a felmutatást elrendelő vegzes előtt nem kell megállapítania, hogy a felmutatni kert es rendelt könyvek tényleg vezettetnek-e. (Legf. ítélőszék oecs. O,OTO/£//.) Közli: t/r. Oláh Dezső ügyvéd Budapest. Nyilt kérdések és feleletek Az örökösödési jog köréből. (Felelet.) I ^ E lap f. é. október 23-iki 43. számában a fenti cim alatt közzétett két kérdésre, véleményemet tartalmazó feleleteim a következők: „ A N. Ferenc második házasságából származott gyermek, az első hazásságból származott atyai féltestvérétől: N. Istvántól, az erre yiszteher nélkül, tehát ajándékozási jogcímen tulajdonilag átruházott vagyon értéke — és pedig ennek az átruházás idejében létezett s mindenesetre bizonyítandó értéke arányában, az ő törvényes osztályrészét követelni föltétlenül jogosult. Mert a törvényes leszármazónak (az anya után a törvénytelennek is,) öröklési jogot a szülő után magyar jogunk megszorítás nélkül biztosit. Ennek az általános érvényességű elvnek mit sem derogál az, s jogi komplikációnak sem tekinthető az a körülmény, hogy a második házasságból származó gyermek a már megtörtént vagyonátruházás után született. A kérdést tevő «Ignotus» kételyét mind az által nem állithatom egészen indokolatlannak; mert a külföldi törvények átalában véve, ebben a kérdésben nem foglalnak el teljesen azonos álláspontot. így például a hozzánk legközelebb álló osztr. polg. törvénykönyv (951. §.) tényleg csak az ajándékozás idején már életben levő leszármazottnak biztosit a megajándékozott irányában, törvényes osztályrész követelhetésére jogigényt. Másfelül azonban a szász, bajor és francia törvények már semmi különbséget sem tesznek arra nézve, hogy fennállott-e már az ajándékozás idején a törvényes osztályrész (köteles rész) követelhetésére való jog, avagy az ajándékozás létrejötte utáni születés folytán csak későbben vált az létezővé. Es tagadhatatlan, hogy a törvényhozások túlnyomó többsége által vallott emez utóbbi elv a helyes; mert a leszármazónak törvényes osztályrészhez való igénye, ennek a vérségi folytonosságon alapuló, természetes, elidegenithetetien jogát képezi. Ezt igazolja az a további jogelv is hogy a törvényes osztályrész iránti igényt, s ebből folyólag az ajándékozás megtámadásához való jogot nem előbb, hanem csak a felmenő halála után lehet érvényesíteni; egyrészt azért, mert a felmenő haláláig nincs kizárva a lehetőség, hogy ennek lesznek vagy nem lesznek további leszármazói, tehát hogy föléled-e a törvényes osztályrészhez való igény — s ha igen, egynek vagy többnek a javára-e, vagy sem r S másrészt azért, mert csak a felmenő halála által lesz megállapítható, hogy az elajándékozott vagyonon kivül maradt-e az elhaltnak hagyatékában annyi vagyon, mely az elajándékozott vagyon értékéhez viszonyítva, a törvényes osztályrészt fedezi, avagy pedig ez utóbbi kiegészítésre — vagy éppen mint a jelen esetben, hagyatéki vagyonnak teljes hiánya miatt, egészben az elajándékozott vagyonból való fedezetre szorul. Magyar jogunk tudvalevőleg kodifikálva még nem lévén, az öröklési jogot az Orsz. bir. ért. szabályozza. Ebben pedig (lásd 4, 7, 8. §§-okat) átalában, tehát a külföldi törvények nagy többségében kifejezett elvhez alkalmazkodva, minden megszorítás nélkül ki van mondva, hogy a törvényes osztályrészhez való jog a leszármazókat, minden fentartás és megszorítás nélkül, tehát az ajándékozás előtti vagy utáni születés idejére való tekintet nélkül, föltétlenül megilleti; következésképpen az ájándékozás után született leszármazó — csupán emez esetlegesség miatt, természetes jogán alapuló törvényes osztályrészéről meg nem fosztathatik. Különben a hazai joggyakorlat is ezt az elvet követi. II. Ifj A. Bálint özvegye törvényes téren áll, midőn leszármazó nélkül elhalt férjének egész hagyatékát, mint szerzeményi vagyont, tehát ebben az atyjától annak idején kapott 4,000 Irt pénzen vásárolt házat magát is természetben, hitvestársi öröklési címen tulajdonilag igényli. Ez a keresetbevett igény, felfogásom szeiint neki meg is fog ítéltetni. A 4,000 frt pénzt, ifj. A. Bálint örökhagyó atyjától házvételre kapott s amin ő tényleg vett is házat, tehát maga a készpénz mindenesetre ági vagyont képez, a mit az atyai ágon jelentkező oldalrokonok, ifj. A. Bálint hagyatékából öröklési címen kétségtelenül követelhetnek is. A kérdésttevőnek lényeges tévedése szerintem abban jelentkezik, hogy feltehetőnek tartja, miszerint <az igényelt háznak ági vagyon-természete megállapittathatik.» Pedig felfogásom szerint ez lehetetlen; mert maga a ház, mint vagyon objektum, a férjnek nyilvánvaló szerzeménye, mely öröklési jogunk szerint, ebben az esetben, csak az özvegyet illeti meg tulajdonilag. Más kérdés azonban az, hogy ama ház megszerezhetésének mi volt az alapja? Alapja volt mindenesetre az atyától kapott 4,000 frt. Ez a pénzösszeg maga bir tehát ági vagyonjogi természetével, melyhez az oldalági örökösök öröklési igénynyel bírhatnak; nem pedig az ama pénzen szerzett vagyonérték, mely akár szerencsés vétel, akár a szerzőnek ügyessége, akár pedig egyéb esetleges kedvező körülményeknél fogva, már a szerzés pillanatában is, az érte adott vételárnál esetleg sokkal többel érhetett, de ettől el is tekintve, később, akár természetes értékemelkedés, akár pedig beruházás következtében, forgalmi értékében tetemesen gyarapodhatott. Az értéknövedék, mint tényleges vagyonszaporulat, kétségtelenül szerzeményi jellegű lévén, erre az oldalág igénye nyilván ki nem terjedhet. Az oldalrokonok tehát csakis a 4,000 frt pénzt követelhetik a hagyatékból. Ezen az állásponton áll különben a joggyakorlat is. Jakab Géza kis-kőrösi kir. közjegyző. A <Jog» 43-ik számában közzétett kétdésre következőkben válaszolok. í. N. Ferencnek második házasságából született gyermeke igen is megtámadhatja atyjának még az ő születése előtt, első fia javára tett vagyon átruházási jogügyletét anyiban, a mennyiben igényelheti ama vagyonból köteles része kiegészítését. Eme véleményemet következőleg indokolom: N. Ferenc után két — törvényes házasságból származó — gyermek maradt, a kik, végrendelet nem maradván, az örökhagyó vagyonában egyenlő részben örökösödnének. Kérdés azonban, hogy a mennyiben örökhagyó másodszori nősülése illetőleg a második gyermek születése előtt összes vagyonát vissz ffeher nélkül első fiára ruházta át,— van-e hagyaték ? Felelet: hagyaték nincs, mert hagyatéknak csak az a vagyon tekintetik, a mellyel az örökhagyó elhalálozása idejében birt, N. Ferenc után pedig jelen esetben semmi nemű vagyon nem maradt, mivel ama vagyon, melyet első fiának visszteher nélkül átadott már nem volt övé, azzal nem rendelkezhetett. Ebből világos, hogy N. Ferenc után nem maradt oly vagyon mely a két gyermek között törvényes örökösödés tárgyát képezhetné, mivel az N. István javára visszteher nélkül átruházott vagyon, mint előre kapott érték sem vehelő itt számításba azért, mert magánjogi törvényünk, az előre kapott értéknek a többi örökösök részéről való visszakövetelését nem, hanem csak azt engedi meg, hogy az, az örökhagyó hagyatékához hozzá számittassék s az igy előálló hagyatéki tömegből az előre kapott értékben részesült örökös osztályrésze megállapittatván, ebből az előre kapott érték levonassék. Ámde ez a jelen esetben nem lehetséges, mert hagyatéki vagyon nincs. Miután azonban én, N. Ferencnek azon tényét, hogy összes vagyonát viszteher nélkül N. István fiára ruházta, határozott és tiszta ajándékozásnak tekintem s miután nem lehet vitás az, hogy a második gyermeket a köteles részhez való jog minden körülmények között megilleti: kétségtelenül meg van a második házasságból született gyermeknek az a joga, hogy az apja által tett ajándékozási ügyletet, köteles része erejéig megtámadhatja. Megtámadhatja pedig azért, mert az örökhagyónak hagyatéka = O, vagyis az ajándékozáskori érték felénél kétséget kizárólag kevesebb. Könnyebb megérthetés végett mondjuk pl. hogy az első gyermekre átruházott összes vagyon értéke 4,000 forint volt. Ebből köteles rész cimén illetné a második gyermeket, a törvényes örökösödés esetén neki jutandó 2,000 forintnak fele, vagyis 1,000 forint. Emez 1,000 forinthoz, mint köteles réghez a második fiúnak fellétlenül joga van, miután pedig ezt az örökhagyó hagyatékából meg nem kaphatta, joga * van emez 1,000 forintnak kiegészítését, mivel pedig erre — t. i. az 1,000 forintra a hagyatékból mit sem kapott, az egész 1,000 forintot követelni a megajándékozott kezei közt levő ajándékból. Abban semmi ellenmondás nincs, hogy az utóbb született gyermek egy oly jogügyletet támad meg, mely az ő születése, vagy mondjuk, még fogantatása előtt keletkezett. — Nincs pedig azért, mert az átruházó, illetve ajándékozó, az utóbb született gyermeknek is éppen ugy törvényes atyja, mint az előbb született gyermeknek s igy a vérségi kapcsolat adja meg a jogot az utóbb született gyermeknek ahhoz, hogy köteles részét követelhesse s a