A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 46. szám - A zártkutatmány és a kőszén

A JOG 329 a bizottság az előadó és a jelenlegi jog álláspontjával egyezően megállapodott abban, hogy az elbirtoklásnak a telekkönyvilee bejegyzett tulajdonos ellenében is helyt kell adni. A büntető törvénykönyv módosítása. Okt. 28, 31 én. tárgyában összehívott szaktanácskozmány f. évi októ •28-án és 31-én Érdél y Sándor igazságügyminister elnökié ber hó iklete alatt t. Nem kellene-e a Btk. 84. §-ának e szavait: <ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt* akként meváltoztatni, hogy necsak az értelmi fejletlenség, hanem az erkölcsi érzék hiánya is alapul szolgálhasson e §. alkalmazásának ? 2. Szükséges-e a 85. §. kiegészítéséül a bűnhalmazat büntetésere vonatkozó külön rendelkezést felvenni (8ő. §. 2. bek.)? 3. Indokolt és szükséges-e a 12—16 éves korhatárt 14—18 évre felemelni, vagy az életkoruk 16 évét meghaladott, de 18 évüket még be nem töltött egyénekre nézve, a 85. §-ban meghatározott büntetések mintájára, aránylag súlyosabb, a törvény rendes büntetéseinél azonban enyhébb büntetéseket megállapítani [Sba. §.) r 4. A mennyiben ily közbeneső büntetési fokozat felállíttatnék: helyes-e ezekkel szemben a bűnhalmazat büntetésére vonatkozó 97., 98. és 99. §-okat megszorítás nélkül alkalmazni (85/a §. 2. bek.)? 5. Behozassék-e a fiatalkorú büntevők büntetéséül a birói megdorgálás. s ha igen: minő esetekben és minő feltételek alatt (86. §. 1. bek:)? 6. Kimondassék-e, hogy a birói megdorgálás a visszaesésnél figyelembe nem vehető ? 7. Kivánatos-e, hogy ne csak a fogházra (Btk. 42. §.), hanem a börtönre ítélt fiatalkorú büntevő is javitó intézetbe helyezhető legyen ? 8. Fenntartandó-e a Btk. ama rendelkezése, hogy a 20-ik évüket tul nem haladott egyének, tehát esetleg 19-ik évüket meghaladottak is, «m agánelzárás h e 1 y e tt» javitó intézetbe szállíttassanak (42. §. 2. bek.i, avagy helyesebb-e a javitó intézetben való elhelyezést kisebb korhatárhoz, pld. a betöltött 16 vagy 18 évhez kötni, s a magánelzárástól teljesen függetleníteni ? 9. Oly esetben, midőn a fiatal bűntettes kényszernevelése szükséges: meg kell-e adni a bírónak azt a jogot, hogy a 85. és a 85 a. §-okban meghatározott büntetések helyett, tekintet nélkül ezek nemére és tartamára, javitó intézetben való elhelyezésre ítélhesse az illetőt (86. §. 2. bek.)? 10. A mennyiben ez kívánatos: a következő két rendszer közül melyik alkalmaztassék: a) a határozatlan büntetések rendszerének megfelelő oly rendelkezés-e, a mely megengedi a bírónak, hogy az időtartam meghatározása nélkül, csupán javitó intézetben való elhelyezésre Ítélje vádlottat, a hol az bizonyos életkoráig a felügyelő hatóság által visszatartható (1892. évi novella 42. §. 2. bek.)? avagy b) a viszonylag határozott büntetések rendszerének megfelelő oly rendelkezése, hogy a bíró bizonyos maximum és minimum határai között maga állapítsa meg a javitó intézetben töltendő időt (tervezet 86. §. 2. bek.)? 11. Bármelyik megoldás fogadtassék el: minő korhatárig tartható az ekként elitélt kiskorú a javitó intézetben ? 12. A mennyiben a 10 ik kérdésben b; alatt jelzett megoldás fogadtatnék el: feljogosittasék e az igazságügyminister, hogy az ekként elitéit kiskorút, büntetése bizonyos hányadrészének kitöltése után, feltételesen szabadon bocsássa (86. §. 3. bek.)? 13. Mi történjék abban az esetben, ha az igazságügyminister a feltételes szabadságot visszavonta (86. §. 4. bek.) ? 14. Nem volna-e célszerűbb a feltételes szabadon-bocsátás helyet azt a jogot megadni az igazságügyministernek, hogy az elitéltet minden korlátozás nélkül akkor bocsássa szabadon, mikor javulásának biztos jeleit adta (vagylagosan javasolt 86. §. 3. bek.)? 15. A mennyiben a bíróságnak megadatik a 86. §. 2. bek. szerint javasolt jog: van-e szükség e mellett a Btk. 42. §-ából átvett ama további rendelkezésre, hogy az igazságügyminister is elrendelhesse a javitó intézetbe való szállítást, ha ezt a bíróság nem tette, de a javitás érdekében célszerűnek mutatkozik (86. §. 5. bek.) ? 16. Mi történjék azzal, a ki büntetésének tartama alatt a javitó intézetből megszökött (86. §. 6. bek.)? 17. Mennyiben rendelje el a törvény, hogy a 85. és 85 a. §-ok alapján kiszabott büntetések magánelzárásban töltendők ki (86 a. §. 1. és 2. bek. ? . 18. Miként hajtassék végre a kiskorúak ellen megállapított szabadságvesztésbüntetés, ha azt nem magánelzárásban hajtják végre í86/a. §. 3. bek:;? ; .. 19 Kivánatos-e, hogy a kiskorúak ellen kiszabott börtönbüntetés külön e célre felállított helyiségekben hajtassék végre (86 a. §. 4. bek.) ? . , . 20. Félreértések eloszlatása végett celszeru-e kimondani a törvényben, hogy a huszadik évét tul nem haladott bűntettes, halál és életfogytig tartó fegyházbüntetés helyett 10—15 évig terjedhető fegyházzal büntetendő (87. §.)? A Btk. modósitása tárgyában összehívott tanácskozmány f. évi november hó 3-án és következő napjain Erdély Sándor igazságügyminister elnöklete alatt tartott üléseiben tüzetesen tárgyalta a Btk.-nek a sértett fél indítványára büntetendő cselekményeket szabályozó általános rendelkezéseit (110—116. §§.), továbbá „az egyes magáninditványi bűncselekményeket egyenként. Ezután a tanácskozmány megkezdte a novelláris tervezet különös részének tárgyalását. A 110 —116. §-ok revíziójának kérdésében a tanácskozás főleg a következő kérdések keretében mozgott: 1. Atvitessék-e a büntető törvénykönyvbe is az a megkülönböztetés, melyet a bűnvádi perrendtartás a magáninditványra és magán vádra üldözendő cselekmények (Antrags-Delikte és Privatanklage-Delikte) között tesz? 2. Szükséges e a 110—116. § okban ismételve előforduló ily kifejezéseket : « magán fél», «sértett fél» stb. a Bp. 13. §-ában előforduló következő megjelöléssel: ((magáninditványra jogosultw helyettesíteni ? 3. Célszerű-e a Btk. 112. §-ába oly rendelkezést felvenni, a mely tüzetesen meghatározná, hogy mely naptól kezdődik az inditványozási határidő abban az esetben, ha a bünv. eljárást hivatalból indították meg, később azonban kitűnik, hogy annak csak a magáninditványra jogosult indítványára van helye ? 4. Helyes ujitás-e az, hogy a lö-ik évüket meg nem haladott egyéneken kivül csak azok zárassanak ki az indítványozás jogából, a kik elmebetegség, gyenge elméjüség vagy siketnémaság miatt gondnokság alatt állanak? 5. Kivánatos-e, hogy e személyek helyett ne csak törvényes képviselőjük, hanem gondozójuk is felruháztassák az indítványozás jogával? 6. Helyes-e, hogy a 16. évét meghaladott kiskorú, s a pazarlás, távollét, vagy szabadságvesztés-büntetés szenvedése miatt gondnokság alatt levő személyek az inditványozási jog tekintetében ugyanazon szempont alá helyeztessenek, nevezetesen: hogy mind e személyek érdekében ők maguk s törvényes képviselőjük is előterjeszthessék a magáninditványt ? 7. Kívánatos e, hogy az indítványozás joga az elhalt sértett fél szülőire,^ gyermekeire, testvéreire és házastársára, vagyon elleni büntetendő cselekményeknél pedig örököseire is átszálljon? 8. A mennyiben ez szabályként megengedtetik : kell-e ez alól némely esetre nézve a törvény különös részében kivéselt megállapítani? 9. Mely naptól számítandó ez esetben a háromhavi határidő ? 10. Kivánatos-e eltérni a 116. §. ama rendelkezésétől, hogy a magáninditvány az Ítélet kihirdetéséig visszavonható ? 11. Minő hatás tulajdonitassék a magáninditvány visszavonásának, ha ez csak az egyik közreműködőre történt, a többi közreműködők tekintetében ? A Magyar Jogászegylet ez idei első ülését Vavrik Béla elnök a következő érdekes beszéddel nyitotta meg az ez idei f. hó 5-én tartott teljes ülést, melyen dr. I m 1 i n g Konrád előadta nagyérdekü, «a dologjogi nyilt kérdések)) cimü dolgozatának első részét. Van szerencsém a teljes ülést megnyitni és mint a tisztelt Jogászegyletnek elnöke, ebben a minőségben először lévén alkalmam a t. teljes-ülés felolvasásain elnökölni, ebben a tisztemben van szerencsém üdvözölni a t. teljes-ülést és kívánni ó sikert további működéséhez. Sajnos, hogy elnöklésemet egy szomorú kötelesség teljesítésével kell megkezdenem, t. i. annak közlésével — a mit különben is méltóztatnak már tudni - - hogy hazánk alkotmányos ujjászületési korszakának első igazságügyministere, Horváth Boldizsár, a ravatalon fekszik. Nem szükséges önök előtt jellemezni Horváth Boldizsár nagyságát, mint jogásznak, mint politikusnak és általában mint a közügyek terén működő vezéríérfiunak ; hisz jól tudjuk mindannyian, hogy a magyar jogászvilágnak, valamint parlamenti életünknek egyik kitűnősége, egyik dicsősége volt. Azok az érdemek, a m-Jyeket ő az igazságszolgáltatás terén, mint igazságügyminister szerzett, örökké elévülhetetlenek lesznek a magyar igazságszolgáltatás történetében. O róla el lehet mondani, hogy egyénisége a jog és az igazság eszméjének ugy a köz- mint a magánéletben mintegy megtestesítője volt. Az ő nemes lelkülete és fenkölt gondolkozása