A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 45. szám - Adatok a szövetkezetek életéből

A JOG 323 és járuléka is a hagyományost illeti meg, annál inkább, mert jogi elv az is, hogy «accessio cedit principális vagyis a kié a fődolog, azé a mellékdolog, a fődolog növedéke is. Azon ellenvetés, hogy a kamat a hagyomány után csak a végrendelet érvényre emelése napjától jár, miután a hagyomány is ekkor lett esedékessé: csupán látszólagos igazságot tartalmaz mert az a megtámadott végrendelet érvényes volt mindig, az érvényessége csak vita tárgyává tétetett, s a jogerős birói Ítélet, a végrendelet érvényességének kimondásával nem uj jogokat teremtett, hanem csak a már meglévőt erősítette meg, másfelől pedig a végrendelet érvénytelenítése iránt folyamaiba tett per éppen az általános végrendeleti örökös érdekében csak a hagyomány kifizetésének időpontját tolta ki, de nem az esedékesség napját állapította meg. Amaz ellenvetése az általános végrendeleti örökösnek, sem az örökhagyó intentiójának, sem az igazság követelményének nem felelne meg. Az örökhagyó intentiója nem lehetett más — ha ezt külön ki nem fejezte, azaz a hagyomány kiszolgáltatását feltételhez vagy időhöz nem kötötte, — mint az, hogy épugy, mint az általános végrendeleti örökös, a hagyományos is az ő halála után azonnal nyerjenek jogot az örökségre, illetőleg hagyományra s azzal, mint a sajátjukkal tetszésük szerint rendelkezhessenek, de semmi esetre sem az, hogy az örökös a hagyományt évekig használja s ez által a hagyományost megrövidítse. Ez a milyen igazságtalan volna, ugy még azon visszásságra is adhatna okot s alkalmat, hogy a birtokban lévő ált. végrendeleti örökös csak azért, hogy egy nagyobb hagyomány hasznait hosszabb időn keresztül elrakhassa, az érdekelt örökösök valamelyikével a végrendelet érvénytelenítése iránt pert indíttatna. A per kevesebbe kerülne, mint a hagyomány haszna, a melyen esetleg osztoznának. Nézetem szerint tehát a hagyomány után az általános végrendeleti örököstől az örökhagyó halála napjától a törvényes kamat követelhető. Dr. K. B. Az ügyvédi képviselet kérdéséhez. iKérdés.) / 1) Az ügyvéd kamarailag bejegyzett jelöltje megjelen- ' hetik-e bármely polgári bíróságnál főnöke helyettesítésében, ha főnöke szerepel alperesként : 2) A S. E. 7. §. 1) pontjának analógiája alapján az ügyvédet, mint alperest, ügyvédjelölt testvéröcscse, ki egyszersmind kamarailag bejegyzett helyettese is, mint meghatalmazott helyettesitheti e az ügyvédet az ellene folyamatba tett perben törvényszék előtt is? Aliquis. Irodalom. A törvényhozó hatalom. Irta: Dr. Balogh Arthur mag. tan. Politzer Zsigmond kiadása 1899. Ara 4 korona. A fiatalabb nemzedék igen serényen foglalkozik közjogi kérdésekkel tudományos szempontból. Ez irányban számos monográfia látott irodalmunkban napvilágot, mely tanúságot tesz azon odaadásról, melylyel e tudomány-ágat iróink felkarolják. A cimben jelzett munka is ezen munkásságnak egyik gyümölcse. Szerző behatóan ismerteti a törvényhozó hatalmat az államban és vizsgálja azt szervezete, hatásköre, a pártok és végre azon viszony szempontjából melyben aza többi államhatalmakhoz áll. Állatvédők törvénykönyve. Irta K. Nagy Sándor, pestvidéki kir. tszéki biró. Az állatvédelem és állategészségügyre vonatkozó törvények és rendeletek betüsoros gyűjteményét nyújtja e kis füzetke és az érdekelt köröknek jó szolgálatot fog tenni. Vegyesek. Teljes ülés a Curián. A m. kir. Curia polgári szakosztálya 1898. évi november hó 11-én teljes-ülést tart. Tárgy: Megvitatása és eldöntése a kolozsvári itélő tábla 9. számú és a pozsonyi kir. itélő tábla 3. számú polgári teljesülési döntvényeiben észlelt ellentétes elvi álláspont folytán következő polgárjogi vitás elvi kérdésnek:«Az elsőbiróságnak azon végzése ellen, melylyel a zárlat az 1881: LX. t.-c. 237. §. aj pontja esetében a 239. §. szerint előlegesen az ellenfél meghallgatása nélkül rendeltetik el, és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap tűzetik ki, az előleges zárlatot elrendelő végzés ellen, az ellenfél élhet-e felfolyamodással ?» Előadó: Mezey Albert, a kir. Curia birája. A budapesti ügyvédi kör ez évi rendes közgyűlését 1898. évi november hó 24-én este 6 órakor tartja meg a kör helyiségében. A közgyűlés tárgyai: 1. A választmány évi jelentése. 2. A számvizsgálók évi jelentése. 3. Három számvizsgáló választása. 4. Az 1898 99. körév költségvetésének megállapítása. 5. A választmány megválasztása. 6. A kört érdeklő indítványok. Az alapszabályok 13. §-a szerint minden önálló indítvány legalább 8 nappal a közgyűlés előtt az elnöknél Írásban bejelentendő. Jogi felolvasások a vidéken. A kassai Kazincy-körben a következő jogi felolvasások fognak tartatni: 1898. november 11-én: dr. K a t o n a Mór: n rangelsőbbség átengedéséről. November 25-én: dr. Esterházy Sándor. A jog, mint a vagyonmegosztást rendező elv. December 9-én: dr. Blanár Béla: A sommás eljárás terén szerzett tapasztalatok. December 22-én: dr. Baintner Hugó: Magánjog és perjog. 1899. január 7-én: dr. Nyulász i János: A zsellérségek. Január 20-án: dr. E n y i c k ei Bála: Tanulmányok a közigazgatás köréből. Február 3-án dr. Sicherman n Bernát: Az angol váltójog. Február 17-én: dr. Juhász Andor: A mustra szerinti vétel a kereskedelmi jogban. Február 24-én dr. Timkó Zoltán: A vagyonközösségi perekről. Március 3-án: dr. Nyulászi János: A falusi jogközösségek. Március 10-én: dr. Blanár Béla: A kényszeregyezség kívánatos szabályozásáról a csődeljárásban és csődön kívül. Március 17-én: dr. Fényes Samu: Az egyezségi eljárásról. Március 24-én: Ladányi Béla: Lakbérleti jog, különös tekintettel a Kassa város lakbérleti szabályrendéletére. Március 31-én dr. J u h á s z Andor: A magyar váltóperről. A segéd eladósodása és a remunerációhoz való igénye. A budapesti kir. keresk. és váltószék felebbezési tanácsa . A segéd eladósodását az ipartörvény a felmondás nélküli elbocsájtáshoz elégséges oknak el nem" fogadja- A fenforgó esetben pedig annál kevésbé lehet arra súlyt fektetni, mert felperes nem volt vagyonkezeléssel megbízva, U. J. vallomásából pedig kitűnik, hogy ha hitelezői jártak is nála, sem feltűnést nem keltettek, sem munkájában hosszabb ideig fel nem tartóztatták . . . De helyben hagyta a kir. törvényszék a remuneráció címén érvényesített 95 frtnyi követelés elutasítására vonatkozó elsőbirósági rendelkezést is. A remuneráció ugyanis, a mennyiben feltétlenül ki köttetik, kétségtelenül a fizetés tekintete alá esik, annak bizonyítása azonban, hogy feltétlenül kiköttetett, mindig azt terheli, ki a remunerációt követeli. Felperesnek ez a bizonyítás nem sikerült. Mert az ő eskü alatti vallomása ellentétben áll S. Gyula alperesi cégtag eskü alatti vallomásával, egyéb bizonyítékot pedig a felperes e részben nem szolgáltatott. Irányadóul kell tehát tekinteni a S. Gyula által erősített azt a tényt, hogy csak azt ígérte a felperesnek, ha jól viseli magát, évi remunerációban is részesíteni fogja őt. Ennek a feltételnek azonban értelme azt hogy pusztán a kötelesség teljesítése nem elegendő a remuneráció kiérdemléséhez, hanem megkívántatik ahhoz az is, hogy az alkalmazott a főnök megelégedését kivívja. Nem szenvedhet ugyan kétséget, hogy annak megítélése, vájjon a kellék fenforog-e, nem a főnök önkényétől, hanem a segéd szolgálatainak és magaviseletének tárgyilagos méltatásától függ, ámde ahhoz, hogy a főnök megtagadhassa a remunerációt, nem szükséges az ipartörvény 94. §-ában felsorolt elbocsájtási okok valamelyikének előállása, hanem elégséges minden oly ok, mely a főnök elégületlenségét méltán kihívja. A jelen esetben pedig felperes az által, hogy az üzleti irodában egyik tisztviselő társával összeveszett s az által, hogy mint a tanuk igazolják, főnökével szemben, ki őt a veszekedés miatt rendreutasította, ha nem is követett el becsületsértést, de mindenesetre tiszteletlenül viselkedett, elegendő okot adott alperes elégületlenségére. Alperes tehát jogosan tagadhatta meg felperestől a feltételesen igért remunerációt. (1898. szept. 12. D. 471.) Cseléd-e a szakács, ezen kérdés képezte a bpesti kir. tszék előtt legközelebb per tárgyát s ez alkalommal a bpesti kir. tszék kimondotta, hogy a szakács cselédnek nem tekinthető és igy a szállodatulajdonossal szemben fennálló fizetési igény elbírálása nem a közigazgatási, hanem a bíróságok hatáskörébe tartozik, vagyis iparhatósági eljárás nélkül a szakács a felmondási időre járó fizetését egyenesen a kir. biróság előtt követ ílheti. A bíróság indokolásából fontosabb a következő: A felebbezési biróság a felperesnek az alpereshez való szolgálati viszonyát az 1876. XIII. t.-c. 3. §. b) alá tartozónak tekintette; mert felperes az alperesnek vendéglői üzletében szakácsmesternek fogadtatván fel, szolgálata háztartásainak nem minősíthető, vagy kizárólag ilyennek nem vehető, miután az ő tevéken ,sége az alperes üzletével áll szoros összefüggésben s ha az kiterjedt némi részben háztartási szolgálatra, a peres felek közötti jogviszonynak jellegét az üzlet érdekében teljesítendő szolgálatra adta meg. Olyan szolgálati viszony forog fenn a peres felek között, hogy az ebből támasztott kereseti igények megbirálása a bíróságok hatáskörébe tartozhatik csak, a mely álláspont helyességét megerősítik a felfogadás körülményei, nevezetesen, hogy alperes maga se tekintette felperest cselédjének, mert a felfogadásban felhozottak szerint felperesnek külön háztartása van és nem alperesnél lakik, már pedig az id. törv. 2. §-a értelmében a belső cseléd a gazda háznépének tagjává válik s ennek folytán mindama jogokat gyakorolhatja felette, a miket részére a cselédtörvény biztosit. (Ilyenek: a cselédkönyv felmutatása, a cseléd erkölcsére való felügyelet, a szolgálatba visszatérésre hatósági kényszeralkalmazás igénybevehetése, a cseléd holmijának a gazdánál való tartása, fenyíték alkalmazása szolgálati kihágás esetén). Hogy ilyen szolgálati viszonyt létesíteni szándéka nem volt a feleknek, mutatja az is, hogy az alperes pergátló kifogással nem élt, sőt a kereset indítását megelőzően a felperes az iparhatóságnál adta be panaszát s alperes ott sem tett hatásköri kifogást. (189S. március 23. E. 51.) A német ügyvédegylet elhatározta, hogy a nagyobb városokban előadási cyklusokat rendez az uj polgári törvénykönyvről. Ezen előadásokat 1899-ben a törvénykezési szünet alatt fogják