A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 44. szám - A hütlen elhagyás mint házasságbontó ok

A JOG A kolozsvári kir. Ítélőtábla (189.". évi október 25-én 3,918. sz. a."1 következően itélt: Az elsőbiróság Ítéletének közokirathamisitás bűntettéről rendelkező nem teiebbezett részeinek érintetlen hagyása mellett, annak többi felebbezett része részben, s a következően változtatik meg: Ny. József vádlott az I. Vasilia, özv. S. Simonné, M. Dumotin, G. Dumiton, B. Filimon, R. Juon, O. Gligor, H. Juon, B. llia és M. Lázár kárára elkövetett, a btk. 379. §-ban körülirt, s a 3S1. §. 1. pontja szerint minősülő tiz rendbeli csalás bűntettében mondatik ki bűnösnek és elitéltetik a btk. 383. és 388. §-ai alapján, tekintettel a btk. 91., 96., 99. és 102. §-ra nyolc (8) havi börtönre mint összbüntetésre, tízszer 5 (öt) frt vagyis összesen 50 frt (ötven forinté pénzbüntetésre, s öt (5) évi hivatalvesztésre, s politikai jogai gyakorlatának ugyanannyi ideig tartó felíüggesz- í tésére is. A vádlott által szenvedett rövid vizsgálati fogság által annak büntetéséből semmi sem nyilvánittatik kitöltöttnek. Egyebek- I ben azonban az elsőbirósági ítélet helyben hagyatik. Indokok: Tekintve, hogy vádlott a pénzügyi törvények szerint büntetést kiszabni, a pénzügyi szolgálati szabályzat 316. §-nak rendelkezésénél fogva a pénzt felvenni nem volt jogosítva, ennélfogva J. Vaszilie, özv. S. Simonné, M. Dumiton, G. Dumiton, B. Filimon, R. Juon, O. Gligor, H. Juon, B. Ilia és M. Lázár károsokat hivatali állásának felhasználásával tévedésbe ejtette arra nézve, hogy őket az elkövetettnek állított jövedéki kihágások miatt megbüntetni, s tőlük a reájuk kiszabott pénzbüntetéseket nyomban fel is venni jogosítva van, ezen ténykedés pedig kimerítette a hatósági megbízás színlelése mellett, ravasz fondorlattal volt tévedésbe ejtés fogalmát, tekintve, hogy vádlott a fennebbi módon tévedésbe ejtett károsoktól a pénzt íel is vette, öt a különböző időben különböző helyen és módon tévedésbe ejtett személyek számához képest az ítélet rendelkező részében tiz rendbeli csalás bűntettében kellett bűnösnek kimondani. Minthogy pedig vádlott mellett büntetlen előélete és beismerése nyomatékos enyhítő körülményeket képeznek, ezen felül habár vádlott fogadalma dacára ismeretlen helyen való tartózkodásával részben maga okozta is a vizsgálatnak hosszabbra nyultát, még sem hagyható teljesen figyelmen kívül,hogy a cselekmény elkövetése óta csaknem 6 év telt el: vádlott büntetését, figyelemmel a fennforgó bűnhalmazatnál fogva alkalmazandó büntetési tétel nagyságára is, az ítélet rendelkező részében meghatározott mértékben kellett kiszabni. Egyebekben a vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben az I ső bírói Ítélet. A m. kir. Curia (1898. évi szeptember 20-án 1,190. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla ítélete azzal a változtatással, hogy Ny. József vádlott bűncselekményei, minthogy azokat voltaképen mint közhivatalnok hivatala körében követte el — a Btk. 381. §-nak b. pontja szerint minősülnek — egyebekben indokainál fogva helyben hagyatik. stb. Fizető pincérnek magánvádlóra nagy társaság előtt tett ama nyilatkozata, hogy «a múltkor kevesebbet diktált be az ur és elment es ez által engem megkárosított*, oly ténybeli állítást képez, mely valósága esetén a magánvádlót közmegvetésnek tenné ki és igy rágalmazást képez, i M. kir. Curia. 1898 szept. 15.) A fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat szerint szokásos dolog s igy azzal éppen nem ellenkezik az, hogy ugyanazok a szakértők alkalmaztassanak az újrafelvételi eljárás rendén is, a mely szakértők mar az alapügyben véleményt adtak. Nem szabálysértés, hogy a szakértői vélemény megtartásához illetve annak kivételéhez, a vádlott vagy képviselője meg nem idéz tetett s a vélemény velük nem közöltetett, mert ez nem gyökeredzik az eljárási gyakorlatban. (A bpesti kir. ítélőtábla 1898. szept. 13-án 9,987.) - égy láb magas kerítésnek székre való felállás mellett történt átlépése nem esik a B. T. K. 336. §. 3. pontja alá. (M. kir. Curia 1898. márc. 17-én, 1897. évi 6,667. sz.) Bemászás nyitva álló helyre is a B. T. K. 336. § 3- pontja ala esik. (M. kir. Curia 1898. márc. 31-én, 1897. évi 10,352. sz.) A ki a hajómalomba csónakon behatol és ott lop, a B. T K. 336. §. 3. pontja alapján büntetendő. (M. kir. Curia 1898. aug 24. 8,017. sz.) Birói határozat külsejének igen tökéletlen utánzása is közokirathamisitás. ÍM. kir. Curia 1898. feb. 10-én, 1897. évi 5,919. sz.) Tanúvallomás idegen név alatt a B. T. K. 400. §-a alá esik, ha a vallomás nem valótlan. (M. kir. Curia 1898. ápr. 1-én, 1897. évi 9,652. sz.; Előállítás céljából a rendőr által bekísért egyén nem fogoly, Erőszakos kiszabadítása a rendőr hatalmából nem fogolyszöktetés, hanem hatóság elleni erőszak. (M. kir. Curia 1898 jun. 21. 3,705. sz.j Idegen név bemondása a hatóság előtt és ezen idegen nev alatt váló szereplés bűnvádi ügyben a K. B. T. K. 43. §-a alapján büntettetett. (M. kir. Curia 1898. máj 5. 22,299. sz.) Részletfizetésre vásárolt gép vevő részéről történt eladása sikkasztást képez, ha a tulajdonjog a vételár teljes lefizetéséig fentartatott (M. kir. Curia 1898. aug. 22. 6,7.3/98 sz. a.) Habár vádlott a csalások elkövetésénél nem mindig egy és ugyanazon módon járt el, hanem a pénz kiutalványozására hivatott felebbvalóját különféle módon ejtette tévedésbe, ez a körülmény azonban a folytatólagos bűntett megállapítását nem akadályozhatja, mert a vádlottnak célja a terhére rótt összes cselekményeknél ugyanazonos volt t.i.az, hogy hamis, illetve hamisított okmányok alapján oly pénzösszegeket vehessen fel a pénztárból, a melyek őt jogosan meg nem illették : cselekménye egy folytatólagos csalás büntette. (M. kir. Curia 1898. szept. 7-én 4,761.1 Vádlottnak gondatlansága következtében 3 személy szenvedett ugyan súlyos testi sértést, minthogy azonban ezt az eredményt a vádlottnak csak egy cselekvősége körül tanúsított gondatlansága okozta, ehhez képest a fenforgó esetben a cselekmény és az a körüli gondatlan magatartás egységénél fogva az anyagi bűnhalmazat megállapithatása ki van zárva. (M. kir. Curia 1898. márcz. 10. 1,090/97. B.) A vizsgálóbíró azoknak az ügyeknek tanácsban vagy végtárgyaláson való elintézésénél közre nem működhetik, a melyekben azelőtt mint vizsgálóbíró járt el. (M. kir. Curia 1898. márc. 10. 1 1,612/98. Bj A bába, a ki a complicált szüléshez orvost nem hívott és a ki kezének és eszközeinek tisztaságára kellő gondot nem fordított, gondatlanságból okozott emberölés miatt ítéltetett el. M kir. Curia 1898 ápr. 1. 1,928) Vádlottnak a neheztelt végzés a ruszcsuki cs. és kir.osztrák-magyar consulatus által 1897. évi szeptember 27-én kézbesittetvén és ő az elleni felebbviteli beadványát azon kézbesítő hatósághoz 1897. evi október hó 2-án, tehát 8 napon belül beadta — habár az később is érkezett be a budapesti kir. büntető törvényszékhez — a felebbviteli beadvány elkésés okából vissza nem utasítható. (M. kir. Curia 1898 ápr. 13.2,297/98. B.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Perújítás fegyelmi ügyben is csak oly uj bizonyítékok alapján rendelendő el, melyek az alapügyben a marasztalásra indokul szolgált bizonyítékokat megdöntik. A budapesti kir. ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1898. május 24-én 623. sz. a.) Sz. Lajos ügyvéd perujitási ügyében következőleg itélt: A fegyelmi bíróság a budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának 1892. év május 10-én 477. sz. a. hozott és ezt helybenhagyó kir. Curiai 355/92. sz. ítéletnek azon részét, melyekben Sz. Lajos budapesti ügyvédet a K. Lajos és Sz. Lajos panaszára folyamatba tett fegyelmi ügyben vétkesnek mondja ki, érintetlenül hagyja; ellenben azon részét, melyben a Sz. Bálint panaszára folyamatba tett fegyelmi ügyben vétkesnek mondotta ki, hatályon kivül helyezi és ennek folytán ezen ügyben vádlott Sz. Lajost ellene az 1874: XXXIV. t.-cikk 68. §. aj és b) pontjaiba ütköző fegyelmi vétség vádja alól felmenti. Hatályon kivül helyezi a fent hivatkozott Ítéletet azon részé, ben is, a mely szerint vádlottat az 1874: XXXIV. t.-cikk 70. § 4. pontja alapján az ügyvédségtől való elmozdításra ítélte és vádlott büntetését a K. Károly és Sz. Lajos panaszára folyamatba tett fegyelmi ügyekben a 70. §. 3. pontja alapján az ügyvédség gyakorlatától való egy évi felfüggesztésében állapítja meg, mely büntetés kitöltöttnek vétetik, stb. Indokok: A K. Károly és Sz. Lajos panaszára folyamatba tett fegyelmi ügyek tekintetében, ezekre a perújítás ki nem terjesztetvén, az alapitélet érintetlenül volt hagyandó. A Sz. Bálint panaszára folyamatba tett fegyelmi ügyben a fegyelmi bíróság az alapitéletben azért itélte el vádlottat, mert bebizonyitottnak látta azt, hogy vádlott a Sz. Bálint által testvére bűnügyében átadott 500 frt összeget a vádlottnak abból a célból adta, hogy az a fogvalevő testvér szabadlábra helyezésénél óvadékképen használtassák fel, a mely célra azonban vádlott azt nem fordította, hanem miután a szabadlábra helyezést a bíróság óvadék letétele nélkül is kimondta, ezen összeget vádlott jogtalanul visszatartotta. A fegyelmi bíróság a perujitási eljárás befejezése után ezt a vádbeli tényállást nem látja többé oly módon bizonyítottnak, hogy annak alapján vádlott marasztalható lenne. Tény az, hogy vádlott az alappernek lh92. évi május hó 12-én megtartott végtárgyalásán meg nem jelent és igy védelmet elő nem terjeszthetett. Vádlott e tárgyaláson felmerült terhelő adatokkal szemben védelmét és bizonyítékait az ezen Ítélettel befejezett perujitási vizsgálat és tárgyalás folyamán terjesztette elő. Midőn az ügy ekképen újra felvétetett, az alapperbeli és perujitási adatok együttesen a maguk összhatásában